Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-02 / 31. szám
1903. augusztus 2. látható lesz a templomban, hogy a kik az Istentiszteletre nem férnek el azok is megtekinthessék. Valóban Grünwaldnak sok jeles alkotása közt ez a legszebbek közé tartozik. Kedd délelőttig a kép lepellel lesz eltakarva. Sikerült diák-estélyt rendezett f. hó 26-án a szilágycsehi tanuló ifjúság, Az estélyt Abrahám Mariska virtuozilással játszott, zongora-szólója vezette be. Az ennek nyomán újra és újra megújuló taps élénk kifejezője volt azon nagy hatásnak, melyet a hallgatóságra tett és ez a tetszés nyilvánítás az egész előadást végigkísérte. Ábrahám Mariska a műsor többi zenei számában is részt vett, zongorán kisérve Incze Béla nagyhatású hegedű játékát, valamint Homola László és Szabó Istvsn összhangzó s méltán tetszéssel fogadott hegedű duettjét. E zene-számok mellett két szavalat is volt. Harawsz Gyula hatásosan, tiszta, csengő hangon szavalta »A legény hűség« ez költeményt Mátrai Lajostól. Székely Dezső pedig Csengey Gusztáv »A fogoly lengyel« c. költeményét I szavalta sikerrel. Abrahám Mariskának kitűnő játékáért virágcsokrot nyújtott át a rendezőség. Műsor után táncz következett s a közönség csak hajnal pirkadtával oszlott szét. A mulatság fénye a humanizmus sugarát rávetette a szükölködökre is: A szegény tanulók segélyezésére 77 koronát nyújtott át a rendező-ifjúság. Felülfizettek: Pokol Eiek 20 K (Nagybányáról); Ábrahám Józsefné (Nagybányáról) és Dénes Károly 4—4 K; Pojlák János 2 K; N N. 1 K 40 f; Dr Bartha Lajos és Szántó József 80 — 80 f; Ady János, dr. Ruszka Ignácz, dr. Pap Sándor, Lenhard Vilmos, Lenchás István, Gólya Miklós 40—40 fillér. Összesen 45 korona 80 fillér. Fogadják a jótékonyczél érdekében a rendezőség hálás köszönetét. Apró színpad. E hó 26-ikán, vasárnap este 8 órakor Postarét-utcza 16. szám alatt, Vásárhelyi Gyula házi kertjében, a postaréti kis gyerekek, alig pár napi próba után, sikerült sziniestélyt rendeztek néhai Rosner József és neje szül. Oroszlán Róza két árván elmaradt gyermeke, a 9 éves Károly és a 7 éves Ilona tanév kezdetén elő forduló szükséges ruházatának és tankönyveinek beszerzésére: Színre kerüli először is a »Tél tündére« énekes színmű, 1 felvonásban. Irta: Gaál Anna. Személyek: Főtündér: Levendovszky Berta. Tél tündére : ifj. Vásárhelyi Gyula. Mese tündér: Pityik Irénke. Ünnep tündére: Vásárhelye Erzsiké. Vigság: Levendovszky Irma. Jótékonyság: Imels Rózika. Nagymama: Imets Adél. Másodszor: Sugár a pinezében. Személyek: Tanító: ifj. Vásárhelyi Gyula. Imre: Imets Rózika. Piroska: Pityik Irén. Mama: Levendovszky Irma. Bandi: Pálek Vilma. Giza: Vásárhelyi Erzsiké. Záradékul a Méltóságos csizmadia. A darabot egész odaadással, áthatva a jótékonyczél szellemétől, rajongva, lelkesedve tanulták be és oly pompásan adták elő, hogy a jelenvoltak sokszor megtapsolták az apró színészeket. A darab kiállítása, az énekek, a szép hanghordozás meglepően sikerült volt. A darabot Levendovszky ny. sz. leánya: Berta tanította be ügyesen, a ki e mellett maga a főszerepet is vitte, összes bevétel volt, beleértve a felülfize- téseket is 22 K. Kiadás semmi. Felülfizettek: Levendovszky százados, Imets Gyula, Mladeovszky Lajos és Reketes József 20—20 fillér; Nagy Sándorné (Zsibó- ról) 80 fillér; Fuksz Jakab 22 fillér; N. N. 40 fillér; T. A. 50 fillér; ifj. Vásárhelyi Gyula és Erzsiké 48 fillér. Összesen 3 korona 20 fillér. Az előadás anyagi sikeréhez hozzá járult még Troknya Sándor, a ki szives volt a szinlapot saját költségén elő állítani, Vásárhelyi Gyula a színpad teljes ingyenes elő állításával és Imets Gyula ingyenes fodrász munkákkal. Közkívánatra a kis műkedvelő sereg ugyan ezt a darabot ugyan azon czélra, a Méltóságos Csizmadia néma játék kihagyásával ugyan csak a Vásárhelyi Gyula kertjében (Postarét-utcza 16. szám alatt) aug. 9-én vasárnap este pont 8 órakor megismételi s az előadásra a jótékonyczél iránt érdeklődőket ez utón hivja meg. Helyárak a következők lesznek; I. oszt. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Gyermek ülő hely a két első sorban 20 fillér. II. oszt. gyermek ülő hely a két második 10 fillér. I. oszt. hely felnőttek részére 40 fillér. II. oszt. hely felnőttek részére 20 fillér. Állóhely felnőttek és diákok részére 10 fillér, gyermekek részére 6 fillér. Felül adakozások köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyeket előre Vásárhelyi Gyula főtéri bizományi üzletében lehet váltani. Betörések. Romlanak a bányi erkölcsök. Julius 30-án éjjel 2 betörés is volt. városunkban. Az egyik Heinrich Viktor Rák-utczabeli lakásán, hol a betörő az első szobában egész kényelmesen foglalatoskodott, mig nem a házigazda fölébredt a neszre, azonban a betörő, egy csomó szivarral, ezüst neművel odább állott. Másik eset a Főtér leges-legelső számú házában, Svaiczer Ilka épületében történt, hova a kerítésen át behatolt, egy hosszú ember az éj leple alatt, azonban a véletlenül ott pihenő napszámosok elriasztották. — Ma éjjel szintén két betörés volt, a polgármester és a vele szemben levő Almer K. házába próbált betörni egy alak, azonban a rendőrség Hotye ugocsai illetőségű péklegény személyében ma elfogta és letartóztatta. A tiszabecsi Rákóczy emlékre Schönherr Antal főkapitány gyiijtőivén adakozni szívesek voltak: Schönherr Antal, Incze Sándor, Héinrich Vilhelm és Hers- kovics József és neje 2—2 K, Molnár Antal, Spinetti Sándor, Lövinger Géza, Rezső Gyula, Radó Rezső, Kornizs Aladár, Klein Lipót, Tótb Sándor fodrász, Hoffman Árpád, össtreicher Tóbiás, Grünblach Ger- zon, Zélinger Lajos, Vajda Mihály, Radó Andor, .Mandel Mór, Harácsek Vilmos, Frenkel Herman, Lévi József, Platthy Géza, Steinfeld Mór, Goldstein Adolf, Frenkel Dezső, Láng Gyula, Kohn Sámuel. Fuchs Fábián, Gitta Jusztiu, Felcser Géza, Glück Izidor, Singer Jakab, Nánásy István, Rusorán József, Schreiber Kálmán, Troplovics Márton, Izsák Ferencz, Szap- panyos Jenő, M. Gyiraszin János, Hirsch József, Horo- vicz Miksa, Hochman József, Izsák Ferencz, Petki Gyula, Klein Herman, Vinkler Lipót, Grünberg Antal, Szilberberger Lajos, Troplovics József, Izsák Sámuel, Lebovics József, Klein Márton, Schvarcz József, Morvay és Undi 1 — 1 koronát, összesen: 59 korona. Ezen összeget az alispáni hivatalhoz beköldötték. Mit nem beszél az a német, most már még a Rákóczy indulót is elakarja vitatni tőlünk. Rég fújja a Lajthán túli sógor, hogy ami az övé az az övé, de ami a miénk, az is az övé, de hogy már a Rákóczy induló is az övé volna, ugyan józan magyar ember el nem hiszi