Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-18 / 42. szám

(2) 1903. Október 18.__________ __________________NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. ve i. Mind ezen sorozat legalsóbb tagja az a fekete kemény agyagpala, mely a mélységben a rajneri szint alatt fordul elő. Az aeocéni mészkő a déli tájakon, nevezetesen Kis-Remete, Kovás környékén és Kővár-Remetén kis- sebb fekvetü padokat képez, többnyire későbbi korú képződmények kíséretében. 3. Oligocéni képződmény. Ide tartozik az oligocéni puhány fajokban bővel­kedő Remetei és Kovás-Munceli mészkő, melynek tisz­tább változata kiégetve a környék piaczaira kerül ; továbbá a kisebb barnaszénréteg a brébfalvi Sublose patakban és a kovási Grodzi völgy déli részében, utóbbi helyen a szénpala alatt mázgás agyag, mész- conglomerát és gyér naphta tartalmú homokkő kísé­retében. Palás agyagmázga és csillámos homokkő felső oligocéni nagyobb terjedelmű üledéke található Köte­les Mező, Kápolnok, Berencze és Gyertyános, szórvá­nyosan a Hosszuorom és Czombhegy között Linpede felé, kavicsos homokkal a kisbányai oldalokon, a fer- nezelyi völgyben, márgával és agyagpalával Ulmasza körül. E helyeken a homokkő többé-kevésbbé quarz- tartalmu, de leginkább lágy építő anyagot szolgáltat. A homokkő quarzdusabb félesége a fehér völgyi- tájon Kapnik és Blózsa közt fordul elő; több helyt nagyban fejtik malomkő, köszörű- és fenő köveknek. A malomkő közép részéül a fehér völgy feletti fino­mabb szemű homokkő, e körül a likacsos quarzit (áta­lakult kovag homokkő) a blózsa-pleskai fejtésekből. Az igy összetett malomkő többféle nagyságban (95—126 cm. átmérővel 110—190 K eladási árban) készíttetik a kapniki malomkő gyárban ; a hasonló külföldi áru­kat jóval felülmúlja, mert mindenféle őrlési czélra al­kalmas. A quarzit homokkő finomszemü változata egész darabban tárcsázva különféle vasszerszámok köszörülé­sére való köszörűk óvet, kasza és fejsze fenő köve - szolgáltat. Durvább szemű féleségek nagyobb alak-da­rabjai kitűnő,építő követ adnak burkolatnak vagy ke­rítő külső falnak. Heti krónika. Romlik-bomlik a világ, lazulnak az erkölcsök. Mámmeg a névtelen levelek kezdenek nagyon elhara­pódzó Nagybányán. A kinek tartozunk, a kire harag­szunk, írjunk neki egy névtelen levelet s azzal lovagias utón végeztünk vele. Múltkor valakiről azt írták, hogy felakasztotta magát, másikról, hogy anyagi zavarokkal küzd, legu­tóbb pedig azt költötte a szabad sajtó egy zseniális barátunkról, hogy megörült. Kinek mi haszna van be­lőle, ha x. y. felakasztja magát vagy anyagi zavarokkal küzd, és kinek mi köze hozzá, ha én pl. megörülök. Az az én privát jussom, az nem tartozik a szabadsaj­tóra és a nagy világra. Mi czélból teszik ki tehát az ilyeneket a lapba, még akkor is ha igaz volna ? igy jövünk a veszedelmes ponthoz nem más ennek az okája, ránt a szenzáció hajhászás. Minden lap boldognak érzi magát, ha nagyobbat hazudhatik, mint a másik. Nem bánja, ha Névtelen Péter vagy Ismeretlen Pál küldi is be a hirt, csak le­gyen pikáns, rettenetes, idegrázó, akkor kiteszi. Ha a megyei, városi közéletről, ha életrevaló gyakorlati eszközökről újításokról Írunk neki, azt félre dobja, de gyilkoljon, raboljon, sikkasszon csak valaki: a krajezá- ros újságok, mint vérszopó hyénák úgy csapnak rá fogcsikorgatva a prédára, s a rósz példák tömeges emlegetéséval rontják a népet. Valóban a szabad sajtó már tultengésben van. A túlzott szabadság minden téren öl s igy a nyomtatott betűnél is veszedelmes. Legjobb orvosszer volna, ha a közönség meg­vetné a krajezáros lapokat s nem vásárolná, ezzel az eszmével azonban nem igen merek föllépni, mert rám­fogják, hogy én a »N. V.