Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-22 / 8. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE & szám. figyelmesen forgolódva kinálgatnak minden asztalnál rózsás ajkak. A terein négy sarkán négy hatalmas asztal gör- nyedezett a sok jó alatt. Minden mi szem szájnak kellemes, feltalálható és feltálalva volt. És ha természetesnek találjuk hogy a házi asszo­nyok versenyeztek remekeikkel, bizonyára természetes az is hogy szívességükben méginkább igyekeztek fe­lülmúlni egymást. Páratlan fáradozásukért bizonyára több dicsére­tet kaptak, mint az asztaluknál ülők száma volt; pe dig hát ugyan ki tudná elsorolni a kedves háziasszo­nyok közül vendégei számát. A ref. batyubál szóval évenként fel, feltűnő képe a régi jó magyar báloknak, hol testvéri szeretettel ölelkeznek a vendégek felekezeti és társadalmi kii- lömbség nélkül. Ilyen minden tekintetben sikerült volt a mos­tani is. A kik az ilyen jótékonyczélt is szolgáló mulat­ságot szereznek a közönségnek. fáradoznak a sikeren; méltó fáradságuk, mél­tók ók maguk a dicséretre és megemlékézésre.- Ó. - S. Február 14-én este tartotta a helybeli ref. egy­ház hagyományos estélyét, melyet ugyan általában batyubálnak hívnak, de ep oly joggal, v gy találóbban ya,-,r ■ á,i!„!1.■/«!,■, ,s nevezhetnének, minthogy a kotlá­éi '■ a már nem kátyúban hordja fel a résztvevő kö­zönség, mint a néhai való úgynevezett »jó időkben« bánom // t. mad-than terítik asztalra a lelkes háziasszo­nyok a jobbnál-jobb sültekét,, édesebbnél-édesebb tor­tákat -Csakugyan, ha egy szóvá!, <h híven akarjuk jellemezni aminapi estélyt, nem mondhatunk rá mást. mint hógv yazm- volt. libben ti szóban benne van a mélységes hódolat hölgyeink áldozatkészsége iránt; d.e mintha egy kis szolid szemrehányás sem hiányoz nék Lelnie különösen azok résziről, kik előszeretet­ei tí;ui g • ik a réyi batyubálof; nemei eyyszerii.--é-yét. Do xnV kérdem, nem a régi é jó ré zben ma is a batyu­ba ;ok rendező és élvező közönsége ? Az bizony, h neu a korszellem más Hiába köritik dicsfény.lyei a rCnek az emeletes iskolába>• tartott batyubálok uniókét: ha ma' ott és uyy tartanánk batyubált, hejh, de sokan nem jönnének el oda, s a kik eljönnének is, hejh de sokan nem éreznék jól magukat a szűk helyiségben, portól, füsttől nehéz levegőben! Ma már nem csak a sziveslátás a fp — a mi ugyan ma is a régi — hanem a kényelem, fény, Ízléses kiállítás, sok-sok levegő és — sima parkett is számottevő követelmények. Vagy nem? Én azt gondolom, igen. És ha lesz még 10—20 esztendő múlva i ref. batyubál Nagybá­nyán — pedig kell hogy legyen, azt magyarázgatni is felesleges, mierl ? — bizony másként, fog az megint kinézni egyben-másban, mint manapság. Kondor Bálázszsal szólván: a batyubál olyan, mint maga a ref. egyház: halad a korral. A mióta egyházunk aranykönyvében fel van je­gyezve a batyubálok jövedelme, mint adakozás, tehát 1880. óta az idén volt a XVlI-ik estély. Három évben (1884 1885. 1887.) nem tartatott, 1900-ban pedig hangverseny volt helyette. A 17. balyubál közül 14-nek iszta jövedelme meghaladta a 300 forintot. Az idei 600 korona 31 fillérrel gyarapítja az egyház pénztárát. Az estélyt magát lekötelező előzékenységgel mél­tatta már a testvérlap (ha Felsőbánya lehet testvérvá­■(2) ros, mért ne lehetne a »Nagybánya« testvérlap, ugy-e édes Szerk. ur?) reám az a kedves kötelesség hárul, hogy kalapot emeljek egyháztanácsunk nevében a szeretetre méltó háziasszonyok páratlan áldozatkész­sége előtt s köszönetét mondjak mindazoknak, kik estélyünk sikerültén fáradoztak A késő kor számára is hadd legyen itt megörö­kítve a szépek és jók névsora. Háziasszonyok voltak : Szendy Antalné; Molcsány Gáborné, Moldován Lász- lóné, Lakos Imréné, Soltész Eieinérné, Szűcs Károlyné Dobi