Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-17 / 20. szám
Május 17. — 20. szám. Nagybánya, 1903. XXIX. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ S TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MINDÉIT "V.iS^S.A.IEISr.Ä.I5 Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utoza 20 sz. Egy szó mint száz! itt az idő, amikor a városi rendőrséget feltétlenül és okvetlenül szervezni kell. Jól tudom, erre az lesz a válasz, hogy nincsen pénz s igy maradi ink csak meg a régi nyomorúságban, de ezt a elszót már meguntuk, halljunk valami okosabba Ha nem bírunk város lenni, alakuljunk najykösséggé, akkor a csendőrség majd gondjaiba veszi a mi rend- fenntartásunkat s legalább nyugodt lakóhelyünk lesz, de szűnjék meg mái ez a fejetetejére állított logika, hogy mert nircs pénz, tehát csak verekedjenek, lopjanak, gyilkoljanak tovább is, akik ebben gyönyörűséget találnak. Ne várjunk áldozatokat, akiknek megdöbbentő esete győzzön meg minket a rendőrség szükséges voltáról, hanem szervezzük a rendőrséget, mielőtt nagyobb bajok nem történnek. Nyílt levél Gellért Endre ég Vida Aladár urakhoz! Ha az ember olyan dologban czélt akar érni, a melyhez sokaknak segítségére van szüksége, — első sorban az általános érdeklődést kell felkeltenie. Mivel általános emberi tulajdonság, hogy első sorban a személyes természe'ü dolgok iránt érdeklődünk, — azért öltöztetem igy nyílt interpellate formájába az alábbiakat. Ha frázisokkal telt komoly (elhívást bocsátanék ki, alig hiszem, hogy annyi eredményt érhetnék el, mint igy. Ezért kérem elnézésüket az adressált uraknak, hogy nem magán utón, de a nyilvánosság színe előtt intézek hozzájuk egy kérdést és egy tiszteletteljes kérelmet. ügy hiszem, hogy ha kérelmem meghallgattatásra talál, — a felkeltett érdeklődés csak megkönnyíti az ő munkájukat. Kérdésem az: van-é a nagybányai római katholi- kus temetőben nyugvó Szunter Nándor volt főgyimn. igazgató sírja felett nevéhez méltó emlékkő? Ha nincs, — a mint hogy éveken át, mig nagybányai lakos voltam — nem volt, — mi az oka ennek ? Köztudomású, hogy az elhunytnak közeli rokonai nem voltak. Egyetlen fia, jó ha magát fentartani bírja. Ha jó módban lenne, bizonynyal nem hagyná atyja sírját jeltelenül. De nekünk különben ehhez nincs közünk. Azt tudjuk, hogy a nagybányai főgymnasium uj korát Szunter Nándor inaugurálta. 0 volt az első államilag kinevezett igazgató. Kell-é magyaráznom, mily nehéz feladatot végzett ő, a mikor úgy emelte a volt minorita gymnasiu- mot a modern intézetek legjobbjai sorába, hogy az átmenet nem járt semmi rázkódtatással; oly tapintatosan, hogy a régi rendszer hívei sem kifogásolták erélyes eljárását. Köztudomású az is, hogy a tanítványok többségének s a társadalom jelentékeny körének tiszteletét s szeretetét megtudta nyerni. S bizonyára még jobban összeforrott volna intézetével s a nagybányai társadalommal, ha a halál oly korán k! nem szakítja az élők sorából. Tanítványainak egy kis csoportja ezelőtt mintegy 6 esztendővel, a mikor a nagybányai ifjak budapesti köre megalakult, — megemlékezett az elhunyt igazgatóról s mert sírjának jeltelensége rosszul esett kegyeletes sziveiknek: — szerény anyagi viszonyaikhoz képest — gyűjteni kezdtek a körben egy állítandó emlék-oszlop javára. Ám ez összeg nagyon csekély volt a czélhoz képest. Gondolom 40—50 korona. Az utódok mind kevesebb érdeklődéssel adták át évenként ez összeget a pénztárnoknak s nem gyarapították. Hiszen mindig kevesebben s kevesebben voltak olyanak a körben, a kik Szunter Nándort ismerték. így, az ügy talán végkép el is aludt volna. Ámde most a nyáron julius 10-én Nagybányáé 10 éves találkozóra jönnek össze azok, kik egy dece- niummal ezelőtt ez intézetben végeztek s a kik között vannak azok is, a kik hat év előtt az emlékkő állításának eszméjét felvették. Most már jobb anyagi viszonyok között vagyunk ugyan, — de reálisabban gondolkozva belátjuk, hogy magunk az emlékkőhöz szükséges pénzt összeadni nem tudjuk pedig a sirkövet a találkán látni kivánnók. De talán nem is volna indokolva, hogy olyan dolgot vegyünk teljesen magunkra, amelyhez úgy hisszük, úgy érezzük, joggal kérhetjük a társadalom támogatását. Én tehát arra kérném teljes tisztelettel a boldog emlékezetű Szunter Nándor hivatali utódját, valamint Nagybánya város polgármesterét, — hogy ismert nemes buzgóságukkal, — melylyel minden jóra való közügyet szívesen munkálnak — karolják fel az emlékkő ügyét s indítsák meg a gyűjtést a volt kartársak és a város I közönségének körében. Szervezzük a rendőrséget. A szokások, az emberek és intézményeik korok szerint változnak. Ami jó volt ezelőtt száz évvel, ezer évvel, az nem válik be ma, a mi szükséges volt a múltban, az esetleg teljesen felesleges napjainkban, de viszont ami nélkül ellehettek a régiek, arra esetleg nekünk égető ssükségünk van. Régente nem voltak kiépített utak, vasút, táviró stb. nem volt rendőrség sem, hiszen felesleges is lett volna, mikor a nemes urak ököljoggal amúgy is szolgáltattak maguknak igazságot. Elég volt a díszbe öltözött hajdú, akinek bajusza jól vág, ruhája jól fest, sarkantyúja kitünően peng. A városokban azonban a hajdúk lassanként, úgyszólván szemünk láttára rendőrökké változtak át. 'Egy városnak ma a rendőrség elsőrendű szükségletét képezi. így van ez Nagybányán is. Nemcsak a véres verekedések, sőt gyilkosságok, melyek napirenden vannak, de egyéb szempontok is arra figyelmeztetnek, hogy a múlt igénytelensége lejárt, szervezni kell a városi rendőrséget. Ki ügyel a közegészségügyi rendeletek végrehajtására, a köztisztaság fenntartására, a csend és rendnek kicsoda az őre, a személy- és vagyonbiztonság felett kicsoda őrködhetik más, végelemzésben mint a rendőr. Ma nyílt támadások, őrült lármás jelenetek, botrányok vannak napirenden az utczán s nincs aki azokat megakadályozza, mi több, nincs a mitől féljen a nép s igy nincs ami visszatartsa a rendetlenségektől, kihágásoktól a börtöntől. Az éjszakai közbiztonság fölött 2—3 jóra- való öreg ember őrködik, akinek koránál fogva álmatlan éjszakái vannak ugyan, de aki sem tanultság, sem erő dolgában nem áll azon a színvonalon, hogy mig mi 12 ezeren alszunk, addig az ő kezében legyen életünk, vagyonunk, nyugodalmunk. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. Levél a föld túlsó oldaláról. Simla, Brit-lndia 1903. Ili- 17. C/O Rev. Davy. Ezzel a keltezéssel irt lapunk egy barátjának levelet az a férfiú, ki több évig a helybeli főgimnáziumnak kitűnő tanára volt s most az utazásban, az üdülőhelyek fölkeresésében keresi gyógyulását. Érdekes a levél, mint általában érdekesek az ő gondolatai mindig, azért olvasóinknak vélünk kedveskedni a közlésével: Kedves Uram! Köszönöm a szives megemlékezést. Csak tudnám mi érdekli Önt, hogy kielégíthetném kívánságát. Engem csakis a kiima érdekel, mert azért jöttem, tisztán egészségem érdekében. Egyet már tudok, mi érdekli kedves N. urat, mert tudakozódik a szép nők felől. No jól van, majd elárulom a kedves nejének. Majd ad az magának indiai szép nőket, várjon csak. Hát akad biz itt ezek közt a czigánynál is barnább és vékonyabb asszonynépség közt sok szép is, csúnya is. »Árok is van, gödör is van. Szép lány is van, csúnya is van.