Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-05 / 27. szám
27. szám (2) 1903. julius 5. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. nyeinek teljesen megfelelő iskolákat tart fenn, de ezek a magyaroké. S mint hallott .m, még ezentúl sem riadna vissza nagyobb áldozattól sem, ha államositják, tehát, a nemzeti eszme alapja le van téve, csak »tovább - tovább«! De szükségessé teszi az‘államosítást a román munkások legnagyobb részének óhaja, kik a közigazgatás utján kérték az államosítást, bár ők nem tudnak magyarul, de gyermekeiket magyarokká óhajtják neveltetni, mit bizonyít a közelmúltban 170 családnak az iskola építési ügyében beadott felebbezése is; mert ha bennük nem volna erős akarat magva rosodni, úgy nem kérnék az iskola államosítását s nem ostromolnák az alsótelepi iskolát gyermekeik fölvétele végeit. S nines-e Fernezely román tenger közepet! ? hol van mentsvárunk, Nagybánya vagy Felsőbánya? Oda a mi szegény népünk gyermekeit magyarul tanulni nem küldheti. Ezekből tehát világosan kitűnik, hogy Ferneze- lyen égető szükség van állami iskolákra s ismerve a m. kir. bányakincstár intéző köreinek a nép szellemi, különösen a román elem megmagyarositásának érdekében eddig is kifejtett ügybuzgalmát, — miről az alsótelepi iskola is tanúskodik, >ziv- és lélekkel apostolai lesznek azon eszméknek, melyek a magyar nemzethez közelebb hozzak a Babicsokat, Tyirákat s azok tanácsadóit s ha ez megvalósul, a község sem fog elzárkózni ezen magyar nemzeti eszmétől, hanem a magyar nemzeti állam évezredekre szóló nagy épületéhez egy-egy kődarabbal hozzájárul, mert eddig semmit sem tett, s nem lesz egy szívben két különböző nemzeti ideálnak oltára, akkor az iskola egyedül a ne'tn- zeti eszme őrtüze lesz és ami fő, leend írástudó bi- ránk is l Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen ! Óhajtja Peregrinus. Heti krónika. Saját külön tudósítónk azt írja, hogy az Alföldön az aratás már megkezdődött. Tartozunk neki elhinni, mert Sarlós boldogasszony napja csütörtökön beköszöntött. Nálunk ugyan azt a 40 véka búzát, ami a határban terem csak augusztusban fogják lekaszálni, de hogy Sarlós boldogasszony Bányán is mostanra esik, au- nak kétségbevonhatlan bizonysága a holnapi bányaünnepély, köztudomás szerint ugyanis a veresvizi bányának ez a nevenapja. Aratás helyett megjött az idegen forgalom. Egy idő óta ugyanis egész más nyári élet van városunkban, mint évekkel ezelőtt. Most nem fogyunk meg kánikulában, hanem ellenkezőleg megszaporodunk és a ligeti vendéglősnek bizonyosan lesz most aratása. Ma kereskedő-bál a ligetben. Holnap bányászünnepély ugyanott délelőtt, délben és este a debre- czeni vasúti üzletvezetőség nagy kirándulása. Szinte merész vállalkozás a Laczitöl és Gyuritól. Majd meglátjuk, hogy felelnek meg, s akkor hozunk még több vendéget a kies berekbe. Én is kijárok mindennap a ligetbe nyaralni, az ilyen forgalmat nem emelem ugyan, de ahoz élénken hozzájárulok, hogy a vendéglősnek legyen jó aratása, mert egy-két-három pohár vizes-bort a hazáért elfogyasztunk úgy kézen-közön. Részemről úgy vagyok vele, hogy a parasztmunkák közül a nyaralást legjobban szerelem, és hogy ez senkinek sem árt meg, azt közkívánatra bármely előfizetőnek kormos Írásban is kiadja: a krónikás. ezerszer, e ki nemzetünket megáldotta nyelvének eme pazar kincseivel ! Sokszor egyesítette még a kis társaságot a Kisfaludy Sándor mu/.sája, mindenik tagja magával hozta verses kötetét s hosszú délutánokon, téli estéken dalol- ( gatták lelkesen szép regéit, egymást felváltva, midőn belefáradtak. Csobáncz, Tátika, Somló, Gyula szerelmének szomorú története, mindegyiknek megjelenése egy- egy ünnepnapja volt a lelkes kis csapatnak. S lelkesedésükön meg is izmosodott a magyar nyelv! Szilagymegye északi határán, egy kis falu szélén nagy nemesi kúria áll, melynek oszlopos, szőlővel befuttatott tornácza kikönyököl az udvarra. Az. 1849. év szomorú őszén a nagy kapun egy nap négylovas utazó kocsi fordul be s az utasokat azonnal körülveszi az udvaron ácsorgó cselédség. A kocsizörgés ki is csalta már a ház úrnőjét s a mint megpillantja a kocsiból kiszállani készülő fiatal leány félénk pillantásait, tárt karokkal fut elébe s össze-vissza csókolja, öleli. «Be régóta várlak, édes húgom! Hát kedves as zony anyád hogy van? Miért nem jött ő is? S hogy nem adtatok hirt, hogy illendőbben fogadtalak volna!