Ervinné, Gyalai Gyuláné, ifj. Incze Józsefné, Altnéder Jánosné, Jancsovics Józsefné, Kupás Mi- hályné, kik mellett tömörült az Ízletes étkekkel és vendéglátó szeretettel áldozó hölgyek nagy sokasága. Madán Tériké, Szokol Margit és Kunay Anna a füs­tölgő áldozat terjesztése körül buzgólkodtak olthatat- lan lánggal, mig Jég Jánosné és Virág Gáborné zama­tos feketével vették elejét a gasteremphaxis-nak. Odaadó kitartással működtek Gyalai Gyula borgazda és segédei: Lajos Pál és Virág Gábor s végül — last but not least — a ki mindeneket ékesen és jó rend­del elrendezett, a ki heteken át fáradhatatlan buzga­lommal vetette meg batyubálunk sikerének alapját, a mi derék, hiv gondnokunk Dobi Ervin — a kit az Ur Men egyházunk javára sokáig éltessen! Felülfizettek vagy jegyeiket megváltották: özv. Turman Oiivérné, gr. Degenfeld Sándor (Erdőszáda) Stoll Béla 20 — 20 K. Dienes Dezsőné, Szabó Adolf, Veress László 10 — 10 K. Km. Pap Sándor, Pokol Elek j 8—8 K Ember Elek és neje, Hanzulovics Kristófné, ! dr. Kádár Antal, Leuba Valéria és Mikó Pálma, Nagy Sándor, S. K.-né, Soltész Elemér 6—6 K. Frilsch Samu. i zv. Jeney Józsefné. Komzsik Alajos, Kovács Gyű k ‘ nendy Sándor és a.Je, Neubauer Ferencz, dr. - P.,1 Wnigandt Anna, Wienerberger Béla 5- •’ K. Aluli v K; >ilv és neje, Bay József. Bottyán 1 j- y Mih; y. Fóbián Lajos, Géresy János, özv. u, Pán. i . • v Jenő, özv. Incze Pál né, Kádas .Julianna. Kér Gyula, Kiss Gábor és neje, Muzsnay .•encz és a je. Nagy Jenő, özv. Orosz Lajosné, Philthy Géza és neje, Révész János, Spinetti Sándor, Szedi" ív Geyza, Thurzó Ferencz és neje, Torday Im­in', Tord.iy Imre, Vida Aladár és neje, Virág Bálint, K. Virág Lajos és neje 4—4 K. — Bernhardt Adolf, Brebán Sándor, özv. Bodenlósz Mihályné, özv. Bur­ján Jánosné, dr. Drágos Theofil, Gálisz István, Pod- horszky József, Öszterreicher Tóbiás, Szűcs Károly kereskedő 3—3 K. özv. Balogh Gyuláné, Bányai Jó­zsef, özv. Bányai Károlyné, Budny Sándor, (Csap), özv. Buday Károlyné, özv. Dani Ferenczné, Deák Ká­roly, dr. Gergely György, dr. Gondos Mór, Gulyás La­jos. (Kisújszállás), Gyalai Gyuláné, Gyöngyösi Gyula, ! Hoffman Árpád, Hudoba Gusztáv, Incze Lajos, özv. Incze Mihályné, Kínál József, Koretko Ludmilla, Kö­ves Lajos, özv. Kunay F.déné, Kurtái Ernő, özv. Lajos 1 Györgyné, László Endre (A.-fernezely), özv. László : Sámuelné, Madai Pál, dr. Makray Mihály, Molnár An­talné, Nagy György, Petróczy Ferencz, özv. Petki Józsefné, Sátor Dávidné, Schönherr Antal, özv. Sma- regla Pálné, Steinfeld Béla, özv (Szebeni Sándorné, Szirti Vilmos, Szombati Mihályné, Szűcs Károly tár­nokmester, Takács Ilus, özv. Tóth Sámuelné, Tréger Károly, Turman Miklós, Wass Lajos, Dr. Weisz Ignácz. Weisz Lajos, dr. Winkler Jenő 2—2 K. -- Beregszászi í Samu. Bertalan Miklós, Debreczeni Gyula, özv. Feri- ansics Antalné, Gellérl Béla, ifj. Incze József, Jam- nik Viktor, Jancsovits József, Krompáczky Károlyné, Kupás Mihály, Sasi Nagy Imre, Nyersák József, Papp E külön társadalom iparkodik mindent maga termelni, senkire som szorulni. Lehet, hogy tévedek, de én ez ősi kis világra gondolok, mint a román pásztornép ősi intézményére, így lehetséges csak olyan nagy tömeg rómait elvinni akármelyik telepre, Sulla 10000-et telepit le, Gato 6000-et visz Afrikába egyszerre. De meg igv érthető csak, hogy Kr. sz.