Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 53. szám. férfi 19, nö 28, ág. hitv. evang. férfi 1, nö 3, izrae­lita férfi 9, nö 9, gör. keleti uö 1, unitárius férfi 1, összesen 347. Kor szerinti halálozások: 1—5 éves korban 118, 6—10 éves 9, 11—15 éves 9, 16—20 éves 11, 21—25 éves 10, 26 — 30 éves 9, 31—35 éves 9, 36—40 éves 17, 41—45 éves 25, 46 — 50 éves 13, 51—55 éves 13, 56—60 éves 15, 61—65 éves 12, 66—70 éves 18, 71—75 éves 19, 76—80 éves 18, 81 — 85 éves 5, 86—90 éves 5. A halált okozó betegségek nemei: agyvéröm- lés 1, agg-kor 40, aszály 10, agyhüdés 2, agyhártya- lob 11, agyvelögyuladás 1, brightkor 2, bujakór 1, bélsárhányás 1, bélvérzés 1, béllob 1. bélhurut 20, bél­záródás 2, diftheritis 5, féloldali hiidés 4, gyomorhu­rut 1, gyomorrák 2, görcsök 10, gyomorszükíilet 1, guttaütés 1, halvaszületett 15, hörg-lob 7, hashártya- gyuladás 5, hasvizkór 5, hasi hagy máz 1, hasmenés 1, köldökvérzés 1, koraszületés 10, májlob 1, mellhártya- gyuladás 3, nyavalyatörés 1, májbántalom 1, méh- rák 4, nehéz fogzás 1, orbáncz 2, pokolvar 2, rángá- sok 2, szivbillentyübántalom 3, szivszélhiidés 10, sza­márhurut l, szivburoklob 2, tüdögiimökór 59, tüdö- gyuladás 29, torokgyík 5, tüdővizenyő 1, tüdölégdag 2, tüdöüszök 1, tüdöhurut 1, toroklob 1, végelgyen­gülés 5, vérhas 1, vesegyuladás 4, veleszületett gyen­geség 21, vakbéllob 1, vörheny 2, vérhányás 4, vér­mérgezés 3. Szerencsétlenségek: folyóvízbe fűlt 2, agyonverték 1, késsel leszúrták 1, villámütés 1, égési sebek petróleumtól 2, szekérről leesett 1, viztócsába fűlt 1, égő ház reá szakadt 1, összesen 10. öngyilkosságok : önakasztás 3, föbelövés 1, gyu­faoldattal önmérgezés 1, ösS/.esen 5. A születések és halálozások vallás szerinti kö­vetkezőleg oszlanak meg. Született róm. kath. fiú 72, leány 71, összesen 143, elhalt férfi 56, nö 54, össze­sen 110. Szaporodás 33. Gör. kath. született fiú 84, leány 81, összesen 165, elhalt férfi 87, leány 79, ösz- szesen 166, apadás 1, Év, ref született fiú 26, leány 29, összesen 55, ehlalt férfi 19, nö 28, összesen 47, szaporodás 8. Ág. hitv. evang. született fiú 1, leány 2, összesen 3, elhalt férfi 1, nö 3, összesen 4, apadás 1. Izraelita született fiú 22, leány 27, összesen 49, el­halt férfi 9, nö 9, összesen 18, szaporodás 31. Házasság köttetett a múlt évben 97. Házasságok vallás szerint elkülönítve ; róm. kath. 31, ev. ref. 4, gör. kath, 20, ág. hitv. evang. — Izra­elita 8, vegyesek : róm. kath. és ev. ref, 10, róm kath. és gör. kath. 18, róm. kath, és ág. hitv. evang. 2, ev. ref. és gör. kath. 3, ev. ref. és ág. hitv. evang. 9„ ág. hitv. evang. és gör. kath, 1, összesen 97. A házasultak között volt elvált férfi 2, elvált nö 2, özvegy férfi 16, özvegy nö 9. Várakozási idő alól felmentést nyert 2. Fejletlen kor alóli felmentést ka­pott 5. Kivételes nösülési engedélyt nyert 4. A szü­letendő gyermekek vallása iránt öt esetben köttetett egyezség és pedig: 3 esetben a róm. kath., 1 esetben az ev. ref. és 1 esetben a gör. kath. vallás javára. Házassági kihirdetés volt 129. Hasonlítva az 1902. év eredményével : Akkor volt a születések száma 401„ most 415., több 14. Az elhaltak száma volt 423., most 347., kevesebb 76. A halvaszülettek száma volt 13., most 15., több 2. Ikerszülés volt az előző évben 6., most 10., több 4. A törvénytelen gyermekek száma volt 43., most 31., kevesebb 12. Házasság köttetett az előző évben 93., most 97., több 4. Házassági kihirdetés foganatosíttatott 1902. év­ben 132;. 