Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-29 / 13. szám
Nagybánya, 1903. Márczius 29. — 13. szám. XXIX. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TARSAPALMI HETILAP . A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYEfj v # MEQJELElSnK: Előfizetési árak •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. A vízvezeték legújabb világításban. A földmivelési minisztertől leérkeztek a vízvezeték tervei A minisztérium részletesen megvilágítja ezt a kérdést, sok érdekeset és tanulságosat mond el. A leirat dióhéjban összefoglalja körülbelől mindazt, a mit erre az ügyre vonatkozó+ag ma elmondani lehet. Minden városi képviselőt, és tulajdonképp minden nagybányai lakost közelről érdekel ez a dolog, azért, közöljük s elolvasásra ajánljuk az alábbi sorokban ismertetett miniszteri leiratot: »A m. kir. földtani intézet véleménye szerint a Rozsály hegyen fakadó limpegyei források, egyenként edénynyel mérve összesen 8G0 köbméter vizel szolgáltattak 24 óránként esős időben, mely mennyiség a városi vizmü táplálására kevés, miután a források száraz időben félannyi vizet sem szolgáltathatnak. Hogy a forrásoknak vízhozama nagy ingadozásoknak van alávetve, az a fennhatóságom alatt álló rn. kir. orsz. vizépitészeti igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztálya által készitett tervezethez csatolt táblázatból világosan kitűnik, mert mig 1900 év február havában napi 5600 köbméter, addig augusztus 27-én 300 köbméter, sőt szeptember 29-től, október 1-ig még valamivel ennél is kevesebb viz mutaltatott ki. • Mivel azonban más számba vehető lényeges források nincsenek, másrészt a szükséges víznek erőmüvi utón való fölemelése lényegesen több anyagi áldozatot igényelne: Nagybánya város jelenlegi és a közel jövőbeli igényei kielégítést találhatnak olyan vízmüvei, a mely az év legnagyobb részében elég vizet szolgáltat és csak az év kis részében, úgy szólván pár napon át szorítja a közönséget a vízzel való takarékoskodásra. Egyébként a kimutatott, kereken 300 köbméter legkisebb vízmennyiségből is a jelenlegi lakos szám mellett körülbelől 40 liter viz jut fejenkint és naponként, a mi kellő ellenőrzés Á „NAGYBANYA ES YIDEKE" tárcz^ja. Küzdelem. Hát büszkeséged bántja hallgatásom ? Megvetsz, mert téged el tudlak feledni. S én ujjongok — bár arczom k'önybe ázik, Hogy bánatom úgy el tudom temetni. Mért tudnod azt hogy szivem összetörted, Hogy éjeim álmatlan bolygom. át. Ha j'ó a nap, arczom derűsre válik, S nem sejti senki szivem bánatát. Mig azt hiszed, hogy elfeledtelek, Megvetsz s emlékem el fogod temetni. De azt tudom . . . tudom hogy kinevetnél Ha sejtenéd hogy nem bírlak feledni. TUzér. Pusztaló magyar helynevek városunk vidékén. (Pusztuló sziget. — Német tábornok. — Nemzet napszámosai. Aranyos ifjúság. — Bányi virágcsokor.) Nagybányát már 300 év óta úgy ismerik, úgy tartják, mint a magyarság végvárát hazánknak ez északkeleti szögletében, helyesebben egy magán álló szigetnek mondható, melyet körös körül meg-megujuló mellett, még hozzávéve, hogy csak napokon át, minden közegészségi követelményt kielégít. Ha pedig az igények később növekednek a lakosság szaporodásával, a vizi müvet ki lehet egészíteni, a rendelkezésre álló kisebb forrásokkal, melyek a város környékén még vannak esetleg egy vizemelő teleppel, a mely a legkisebb