-e körül amint Augusztus császár és utódai a Balkánt birtokukba veszik, tudják gyarma­tosítani. Még inkább az, hogy a Balkánra költöző la­tin pásztorok, akik a müveit római világtól távol es­tek hegyeik között, a szívós thrák (az albán ma is meg van) pásztorok nagy tömegei között nemcsak be nem olvadtak, hanem viszont ők képesek voltak nagy­számú albánt romanizálni, aminek hatása kétségtelen a román nyelvben. Kr. születésétől egész a népvándorlásig tart a Balkánon ez a romanizálási folyamat, de teljessé soha­sem lesz, a görög és albán faj szívóssága, szérvezett volta miatt. A népvándorlás 400 körül egyszerre megdönti a római világot mindenütt, hol kényszer hozta létre. A római latifund iái is rendszer, melyet a császá­rok légiói később még nagyobb arányokban képvisel­tek a római ember lelkén sokszor erőszakot tettek. VClelmi, jövedelmi szempontból' elviszik a ködös Angiin ha. 'a rideg Germániába. a Dunáig, az aranydus Dáciába. Pedig ott már nincs szőlő, nincs meleg, ott a szellős római ház, a lenge tóga, a könnyű saru nem , használható, a márványszobor, a tarka cs rnok meg­romlik. iiyijf színköreiben fél évig nincs előadás Szó­val i t , a római nem szeret, ide csak olyan ember jön kinek m uszály. Visszavágj mindenik, mint Ovidius Consiancaból, Romania kedves tengeri fürdőjéből, a melyről olyan siralmasan zeng mint. egy lengyel szám­űzött. Szibériáról. A római kultúra csinált virág volt itt, üvegházi növény. Eltűnt az az első fuvalatra. Nemcsak Dáciá- -j ban, ahol alighogy létrejött, hanem Pannóniában, Ger- mániában, Angliában, sói még a Balkánon is. Azaz itt már crak részben, A Balkán északi zor­dabb részein 400 körül a gólok települnek meg, majd a helyükre jönnnek a szlávok — horvát — szerbek a Kárpátok északi tájairól s 600-ig itt teljesen meg- honosulnak. Az északi szláv jön a hun—avar—germán népek pusztításai után a Balkánra le egész Peloponnesosig. Békés, de szívós. Több oldalú, edzettebb, mint a déli népek. Mert az északi nép a hosszú télre elő kell hogy készüljön, tehát földmiveléshez kell érteni, fa- munkához, jobb házat kell épiteni. még a méhészetet is érti, jó halász. Az állatbőrökböl formás, prémes ru- kákat csinál, ami jobban megvéd a tél ellen, mint a római viselet. De nincs szervezete. Ezért felolvad délen a gö­rög. római és albán között, csak északon lesz erős, ott a horváf-szerb nemzetté alakul, a 600 körül be­jövő bolgárt elszlávositja, ugyanigy tesz hazánk avar­jaival. Kr. u. 400—700-ig való időben alakul meg az oláh nép. A népvándorlás elviszi a római latifundiu­mok urait, városi elemeit, csak a hegyi pásztor ma­rad meg nyájaival, ősi, müveit, szervezetével. E szét­szórt elem a szlávokkal összevegyül, magába olvaszija s sokoldalúbbá lesz. Merem mondani, hogy a szlávok nélkül nem jött volna az oláh soha a mai Románia vagy hazánk te­rületére. L'. p. 700 körül e pásztor elem a Balkán déli . é >e v.üi bezárva s ott. fejlődik. De amint a görög vh.Vgo! ;■■/. i b .' ■•/(■■ ->'n, akkor elkezdődik élet-halál ha”07.'. a göi >g >- ■ - n ők kormányzóival, majd később . :y ahm a görög hadakkal Kiváló hősei Így lesznek bolgár uralkodókká a X—XIII. szá­zadban s i red meny •• a harcznak, hogy az oláhság a Balkái dől; részéből felszorul mindjobban, legerőseb­béi Mánue’i alatt a XII században északra, Bulgária, Szerbia, sőí jelenlegi hazája felé. Az alduna mentén Endre, Szappanos Jenő, Sztracsanyek István, Vajda Mihály 1 — 1 K. Imricsák Albert 50 f. Török Ferencz, 40 f. Szabó József 20 f. N. N. régi szokás szerint, egy tortáért 10 K. Hoehman József 60 üveg szikvizet ajándékozott. — Jegy megváltások és felülfizetések összege: 439 K. 10 f. * A hivatalos farsangi lap legutóbbi számában ol­vassuk: »Karnevál Herczeg ő fensége a nagybányai ref. batyubálon szerzett érdemeik elismeréséül a házi­asszonyoknak a »Batyubálrend« nagy keresztjét a »hódolat« csillagával,.