1903. évben 129., kevesebb 3. A gyermekek vallására nézve az 1902. évben 3., az 1903. évben 5. esetben köttetett egyezség, több 2. (2) 1904. JanuárJL________________________ Riszdorfer Jánossal nem lehetett tréfálni. Fur­fangos, nagyeszű ember volt. Hjába keresnénk a jegyzőkönyvekben a nagyeszű nótárius cselekede­teit. Riszdorfer János nótáriuskodásának idejéből alig maradt fenn jegyzőkönyv a város levéltárában. Még pedig abból az egyszerű okból, mert a nagy­eszű nótárius sohasem irt jegyzőkönyvet. Irtózott minden fizikai munkától. A városi gyűléseken a múlt gyűlés jegyzőkönyvét rendesen egy üres pa­piroslapról olvasta fel és sohasem tévedt egy jottá- val sem. Csak a városi levéltáros csóválta a fejét, végre tiz esztendő után figyelmeztette a nótáriust: — János, minket fegyelmi vizsgálatba vetnek. Mi lesz már a jegyzőkönyvekkel? — Igaz, biz a! — felelt Riszdorfer. — Már magam is restellem a dolgot. És hamarosan lediktálta egy gyorskezü Író­deáknak a tiz esztendő előtti jegyzőkönyveket. Hej, az öreg Riszdorfer János! Régi gazdák még ma is leveszik a kalapjukat, ha a nevét hall­ják. Pedig egyszer úgy elment a városból, hogy há­rom esztendeig nem látták ! A városnak nagy pőre volt és a hozzávaló iratok a bécsi levéltárban voltak. Nosza pakkolj nó­tárius, eiedj az iratokért! kilátták pénzzel, elkísér­ték a város határáig, a nótárius pedig utazott Bécsbe. Mit, mit nem csinált ott, azt élő ember nem igen tudja. Csak nem akart hazajönni, de annál sű­rűbben érkeztek a Vörös ökör fogadósától a szám­lák — nótárius uramért. A város eleinte csak fizette a számlákat, a nótáriusné pedig nem tudott hová lenni a csudálkozástól: — Ugyan mire kell Jánosnak az a sok gyertya ? Persze nem tudta, hogy a fogadósok a gyer­tyával pazarul bánnak — a számlában. Az 1903. év eredménye: született 415., elhalt 347., szaporodás 68. Az állami anyakönyvnek életbe léple 1895. okt. 1 - étöl kezdve a születések, halálozások és házasságkö­tések évenként a következőleg oszlanak meg: szüle­tett 1895. év okt. 1-től deczember végéig 97. 1896-ban 422. 1897-Den 377. 1898-ban 405. 1899-ben 386. 1900. évben 433. 1901. évben 397. 1902. évben 401. 1903. évben 415. Összesen 3333. —- Meghalt 1895. okt. 1-töl deczember végéig 79. 1896. évben 254. 1897. évben 399. 1898. évben 290. 1899. évben 302. 1900, évben 368. 1901. évben 303. 1902. évben 423. 1903. évben 347. Összesen 2765. — Házasság köttetett 1895 okt. 1-töl deczember végéig 17. 1896. évben 83. 1897. év­ben 66. 1898. évben 98. 1899. évben 109. 1900. évben 101. 1901. évben 94. 1902. évben 93. 