Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-22 / 12. szám
Nagybánya, 1903. Márczius 22. — 12. szám. XXIX. évfolyam TARSAPALMl HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELEI^riK IMI IST SZESZT-A. E= ^0 Ä'.................—..................................................... - ■■■■ ■ ..........— ....— ■ Kö zlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldenctőlcT' Nyilttér soronként 20 fül. Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. hir, mivel sok helyes, a közjót czélzó alkotás marad igy el a f. évről. Tervbe voltak véve ugyanis: A központi iskola mellett egy vizparti kerítés, hol a helyzet életveszélyes, a vágóhíd mellett partvédelme, a kereszthegyi hid kiszélesítése, a ref. templom-köz szabályozása, a városi fürdő kibővítése, az Ekstein-féle telek kisajátítása, a ligeti nyaralók (15000 K.), zazari malomgát felerésze (2100 K), a fescujfalusi gát átépítése, a fasor partvédelme és helyreállítása (24000 K), a várkert-utcza kiépítése (8000 K), uj utcza- nyitás a Kossuth-utczából a Gellért-utczára, utcza- vágás a Sz.-Miklós (érre. Mind olyan dolgok a melyek égetően szükségesek, s a melyek a közjót kis költséggel tetemesen előbbre viszik. A város az ügyiratokat nov. 29-én küldte a főispánhoz, a belügyminiszter márcz. B-án intézte el az ügyet, ide márcz. 12-én érkezett a leirat Okt. 22-től kezdve tehát, 5 hónap telt el s ma még hátrább vagyunk, mint akkor voltunk, mert a képviseleti gyűlés után, mivel senki sem fellebbezett s mindenki belátta, hogy mikor évi 30000 koronát kivettünk a költségvetésből és félretesszük, l ogy ugyanakkor nem veszélyes egy oly kölcsön felvétele, mely évi B—4 ezer koronából fedezhető, ma azonban kevés reménységünk van reá, hogy ez az ügy egy hamar elintézést nyeljen. Tisztelettel vagyunk a belügyminiszter ellenőrzési :oga iránt, de a höl annyi értelmiség; és szellemi erő van felhalmozva, mint a nagybányai képviseletben, olt ez intézkedés talán mégis túl szigorú és szerfölött óvatos. A tanácstól várjuk azt, hogy a szükséges felvilágosításokkal alaposan és bőven fölszerelve, valamelyik tagja felutazzék ez ügyben s a jobban értesítendő belügyminisztertől hozza meg azt, a mit egy deczemberi felutazással is már el lehetett volna érni, — t. i. a jóváhagyást, Az írásos érintkezés nehézkes és sokszor homályos, de szóbeli felvilágosításra, mi nem hisszük, hogy ezt a feltétlenül szükséges beruházási kölcsönt a miniszter megtagadná. A fizetés rendezéshez. A bányászati altisztek sérelme. Lukács László m. kir. pénzügyminiszter ur figyelmébe. E czim alatt egy röpirat forog közkézen s a kolozsvári ellenzék 51 számában részletesen volt ismertetve. Benne a bányász altisztek adják elő kívánságaikat s bebizonyítják, hogy ők tetemesen veszítenének a fizetés rendezéssel. Igazságuk annyira tiszta, világos, hogy lehetetlen a miniszternek ezt a kérelmet figyelembe nem vennie. A fizetés rendezés terve, úgy látszik, legsérelmesebb a fémbánya és kohó altisztekre nézve. Az uj rendszer nem emeli eddigi silány fizetésüket, hanem ellenkezőleg, leszállítja, évi 100 koronával. Lakbér fokozat tekintetében pedig a szolgákkal helyezték őket egy sorba. Nyilván abból indulnak ki, hogy eddig is páriák voltak, mert életük egy részét a föld alatt, a másikat pedig a föld felett nehéz testet, lelket emésztő munkában töltik. Sérelmes a tervezet reájuk nézve minden tekintetben. Tudjuk, hogy a fém bányászok hozzák napfényre az államkincstár számára az aranyat, ezüstöt a kohászok pedig nehéz, veszélyes és sokszor az egészségre káros munkával kiveszik azt a kőből. Ezt a miniszter is tudja, mert szülői hajdan a tulajdonukat képezett fém bányákból merítették az erő forrást. A miniszter bizonyára azt is tudja, hogy egy altiszt 4 polgárit, vagy 4 gymnáziumot kell hogy végezzen. Csak akkor veszik fel bánya iskolásnak. Ott a tanidő 3 év. Ennek sikeres elvégzése után egy évig a gyakorlati munkával kell foglalkoznak. Tehát 4 elemi. 