neki. G. M. az »Időben« igy ir: A lizen- nyolczadik században mintegy ösmerellen szerzőjü népdalként volt fuvóhangszeren egy harminczhat ütemű panaszos sovárgó zenemű a számkivetett Rákóczy után. Állítólag Barna-czigány játszatta a fejedelemnél. A német sógor nem hisz a czigányok szerzői képességében s őket képeseknek tartja arra, hogy minden nép dallamát követni tudják. Azt vitatja, hogy e dallam csak ily módon ment át a szépséges Czinka Panna hegedűjére, ki mint az ország ut múzsája játszotta szépségével hatva ész és szivbontólag. Utána a többi czigányok, különösen Bihari János czigány-primás mentették meg a 19-ik századnak e mélabus, habár fejteden dallamot persze mindannyi változattal a feledésből. Vaczek váczi püspök tétette először kotlára, de ez még mind nem volt a jelenlegi induló, mert ezt azon dallam felhasználásával Scholl Miklós az Esz- terházy ezred karmestere Bécsben irta, mint az ezred kedvencz indulóját. 1825-ben Deeret Ferencz tette át zongoiára. 1839-ben tizenhat évi távoliét után visszatért Liszt Ferencz, gróf Teleky Sándor és gróf Fáy István máltai lovag segélyével megösmerve e dallamot, azonnal átdolgozva játszotta el jelen alakjában, de miután ugyanezt Scholl Bécsben átírta, ergo bécsi gyártmány. 1846-ban Berlioz Hector franczia zenemű iró tett rajta változtatásokat mig Liszt waimari tartózkodása alatt nyert nemesebb és művésziesebb átdolgozást, mit 1871-ben tett közzé. Az ösmeretlen szerzőtől eredő magyar zamatu dal végig vonult egész Európán s ha újabb átalakításban van is, de a régi nemes lelkesedés tüzét csak a magyarba oltja. Itt született e dallam, itt volt a bölcsője, hiába tette Bécsben Scholl kottára, hiába használta fel azt Berlioz a maga századjában, lelkesíteni ősi kuruez indulóként, lelket szivet emelni csak itt tud, hol minden nagy időben annyi névtelen hős támadt s igy nem természetellenes: ha névtelen a szerző, de örök a dal. A tárogatót a »Zeit« az indus fúvó hangszere »táré« és »tutáre« szavakból származtatja le. No de tegyen kedve szerint, ne legyünk féltékenyek, hisz sem a tárogatót, sem a Rákóczit nem értheti meg más, csak mi, mert hiszen ehez nem német okoskodás, de kuruez szív kell. Tízezer korona az országúton. Julius hó 29-én Stoll Béla helybeli ügyvéd, Felsőbánya városának tiszti ügyésze, Felsőbányán volt tanácsülésen s a mint onnan délben hazafelé hajtatott, a Rákos-palló és a Giródtótfalusi első házak között az oszáguton kiesett kézi táskája, melyben iratok, betéti könyv, 7 drb 1000 koronás és 150 drb 20 koronás volt. A pénzt az ottani takarékpénztárból hozta volna Stoll Béla Nagybányára. A táska hiányát csak idehaza vette észre. Azonnal kutattak utána úgy a családtagok, mint a rendőrség. A táska meg is került, egy Tárcza György nevű ember hozta be 1 óra tájban Stoll Bélához, hogy ő az országúton találta, de a pénz nem volt benne. A csendőrség és rendőrség mindent elkövetett, utána nézett a dolognak, azonban eddig eredménytelenül. Tárcza Györgyöt is gyanúsították, mert igy szólott a helyszíni szemle alkalmával: Itt találtam »az összeget,« azonban most már szabadon bocsátották. A törvény is biztosit egy bizonyos részt a megtalálónak, a károsult ügyvéd részéről azonban az is illő jutalomra számíthat, a ki nyomra vezet e dologban. Házasságkötések: Folyó évi julius havában házasságot kötöttek: 1. Levend (Levendula) Mózes kövárremetei és Katz Zseni nagybányai. 