Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-12 / 15. szám
Nagybánya, 1903. XXIX. évfolyam. Április 12. — 15. szám. TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS.KÖZLÖNYE ME;a-JELE3SriK IvÉlIbTrDIElSr ■A.IESÜ^-^.IE5 Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a s~erkeszt5 lakására — Feisőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldenBők'-S Nvilttór soronként 20 fill. A nagy hél komolysága után, im itt a hus- vét. A gyásznak, szomorúságnak napjait öröm követi, mint borongós sötét éjszakái, a pirkadó, tüzes, verőfényes, diadalmas hajnal. Nagybánya is sok husvétot ért már a magyar kereszténységnek kilencz százada alatt, de ez ünnepek, mint bármely ember életének napjai sohasem hasonlítottak teljesen egymáshoz. Lássuk, milyen most a mi husvétunk? Az o:szág, a törvényhozás, kormány, a hivatalok s a lakosság is megpihen a sok iz.a- lom után, amely a jelenlegi helyzetből kifolyólag lázba hozott mindenkit. Nem hangzanak odafenn a dunaparti tündérpaloiában az ellenzék tüntető, sokszor harczias szónoklatai. Nem gyülekezik a nép nemzeti zászlók alatt szerte a hazában népgyüléseken. A feltámadott Jézus köszöntése: »Béke nektek!« legalább nehány napra csendre, nyugalomra inti a honfiakat. De a nyugalom, fájdalom, csak látszólagos, mindenki tudja, talán még az iskolagyermek is, hogy az országra nehéz napok várnak. A kibontakozás szinte a lehetetlenséggel határos s a békegalamb nem akar mutatkozni a látóhatáron s hogy ez a végvidéki város, melynek oly szép hazafias múltja van, szintén együtt érez a nemzettel, mint a nemzettestnek egy egy igénytelen porczikája, az bizonyos. A mi husvétunk örömét is kevesbíti, lefokozza az a lázas válságos helyzet, melybe Szent István koronájának birodalma jutott. A határról mozgósítási hirek érkeznek a szomszédban - mondják—már dúl a háború tüze s mig az egyház a Jézus nevében békességet hirdet, addig odalent az Aldunánál fegyvert kovácsolnak. Egyházi életünk ellen itt városunkan alig lehet még a legkisebb panasz is. A Jézusi gyülekezetek nemes versenye, az ige erejével s a szentségek hatalmával igyekszik magasztos feladatát megoldani. De azért egyházilag sem teljes a húsvéti öröm. Hiszen, hogy csak egys lényeges körülményt említsünk, ma Na,y<jhdnynn a két legnagyobb kér. felekezelnek nincs rendes plébánosa. Távol legyen tőlünk, hogy az említett kél egyház helyettes lelkészeinek egyénisége eilen bármi kifogásunk is volna. Sőt köztudomású, hogy az egyházi férfiak előirt kötelességeiknek mindenben megfelelnek. Ámde mégis, különös érzés lehet a hivő léleknek az, mikor ily nagy ünnepen templomába megy s a szent zsolozsmák alatt, az áhitat közepette elkerülhetetlenül eszébe jut. hogy neki évek óta nincs rendes lelki vezére s egyelőre kilátás sincs reá, hogy ez a valóban lényeges kérdés egyhamar dűlőre kerüljön. A családokat édes remény tölti el, a tisztviselőt, hogy megérdemelt és a kor követelte fizetésemelést sok biztatás után végre megkapja, a gazdát, hogy annyi vesztesége és nélkülözése után vig esztendőt ád az Ur, hiszen oly szépen mutatkozik a termeszeiben minden gyönyörűséges, kincses pompájában, az iparost, kereskedőt, hogy az országos föllendülés csak megérkezik s őreá is kerül majd a sor. De mily messze vagyunk ezeknek teljesedésétől. A fizetésemelés ma egy nagy kérdőjel és semmi egyéb, gazda óhaját tönkre teheti egy kegyetlen éjszaka s az iparos, kereskedő várhat, várhat, építhet légvárakat, mig esetleg szétfoszlik minden s lesz belőle színes tovaszálló szappan- buborék. A embert gondjai elkísérik, az örömbe, az ünnepre, a boldogságba is. »Nevelés közt is fáj az embernek szive és az örömnek vége bubánál.« mondja a könyvek köpyve: a szentirás. A mi husvétunk gondteljes hát és a jövőbe alig enged bepillantást. Ám azért búnak eredten ne epessze magát senki. Ezeréves múltúnk alatt a gondviselés sokkalta nehezebb hus- véttal is meglátogatta a magyart, de gondviselő kezét soha le nem vette rólunk. Kihajtott a levél, virul az ág, erdő, mező a megújulás!, feltámadást hirdeti s örök szépségben példázza, hogy a zord tél dermesztő hidege után enyhet adó meleg tavasz következik. »Szegénynek drága kincs a hit Tűrni és remélni megtanít, Néki még a sir rá nem lehel Mindig tűrni és remélni kell.« Népgyülés Nagybányán. Megtörtént tehát, hogy városunk polgársága is tiltakozott a napirenden levő katonai javaslatok ellen. Vasárnap ápr. 5-én d. e. 11 órakor volt a népgyülés, mely a legnagyobb rendben és higgadt méltósággal folyt le. Mintegy 6000 ember gyűlt össze a Főtér nyugati oldalán, illetőleg a Lendvay térről zászlókkal vonult oda. A lobogók közt többféle felirásu volt, legnagyobb föltünést kellett az, melyen ez volt fölirva: »Éljen az önálló magyar hadsereg.