Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-03 / 18. szám
Nagybánya, 1903. Május 3. — 18. szám. XXIX. év fi S. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE i-EEO-TIEIXjEasrXIS: Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20 sz. Holnap, vasárnap délelőtt a keleti városháza tanácstermében külső megjelenésében ugyan igénytelen, de jelentőségében annál lényegesebb hivatalos mozzanat fog lejátszódni. Ami ott történni fog, igen egyszerű, az ország sok városában megtörtént már: ez az iparügyeknek átadása az ipartestület részére a város által. Csakhogy ezt az ünnepélyes cselekvényt évtizedekig tartó küzdelem előzte meg, s a hosszas küzdelem maga emeli értékét a pillanatnak, mikor az iparosok önkormányzatának uj korszaka kezdődik. Lapunk hasábjain már a nyolczvanas években erősen fejtegette Nyirő Sándor, majd átvette a mozgalmat Csüdör Lajos, de támogatta azt a tanács minden egyes tagja s az iparosok egyikmásik vezető embere, mindannyian lelkesen hangsúlyozták, hogy a czéhrendszer megszűntével, a nagybányai iparosok legfőbb érdeke volna az ipartestület megalakítása. Az ige nem vált testté. A derék férfiak működése kiáltó szó volt a pusztában. Mig az utóbbi évek alatt is mindig több volt azon iparosok száma, akik féltek az uj rendszertől s a régihez, a megszokotthoz ragaszkodtak. Hiába magyarázták a hozzáértők, hogy az ipartestülettel az ügyek önnálló kezelése jár s ez a legszebb joga az iparosságnak, hogy a betegse- gélyzőnél az összegek nem fognak kifelé menni, s hogy a kontároktól csakis igy lehet megtisztítani a látóhatárt, az érvek és igazságok legszebb csoportosítása sem hatotta meg azokat, kik a sivár és áldatlan ugyan, de nyomorúságában is megszokott múlthoz ragaszkodtak. Égly Mihály főjegyző volt. az, ki mint fiatal, tetterős ember lankadatlan buzgalommal, ritka kitartással és tör fiel len odaadással vette kezébe ezt az ügyel, kedvezett neki a szerencse is, hogy az iparososztály előkelőbbjei mindany- nyian lelkesen csoportosultak köréje s egy emberöltő vajúdása után végre megszületett az ipartestület. Nagyon egyszerű lesz a holnapi díszközgyűlés, rövid idei.' tart, tárgysora mindössze egy pontból áll: »Nagybánya sz. kir. város iparhatósága által vezetett hivatalos könyvek ünnepélyes átvétele az ipartestület által« De ez az egy mozzanat oly fordulópontot képez az iparos- osztály életében, hogy közös vacsorával is megünnepeli a napot, amelyen ez történt. Lapunk, mint a város művelődésének, haladásának, tisztességben megőszült harezosa, mely annyi barázdát szántott már hasábjain ebben a dologban, szintén részt vesz a nagybányai iparosok ezen örömében s őszinte óhajával járul az ünnepséghez: Legyen ez a tiszteletre méltó lépés áldásnak és boldogulásnak bő forrása mindazokra nézve, akik üdvösét és jót várnak tőle ! A városi muzeum szervezete. Nagybánya város képviselő-testülele április 18-án tárgyalta a múzeumi szabályrendeletnek jóváhagyását. A belügyminiszter ugyanis mindössze két szót javított az egészen, a többit egész terjedelmében elfogadta. Múzeumunk iránt a közönség már annyira érdeklődik, hogy minden alkalmat szívesen megragadunk, mikor a nagybányai múzeumról közölhetünk valamit. Hozzuk tehát ime a jóváhagyott szabályrendeletet, melyből kiki fogalmat, alkothat magának a muzeum kezeléséről. Abban a reményben élünk, hogy nemsokára, még a nyár folyamán megnyílik a muzeum, a melyet most bútoroznak be s Nagybánya egy valóban értékes alkotással gazdagabb lesz. A szabályrendelet szövege következő: Nagybánya sz. kir. rend. tan. város szabályrendelete, a városi muzeum szervezetéről és igazgatásáról. 