1903. évben 97. Összesen 758. Ezen nyolcz és egynegyed év eredménye : szü­letett 3333, meghalt 2765, szaporodás 568. Heti krónika. Felelős szerkesztőik keservesen panaszkodik, hogy a nöegyleti hangversenyre nem kapott szabadjegyet. Tizennégy év óta bizony ez az első eset csak, s igy nem veheti valami nagyon zokon a rendezőségtől. Egyébiránt nincs is értelmök az ilyen szerkesz­tői szabadjegyeknek. Örüljön rajta a lap, ha 2 vagy 3 czikket irhát a konczertröl eleve, s utána is egyet- kettőt. Megteheti ezt a saját költségén is. Hát mikor a tűzről, gyilkosságról, fürészmalomról ir, akkor ki­csoda küld neki szabadjegyet. En tehát azt mondom a szerkesztő urnák, hogy hátrább az agarakkal és azokkal a szabadjegyekkel ! Az agarászat és a szerkesztői szabadjegy egyaránt, kimegy a divatból. A dologban csak az a bökkenő, hogy már most nem tudjuk, mi történt az estélyen. Annyit hallottam, hogy Teleki Edin grófnő nem énekelt s lehet, hogy ez igaz is, mivel azonban csupán negativ értesülés, tehát beszéljünk másról és nem a hangversenyről. Mi a külömbség a gárda és az ó esztendő között ? A »gárda meghalt és magát meg nem adta« az esztendő is meghalt, de megadta magát. Végképp elbúcsúzott az a nyomorúságos 1903-ik. A polgári körben búcsúztattuk el, valami na­gyon senki sem siratta. A múltban a mi keserűség volt, jó hogy elmúlt, s a mi öröm vegyült belé, az meg már szintén eltűnt, ki törődjék hát vele többet? Hanem azért a tárogató nagyon bánatosan sirt, zokogott, mintha a múltat temette volna. Csodálatos egy hangszer ez, akik hallották, értik most már, hogy miért szedte el a német a tárogatókat. Magyar szív, a melyben érzés van, lehetetlen, hogy erősebben ne dobogjon ennek hallatára. Volt is közönség a körben, jó magyar közön­ség, nagy és tekintélyes, kevésnek bizonyult a hat terem nyüzsgő áradatnak. Pohárcsengéssel fogadtuk az uj évet s reggel megindult a »buék.« Hogy hova »bújjék« azt senki sem mondja meg, csak bújjék. A kéményseprő, házmester, levélhordó, csomag­hordó, sürgönyhordó, egyházi szolga, bolti szolga, kel­lékes, szinlaposztó, temetkezési vállalat, járdasepre- getö. nagy hajdú, kis hajdú, pipatisztogató, ablak­mosó, sintér, hóhér, suszterinas, szabóinas, pékinas, lakatos-inas, ácslegény, mümosó, kékmosó, kocsis, bé­res, a szomszéd hetese, a bádogosék némája sat. sat. jön mind jót kívánni, de pénzt kell neki adni, mert különben mond egy olyan jó kívánságot, hogy nem teszed az ablakodba-, egész családfádat és az összes szenteket összehozza egymással. Ha én képviselő volnék, törvényt hoznék, hogy Végre megunta a magisztrátus a várakozást egyik levelet a másik után küldte a nótáriusnak : jöjjön haza. De Riszdorfer János csak nem jött. Akkor aztán azt fundálták ki, hogy fizetetle- nül küldték vissza a Vörös ökör számláit. Riszdor­fer János erre se jött. A magisztrátus elvesztette a fejét: mit csinál­nak ők nótárius nélkül? Láb fej nélkül, kéz izom nélkül lesznek. Addig tanakodtak, amig elhatároz­ták, hogy a város legtapasztaltabb embereit felkül- dik Bécsbe nótárius uramért. Biztonság okárt Risz- dorfernét is magukkal vitték. De ha nem vitték volna, akkor se maradt volna otthon a tekintetes asszony : »hátha valami frajlába bomlott az a sze­gény János ?« Ment a deputáczió, ment. Elérkeztek Bécsbe, el a Vörös ökörbe. Riszdorfer János ott ült a szo­bájában és szokás szerint pipázott. — No eljöttetek ! — mondta nyugodtan, — El ám! — felelt a polgármester. — Hát i mért nem jött haza nótárius uram?-— Elfogyott az útiköltségem! felelt nyugod­tan a nótárius. — Itt maradtam zálogban. Akkor aztán a vörös ökörnek támadtak neki. így, úgy, hogy tudott itt hitelbe tartani egy idegen embert. A német ravaszul mosolygott: — Tudtam én, hogy kiváltanak ilyen nagy­eszű embert. Erre már nem tudott mit felelni a magisztrá­tus. Vitték nagy diadallal haza a nótáriust. Aztán már akkor is féltették, ha a szomszédos orosi bor­házakba rándult ki az ismerőseihez. Hátha nem jön vissza. Az uj Nyíregyházának a történetében az öreg Riszdorfer Jánosnak legfelül van fölirva a neve. Krúdy Gyula. a ki újév napján jót kíván, az kihágást követ el és 8 napi elzárással büntetendő. így legalább városi szabályrendeletet alkotha­tunk, hogy a házalás, a ligetben a füliprás és a buék tilos, mivel pedig a városi szabályrendeletet úgy sem tartja be senki, tehát csak fognak tovább gratulálni az emberi kor legvégső határáig. A sok jókivánat daczára, én jó esztendőt jósolok nyájas előfizetőinknek s ezt három megfigyelésre ala- 1 pitom. Úgy tapasztaltam, hogy mikor az újév napja veröfényes, akkor az szerencsét jelent. Továbbá a pá­ros éveket és a szökő éveket bolondul jó szerencsés­nek minösitem, avagy nem mondja-é a nóta, hogy »a szökés párosán ?« Mindent lekritizáló epés olvasónk közbeszól: — Mit lehet várni egy esztendőtől, mely pénte­ken kezdődik? És nincs igaza. Lám az uj év hozott már egy kedves ajándékot: az obstrukcziós szükebb csoport leszerelt s valahára a béke Istenasszonya fényes uszályos selyem ruhában bevonul a magyar parlament tündér palotájába. Vonuljon be a mi sziveinkbe is, azt kívánja a krónikás Különfélék. Uj főispán. Mind erősebben tartja magát az a hir, hogy Hugonnay Béla gróf föispén megvállik állá­sától, sőt lemondását már be is adta. Utódául minden valószínűség szerint Nagy László alispánt emlegetik, a kinek nagy közigazgatási talentuma és kiválló vezető képessége bizonnyára vármegyénk javára fog érvé­nyesülni. Más versio szerint Szentiiányi Gyula apai orszgy. képviselőt Szemelte ki a kormány a főispáni j székre, a Szatmár városiak pedig az ö derék polgár- mesterüket praedestinálták erre az állásra. Rövid idő alatt meg fogjuk tudni a mély titkot. A nöegylet hangversenye. Előkelő közönség je­lenlétében folyt le a helybeli nőegylet karácsom hangversenye s bár Teleki Edine grófnő hirtelen közbejött gyöngélkedése miatt a programmban vál­tozás állott is be, mégis a rendezőség figyelme foly­tán nemcsak megkaptuk az ígért teljes programmot, hanem egy élőképben is gyönyörködhettünk, amely Rodzieczky »Jóslat« czimü festménye után volt be­állítva. A festői csoportban díszes toilettekben részt vettek: Halmai Aranka, Homola Elvira, Oblatek Juczika, Torday