«-ét akarnám csak drága pénzen kolportálni s azért haza beszélek. Hallgassunk tehát erről s térjünk át más thé­mára. Az eső szakad, az idő borongós, ködös, a levegő nyomott. Deák Ferencz emlékünnepe van. A haza bölcse 100 év előtt látott napvilágot. Legszebb alko­tása a kiegyezés volt. A politikai láthatár is ködös, borongós, legkevésbbé sem alkalmas az ünneplésre, különösen nem egy oly szerződésnek ünneplésére, mely éppen ma a harcz tárgyát képezi. Jobb lett volna el­halasztani ezt az ünneplést békésebb időkre, midőn higgadtan ítélkezhetünk a nagy férfiú fölött, kinek törvényalkatásaira ma az ellenzék is kedvvel hivat­kozik. így csak hazafiui bánatot és borongós kedvet­lenséget költ ez a mai megemlékezés. De lesz még szöllö, lágy kenyér, sőt van is, lesz még egyszer szüret a világon, sőt már van is. Vidám csapatok kopasztják a tőkéket, szűrik a hegy levét, esőben is boldog a magyar, csak legyen bő szüret. Szeretném leírni a legczélszerübb, legeredménye­sebb és legvigabb szüretet, ezt azonban csak akkor tehetném, ha sürti meghívásokat kapnék tanulmány szüretelésekre, ne hogy részemről akadály forogjon fenn e dologban, kijelentem, hogy szüreti meghíváso­kat naponta 8—9 elfogad a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Harácsek László pénzügyminiszteri osztálytanácsos pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. Áthelyezés. Gurnesevich Lajos helybeli főgimn. tanárt az illetékes miniszter, a balassa gyarmati fő­gimnáziumhoz helyezte át. Helyére a vallás és közókt. miniszter Király Géza h. tanárt nevezte ki, aki már meg is érkezett Nagybányára s állomását elfoglalta. Kossutány Tamás magyar-óvári akadémiai ta­nárt a budapesti vegyészeti vizsgáló igazgatójává nevezték ki. Művészet. Grünwald Béla festőművész elkészült a nyári évadban festett képeivel s mielőtt a téli tár­latra küldené, tegnap kiállította azokat a saját műter­mében. A festmények, holnap vasárnap d. e. 10 órá­tól d. u. 4 óráig is megtekinthetők. Legnagyobb ezek között egy pompás, ragyogó kép ,,A három királyok"- gazdag növényzettel, gyönyörű tájékkal. A bölcs ki­rályok Jézushoz igyekeznek utánuk gyalogszerrel me­zítelen rabszolga viszi öszvéren az aranyat, tömjént és a mirhát. A 3 méter széles, 2 m. és 10 cm. magas kép egyike lesz a kiállítás legnagyobbszerü alkotá­sainak. Grünwald mesteri Képei közül való ,,Ruha- szárilás“ kedves, hatásos mű. nagyság szerint a má­sodik. Szénaboglyák barátságos közelségében száradnak a tarka ruhák, illatos pázsit fölött, dús lombu erdő közelében, szinte irigyli az ember azokat a ruhákat. ,,Nyiresu czimü képe a tökési erdő egy titokzatos sürü részletét mutatja, melyben úgy a fák színe, mint a beláthatatlan mélység megkapóan vau vászonra vetve. Legkisebb kép a ,,Lugasban“ de értékre nézve akár első is lehetne. A művész szöllö lugasában, a művész nejét magát ábrázolja. Ha tudjuk hozzá, hogy az ev. templom oltárképét, a budapesti téli kiállítás plakátját s katalogussának czimképét szintén Grünwald festett: ezelőtt pár héttel, akkor fogalmunk lehet a mesternek bámulatos teremtő erejéről, a ki egy rövid nyár ideje alatt ennyi remek alkotással gazdagítja a magyar művészetet. Nagybánya város takarékpénztárának választ­mánya október 11-én ülést tartott, melyen az I. félévi neki, a Szűz, meg az Oroszlány hadában. — vizet keresni a Rozsály oldalára, a Márkus-kőhöz, most, mikor nincs; pedig meg van Írva: A hol nincs: ott ne keress. Igen is, a vízvezetéki bizottság »kiszállott« és «fölszállott» 1000 méter magasságba, a fellegeknek honába, vizet keresni; taltált is, de ott is igen véko­nyan csurrant-cseppent ez a legjobb ital és a szakértő urak kimondták a nagy sententiát, innen nem lehet, vízvezetéket bocsátani, más szóval: a mi vízvezetékünk befagyott alaposan a kánikulában, mert való igaz, hogy az összes források, csakhogy