— a házi kisasszonyoknak ugyan­csak a »Batyubálrend« arany medaillonját az »Ö« arczké'pével és karika gyűrűvel (mint hadi ékítmény - nyel), — a nemszépnembeli fáradhatatlanoknak (köz­tük Szűcs Károly és Incze 1 ajos — néha Gálffy Pál pénzlárnokoknak,. mert ők sem hiában késtek el a vacsorától) pedig «a jól végzett munka után érzett, édes megnyugvás« babérkoszorúját adományozta. P&sztor. Heti krónika. A kálvinisták nem veszik tőlem rossz néven, ha a báljukat, mely lapunk más helyén prózában és vers­ben egyaránt kellően van méltatva, én külön meg nem énekelem. Miért is okozzak boldogtalanságot azoknak, a kik nem voltak ott?! Egy van még hátra : a calicóbál, hol hir szerint a fiatal emberek vörös frakkban fognak megjelenni, azután bezárul a nagyterem ajtaja s berozsdásodik a a závár a téli évadig Nagy ellentéte a vidám farsangnak az a sok tag­ból álló társaság, melyei hétfőn fogdostak össze. Ezek azok, kik marhákat s egyéb állatokat loptak s csak a bőrével számoltak be, a húsát megették. Vallatták őket egész nap, ki tagadott, ki beisme­résben volt. Érdekes a dologban az, hogy mindnyájan nagybányai czigánvok voltak, kik mint sepregetők, napszámosok, többnyire ismert alakok s elmentek a falvakra vendégszerepelni Egyik igy magyarázta meg tettének okát: — Az a baj tekintetes uram, hogy én november­ben születtem. — Nos? — Igen! Instálom alásson, mert a planétában igy van megírva, hogy a ki ebben a hónapban szü­letik az! »Furcsa fejű, goromba erkölcsű, tökéletlen, kába, vakmerő, erejében és elméjében »igen bizakodó; vérontás, bajvivás kell kedvének s a szép személyek­kel igen nyájaskodó.« Bizonyos, hogy az álmos könyv és büntető tör­vénykönyv messze állnak egymástól s igy a kirándu­lók, p »planéta« daczára elveszik büntetésüket. De hagyjuk őket a maguk szomorú utján. A verőfény visszahozza kedélyünket, a ragyogó napsagá: melengeti a szendergő anyaföldet, olvasztja a te, jege . havát Más hangulat, más élet van alaku­lóban. Közel a szabadság ünnepe, közel a tavasz, a ter­mészet megújulása megihleti az emberi szivet is. Haldoklik a mogorva február s a legközelebbi krónikát már márcziusban Írja a krónikás. már szabad teret találnak, mert magyar és orosz fegyverek megtörték a kun bessenyők támadó erejét. Még erősebb lesz a terjeszkedés akkor, mikor a lalárjárás végig dúl a Kárpátok vidékein s ugyanakkor Konstantinápolyban a latin császárság szorongatja a görög hitű olábságot, viszont a kunok meg hazánkba települnek a tatárok elől. így jönnek a magyar kirá­lyok védő karjai alá az oláh kenézek s igy alakul meg az nldunánál Magyar-Oláh ország (Ungrovlachia) szemben a balkáni Oláhországgal a XIII. század végén. A magyar állam e szerepét legékesebben az a két monda bizonyltja, mely szerint Radu Negru Fo- garasról költözik ki s Oláhország alapitója lesz, majd Bogdán Mármarosból Moldvába.­Később is a török háborúkban a magyar hős védte legjobban a románságot s mig az erdélyi ne­mesek Hunyady óta harezot harcz után vívtak, he­gyeinkben az oláh elem folyton gyarapodott. így képzelem én a román nép származását' s toliamat az igazság megismerésének a vágya vezette tisztán. Lehet, hogy nem úgy van, mint ahogy én állí­tom, de a tudomány jelen állásánál nem tudom más­ként elképzelni. A románság, mint nemzet egészen uj, de éppen ezért nagy előnye, hogy sok régi hagyományos intéz­mény nem nyűgözi le. Olyan, mint a mi városaink szebben tudjuk rendezni, mint a nyugatiakat, mert nincs ósdi épület utunkban. Erős, demokrata, nemzeti élet lüktet a román nép soraiban, csak még nagyon hátra van, azért olyan csiklandós Traján-féle histó­riák elkelnek. Még ébreszteni kell, mint ahogy elle­nünk hamisan irányuló daluk hangsúlyozz t. De ha felébred, észreveszi majd, hogy legerősebb támasza jövő szabadságának ez a régi, sok vihart kiállott, jó hírnevű mágyar nemzet, csak úgy, amint a Kárpátaink aljába húzódik meg az egész Románia — akkor a két nép nagyobb bizalommal becsüli meg egymást s e bi­zalmat nem ingatja meg minden csekélység. Németh József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom