Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-18 / 3. szám

maréhoz küldjék, hanem az, az ő nádori intézkedése szerint a végbeliek kezébe jusson. Terve ugyan nem valósul meg, de gondja van arra, hogy a közjövedelmek a végbeliek fizetésére fordittassanak.2

Az 1609. évi országgyűlés a király részéről minden jobbágy és zsellér háztól kívánt 2, és a földes- urtól kívánt 1 frt dica helyett azon okból, hogy a hosszas háború alatt a nemesség többször is gyarapította sajátjából a dica jövedelmet, a régi szokás szerint minden porta után 3 forintot szavazott meg, a végvárak költségeire, koronaőrzésre, követségre és az országház költségeire minden porta után még egy további forintot ajánlott. A portákat négy jobbágyházat, vagy tizenkét zsellérházat számítva egyre, bizottságilag összeírták, de oly zavaros volt ezen jövedelem kezelése, hogy a befolyt összeg még megközelítőleg sem fedezte a szükségletet. A tized és harminczad kezelése sem volt külömb.

A jövedelem nagyrészét a nádori fizetés vette igénybe a mi a harminczad és borvám jövedelméből volt fizetendő. Állandó összegben nem volt megállapítva, mert pl. Ulésházy nádor évi 4000 magyar forint fizetésével szemben, utódja a szokásos adományokon és illetményeken kívül 22.000 magyar forint fizetést húzott.

A papokat illető tized nagyrészét a kincstár bérelte; ez úgy kallódott el, hogy a földesurak a tizedelés idején jobbágyaik juhnyáját saját aklaikba hajtották s a tizedelés alól elrejtették. Mások az udvarukhoz tartozó szántóföldet a jobbágyoknak beosztották, azután lefoglalták, hogy ne kelljen tizedet adni. Egyesek az elhagyott telket jobbágyaikkal műveltetik s a tizedet a kilenczeddel együtt maguk számára szedik; — a szüret ellenőrzését nem engedik meg, hanem a földesur beszedeti a kilenczedet s a tizedeidnek jegyzéket ád a neki járó jutalékról, ki az őt illető részt egyáltalában nem, sőt gyakran a termés alját kapja. Ezen bárczás rendszer a tizedelőnek is alkalmat nyújt a visszaélésre.

A harminczad jövedelem, különösen a kiviteli vám is tetemes kárt szenved. Mellékutakon, gázlókon viszik ki a kereskedők áruikat. A marha-kereskedők addig legeltetik külföldön marháikat, a mig el nem adhatják.

A király ismét adóemeléssel akar a bajon segíteni ; a kapuszámszerinti adó eltörlését és a füstön- kénti (házak szerinti) adó behozatalát kívánja. Legalább három évre házanként 3 forintot, a földesurtól másfélszerest kíván, de a rendek csak az 1609. évi 3 forintos adót, a korona őrzésére 1 forintot és a királyi lakodalom alkalmából a fejedelmi párnak portánként még 1—1 forintot ajánlanak.

Az 1613. évben a magyar tanács és a magyar kanczellária hatásköréről szóló 1608. évi törvényeket megerősítik, az 1618/19. országgyűlésen pedig ismét pénzügyi reformokkal foglalkoznak. Sürgetik a kincstartó visszaállítását, az idegen nemzetiségű harmin- czadosok eltávolítását, az ezek visszaélésére alkalmas fiókharminczadok eltörléséi s a tetemes adóhátralékok behajtását. — Újabb adókat, — később magasabb di- cát szavaznak meg.3

Itt jegyezzük meg, hogy a lőporegyedáruság már a XVI. században a királyi jövedelmek közzé tartozott és ezen egyedáruság gyakorlására az országgyűlés nem birt befolyással.

A török hazánkban az eddigiektől eltérően újabb

(2) 1903. január 18.

2 Ugyanott 13 lap. * Angyal Dávid, M. N. T. IV. 110—124. továbbá 208. és 210. oldal.

neti stb. imákba vegyítik politikai gyűlöletüket. Akkor majd nemzetiségi vidékeink lakói, tanulói igaz barátok lesznek s boldog vegyes házasságok sűrűbben köttetnek, mint ez ideig s megindul mint Jókai mondja a csodákat művelő grammatika viva munkája. Szeretni és művelődni kell tehát 1

Mig azonban polgártársainkat messziről tudjuk igy osztályozni: »egy zsidó« »egy oláh« »egy tót« »egy sváb« stb! más oldalról mig a b . . . s zsidó, a buta oláh, a pálinkás tót, vad rác stb. kifejezés szalonképes lesz; addig a nemzetiségi kérdés megoldva nem lehet.

Szegény Grünvald Béla ideálja majd ha megvalósul, ha a régi rendi Magyarország helyére az uj, demokrata, müveit ország jön: akkor a nemzetiségi kérdés nem érinti többé az állam jellegét.

Ebben a demokrata társadalomban a magyarság viendi a vezérszerepet dicső múltja, szép országunk földrajzi helyzete sokoldalúsága folytán, mert a magyar nép a fajok, vallások mindenikével érintkezik.

Ami szabadabb politikai életünk, erős közszellemünk eddig is erősen befolyásolta a szomszéd népeket. Nem a legjobb dicséret-e ránk nézve, hogy 1821. óta Románia politikai, művelődési szóvivőinek 40—50 0/°-a hazánkból került ki s az u. n. ungureanok irányították nem egyszer a román parlamentet, nevelik az ifjúságot?

Ez ungureánok közül sok a magyar nemes, a magyarul jól tudó, ők a nemzeti eszmény legerősebb képviselői. Igaz, hogy nekünk is ártanak, de csak Bukarestben és Garabón, alapjában az orosz ellen egy erős nemzeti érzelmű román társadalom a legbiztosabb támogatónk leend. Aminthogy a nemzetiségeknek s a környező kisebb népeknek is csak hasznára válik egy erős Magyarország.

Ugyanígy rajokat bocsátnak ki a magyar szer- bek Bosznia-Herczegovinába, egész Montenegróig. A nemzetiségi önkormányzatú egyházak szinte magyar minták után készültek.

De ezek nem ártanak nekünk, amint nem ártott

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

terheket honosított meg s általában az ország kihasználására törekedett. A bor-, gabona- és szarvasmarha után kikötöpénzt, révpénzt és vámot, — a vásárokon helypénzt és vásár felügyelői dijat, — mázsa- és kilo hányadot, mészárszékadót (juhlábadót) szedett; boroshordókra, sör- gyertyaöntő-, fest.őházakra és malmokra adót vetett; katona-, mátka- és fejadót fizettetett; ezenfölül számtalan adót, tizedet és bírságot vetett ki. Véradója is volt, mit a gyilkos, vagy ha az nem volt kinyomozható, a község fizetett, melynek határában a gyilkosság történt. Volt ezenkívül földesúri, királyi, fejedelmi, egyházi stb. adó is.4 A meghódolt szegény parasztember adója 30—40 (akkori) forintra, egy szegény asszony adója, a ki fonással kereste kenyerét, 16—20 forintra rúgott. Ezenfölül vaj, méz, vágóbarom stb. volt adandó.5 Erdélyben az 1634. év kiváltságos szükséglete 22 frtra emelte a kapuadót. Ennél magasabb adókivetését, vagy ennek állandó fenntartását azonban az 1534. évi I. törv. rendelkezéseinél fogva nem gyakorolhatták (i

Lipót alatt, 1671-ben fogyasztási és szükségleti adókat terveztek. Fejenként 4 forintra tették a heti húsfogyasztást s 2 fontra 1 dénár husadót, — akón- kint a borra 30, a sörre 15, — a pálinkára pedig, a mi addig a legnagyobb mérvben orvosságnak használtatott, itczénkint 1 dénár adót róttak. Ezen adókat próbaképen a szab. kir városokba, továbbá Pozsony, Moson és Komárom vármegyékbe hozták be, de 1672. végén az egész országra kiterjesztették. Mig ezen reformok előtt a pálinkafőzést üldözték s az üstök elkobzásával büntették, most már a kincstár érdekében kellett tért nyitni az alkoholizmusnak; pedig a gabona termelés, a mi a pálinkafőzésre igen alkalmas vala, a háborúk miatt a lakosság és a katonaság élelmezésére is kevés volt. Meg is tiltották egyes megyék, pl. Heves, hogy búzából vagy rozsból pálinkát égessenek.7

Az akkori pénzérték arányában, az adózási képesség csökkenése miatt az uj fogyasztási adók óriási terhet képeztek. E teher az italadóknál még elviselhető lenne, ha a pálinka termelés és háborúk zajában amúgy is lanyha földművelést s a kenyér szükségletet oly közelről nem érintené; de a húsfogyasztás ily aránytalanul magas megadózását még az állattenyésztésnek a földművelés kárára történt föllendülése sem igazolja. Nem csoda, ha a portalis adórendszeren kívül behozott eme fogyasztási adók a minden részről agyoncsigázott népet bujd.osásba üldözik.

Lipót alatt alakult a magyarországi uj kormányzóság, (gubernium) mely az 1673. márczius 11-iki rendelettel kihirdettetett. Székhelye Pozsony; pénzügyekben az udvari kamarával egyetértésben jár el. Ezen méltóság sem állandó. Az 1681. évi országgyűlés eltörli a német fogyasztási adórendszert és a pozsonyi kamarának a bécsitől való függését megszünteti, a német kamarai tiszteket eltávolítja s az egyházi rendből való Kollonics kamarai elnök helyett világi elnököt rendel.8 * A magyar kanczellária az 1687. évi törvények alapján ujjászerveztetett ugyan, de Kollonics kormányrendszere alatt minden önállóságát megszüntették s a császári hatóságok alá rendelték. Maga is formaszerüleg elismeri, hogy pénzügyekben a bécsi kamarától függ. Ilyen a magyar kamarák működése is. A Lipót által kinevezett 62 kamarai tanácsos közül 36 külföldi ; a szepesi kamara elnökei nagyobbára idegenek ; a besz- terczebányai, selmeczi és körmöczi bánya és pénzverő

*Dr. Dézsi, M. N.T. VI. 550. oldal. 5 Dr. Acsády, M. N. T. VII. 121. oldal. 6 Szalai—Baróthy, M. N. T. 79. oldal. 7 Acsády, M. N. T VII. 299. oldal. ‘Ugyanott 356. oldal.

régen, mikor mesterei voltunk a horvát, cseh, morva, lengyel szlávoknak a németek ellen, a balkáni népeknek a bessenyők, később tatárok, majd a törökök ellen, a reformátió után a nemzeti irodalom terén, majd a vallási és politikai szabályok védelmében s a múlt század első felében a rendi állam megdöntésében.

Ma legyünk azok tudomány, életrevaló, polgárimunka, emberiség által. Az sem utolsó, hogy ezeréves múlt után a magyar mocsoktalan nevet szerzett, melyre önmaga büszke mely jó hangzású a sok ragalom után is külföldön.

Sokféle speciális szempont merült fel a nemzetiségi kérdés megoldásában, ilyen az iskolák, közigazgatás államosítása, magyar iparos s kereskedelmi élet, nemzeti színészet ügyének rendezése, magyar udvar, külügyi képviselet, magyar hadsereg stb. Ide czélzott a hely nevek, az állami anyakönyvezetés ügye is.

Kiemelem Beksics Gusztáv tervét, mely szerint a latifundiumokat a dunántúli s alföldi magyar vidékről a nemzetiségi hegyvidékre kellene áthelyezni: ez mindkét vidéket föllenditené s a magyar agrár szocializmust gyökerében orvosolná. 50 év múlva legreálisabb számítással 30 millió lakosból 17 m. magyar,

6 m. horvát-szerb lesz akkor más nemzetiséggel szemben a magyar 65°/0"ot tesz ki. Ennyi meg föltétlenül elég a magyar állameszme biztosítására.

A Budapesti Hírlap imperialisztikus politikája »aranyos álomként« tűnik fel a mai panaszos gazdasági viszonyok között, melynek ideálja a Nagy Lajos magyar birodalma, olyan forma mint a hogy Kossuth tervezte a dunai konfoederációt. Hoitsy legújabb tudományos számításai, történet filozófiai jóslásai is biztosra veszik Nagy-magyarország hamaros kialakulását.

Akárhogy lesz, az tény, hogy a magyar nemzet

az ezen politikai — nem az anarchikus — szabadságnak lesz szóvivője, s ezzel tömöriti maga körül a kisebb népeket, hogy együtt biztosabban fejlődhessék mindenik a maga faji jellege szerint. Ez volt a magyar nemzet eddigi legszebb hivatása, ehhez legyen

hű a jövőben is.

3. szám.

kamarák is közvetlenül bécsi fennhatóság alatt vannak. Az osztrák befolyástól való függetlenség iránti törekvés ismét meddő!3

Az adó óriási mérvben emelkedik; nagyobb és több a töröknek fizetett összegnél. A behajtás és kezelés hűtlen, mi a kincstárnak, mely a háború óriási terhét kénytelen hordozni, kiszámithatlan kárt okoz.10 Az uraknak többé-kevésbbé sikerül magukat az adózás alól kivonni, de a magával tehetetlen, leigázott nép, — melyen maga az uralkodó is könnyileni kíván, — az erőszakos adózástól nincs megvédelmezve. — A portális adót füstadóvá változtatják ; házanként. 20 forintot szednek s ha nem képes a szegény ember fizetni, a katonai végrehajtók házukból is kiűzik. Nem elég a régi adók felemelése, uj adók behozatala, a katonaság kényszerű tartása, hanem a legfőbb s hazánkban legolcsóbb és legbővebb fogyasztási czikk árát, a só árát is felemelik, a mi méltó elkeseredést szül.11 Sir a nép :

»Neve hol accisa, hol repartitio.

Hol pediglen seint, avagy hol portio

Mindenféle adó, nagy contributió.«

»A sok komiszáros, mint a kurta kopó,

Hizlalja erszényét, mert magyaron kapó,

Fürkész, mint a vizsla.«12

Ámbár az országgyűlést az adó meghatározásánál hosszú időn át mellőzték s láthatták, hogy ezen mellőzés az ügy kárával jár s az adó behajthatlansá- gát szüli, mégis önkényesen eszel ki újabb adókat a hires Kollonics rendszer. Ismét megpróbálkoznak a fogyasztá-i adókkal, sőt a dohányegyedáruságot. is behozzák. Nemcsak, mint ma van, a dohány, burnót, hanem a dohányzásnak akkori legfőbb kellék; a pipa is monopol tárgyat képezett. Magyarországon nem akadt vállalkozó, a ki az uj egyedáruságot bérbe vegye Ezért az udvari kamara Alsómagyarország területén három bécsi és komáromi kereskedőnek évi 8000 írtért engedte át a dohány, burnót és pipa monopóliumot. Maga a dohánytermelés teljesen szabaddá tétetett ugyan, de a termést csak monopol-bérlő vehette meg, kié a dohány, burnót és pipa eladási joga is volt. — A pipát bélyeggel hozták forgalomba.13 Lipótnak Erdély az 1691. évi alkotmány levelében békeidőre százezer, háborúra négyszázezer rajnai forint adót szavazott meg; a kiváltságokat, a székelyek adómentességét meghagyta; — az országgyűlés rendes megtartását, az addigi vámok mellett való szabadkereskedést s a közhivataloknak kizárólag erdélyiekkel való betöltéséi biztosította.

Erdély részére külön kormányzat (gubernium.) alakíttatott, a kanczellári és kincstartó állás is betöj- tetett. Itt az adóteher igen érzékenyen sújtja a népe^ ; egy porta adója a pótlékokkal együtt 1000 frtra is fölmegy. ,A behajtás iszonyú. A német adószedők a népet ütik kínozzák, tortúra alá.fogják, öngyilkosságba kergetik a pénzért. Némelyek feleségüket és gyermeküket rabszolgának adják el a töröknek, csakhogy az adót megfizethessék. Lássuk, mi történik az embertelen módon beszedett adóval ? — A kormányzó és a kincstárnok roppant nagy összeget költ, a kincstárt minden czimen dézsmálja, az arany- és kénbányákat potom áron bérbe veszi s a rendek megkérdezése nélkül 2000—6000 sőt 25000 forintos fizetést is ad. Bécs, — hol a magyar nemzet pénze soha nem volt elég — adófokozással igyekezik a hiányos ellenőrzés miatt elkallódott pénzt pótoltatni. A királyföld is eladósodik s a nemzetiségek közötti egyenetlenség lábra kap.14

Heti krónika.

— Az ifjúsági bál! Ah!

Az ifjúsági bál mégis csak a legnépszerűbb a farsangi estélyek között. Nagy érdeklődéssel fogadta a hölgyközönség a hirt, hogy most már biztosan lesz ifjúsági bál. A héten mondották ki s a fiatalságnak, bizony, sok gondja lehet a rendezéssel, hogy 10 nap alatt nálunk öszsze hozzon egy bált, mert a mi közönségünk, hozzá van szokva, hogy 1—2 hétig is készülődik valami, aztán hirdetik, majd a meghívókat hordják, jönnek a szakadatlan rendezői gyűlések, a kérde- zősködések;

— Hát te mégy? Ilonkáék mennek-e? Ha ti is ott lesztek, akkor mi is elmegyünk. És igy tovább.

Szóval idő kell annak, mig egy bál iránt bizo-. nyos közvélemény alakul.

Mi ezt igy szoktuk meg a múlt században, most azonban a 20-ik század fiainak elég 1—r2 nap s ime az ifjúsági bál már is igen érdekesnek Ígérkezik.

A farsangot különben az iparos ifjak estélye vezette be s ha a kezdetből szabad következtetni, élénk és mozgalmas lesz Garneval évadja.

A héten álarczosokban sem volt hiány. Itt egy magyar, amott egy olasz csoport, tánczosok. bohóczok, dominók, vitézek, csikósok s minden egyéb, tessék csak esténkint megfigyelni a járókelőket!

A g. katholikusok uj éve szigorúbb időt hozott, csak egy a baj, hogy a korcsolyapályát még mindig nem élvezhetjük, remélem azonban, hogy mire e sorok napvilágot látnak, akkorra ott is újra megkezdődik az élet.

Szerényen, teljesen zajtalanul jelenik meg a héten egy irodalmi munka a nagybányai könyvpiaczon. Milyen szép, hogy vannak még emberek, a kik könyvet mernek Írni.

9 Ugyanott 510. oldal. 10 Ugyanott 522. oldal. 11 Acsády, M. N. T. VII. 522—525. oldal. 12 Ugyanott 525.oldal. 13 Ugyanott 526. oldal. “Ac.ády, M. N T. Vll. 530. oldal.