2. Barát György és Balázs Erzsébet nagybányai. 3. Sarudi János és Gága Párászkéna nagybányai. 4. Tyira László és Rusz Mária nagybányai. 5. Strasser Sándor, Gusztáv, Béla kassai és Kőhier Irma, Mária nagybányai. Értesítés. Mély tisztelettel hozom a nagyérdemű közönség tudomására, hogy augusztus hó 8-tól augusztus hó 20-ig Nagybányától távol leszek. Ez okból kérem azokat, a kiknek hozzám jövetele el nem halasztható, hogy augusztus hó 8-ig felkeresni szíveskedjenek. Kiváló tisztelettel: Nagy Jenő fogmüvész. Kénsav-gyár. Mint hírlik a pénzügyminiszter azon esetre, ha magán vállalkozó nem hajlandó a kohófüstöt feldolgozni, létesíti a kénsav-gyárat. Népmozgalmi adatok. F. évi julius havában házasság köttetett 10, született 30, elhalt 27. Az év elejétől julius havával bezárólag. Házasság köttetett 64, született 254, elhalt 219. Hasonlítva az előző és első felével: akkor volt a házasságkötések száma 59, most 64, több 5. A születések száma 251, most 254, több 3. A halálozások száma 272, most 210, kevesebb 53. A hernyók ismét erősen pusztítják a gyümölcsösöket. Egyelőre a legfinomabb ághegyeken látszik, a mint a finom rostává rágott levelek száraz sárgává válnak, később azonban elpusztítják az összes levél- zetet. A gazdák érdekében áll, hogy mennél hathatósabban pusztítsák ezeket a másodivásu apró hernyókat. A hatóság hivatalos hirdetményben hivja fel a lakosokat, hogy házi kertjükben, gyümölcsöseikben a nagy mennyiségben fellépett hernyófészkeket a legnagyobb erővel pusztiltassák. A kötelességét mulasztó szomszéd gazda-társat jelentsék föl, mert az 1894. évi XXII-ik törvényezikk 50. §-a ellen vétők kihágást követnek el, 200 koronáig terjedő birsággal fognak sujtatni. Vasúti menetrend. Indul Szatmár felé reggel 515 délután 3 20. Zsibó felé délelőtt 9'53. Kedden Zsibó felé indul 51)6 5F2, 9'53. Érkezik Szatmár felől délelőtt 9‘33. este 10'4l, Zsibó felől délután 3'05. Kedden Zsibó felől érkezik 8 09, este »'56. délelőtt 9'33. 31. szám (3) — »Büd-Pere-Szentandrás-Al-Felíüged, Encscsel, Ináncscsal«. Hét község együtt, mint a hexameter mutatja. Ma is megvan azon módon, csakhogy Encs már vasúti állomás lett, faluról-falura pedig a hívek viszik kocsin a diákot. Mindamellett, azt hiszem, most se jut több két nap alatt másfél prédikácziónál egy-egy falura. A dárdás meg elindul első nap reggel faluzni s ahol a dél éri, megebédel, ahol az este éri, meghál a papnál vagy a kurátornál. A legátus visz magával »pátens«-et is. Nyomtatott körlevél az, melyben a főiskola igazgatója a hívek jóindulatába ajánlja az ünnepi diákot. Az egyház előkelő tagjainak személyesen visz a »követ ur« egyet- egyet megezimezve, lehetőleg még ünnep szombatján. A mendikás mindenüvé kiséri. Mily szívesen látják azok az egyszerű gazdák a bemutatkozó fiatal jövevényeket. Van-e olyan földi jó, mivel ne tömnék f az a szives szó, amivel ne marasztanák őket ? Édes szülék házánál se fogadhatná több szívesség, nagyobb szeretet az istenadtákat. De menniök kell; sokan vannak még hátra »requirendusok« (fölkeresendő hívek) s az idő halad. Beh nehéz megválni! . . . A legátust a falusi kisasszonyok várják legjobban, mert