4 polgári vagy gymnáziumi, bánya iskolai és bányászati előkészület után, s miután még 3 évi szolgálattal a »császárnak« is eleget tett, juthat az ifjú czélhoz. És akko” egy rangba helyezik őket a szolgákkal, a kiknél a minősítés elegendő ha írni, olvasni valahogy tudnak. Lehet, hogy a miniszternek a figyelmét a nagy tervezet e kicsi részlete ki kerülte. Ő valószínűleg máskép gondoskodott volna a közszolgálat terhes és felelősségteljes feladatot végző férfiairól. Hiszen semmiféle szolgálatnak nincs olyan nehéz ága, mint a bányászatnak. A bánya felőr mindennap életét teszi koczkára azzal, hogy hajnali 4 órától délig pár száz méter mélyen a föld alatt teljesiti nehéz hivatását. Ö felelős a munkások életéért és az építmények biztonságáért. A kitől tehát felelősséget vár az állam, annak nyújtson módot arra. hogy feladatát anyagi gondoktól menten teljesíthesse. Ez az- igazság. A fizetési tervezeten tehát változtatni kell. A 70000 koronás kölcsön. A belügyminiszternek 7335/903. II. b. sz leirata igy hangzik; »Nagybánya szab. kir. város képviselő-testű le te n ek^tjufrj^ hó 22-én 125. szám alatt hozott 'Határozatát, melylyel »Újabb kölcsön utczarendezésekre« czimen 70000 korona törlesztése^ kölcsön felvétele mondatott ki ; ezúttal nem találtam jó ráhagy ha tón ak; mert a felterjesztett iratokból nem vettem ki azt, hogy azon létesítmények valamennyié, amelyekre a kölcsön felvétetni szándékoltatik, az előkészítés oly fokán volna, ideértve ott ahol szükséges, a törvényhatóság jóváhagyásának hozzájárultát is, hogy a költségek, amelyek a kölcsön felvételére nézve számításba vétettek, megállapittathatná- nak; az pedig nem módja a czéltudatos gazdálkodásnak s ilyet jóváhagyásommal való hozzájárulás által elő nem mozdíthatok, mely szerint különböző létesítések eszméje körülményesebben ki sem mutatott alapokon felvétetvén és a kiviteli költségek bizonyos — számításokkal egyáltalán nem támogatott — összegekkel megjelöltetvén, kölcsön felvétele vétetett foganatba. Felhívom tehát, hogy Nagybánya város képviselőtestületét odautasitani szíveskedjék, miszerint mutassa ki, vájjon a tervezett létesítményekre egyenként történtek-e részletes költségszámítások s általában az előkészítésük meddig fejlődött? mert csak a körülmények ismerete mellett bírálhatnám el alappal azt, hogy a kölcsön felvétele indokolt-e s mily összeg szükséges. Azt már ez alkalommal megjegyzem, hogy amennyiben a kölcsön utján fedezni szándékolt létesítmények vagy munkálatok között olyanok is volnának, amelyek jentartási vagy helyreállítási jellegűek, avagy oly természetűek, hogy a folyó kiadások közé tartoznak, de a fedezetről a kellő helyen és időben való gondoskodás elmulasztása miatt igényelnének egyszerre nagyobb fedezetet, a kölcsön utján való fedezésnél számításba nem vehetők.