Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-27 / 53. szám

(2) 1903. Deczember 27.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE,

53. szám.

U. a. Silveszter Erdős János ünnepély Szinér- váralján.

Jun. 3. A tanítóegyesület nagybányai körének gyűlése.

Jun. 4. Szávay Gyula az ipartestületet meglátogatta.

Jun. 5. Kanonica vizitáció az ev. ref. egyházban.

Jun. 8. Koronázási emlék ünnepek.

Jun. 10-én f Végh János szivén lőtte magát.

Jun. 10. Szentkirályi József esküvője Szalontay Juliskával.

Jun. 12. t Ováry Frigyes Aradon.

Jun. 13—22 Községi elemi iskolai vizsgálatok.

U. a. A főgimnáziumi vizsgálatok.

Jun. 18—28. Polgári iskolai vizsgálatok.

Jun. 21. Főgimnáziumi tornaverseny.

Jun. 28. Az érett ifjak tánczmulatsága.

Jun. 21-től az anóhivatalnál kezdődik a nyári délelőtti rendszer.

Jun. 27. Nagyszabású állatsereglat a Szénatéren.

Jun. 28. Ipari hitelszövetkezet közgyűlése.

Heti krónika.

»Az élet hangulat« a karácsom élet, karácsom hangulat. Az ember berendezi, megüli az ünnepeket s úgy belejön a kivételes napokba, hogy szinte az egész világot másnak látja.

Pedig nem a naptól függ az ünnepi hangulat, csak az alkalomtól, ugyanezt az ünnepi kiváltságot a gör. kath. megcsinálja magának két héttel később, az ő hangulata csak akkor jön meg, a zsidó pedig egész más időszakban tartja karácsonját.

Feltűnhetik a nyájas olvasónak, hogy én karácsont mindenütt csak »n<'-nel és nem »ny«-nyel irom, holott szélűre ez utóbbi a divatos. Hát ennek nem az az oka, mintha a papirost kímélném, vagy az »y*-.nak halálos ellensége volnék, hanem mert a következőleg gondolkozom:

A karácson szó az inkarnácziótól ered, ebben pedig nincs »ny« betű. Továbbá a magyarban, ha a felséges nép igy beszél: Istvány, Moldovány, Zoltánv, még azért ezeket a neveket nem kel! y-nal Írni, hanem csak ?*n«-nel. A tót »kVecsuny«-nak felel meg a karácsony. Tehát aki úgy mondja, az tót.

Épp ezért egyszerre gyávának is lehetne nyilvánítani, azt azonban tekintettel az ünnepi szokásokra, ezúttal elhagyjuk.

Lezajlott tehát az ünnep. Tömérdek jótékonyságot gyakoroltak. Sok kis gyermeket ruháztak fel és sok öreget láttak el élelemmel. A szegény honvédeknek is jutott valami, kevés ugyan, de igazságos, hiszen ők 48-ban jó zsoldért (?!) szolgáltak, tehát megkapták a magukét már akkor. .

Szép a jótékonykodás szelleme, de azt már nem szeretem mikor a gyermekek közt szalon czuk- rot, süteményr s végül zsebkendőit osztanak ki.

A kinek odahaza az egész családja éhezik, mit ér az a szalon czukorral, vagy a kinek nincs egy betevő falatja, rongyos a nadrágja és adnak neki egy zsebkendőt, az ugyan nem boldog még, ha bele- fujja az orrát.

A gazdagoknak jobban kellene erszényeiket megnyitniok, a ki gyűjti az ezreket és senkije sincsen, az ne rukkoljon ki egy pakli Szent János kenyérrel, hanem mutasson jó példát s ha ő ád egy százast, más is kivág legalább egy ötöst.

Ünnepi beköszöntőül a napokban avattuk fel

a 3 ik patikát. Küzdöttünk ellene, de ha már megvan, törvényes eszközökkel, törvényes formákban, örvendünk, hogy egy nagybányavidéki ember s a mi kedves jó néhai Világ bácsinknak az unokája nyerte el.

A czime nagyon jó az uj gyógyszertárnak »a Vörös keresztihez fűződik, s ez oly remekül van kifestve, hogy ha csak látja az ember, már meggyógyul tőle.