« Ezen nyájas szavakkal kiséri be váratlan vendégét öreges utitarsával együtt, valami ispánné félével. Az el is fogadja a szives meghívást éjjeli szállásra, mert a nap már lenyugvóban van s nagy ut van még előttünk. Vegre az utasok sok holmija elrendezve és a cselédség j eltávozott. S most a nagyasszony, kinek arczárói á vidámság foszladozni kezd, vizsgálódó tekintettel fordul fiatal vendégéhez: «De már most mondd meg nekem, édes húgom, kinek hinak s mi járatban vagy ? Tudod, mi a cselédség miatt mindenkit, a kit jó magyar hazafinak nézünk, úgy fogadunk, mintha régi jó ismerősünk volna. Nem bizhatik most már az ember saját háza népében sem. A cselédség között van akárhány, ki meg van vesztegetve és éhesen várja, hogy jó hírrel kedveskedjék odabenn a városban valami földönfutó hazadról. Hej, az árulkodás bőven fizet most!« Különfélék. Szatmárvármegye, tudvalevőleg, egyhangúlag elhatározta, hogy II. Rákóczy Ferencznek Tisza- Becsnél emlék-oszlopot állít. Az alispáni hivataltól meleg hangú felhívást kaptunk, mely adakozásra szólít fel ez emlékműre. Magunk részéről hazafias örömmel teszünk eleget az alispáni hivatal kívánságának s felszólítjuk a hajdani hős kuruczok utódait, mindenkit, a kiben igaz magyar vér pezseg, hogy erre a nemes czélra e hó folyamán adakozni szives- i kedjenek. Adományokat mi is szívesen közvetítünk, ; legczélszerübb azonban azokat egyenesen az alispáni hivatalhoz küldeni. A »Nagybánya és Vidéke« szerkesztősége. Előkelő vendégek, Lvka Károly a Művészet szerkesztője a múlt héten városunkban időzött. Nyíró' Gábor fiumei hajózási főfelügyelő, Kossután/ Géza budapesti kir. táblabiró, Kossutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanár, Takács .Mihály m. kir. operaénekes, Zsigmoid Sándor tiszántúli ev. ref. egyházkerületi főjegyző városunkban időznek. Égly Mihály főjegyző i és szerkesztő pár napra Bikszád fürdőbe utazott. Néh. Szunter Nándor volt gimnáziumi igazgató emlékkövének leleplezése, mint hírlik jul. 10-én lesz. Diszes esküvő lesz julius hó 6-án, d. e. 11 órakor az ev. templomban, Strader Sándor kassai felsőbb leányiskolái tanár e napon vezeti oltárhoz, Köhler Irmát, néh. Köhler János kincstári számvizsgáló leányát. Debreczenböl az államvasutak üzletvezetősége nagyszabású kirándulást rendez holnap Nagybányára. A többnyire központi vasúti tisztviselők mintegy 70-en, családtagjaikkal együtt: 100-an érkeznek ide d. e. 9 órakor. Velük lesz Tolnay Kornél üzletvezető, Sziegmeth Károly h. üzletvezető, ki már ma előre jött, Lasgalner Kálmán vontatási osztályfőnök, felügyelő s e kirándulás főrendezője. Májerszky Mihály forgalmi főnök, Budanovies Béla ellenőr, As^tay Gyula forgalmi osztályfőnök, felügyelő s mások majdnem mind Debrecz'enből. 9 órakor részt vesznek az éppen holnapra eső bányász Istentiszteleteken, azután sétát tesznek a városban, megtekintik a zuzókat. 1 órakor ebéd a ligetben. D. u. a fernezélyi kohó megtekintése, kirándulás a foghagymásra, Petőfi- tanyára, Virághegyre, Tolvaj Dénes barlanghoz vagy tennis játék tetszés szerint. Este 7 órakor vacsora a ligetben 9 órakor indulás visszafelé s 2 óra tájban j érkezés Debreczenbe. A kirándulók csoportja azért olvadt le l00-ra, mivel a nők és gyermekek többnyire elmaradnak, 2 álmatlan éjszaka megviselné őket. Az egész kirándulás magán jellegű lesz, s igy minden hivatalos fogadtatás elmarad, A kanyaró járványban Felsőbányán június 27-től j julius 3-ig 12 újabb esel vau hivatalosan bejelentve, j