« A lakosságot kellemetlenül lepte meg ez a A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Heléna dalok. Kerüljük egymás tekintetét, Fagyos mosoly ül a piros arczon, S mig folyik egyre a sző — beszéd, Lelkem megindul a rejtett harozon T Hát romba dőlt, a mit reméltünk ? Tombol az ész diadalmi árjai Álom volt hát bús — boldog éltünk ? Szivem a sértő dacznak kinja járjál Csak éreznéd, mit keblem érez T Fogytán vannak a szerelmi dalok! Képed’ kitéptem, szivem vérez’T Koldusán, árván most belé halok TI Passion d' amour. Rövid emlékezés Petőfi Sándorról, a szabadság költőapostoláról Az 1848-ik év márczius 15-ének, a magyar történelem ez örök emlékezetű, fényes napjának. Petőfi Sándor a legkimagaslóbb alakja A magyar nép egész felbuzdulása e nap felvirradásán az érzelem magasztos erejével él az ő keblében s innen, mint egy hatalmas lángoszlop, tör elő, hogy tanúskodjék a magyar nemzet életerejéről. Mikor az utókor megérzi a nagy költő lelkének erős lüktetését, mely egy egész népben visszhangzik, megérti azt is, hogy a bekövetkező megpróbáltatások nehéz napjaiban mi tartotta fenn e nemzetet. Megérzi és megérti, hogy az a honszeretet s a lelkesedés szárnyat nem vesztett ereje, melynek márczius idusa egyik fényes megnyilatkozása volt. Egy egész nép szive dobbant össze e napon a mint Pest utczáin tovahömpölygött, üdvözölve a szabadság hajnalhasadását. Az ünneplők élén egy ifjú tűnt fel, a kinek leghőbb vágya teljesült e nap eljövetelével. S hogy eljött, lényét szokatlan izgalom fogta el; az ereiből felcsapó tűz szeméből sugárzott ki, melynek átható fénye átjárta az egész sokaságot Az ünnepélyes várakozás átszellemültsége sugárzott minden arczon, a mint megnyílt az ifjú ajka. A népszabadság apostola szólott; elzugta a dalt, mely szabadságszerető lelkének izzó kohójában született. S a nép megérezte az isteni lángelme erejét. Az embereken a lelkesültség mámora hullámzott végig, arczuk lázban égett s a varázsszóra megnyílt az ajkuk, hogy esküdjenek! És esküdtek, hogy lerázzák a rabság lánczát, mert szabadok akarnak lenni; újra széppé, dicsővé akarják tenni a magyar nevet. És mentek az apostol után, a ki megvilágította alőttük, a mire magok vágyódtak. Érezték, hogy lelkűk most szárnyal először szabadon, mely el volt zárva eddig s ott aludt öntudatlanul keblök mélyén. Börtönéből felszállt a gondolat, lepattant a sajtó zára. A szabadság nevében a lelkesülés ellenállhatatlan erejével mentek tovább föl Budára, és lehullott a bilincs egy rabnak a kezéről. És nem volt ez egy elszálló mámor, a mely a lenyugvó nappal sírba száll. A népet megcsapta a szabadság szele, jogának tudatára ébredt. A szabadság vágyát nem lehetett többé belőle kiirtani, mert márczius idusa felszínre hozta és meggyökereztette az elvetett magot. Ez a siker boldog mámorba ejtette a vezért. Valami szent fanatizmus, az apostol mélységes hite nőtt a szivéhez, ügy érezte, hogy ilyen nap még nem virradt a magyarra. De a mint ujjongva csattogtatta lelkének szárnyait, megcsapta a hűvös szél érintése, a mely pirosra festette az ég alját, mint egy közelgő vihar előhírnöke. Nem tántorította meg e vészjel, mert nemcsak lelkének egész tüzet, hanem életét is rászánta a szabadság oltárára. Ezzel az elszántsággal nézett a készülő vihar elébe; egyre élesztve a szikrát, a melyet elvetett. Buzditotta nemzetét, hogy ne álljon meg a fél utón, mert még nincs egészen letörve a láncz. Őrködve, figyelmeztetve szólott: »Vigyázz magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség? Ha eljön, úgy jöjjön, hogy készen találjon, Még a félhalott se maradjon az ágyon ! Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek, És ha a csatában a halál eléri, Utószor e két szót mondja ki a férfi!« S a mint megérintette a »közelgő viharnak hírmondó szele«, viharos hangok zúgtak ajkáról. Korholta á tétleneket, korbácsolta a »törpe lelkeket«, a kik nem