Vasárnap volt a beiktató lakoma. Az egészségügy és a sajtó volt képviselve, de azért vagy húszán valánk s tömérdek pezsgőt és Brensadost fogyasztottunk el. Oly pompásan sikerült ez a lakoma, hogy alig várjuk a negyedik patika felállítását.

Ez volt a hét beköszöntője, befejezése az én névnapom, lévén ma t. i. János napja. Utolsó névnapom ez, szomorúan jelentem ki, nem azért, mert a »pogácsás ivet« én is alá Írtam, hanem mért any- nyira rósz dátumnak tartom ezt a decz 26-át, a mikor senki sem bir már enni és inni, hogy ezennel ünnepélyesen kijelentem, miszerint a jövő esztendőben junius 24-én fogom már a névnapomat tartani nyári időben, árnyas lombok alatt friss saláta és rántott csirke mellett, a kellemes hűvös időben, kétségbevonhatlanul sokkal kedvesebben fog mulatni.

a krónikás

Különfélék.

Jótékonyság. Meszlényi Gyula püspök a nagybányai szegények karácsonfájára 100 koronát, küldött. Égy magát megnevezni nem aharó jóltevő 5 koronát küldött szerkesztőségünkhöz, melyből 2 koronát Major Gábor szegény tanulónak adtunk, 3 koronát pedig az el. iskolai igazgatónak 3 növendék segélyezésére.

Díszes esküvő volt Felsőbányán ma d, .u Bay Károly városi főkápitány ugyanis ma lépett házasságra Miskdlczy Irmával, néh. Miskolczy Márton városi tisztiügyész leányával.

Uj doktor, néh. dr. T akács Sándor nagysomkuti kórházi volt igazgató főorvos fia: lakács Sándor a napokban tette le a bölcsészeiből a doktorátust.

Bijnóczy Sándornak a vöröskereszthez czime- zett gyógytárát dr. Fekete Sámuel vasárnap decz. 20-án vizsgálta meg s azt a legszebben, a legmodernebbül berendezettnek találta. Vizsgálat után a nagyvendéglőben Bajnóczy ebédet adott, melyen az uj gyógyszerész szülein, a megyei főorvoson, Gerber Ödön váraljai gyógyszerészen kívül a nagybányai egészségügyi szakemberek és a lapok képviselői voltak jelen. Pezsgő mellett számos jobbnál-jobb tószt hangzott él s az^gjréd este 8 óráig tartott. Másnap, decz. 21 én Bajnóczy a gyógytárt megnyitotta.

A 48-as honvédek részére újabban adakoztak Molnár Antal 2 K. K. K Pécs 2 K. Czaricb Ida 1 K. átadtuk a honvédegylet elnökségének.

Két nagy halott. Egyik a zenevilágé: id. Ábrá?iyi Kornél, aki Nagybányán is több ízben megfordult s ki a magyar zenének igazi hivatott művelője és lelke volt. 80 éves korában halt meg Budapesten a nemzet nagy fájdalmára. A másik Dengi János jeles poéta és Krassószörény megye nyug. tanfelügyelője ki decz. 2-án 51 éves korában halt meg Lúgoson. Felsőbányái születésű volt, az irodalom kiváltó embere, a kinek elvesztése szintén csapás a magyar hazára.

Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz deczember hó 29-én délelőtt 10 órakor. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: 1. Gróf Tisza István m. kir. miniszterelnök leirata, melyben értesíti a vármegye közönségét, hogy gróf Khuen-Héderváry Károlynak miniszterelnöki állásáról való lemondása következtében folyó évi november hó 3-án kelt legfelsőbb kézirattal legkegyelmesebben miniszterelnökké kineveztetett ő, ugyanakkor a kormány többi tagjai is kineveztettek. Fj. — 5. Berzeviczy Albert újonnan kinevezett vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata, melylyel állásának elfoglalását tudatja. Fj. — 8. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter leirata, melyben állásának elfoglalását tudatja. Fj. —

9. Kereskedelemügyi miniszteri leirat a lápon keresztül vezető és a győrtelek—csekei kiépítés alatt álló törvényhatósági közutak tárgyában. Fj. — 13. Tolnavármegye átirata a büntető törvénykönyv novel- láris kiegészítése iránt az országgyűlés bármelyik házának tagjaival szemben megkísérelt megvesztegetés tárgyában. Fj. — 15. Kolozsvár sz. kir. város átirata a nemzeti követelések létesítése ügyében. Fj.