ő viszi az uj nótákat. A mendikást meg olyan családok látják legszívesebben, akiknek maguknak is van tanuló kisfiúk, aki ép igy barangol most idegen földön; valahol a szomszéd vármegyében men- dikáskodik, fagyoskodik és tapasztal. Kikérdezgetik a kis »inast« a fiuk felöl: hogy tanul a Pistink? a kontaktus felől, hogyan izlilc ? Zsizsikes-é nagyon a lencse ? Igaz-é, hogy tejbekását sose adnak ottan? Se turósderelyét ? Pedig Pisti nagyon szereti. És eközben unszolják egyre: Egyél öcsém! igyál fiam! A mi szegény Pistikánknak is jól esnék ez most. De nem akart honn maradni. Pedig azért a pár forintért kár volt elrontania az ünnepét . . . És igy tovább. De vannak elkeseredett, rosszkedvű, fösvény emberek is, akik kizavarják a házukból a kis kéregetöt, mintha koldus volna. — Magunknak sincs! — Hogy is ne! — dörmög a gazda, — nem adok. Majd! hogy urakat neveljenek belőle a nyakunkra. Elég nyúzó van már úgy is. A másik meg letagadja kálvinista voltát. Már az apja kitért. És erősitgeti, még a vezető-gyereket is fölhívja bizonyságul. Mikor aztán az szemébe mondja, hogy füllent, fölcsattan a gazda, kurjant egyet s kikergeti őket. Az ilyesmit azonban nem kell nagyon szivére vennie ügyes mendikásnak. Amit ilyeneken elveszít, bőven megtérül más vallásuak házánál. Némely faluban házról-házra megy a kis mendur : pápista, orosz, zsidó egyaránt megkívánja azt a tisztességet, hogy a »kis diák« telköszöntse. Mikor beállít a gyerek, sza- 1 badkoznak ugyan, hogy ők nem kálvinisták, de ha már itt van az urfi, hát csak mondja el a verset. S a kis apostol Áron zsidóéknál ép oly fesztelenül hirdeti: »Ma született a Megváltó!« mint az orosz gazda házánál, akinek majd csak két hét múlva jön el — ez a ma. Az oroszokat titkon kegyeli is a kis ravasz, mert azok olajban sült máiéval meg mézes pálinkával kinálgatják. Pompás dolog a gyerek-inynek mind a kettő. így lát a mendikás embert és világot, jó módot és szegénységet. Nem azok a legszegényebbek, akik elutasítják, hanem elzárkóznak előle: szegény özvegyek, elpusztult öregek, kiknek házában karácsony ünnepén nemhogy kalács és pénz volna, de talán egy falat kenyér sincs. Szégyenkezve búsulnak rozzant viskójukban, hogy még az ünnep is gyász és keserűség. A legtöbb mendikás, mikor a vezetője megsúgja neki az utczán: — tovább ballag megilletödés nélkül. De akad olyan mendur is, aki ünnep másodnapján, mikor már mindent bejárt, estefelé sorra veszi a falu szegényeit, bekéredzik a zárt viskókba, s jótékony czélra ingyen elmondja üdvözlő versikéjét s ami kalácsot itt-amott kapott, kiosztja közöttük, rájuk disputálja erővel. Legyen nekik is ünnepjök szegényeknek ! Mennyi áldás, hálálkodás kiséri ki az ajtón, a düle- dezö kis kapuig! még a kezét is megcsókolnák, ha engedné. Szóval nem rósz gyerek ez a »nagyreményű« kis mendikás. Azért hát, tisztelt olvasók, ha bekopogtat úri házukhoz egy olyan kis buksi kálomista diák, fogadják szívesen s még ha belesül is a versikéjébe, akkor se sajnálják szegénykétől Wekerle Sándor apró nikkelérmeit. Ki tudja? nem valami jövendőbeli püspök, honatya, kúriai biró vagy egyéb nagy ember jár-e ép önöknél, aki majd egykor azért a kis előlegért hálás szivvel s kiművelt tehetségűnek szinaranyával fog megfizetni mindnyájuknak, a hazának.