Mimi és Giziké. — Schönherr Antalné, Schönherr Sándor és Alföldy Zoltán, Mendelssohn egyik trióját adták elő azzal a kitűnő szabatossággal, mely játékukat eddig is jellemezte. Alföldy Zoltánt jólesett viszontlátni hosszas távolléte óta ismét a hangverseny-teremben Az ő játékuk zenei feladatuk magaslatán állott s közönségünk lelkes tapsaira szí­vesen vállalkoztak arra, hogy a zongora mély han­golása miatt először a tervből elejtett Allegrót is el- játszák. Zajos tapssal honorálták Mikes Anna sza­valatát is. Tóth K. kedves költeménye a »Gyöngy­virág« egészen megfelelt az ő kedves és nyugodt tehetségének. Teleki Edine grófnő helyett Szőke Béla énekelt két Schubert-dalt. Csengő baritonja teljes birtokában volt s úgy a Vándorral, mint az első dallal nagy hatást ért el. Szaitz Irénke Field Rondójában és Moszkovszky Valsejában ragyogtatta fényes tehetségét. A zongora mellett oly biztos nyu­galommal játszott, mintha nem is első fellépése lett volna. A rendezőség a szereplő hölgyeknek pompás csokrokat adatott hálája elismeréséül A programra utolsó száma volt az énekes élőkép: A kölni virág ünnepély. Elragadó látvány volt ezen élő-kép. Ti­zennégy viruló szépségű leány énekelte Mendelssohn­nak Távolból ez. énekét s őszi dalát. Ez utóbbit lelkesen ismételtette meg közönségünk. Az élőkép­ben részt vettek : Barna Mária (fehér akácz), Mikes Anna (csipkerózsa), Oblatek Juczika (pipacs), Papp Valéria (rózsaszín akácz), Marosán Anna (rózsa), Szirti Rózika (vadrózsa), Kassay Margit (havasi gyopár), Homöla Elvira (hóvirág), Torday Mimi (pipacs), Mu­zsik Mária (rózsaakácz), Papp Gizi (chrysanthemum), Szaitz Irénke (gyöngyvirág), Halmay Aranka (fehér chrysanthemum), Torday Gizi (komló). A díszes hangverseny után következő tánezban 30 pár tán- czolta a négyeseket. Választás. Jövő kedden lesz a városi képvise­lők választása. Mivel a régieknél sokkal többet kell választani s behozható mintegy 10 egészen uj tag, azért nem valami nagy érdeklődés mutatkozik ed­dig a választás iránt. Pártoskodásra tehát semmi kilátás nincs. A polgárok keleti és nyugati kerüle­tekbe vannak osztva, azonban szavazniok szabad bármely kerületbeli lakosra, ha az választható. A város hatósága következő hirdetménynyel teszi közzé a választást. — 3125/1903. sz. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a képviselőtestület azon választás alá eső tagjainak kiegészítésére, kik 1886 évi XII. t.-cz. 41. §-a értelmében a hat évet kitöltötték s a kép­viselőtestületből kilépnek, Szatmárvármegye alis • pánjának 27907 1903. sz. rendelete alapján a válasz­tás f. évi január hó 5-én fog megejtetni. A szavazás 32 megválasztandó képviselő és 14 póttagra a két kerületben reggeli 9 órakor veszi kezdetét és dél­után 4-ig tart, mely határidőn túl szavazatok el nem fogadtatnak. Szavazati joggal csak azon válasz­tók bírnak, kik az országgyűlési képviselőválasz­tóknak 1902. évre érvényes névjegyzékében benn- foglaltatnak. Az I-ső vagyis keleti választókerület­nek, melynek kerületét a Ligeti-ut, Ország-ut, Ilid-

Next

/
Oldalképek
Tartalom