« —mondja a nóta, illik ez az egész világra. Hanem hát egy átkozott körülmény rontja itt el az ember dolgát t. i. hogy a nőket nem bocsátják szabadjukra, úgy mint minálunk. Az utakon is, mert Simla oly meredek hegyszakadékokon van épülve, hogy itt ufcza nincs, kocsi nem járhat1; az emberek, akármily rém gazdag angol legyen is, csak gyalog járhatnak, legföllebb lóháton vagy gyaloghintón tolatják magukat, főkép az angol úrnők, mezítlábas és uni- formisos barna legényekkel, rendesen 4, 3-nál kevesebb nem bírja tolni hegynek és tartani völgynek az iczi-piczi kis kétkerekű, féderes gyaloghintócskát. Biczikli sem járhat, persze van tehát nagy csönd az egész Simlában; egyéb kocsizörgés nincs, mint a postatalyiga zörgése, egyetlen fogat, amelynek föl szabad jönnie a postáig, a város közepén. Kocsiút, persze nincs is, nem is lehet a meredekségek miatt, csupa sétautak helyettesítik az utczákat. Simlát én elneveztem már igy: »A 700 hegyen épült fényes Simla.« Azért fényes, mert csupa fényes villák képezik a várost, szétszórva rendetlen költöi- ségben vagy költői rendetlenségben, művészi Ízléssel, hegytetőkön, vagy inkább hegyszakadékokon. Nincs 2 villa egy sorban és nincs két villa egyforma, sem egyenlő nagy az egész hegytömeg erdős lejtőin. Simla határa ezért rettentő nagy, nagyobb Budapest területénél. Egy-egy villa a másiktól néha negyedórányira esik s van olyan két villa akárhány, hogy az egyiktől a másikig fél nap alatt sem lehet eljutni t. i. két szélső villa. Simlát gyalog megkerülni (máskép nem is lehet) nem lehetne egy nap alatt, talán kettő is kevés volna, mert például egyetlenegy villa kedvéért 3—4 órányi kerülőt kellene tennie a Simla-kerülő egyénnek. Én és népem ebben a villában, egy órányira lakunk a város közepétől északi irányban. Körülöttünk — mert hegytetőn van a villa — akkora völgy van, hogy egy nap kellene a megkerüléséhez. De ez a nagyobb völgy ismét tele van alacsonyabb hegyekkel, van benne vagy 200 hegy. A völgy legmélyebb feneke 5—6000 méter mély. Alattunk keleti irányban lakik a völgy ura, a rádzsa, a völgy kiskirálya, elkülönítve a világtól; utálatos buta élet, egy csomó lakáj és egy csomó rabszolganő-féle feleség közepette. Egész élete evés-ivás, prédaság, tudatlanság, és bálványszerü is- tenimádás, kapzsi papok befolyása alatt babonaságban. No de visszatérek az asszonynépre, mondom az utakon is alig lehet látni 100 járókelő közt 5 nőt, I azoknak is rendesen gyűrű, kisebb-nagyobb karika az orruk czimpájában, annak a jeléül, hogy feleség, illetve eljegyzett feleség; elég látható jegy, ugyebár. Néha látni 1—2 éves leánykákat is eljegyezve; jókor biztosítják néha magukat a legénykék. A kis legénykék, a kis jövendőbelit pénzen veszik meg a szülőktől, (Hisz a magyarok is régen feleséget vettek.) néha kettőt, többet is megvesznek, ha telik az erszényből. Fölserdülésig a szülőknél maradnak, de a férjem uram költségén jobbára. Az egyik inasunk például egész fizetését a kis 7 eves felesége tartására fordítja és az utolsó fil.-ig a felesége szüleinek küldi. Cseléd van ebben a nagy villában vagy 7, ha jól számítom, ki családos, ki nőtlen, kinek nincs itt, ha van is, a családja. A szakács özvegy, de itt él vele 3 gyermeke is és egy csomó rokona rendes vendéglátogatóban. Nem értem, hogy győzik a háznépeim ezt a tenger költséget és nem is spórolnak. A cselédség mindig férfi nép; asszonycseléd nem esik 100-ra egy. Minden foglalkozásra külön kasztbeli szolga van. Legelső rangú a vizhordó, legutolsó rangú a szobatisztogató, aki egyúttal a fürdőszobák és mellékhelyiségek kezelője, minden szobához külön fürdőszoba van angolosan. Indiában több gondot fordítanak a tisztaságra a nyilvános életben is mint Európában. A vasúti állomásokon fürdőszobák a váróterem mellett és külön öltöző szoba. A férhelyek a köznép számára is, tisztábban vannak tartva mint Európában. Ivóvizet ingyen kínálnak minden állomáson, erre külön ember van fix fizetéssel. A kényelem a vasúton példátlan. A II. I. osztályon csak annyi egyén van egy kupéban, hogy éjjel valóságos hálószobává lehet alakítani, kényelmes ágyakkal. Ágybelivel utazik itt mindenki, a köznép is. Európaiaknak a III. osztályon külön kupé. Én Bom- baytól majdnem az egész utón másodmagammal vol- i tam a gyorsvonat! III. kupéban. Delhi felé azonban