vízállás esetén üzemben tartva, a hiányt pótolhatná. A mi a víznek vegyi vizsgálatát illeti, az orsz. magy. vegytani intézet 1902. évi nov. hó l-én kell 1450. sz. bizonyítványa szerint a viz teljesen kifogástalan, jól lehet az egyik vízmintát nem közvetlenül a fo rásokból vették, hanem a felá litott bukónál, a mikor a viz a már nyilt patak mederben haladt tova és igy a beszennyeződés lehetősége meg volt s tekintettel arra, hogy a merítés esős időben történt, elég biztosíték található a viz megfelelő voltát illetőleg. Éppen azért a földtani vélemény azon részét, hogy a feltűnően jó viz, még természetrajzi (bakterologiai) vizsgálatnak is alávettessék tekintettel a vegyi bií onyitványból kivehető tényre, hogy a vízben sserves anyag alig találtatott, teljesen fölöslegesnek látszik, annyival is inkább, mivel a vizűd kiépítése esetén a viz a forrásokból közvetlenül és nem a patak mederből vétetnék. A források pedig olyan helyen fakadnak, a hol az emberi szervezetre káros parányok (baktériumok) jelenléte teljesen kizártnak tekinthető. Mindezek után tekinlettel arra, hogy a viz teljesen kifogástalan minőségű és mennyiségre az év legnagyobb részében fölöslegesen elegendő s csak rövid időközökben csekélyebb, azonban még mindig szűkén elégséges, tekintettel továbbá arra, hogy a vízmüvet az igények növekedésével a fentiek szerint ki lehet bővíteni, nem forog fenn ok arra nézve, hogy a mü megvalósítása elé akadályok gördittessenek. Ha pedig Nagybánya város közönsége erővel csapkodnak az idegen tenger hullámai. A sziget kitartott jól az elmúlt időkben, kérdés: megáll-e jövőre is rendületlenül, vagy a dühös habok lassan, hosszasan, de biztosan letördehk a sziget szirtjeit. habtörő gátjait és lassan-lassan elporlik, elmerül ez is a tenger mélyébe, mint a szomszéd Szilágy, Szol- nok-Doboka, Kővárvidék annyi száz községe, melyeknek csak a neve mutatja még itt-ott, hogy magyar volt valaha: Kékes, Hollómező, Csókás, Kisdebreczen stb. stb. más száznak és száznak neve sincs meg ma már, végképen elenyészett az árba, honnan pedig nincs fölmerülés, feltámadás többé. Mig Nagybánya igazán szab. kir. város volt és földesur, nemcsak névleg, mint ma, állta az ostromot ! játszva, baj nélkül, néha még aczélosodott is a kemény küzdelem alatt; de mióta »Hajdani hírében fogyatkozott, immár« úgy látszik egyre gyengül szellemi s anyagi tekintetben egyaránt s ma nap már nem terjed, nem teremt, nem hódit maga körül Magyarság dolgában, de enged, hátrál, vészit nyelv tekintetében is, mit legvilágosabban mutat az, hogy a város vidéke mely 3—4 százév előtt minden izében magyar volt (erdők, bérezek, források, csorgok, csúcsok, nyergek, patakok, völgyek stb. stb.) ma már felerészben idegen nevet cserélt s ami még megdöbbentőbb ennél az, hogy ezt senki sem veszi észre, ezen senki sem ütközik meg, ez ma itt valami természetes állapot. Megtompult a nemzeti érzés, meggyengült a l emény magyar szív régi lüktetése, nem bírja már a vért kiszöktetni a végső tagokba, részekbe, sőt magát a központot, a várost is csak gyengén táplálja. Vérszegény lett a hajdani kincses kemény Nagybánya, mely a hires és félelmes Strassaldó tábornok orra előtt bezárta kapuit 1670. szept. 