« Jóska zenekara tekintettel a hazafias alkalomra ingyen húzta a Rákóezy és Kossuth nótákat a kivonulásnál és a szétosztás alkalmával. A Főtéren emelvény és sátor állott, melyet ez alkalomra készítetlek. Az emelvény nemzeti színekkel volt diszilve. A százas bizottság nevében Szerencsy József nyitotta meg a gyűlést, aki lelkes, hazafias beszédet tartott a néphez s kit nagy éljenzések között, elnökké választottak Ezután az alakulás további folyamán Égly Mihályt jegyzővé, Buttyán Gézát, Bónis Istvánt. Szabó Miklóst hitelesítőkké választották. Szabó Miklós megkezdte gyújtó beszédét a politikai helyzetről. Közben azonban temetésre szólaltak a Szt. István torony harangjai s az elnök negyedórára felfüggesztette a gyűlést, mialatt a nép hazafias dalokat énekelt. A nemzeti lobogók, az áhitatosan éneklő nép s a busán kongó harangok . . . valóban megható volt ez a jelenet. Szabó Miklós folytatván beszédét lelkesen adta A „NAGYBANYA ES VIDEO” íárczája. Létünk örök. Bimbó mosolyg, langy szellő lekben, A kis madár is dalba fog; Kék ég mosolyg, mindegyre szebben, Bárányfelhőn át nap ragyog. Hol nan a tél zord zúzmarája f Patak jege hová tűnél ? ! Az Alkotó parancsszavára Dühét veszté a léli szél. Tavasz mosolyg. A rét fűszálán, Virágszirmon méh döngicsél; Mézajakról mézajkra szállván, Hogy nem maradt szegényen, áruón, Uram ! hatalmadról regél. Botor szivem ! Te csüggedt lélek! Tavasz mosolyg, nem érzed-e ?! Szárnyszegetten miért is élek ? El tőlem, kétely szelleme! Az Ur szavára messze szárnyal Hó, zúzmara, a télvihar. Az ur szaván az éji árny nyal Léleköló kétely kihal. Létünk örök! Bár porhüvelyünk Röggé lesz mint fa levele, Eloszlatáid, Uram kételyünk: Feli Győzelem! Dalt énekeljünk: Áldott az Urnák szent neve! Incze Lajos. Mikor a szilva fán dió terem. — Irta: Révai Károly. — ügy hívta az egész falu: Anikó néni. Az ő becsületes neve pedig vala: özvegy Csicsai Mártonná, született Benke Anikó ; foglalkozására nézve javas- asszony és községi bába, aki mondhatni 40 éven innen minden falubelijével szemben a gólya szerepét játszotta. Szerették is az öreg asszonyt jó kedvéért, tréfás mondásaiért s különösen jóslásaiért. Olyan dolgokat tudott, megjósolni, a mik beteljesedtek ; néha igaz, hogy visszafelé sült el, de azért a jóhirneve csorbát nem szenvedett. Megtudta mondani előre, hogy leányt vagy fiút hoz-e a gólya? Ács András uramnak megjövendölte, hogy a felesége fináncz- czal fog elszökni. Be is teljesedett, csak annyiban módosult a jövendölés, hogy az asszony csendőrrel szökött meg, a 16 éves leánya finánczczal. De hiszen az mindegy. A jóslat mégis csak Anikó néninek adott igazat. Egyszóval nagy tekintélye volt, a fejérnépek előtt. Azt mondja egyszer a szép Dió Gáborné Anikó néninek: — Édes lelkem Anikó néni! jövendöljön már nekem is! ügy vágyom valami után, hogy majd lesorvadok lábamról. Szemében olthatatlan vágy lángja lobbant föl; az egészséges szép asszonyban kavarogva hullámzott a fiatal vér. — Siczcz te hamis! — felelt Anikó néni — már neked is kellene valami ? Nem elég a jó mód, a nagy vagyon, meg a derék urad ? — Nem elég, nem elég! — sóhajtott a szép asz- szony -- én boldogtalan vagyok ! — Tudom én jól mi kellene neked. Az öreg urad helyett egy fiatal; meg az öledbe egy siró-rivó apróság! Ugy-e eltaláltam? Dió Gábornénak sötét pir futotta be szép tejes ábrázatját; szem it lehunyta egy pillanatig, mint az ugrásra készülő nőtigris, aztán fölvetette tekintetét uz égre csak a szeme fehérje látszott. A szenvedélyes ifjú kebelben valakinek a képe fordult meg e pillanatban Szédületes örvény nyilt meg előtte. Lassanként magához tért kábultságaból s panaszos hangon folytatta: — Ilyen fi Halon el kell hervadnom. Itt kell élnem egy öreg ember mellett. Átkozom az órát is, mikor hozzá mentem, elvakultam a nagy vagyontól édes szüleim is erőltettek, pedig nekem is volt kihez húzott a szivem. — Ne sírj no te macska, majd megsegít az Isten. Hátha özvegyen maradsz? Akkor lesz még tiéd a világ! Annyi kérőd lesz, mint csillagaz égen. Meg aztán addig Faragó Sándor is hazakerül a katonaságtól Azt mondják jön is már, talán a héten. Ez utóbbi szavakra a szép asszony megrendült. Faragó Sándor haza jön. ügy érezte magát, mintha valami erős italt nyelt volna le hirtelen, mely égeti egész belsejét s kábító gőze fejébe száll. De nem akarta magát teljesen elárulni, nyugodtságot erőszakolt magára, — Én özvegy leszek ? Elhervadok én addig, mint a letépett virág. — Dehogy hervadsz aranyom, még csak ezután fogsz élni. No nyujsd ide a tenyeredet, hadd olvasom ki a te plánétádat. A szép asszonynak fölcsillogott a szeme, oda nyújtotta puha gömbölyű kezét Anikó néni aszott rán- ezos tenyerébe, e perezben úgy nézett, ki együtt a két lEBold-og- ünnepeket! A mi husvétunk