Nyomdász biti. A szatmár-nagvkárolyi nyomdászok szakköre julius 19-én Szatmáron zártkörű nyári tánczmulatságot rendez. Az erett ifjak bálja junius 28-áu igen jól sikerült, meglehetős nagy számú közönség töltötte meg a dísztermet, a négyeseket 60 pár tánczolta. Hullámzott a táncztól a terem s az ifjak igazán fáradhatatlanok voltak. A hajnalt nem várta senki, mert bizony korán köszöntött az be, le is sajnálták és mulattak tovább, kinek is lehetne jobb kedve, mint egy diáknak, a kinek érettségi bizonyítványa a zsebében van. A bál gazdagon —- talán túl gazdagon is — volt díszítve s a hölgyek pompás kivitelű tánezrendet kaptak. De a legszebb tánczrendnél is többet ért a bálnak kitűnő hangulata. A leányka elmondja nevét, származását s a/, időközben hazakerült házi gazdának küldetése czélját is elárulja. Nagybátyja már hetek óta bujdosik, családja nem tud bizonyost felőle s hirt kellene róla szerezni az aggódoknak. De ha a férfiak indulnak el keresésére, az mindjárt gyanút keltene. S a 17 éves leánykának a szeretett hatalma ad erőt és bátorságot, a ki tudja meddig tartó veszedelmes vállalatra. Állítólag rokonai ! látogatására indul. Az esti órák azután összegyűjtik az uj barátokat meghitt beszélgetésre a lobogó kandallótüz mellett. Szóba kerül a hazának sokféle baja, szenvedése. Efféle | gondokkal békés időben fiatal lánykák nem igen szók- I tak törődni, de a súlyos idők korán érlelik meg az ifjúságot. Az öreg ur azt hallotta ma egy átutazó kereskedőtől, hogy Teleki Blanka grófnőt, a ki Pesten leánynevelő intézetet tartott fenn, Lövey Klárával együtt elfogták s hogy Kufsteinban várfogságra fogják Ítélni. Pedig minden bűne csak az volt, hogy a leányokat hazafias szellemben nevelte. Növendékei közül a két Sztojka leány is katonai bíróság elé került, mert megtalálták náluk azokat a hazafias szellemű szép mondásokat, miket a magyar nyelv és történelem tanára, Vasvári Pál, nekik tollba-mondott. Most meg biróságtól-birósághoz hurczolják ezért őket. Szomorú idők, mikor már a gyermek-leányokat mártírokká avatja a sors! S előkerültek az elmúlt évek dicső és szomorú emlékei. Ki hány rokonát, jó barátját veszítette a \ szabadságharc/, alatt-; hogyan jártak előkelő urinök is veszedelmes kémszolgálatokat teljesítve s leleményességük, bátorságuk sokszor mily megbecsülhetetlen eszközöket juttatott a hadvezérek kezeihez. Egy Desze- riczkyné nevű uriasszony búzát szállított dunai naszádjain a honvédseregeknek s a mellett fontos hírekkel jött- ment végig az országon, senki sem sejtette, hogy a nagyasszony, a ki akkor már nagymama volt, milyen A muzeum egyesület választmánya h. titkárul Gaál Lajos tanárt s a muzeumőrt választó vegyes bizottságba Lakatos Ottót, Pap Sándort és Moldován Lászlót választotta. A felsőbányái m. kir. bányaiskolában a legutóbbi tanév alatt, mely junius 30-án fejeztetett be, a tanulók létszáma volt az J-ső tanfolyamban: 20, a II-ik bún : 14, a JII-ik tanfolyamban; 16, összesen 00 ezek közt kincstári ösztöndíjas: 22. A 111-ik tanfolyamot : (a bányászati szakot) végezte 16 tanuló, végzési bizonyítványt nyert 15. Helybe szóló táviratok. A kereskedelemügyi nr kir. minister a közönség érdekének előmozdítása szempontjából megengedte, bogy a magyar korona országai területén lévő mindazon városokban, ahol kincstári posta- és távirdahivatal látja el a távirat kézbesítő szolgálatot, helyi díjazással, helybe szóló táviratokat is lehessen feladni tekintet nélkül egyrészt arra, hogy a kézbesítéssel megbízott hivatalon kívül müködik-e azon a helyen több posta- és távirda (távbeszélő) hivatal, vagy nem? másrészt tekintet nélkül arra is, hogy az ugyanazon helyen berende- ! zett távírdák, a kézbesítést teljesítő hivatal távirdai- lag (távbeszélőn) vagy küldönczjáratok utján állanak-e j összekötetésben ? Az ilyen helyeken levő vasutüzleti távírdánál azonban csak az esetben lehet helybe szóló táviratokat feladni, ha a vasúti távirda a távirat