26-án, ha még hétszer a német császár félelmes vezére volt is mindenek daczára, a mü létesítésével nem látná igényeinek megfelelő kielégítését, módjában áll az itt tárgyalt tervezet mellőzésével előtanulmányokat végezni olyan vizimüre, mely a Za- zar patak völgyében építendő egy vagy több kutból szivattyútelep által látná el a várost a szükséges vízzel. Az előtanulmányok azonban szükségesek, hogy megállapittassék először a kellő kavics réteg jelenléte, másodszor az ebből vehető viz mennyisége, főképpen minősége. Ezen előtanulmányokat ku:ató forrásokra, próbákul sülyesztésére, ennek próba szivattyúzása stb. dologi kiadásokban mintegy 10000 koro ia lenne elöirányzandó. Olyan vizmü, mely a tervbe vett forrás bevezetés helyett a kérdést emelő teleppel oldja meg, előreláthatólag kikerül az eredetileg fölvett költségelőirányzatból, sőt talán takarítás is elérhető, azonban természet szerint az évi üzemköltség nagy terhet fog róni a városra. Ugyanis napi 1000 köbméter víznek a szükséges körülbelől 40 méter magasságra való fölemelése köbméterenkint 3 fillért számítva, napi 30 korona, tehát évenként 10950 koronát, a kenő és világitó, tömitő és tisztító anyag évimként 1460 kor., egy gépész évenként 1600 K. egy gép ápoló pedig 1200 K., tehát a két egyén évenként 2800 koronát, mintegy 20000 korona értékű gépészeti berendezés évi 5%-os külön törlesztése 2000 koronát, kisebb javítások és az épületek tatarozása évi 390 K. összesen tehát 16600 koronát igényelne évi kiadásban, mely összeg tőkésítése 41/2°/0-kal 369000 koronának felel meg, a mivel tehát a szivattyú teleppel biró vizmü többe kerül.« Ebben a kellően részletező leiratban föltűnik először is az, hogy a viz mennyiségének meg nem felelő volta az év bizonyos részeiben meg van állapítva. Másodszor hogy Nagybányán csak 7500 lakost számit, holott városunknak 12000 lakosa Milyen különös!. Vérszegénység! mikor rendre épülnek magyar iskolái, mikor erős és népes magyar hivatalok székelnek benne, mikor nem nyomja idegen sereg, mikor magyar nemzeti kormány intézi sorsát. Hát mi lenne akkor, ha ismét idegen uralom alá jutna 14—20 éven át, mint 49 után? Pár példa szomorú világot vetend állításomra, hogyan kopnak, fogynak, vesznek a magyar helynevek Nagybánya vidékén : Aranyospatakból lelt Ariesul, Bodonkut—Bodoj, Fentős ma már Finteusul. Hidegkút— Hideája, Tótfalu—Tautisori, Kisbánya—Kizbája, Porondos—Prudul, Veresviz—Valea rossia stb. Szinte kapóra jő néha-néha egyik-másik országos mozgalom, mikor abból egy kevés eljut ide hozzánk is, hogy fölrázza a lakosság dermedt fásult érzületét múltjával szemben, mikor eszébe jut: »Hogy itt hajdan szebb élet volt« s föléled benne a vágy az óhaj, sőt talán az akarat is: »Legyen úgy, mint régen volt . . .« Ilyen volt 14 év előtt a magyar történeti társulat nagygyűlése nálunk, mely mintegy világitó, fényszóró villámkéve, úgy megvilágitotta Nagybánya szép magyar múltját is, de csak rövid időre, mert aztán visszaesett minden a régi némaságba, mozdulatlanságba. Hasonló üdvös hatásúak voltak a Magy, orsz. kárpátegyesületnek itt megtartott évi közgyűlése és sikerült kirándulásai — városunk magyar voltának föllenditésére — 1884 ben, melyeknek hatásától a vérmes reményüek igen sokat vártak, azt t. i. hogy az itt megalakulandó turista egyesület ugyanoly föllendülést hoz be nálunk minden tekintetben, mint. a Magas Tátrában. Semmi hatása sem lett. Erre ezéloz sorok közt a 10 év előtt megjelent