19. A legtöbb adófizetők 1904. évi névjegyzékének bemutatása. I. — 20. A választott vármegyebizottsági megüresedett tagsági helyek betöltése iránt intézkedés. I. — 33. Jeney Géza volt vármegyei főszámvevő nyugdíjaztatási ügye. I. — 43. Dr Miskolczy Sándor fellebezése Nagybánya sz. kir. város képviselőtestületének Moldován László és Pokol Elek nagybányai lakosok részére engedélyezett szolgalmi jog tárgyában kelt határozata ellen II. — 49. Sztancsek János fellebbezése Szinérváralja község képviselőtestületének az éjjeli őrködés szabályozása tárgyában kelt határozata ellen. II 54. A hagymás- láposi körjegyzőség községeinek határozatai tárgyában. II. — 57. Csókás György és társai felebbezése Nagy-Sikárló község képviselőtestületének a jegyző részére fizetési előleg megadása tárgyában kelt határozata ellen. II. — 60 Aiicrvíni Mít^rjo-r*' bánya város kép vise - i

hoz választási elnök >. r o > vív .. .

helyettes elnök kikülc 1! ' Nagy: iui

város képviselőtestült • A .:

adófizetés elfogadását ■ n. . :

ügyében. III. — 70. F a • , u , k

munka és birtokossá ' - . / .]

71. Kapnikbánya, Érdi ;.!. . . r:

Balotafalu, Oláhtótfalr

Rendkívüli közgyi

selőtestülete f. hó 23-; • '! ‘

tézést. Kiemeljük a k • n.

let intézett a polgárm

netét fejezi ki Felsőbt

jó akaratáért és figyt,

örömmel tudomásul \

tatása határoztatok el. A .

tartott árverés eredmén / .i ,zi

gyi bizottság jelentése ala, ;

Bay Károly ajánlata fogadi1' ■

vámra, 1 -3. számú boltra

rés megtartását határozta el a , ' A - - 1

batáridővel. A Petőfi ligetet 15b . •t . évre

Májercsik Józsefnek adták ki. . - r i •(.•fi

évi szerződését az abban foglalt ö. I.

gél és jogokkal Almer Lajos és Károly nagybányai czégre kívánja átruházni, az átruházás tudomásul vétetett, de Lord óvadékát bentartják és szerződőiéinek csak Lord és társa marad jogi tekintetben.

znt Az érsek berendeli s menten kinevezi maga mellé — kanonoknak Egerbe.

Nemsokára jön egy tesles német patens, melynek tartalmát kellett volna megérteni.

— Hívjátok ide Bleyzeffert, parancsolja az érsek, s átadja neki a csodás-irást, hogy mondja meg csak, mi vagyon benne.

— Azt én volta képen meg nem cselekedhetem, miután azt sem tudom, hogy miféle nyelven irt betűk légyenek ezek.

— Hát nem tudsz te németül? — kérdi tőle bámulva az érsek.

— Valójában még beszélni sem hallottam eképen.

— Hát miért tettelek én meg akkor kanonoknak ?

— Azon valójában magain is csodálkoztam — válaszolt a derék magyar főpap

*

1. Ferencz császár alatt hasonlókép annyi törvényszegést, jogliprást vitt véghez a bécsi kormány Magyarországon, hogy itt a vármegyék sorba tagadtak meg a pátensek végrehajtását s éles felirataikkal ugyancsak odamondogattak Metternichéknek. Utóbb, hogy a bátor szónokokat, feliratszerkesztőket elrémit- sék, Becsbe idézték őket királyi dorgálásra, pl. a bar- siak közül Ambrót, Plathyt, az ifjabb Balogh János1, Bencsiket. Majthényit, stbeket. A király egyenként bocsálá őket maga elé s keményen lehordta őket. például Plalhyhoz e szavakat intézte: » Olvastam észszel,, de epébe mártott tollal készíted feliratodat, vigyázz magadra, ifjú életed kezemben vagyonit (Boi-váth Mik. 25 év.)

Egy másikat még mérgesebben lerakott, az áll előtte mint a czövek, még csak meg sem hunyorod- ván Mikor aztán látta, hogy vége a leczkének, ropogós magyar ejtéssel azt mondta ő felségének : Ma- jeztét, ik, nikt, dejcs. Hát akkor miért kínlódtam én veled egy negyed órán át? kérdé tőle a méregtől reszkető nagy ur. S ezzel vége lelt a rémes zivatarnak.