1. §. Nagybánya sz. kir. r. t. város az 1899. évi junius ho 10-én 3679—53. szám alatt kelt közgyűlési határozat értelmében városi múzeumot alapit, melynek tárgyai a város közönségének tulajdonát képezik. 2. §. A nagybányai városi muzeum : a) A Nagybánya szab. kir. város és vidékének múltjára, területi viszonyai és műveltségi állapota megismerésére szolgáló tárgyak és irodalmi emlékek ; b) A tudományos ismeretek és az általános műveltség terjesztésére alkalmas történelmi, régészeti, művészeti, néprajzi, iparművészeti és természettudományi tárgyak és irodalmi emlékek gyűjtését és kiállítását tűzi ki feladatául. 3. §. A rnuzoum a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak, illetőleg a törvényhatósági, községi, felekezeti és egyesületi múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelőségének felügyelete alatt áll. 4. §. A muzeum igazgatását Nagybánya város közönsége a nagybányai muzeum-egyesület választmánya utján gyakorolja, melyben a tanács magát négy kiküldött tagja által képviselteti. 5 § A nagybányai muzeum-egyesület ebből kifolyólag választmányának névsorát évenkint január havában tartandó közgyűléséből tartozik a városi képviselő-testületnek tudomásvétel végett bejelenteni. 6. § A muzeum négy osztályból áll, ezek a kö- j vetkezők: a) A régészeti, történelmi és numismatikai gyűjtemény ; b) A művészei i, iparművészeti és néprajzi gyűjtemény; c) A természetrajzi gyűjtemény; d) A könyvtár és okirat-gyűjtemény. 7. §. A muzeum gyűjteményei egy vagy több őr gondozására bízatnak, kiket Nagybánya sz kir. ren. t. város polgármestere elnöklete alatt —- a városi képviselő-testület és a nagybányai muzeum-egyesület közgyűlésének három-három kiküldöttéből alakított vegyes bizottság titkos szavazás utján élethossziglan választ meg. Megjegyzendő, hogy mivel a városi levéltári tárgyakért a teljes felelősséget csak városi tisztviselő viselheti, ezért az egyik múzeumi őrnek mindig a város levéltára felügyeletével megbízott városi hivatalnoknak kell lenni. 8. §. A múzeumi őrök teendőit a nagybányai muzeum-egyesület által saját hatáskörében megállapítandó ügyrend határozza meg, melynek erre vonatkozó intézkedései megerősítés végett a városi képviselő-testület közgyűlése elé terjesztendők. iszik, csinál egy vonást neve mellé. Ez egyszerű ebéd után megint dolgozni mennek. Így múlik az idő Egy napon feltárják a gazdag telepet, nagy az öröm egy napi pihenés s közös vig áldomás, azután megint munka. Az év végével fénylenek a nagy éjjeli tüzek, az olvasztó-mester áll a nagy kemenczénél, két férfi nyomja a fúvót, a fiuk hányják a szenet és az olvasztár beteszi az érczet. Lassan gyűl a folyékony fém a formákban. így tart ez több éjjelen át és azután megy az egész ver- kes had a tengerpartra, hogy eladja azt a közvetítőknek, hajókra tegye s a kapott pénzen, miután a közös költségeket kifizették megosztozkodnak. Ha a jövedelem kedvező, következik a bánya nevenapja, a melyre meg lesz hiva az egész vidék és nem takarékoskodnak sem rizskásával, disznó-pecsenyével, sem theával. Így végződik örömmel egy jó bányász év. Másképpen áll azonban a dolog, ha veszteség van, akkor szomorúan térnek munkájukhoz a verkes társak azon reményben, hogy talán jobb szerencséjük lesz az uj évben, hogy megfizethetik a 100—200 százalékos adósságot, a mi ha nem sikerül, kivándorolnak messzire szerencsét próbálni. A görögöknél a legnagyobb hazafiságnak tartatott a bányászattal való foglalkozás Aeschylos a költő 525. Kr. e. a »Perzsák« ezimü drámájában, a melyben a görög szabadság győzelmét ünnepli, dicsőíti egyúttal Athe iae polgárait, a kik bányászattal foglalkoznak a Laurion hegységben, melyből minden polgár 50 drachmát kap évenként. Ezen időből fenmaradt több gazdag verkes-polgár neve u. m.: Nikias, a kiről Xenophon említi, hogy minden nap házi prophetájától tanácsot kér bányáira vonatkozólag, a melyekben ezer munkást foglalkoztat. Mai lias bányatulajdonos vagyona 200 talentunra (960.000 k.) becsülteíett, fia Hipponikos 600 és PhileA „NAGYBÁNYA ES VIDEO” taraja. Magyar hadsereg ! A zene harsog! Ezredek vonulnak, És dübörögve jön az ágyuraj; Sűrű porfelhő kél a láthatáron A lovasságtól; futásuk szilaj. A mayyar zászlót — csúcsán a Turullal — Meglengeti a Kárpátok szele; A felhős ég megnyílik, s a nyit ásón Lenéz a nemzet kegyes istene! Magyar vezényszó érczes harsogását Szárnyára véve röpíti a szél; Halljátok-e? A magyar hadseregnek Minden fia csak magyarul beszél! Nézzétek! ott ül büszke paripájául A dicső Habsburg, a magyar király ! Szemén örömköny csillogó gyémántja, Nagyobb kincs kincsek millióinál! S vonulnak zene harsonája mellett, Nincs vége-hossza. Uj me/ uj csapat, Mint egy hatalmas folyó a mederben Mely egyre nő, hullámzik és dagad. A szuronyerdő, s nemzeti szín záiszló Pozsonytól le a székely bérczekig! ... Öli káprázat! bűvös kép a jövőből! Szemünk könnyekkel sűrűn megtelik. Megálljotok! A Kölcsey imáját Egyszerre zengi millió ajak. És egyesülnek mind egy gondolatban A jó király s az igaz honfiak. Az ágya bömböl! . . . Aztán néma csönd lesz. Füstfelhő száll föl, az is csak kevés; S eloszlik minden, mint az éji pára. . . . Oh édes álom ! Szörnyű ébredés 1 . . . Révai Károly. A régi bányaverkesek. — Irta: Szellemy Geyza. — \ bányászat legközvetlenebb forrása a virágzó kereskedelemnek, a mennyiben az iparnak a legtöbb nyers anyagot nyújtja. A mezőgazdaság a maga terményeivel a legtöbb államban teljesen kielégíti a szükségMet, nem úgy azonban az egyenlőtlenül eloszlott ásvány-kincsek, melyek az államok közti cserét szükségessé teszik. Ezen egyenlőtlen elosztáson kívül hozzájárul még a bányászat felvirágzásához az egyes nemzetek ipari érzéke úgy, hogy egyes országban van bizonyos kapcsolat annak műveltsége és a bányászat fejlődése közöLl. A rigi időben a phoeniciaiak közvelitették a bányászati terményeket az ismert világrészek közt, részint mint kereskedők, részint mint tengeri kalózok ’s ők hozták Európába Homerus kassiterosát (ón) Chinából s különösen Indiából, a hol chinai és tnalaji bányászok termelik azt. A Banka és Bilitong hegyoldalain élénk élet uralkodott akkori időben. Látni a sok aknát, melyből láncz szivatyukkal emelik a vizet és szállító kosarakban a földet. Egyszerre csak hangzik a tam tam-tam, ebéd van, a bányászverkesek vonulnak szalma kunyhóikhoz, melyek völgyben állanak. A közös asztalon van egy nagy fazék rizs és egy hordó arak, melyre minden egyes bányamunkás neve fel van irva ’s mindenki a hányszor egy pohárkával ÜdY az ipartestületnek.