kéz- í besitő posta- és távírdával összeköttetésben áli! »A helyi táviratok feladására, továbbítására és kézbesi- j tésére nézve, a többi táviratok kezelésére érvényes szabályok mérvadók« Nagy dal és zene-hangverseny. A dalegyesület a Nagybányán, 1893 évben érettséget tett ifjak tiz éves találkozójának tiszteletére és egy zongorának beszerzése javára, a nagybányai kincstári bányászzenekar és Adám József zenekarának közreműködése mellett folyó évi julius hó 11-én a nagyszálloda nyári helyiségében zártkörű nagy dal- és zenehangversenyt rendez. Belépő dij: Személy-jegy 1 K 20 f. Család-jegy 3 személyig 3 K. Kezdete este 8 órakor. Dal és hangverseny után táncz. Felülűzetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Műsor: 1. Havasi kürt, nyitány. Schreinertől. Előadja a bányászzenekar. 2. Dalünnepen. Tern Károly- tól. Előadja a dalárda. 3, Magyar dalok. Előadja Adám József zenekara, 4. Nagybányai csendélet. Nagy egyveleg. Muzsik Jakabtól előadja a bányászzenekar 5. Petőfi »csata dala« kürt kísérettel: Lányi Ernőtől. Előadja a dalárda. 6. Diana vadászatra hívás, Ábránd. C- Aradtól. Előadja a bányászzenekar. 7. Magyar dalegyveleg. Lányi Ernőtől, a dalárda a) Régi nóta, hires nóta... b) Piroslik a bokor gyenge hajtása, c) Nem vagyok én nagyon kényes, d) Szép vagy angyalom. 9. Nagy egyveleg a >Svihákok«-ból. B. M. Ziehrertől. Előadja a bányászzenekar. 9. Rákóczy induló. Dr. Wekerle László szövege után, férfi karra alkalmazta (Zoli János. Előadja a dalárda, a) A kö- lesdi győzelem előtt, b) Kölesd után. c) Kesergés, bujdosás. e) Ébredés, f) Szabadságeskü. A polgári leányiskola értesítője 74. lapon jelent meg, közöl Neubauer Hermintől a magyar nőkről egv hangulatos történelmi értekezést, melynek egyik részletét mai számunk táreza rovatában veszik olvasóink. Az igazgatói jelentést ajánljuk különösen az igazgatóknak elolvasás végett megláthatják belőle, milyennek kell lenni egy igazgatói jelentésnek, amelyben a szükségeseken kívül egyebet nem tárgyalnak. Közli az értesítő a tanítás anyagát. A női kézimunka tanfolyamban kézimunkát, fehérnemű szabást és varrást, egyéb ruha szabást és varrást, hímzéseket küldetésben jár. Volt olyan urinö is, ki esöernyöje kifúrt nyelében finom hártya papírra Írott fontos okiratokat csempészett a külföldre. Hát még a két Zichy grófnőről. Károlyi Györgynéröl és Bathyányi Lajosné- ról, mennyi szépet, dicsőt tudtak beszélni, milyen nagyok voltak az áldozatkészségben, mily fenségesek a szenvedésben és a csapások elviselésében. S hogy kigyult az arezuk, mikor a harcz kitöréséről beszéltek! Mikor Kossuth Lajos felszólította a nemzetet, hogy fölöslegéből áldozzanak a haza oltárára a honvédség ruháztatására, élelmezésére. S hogy vitte mindenki, a mije volt, pénzt, ékszert, élelmiszereket. A nők odaadták a régi családi ezüstöt, aranyékszert s ezeket Pesten összetörték és pénzt vertek belőle. Egy fiatal leány levágta hosszú szőke haját s eladta, mert egyebe nem volt, a mit áldozhatott volna. A vendégek elbeszélték azt is, hogyan látogatott el Nagybányára Meszlényiné Kossuth Lujza, a honvédkórházak országos főfelügyelője. A sebesült honvédek szenvedése táborba szólította a nőket is, ezer meg ezer gyöngéd női kéz készítette a kötéseket, tépést a betegek számára, sütöttek-fóztek nekik s boldog volt, a ki valamit tehetett. S a kik a iegnagyobb ellenséggel, a halállal vették fel a harezot, a kik a legszebb lobogó: a jótékonyság zászlaja alatt egyesültek egy táborrá, a nők, azok Meszlényiné vezetése alatt tömörültek nemes munkájukban. A nagybányaiak nagy kitüntetésnek vették, hogy a nemes úrnő hozzájuk is ellátogatott. A fiatal nők úgy adtak kifejezést iránta való nagy tiszteletűknek, hogy fáklyásmenetet rendeztek neki magyar-utezai szállása előtt a Hámori házban. Ilyenek voltak anyáink, nagyanyáink, ilyen nőkkel áldotta meg az Isten szegény zaklatott hazánkat, mikor sújtó keze a legmélyebb sebeket ütötte rajta!