Még rémesehb idők .jöttek 1848. április II után, midőn a koronás király Pozsonyban átadta a nemzetnek a megújított aranybullát, a 48-iki törvényeket s rá félév múlva ugyanezen uralkodó — de már mint osztrák császár — eltörölte Magyarországot és megtelte az »Egységes birodalom« egyik tartományává, mire felhangzott a »Talpra magyar« s folyt az élet- j halál liarcz 1849. végéig, aztán meg a csend, rend és béke munkája golyóval, k óval és súlyos börtönnel — éveken át.

A hatalmas kormányzó, a mindenható A főher- czeg elindult szétnézni szegény letiporl, szétinarczan- golt Magyarországon, hogy egyengesse az utat az ifjú j császár előtt, ki szintén beakarta utazni az országot felséges nejével, hazánk őrangyalával, Erzsébet királynéval.

Elérkezett tehát A. főherczeg Félegyházára, hol már nagy néptömeg várta a Bezirk gondoskodása révén megjelenvén mindenki, akinek muszáj volt. Mikor a hivatalos (német) üdvözlésnek vége lett, a főherczeg a környezethez lépett s azt kérdi egy jóképű kun atyafitól.

Wie viel Einwohner zählt ihre Stadt ?

A jó ember (nem rég Kossuth-huszár) annyit kivett a beszédből, hogy az német vala, hirtelen eszébe jutott, hogy ’iszeri valamikor Sárospatakon véle it; bevágattak egyet-mást a hires Márton-féle grama- | tikából, még pedig betéve. Elmondá tehát iszonyú németséggel egy szuszra a választ a félelmes mindenhatónak :

Die fedem der Vögel sind öfters schwarz, gelb. — oder: rolh, weisz, grün.

Persze hogy a főherczeg se folytatta többé Kunságon a német beszélgetést.

*

Ellenkezőleg járt ő felsége, a fiatal császár erdélyi kőrútjában, hol a mágnások tüntetésből-e, vagy miből, mind vagy latinul, vagy franczia nyelvén ad- j iák a választ, ha megszólítva lettek. Az óreg Sag un a' érseket kivéve, ki a német megszólításra röktön ki- i

rukkolt eképen: Bocsánatot kérek Felség, én nem tudok németül, csak magyarul.

O felsége aztán derülten úgy nyilatkozott egy bizalmas körben: Furcsák ezek az erdélyi magyarok, mind idegen nyelven beszélt, csak egy tudott magyarul, — az is oláh volt.

*

Különben a kálvinista papokra sem foghatta rá még a rágalom nyelve se, hogy valami fölötte nagyon terjesztették — kivált 49 után a germanisaliót. — Például legyen a sok közül a g—i. esperes fölterjesztéséből, melyet felsőbb meghagyásra kelle készíteni az egyház javairól, melyben is a XI. pont hangzik ilyetén képen: A toronyban két harang, a nagyobbik 2 mázsá-t nyom, rajta e körirás olvasható. Anno 1535 in Eperies sain Aleman gosz mich; mely magyarul ezt teszi: az 1835-ik esztendőben Eperjesen szalámiból csinálta Gosz Mihály.

*

Eperjesről lévén emlékezés, megemlítem itt, hogy a szomorú 49-ben iturbán pap ezredes, nagykalapos 360 hősével megszállta Eperjest, s prédikála nékik a piaczon, Góliátról a furcsa sz. igéket: agyon verésről, városégetésről slb. efféle úgynevezett keresztény erényekről, melyek akkor sokfelé gyakorlatban voltak szegény hazánkban.

A hős tót csapat is föllelkesült vezére szavára s rákezdett egy szent énekre — mondván:

»Az urakat agyonverjük,

A zsidókat felakasztjuk,

Magyarokat kikerge/juk A földeken megosztozzuk. — Alleluja U

Ilire fűtött azonban, hogy 30 honvéd készül Eperjesre, miért, nem tudni. Hurbánék erre úgy el tűntek Eperjes vidékéről, hogy hírmondó sem akadt a nagyszájú csapatból Eperjes környékén.

*

18-19 végén azonban, mikor már puskás honvédektől nem kelle rettegni többé, Lewártovszki osztrák őrnagy védő szárnyai alatt újból betört Hurbán