csurrantak-csepegtek, de épen nem buzogtak — a hosszú aszály folytán. De hát édes Istenem abból a szomorú valóságból, hogy egy hónapon át csak 1 m/m esőnk volt, már most az következik, hogy arról a vidékről, honnan a derék Fernezelyi patak rohan le, ne is álmodozzunk bőséges vizekről soha többé ! f Hiszen a pénzverőben 30 év óta megszakítás nélkül folynak a hiteles meteorlogiai följegyzések és még soha nem volt rá eset, hogy nyáron, vagy őszön ily tartós szárazság gyötörte volna vidékünket, ebből tehát, hogy 25—30 éven át volt vizünk elég (s való­színűleg lesz ezután is,) az következik-e, hogy csak epedjünk tovább 30 éven át, mert volt egy év, mikor majd semmi esőnk se volt s ez a döntő, nem a 25-30 évi rendes időjárás. Aztán, ha egy éven át valószínű, hogy kínlódnunk kell, hát csak kínlódjunk mindig, mert egy év a döntő, nem az */* század. Bécsnek vízvezetéke világra szóló, tizenöt millió forintba került, de hoz is ám igazi alpesi, havasi vizet özön-bőséggel! S mégis mit olvasunk a bécsi lapokban igen gyakran kánikulában is, csikorgó télben is? »A t. közönség legyen szives a vízzel nagyon takarékosan bánni, mert a nagy melegek beálltával (nyár .közepén) vagy a tartós hidegek folytán (télben) a hegyi forrá­sok igen-igen megapadtak, elmaradoztak.« Vájjon nagy Bécs ezért bánja-e, hogy kidobta a tizenöt millió forintot az élet legesleg első kellőidért ? Ezt nem olvasta még senki, sőt nagyra van hegyi vizével és méltán. De Nagybányán keresztet vetünk arra a bőséges forrásvidékfe, mely már 200 évvel ezelőtt bőven dön­tötte kristály-vizét a nagybányai vízvezetékbe. Vagy biztosabb az artézi kút? .... nálunk a trachit-pala mélységes tengerén át? .... Igen is. Igen is. Mutatja az ős Kereszthegy gyomra, melybe a bányászok immár 300 métert ástak le Nagybánya alá és még nem kaptak vizet — Istennek hála, mondják ők, — sajnos mondjuk mi szegény szomjazok. Nagy koczkázat az artézi kút. Az alföldön 50—100—200 méter mélyről legtöbb- nyire felszökik a jó viz, hanem azért Debreczen közel 1000 méterre lefurt s még se kapott semmit; ott veszett még a rengeteg vascső is a nagy templom előtti mély lyukban s a 200 ezer forint is, melyet kidobott a friss csapolásért. Debreczen megtehette ezt a drága kísérletet s meg se érezte valami nagyon, vájjon Nagybánya utánozhatja-e? . . . azt azok tud­ják jobban, kik a város erröforrásait jobban ismerik, mint a Vízöntők a 60 ezer hold erdőségnek v i z- rendszerét és Nagybányának csapadéki viszo­nyait. * * * Szeptember 30-áti 11 óra körül nagyot reccsent a talaj Kőbánya (Blidár) alatt úgy, hogy a mérnökök 42. szám. üzleti eredményt tudomásul vették s a nyaralókra nézve megbízták az igazgatóságot a tervezetek és költségvetések tanulmányozásával. Deák Ferencz születésének száz éves fordulója volt ma. Kár, hogy az ország súlyos helyzete miatt ez az ünnep nem időszerű most Magyarországon s igy csak az iskolák emlékeztek meg a haza bölcsé­ről. Úgy az elemi mint a polgári iskolában és a főgimnáziumban hazafias kegyelettel ünnepelték ha­zánk nagy fiának emlékét. A polgári iskolában Wai- gandt Anna igazgató tartott a növendékekhez beszédet. A főgimnáziumban dr Káplány Antal emlékbeszédet mondott, Szabó János VIII. o. t. méltatta a Deák Ferencz életét és pályáját s a dalkar hazafias dalo­kat énekelt. A templomokban istentiszteletek voltak, az idő azonban abszolúte nem kedvezett az ünne­pélynek. Dr. Kossutány IgnáCZ kolozsvári egyetemi tanár leánya; Antonia, ki a nyarat városunkban töltötte s a kinek itt kiterjedt rokonsága van, Kolozsvárt súlyos betegen, tífuszban fekszik. A rajongásig szeretett, kedves leányka állapota iránt a szülők nagy aggoda­lommal vannak, azonban az egyetem legjelesebb orvos- tanárai kezelik kik biztosra veszik felgyógyulását. A nagybányai ifjak köre Budapesten e hó 10-én elnökké választotta Lukácsy Györgyöt, alelnökké Bartók Antalt, titkár Németh Béla, jegyző Füvessy Gyula, pénztáros Székely József, ellenőr Németh Sán­dor, könyvtáros Markovics Márton. A közgyűlés Gellért Endrét, Torday Imrét és Égly Mihályt a kör tiszteletbeli tagjaivá választotta. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület Nagybányavidéki osztálya folyó hó 10-én tartotta gyűlését Felsőbányán a városháza tanácster­mében. Az ülést megelőzőleg választmányi értekezlet volt. Ez után 4 óra tájban az osztály buzgó elnöke Neubauer Ferencz föbányatanácsos kijelentve azt, hogy a gyűlés megtartását közbejött akadály miatt a mai napra kellett halasztani, a szép számban megjelent tagokat üdvözli s a gyűlést megnyitja. Elsőben tár­gyalva lett a gömöri osztály átirata a magyar ipar pártolásáról, mely tárgyban az előadó Oblatek Béla javaslatát a gyűlés magáévá tette. Erre következett a Nagybánya-vidéki osztálynak az uj perrendtartásról szóló javaslata, mire nézve Gálffy Pál előadó ajánlata értelmében határoztak, azután a Pécs-vidéki osztály átirata az ottani szénbányász iskola fejlesztése ügyé­ben és állás foglalása újabb iskolák állítása ellen, mely tárgyban előadó Dr. Szokol .Pál javaslata fogad­tatván el, nevezett osztály a tanügy fejlesztésére irá­nyuló törekvése pártolólag vétetett tudomásul. Továbbá külön külön bizottság választatott Neubauer Ferencz kér. bányaigazgató elnöklése alatt az új bányatörvény- javaslat és a balesetről szóló törvényjavaslat tárgya­lására. Ezek befejezése után Dr. Szokol Pál szabad előadást tartott »Nagybánya vidékének földalkota tekintettel az iparra« czimü tárgyról, mindvégig igen érdekes részletezéssel, az ipari tekintetben fontos ás­vány- és kőzet nemek bemutatásával és a helybeli viszonyoknak rajzban illustrálásával. A nagy érdeklő­déssel és tetszéssel fogadott előadást megéljenezve az elnök indítványára az előadónak magas tudományos színvonalon álló közérdekű előadásáért s buzgón kifej­tett fáradozásáért köszönetét szavaztak. Gyűlés után este 8 órakor a nagyvendéglő földszinti helyiségében 80 teritékü társas vacsora következett. A jó ízléses ételekkel és pohár köszöntőkkel fűszerezett lakoma után a társaság a rendezőség által szépen díszített tánezterembe vonult, hol a jókedvű táncznak és kedé­lyes hangulatnak csak a késő éjfél utáni óra vetett véget. Gyászhir. Bodnár György kir. s. tanfelügyelőt súlyos csapás érte, kedves kis fia, Kálmán, életének 5-ik évében hirtelen elhalt Szatmáron. A szülök bánata ijedten futottak ki az erdész-tanyából, a napszámosok meg be — a tanyára, — hogy mi történt ? de egyéb nem esett az ijedségnél. Hül az öreg Vulkán - a Rozsály kőzetei feszülnek, megvetödnek, mint a nyers bútor s nagyokat recscsennek néha-néha. Az idén ná­lunk ez már a 7-ik ingás, rázás január óta s a 27-ik 13 év alatt. * * ff Nagyobb és általánosabb megdöbbenést okozott ennél város szerte az a heves számum-szél, mely folyó hó 6-án déli 11 órakor rohant be hozzánk nyugatról, zúgva, bőgve, törve zúzva fát, ablakot, ha útjába akadt — egész esti 8—9 óráig. Rá röktön bóditó, kábító meleg lett, a hőmérő 12 fokról 21 fokra szökött s ott maradt egész nap, késő estig. Az emberek szédülésről, kábulásrói panaszkodtak s csoportokba verődve bámul­ták a nyargaló, szennyes-sárga fellegekel, meg a pisz­kos köd féle borúlátót, mely elfödött mindent úgy, hogy a Virághegy, Kereszthegy már alig volt látható, a Morgó. Fernezely, Lapos-erdő már teljesen eltűnt. Hát még mikor a nap 4 órakor elveszett veres-véres arczczal s a hold nehezen vergődött föl kékes-véres ábrázatával! Már nap közben is sokszor alig látszott a nap a köd féle mögött s Kőbányán, Feketepatakon rémülve kérdezték az emberek: Mi lesz velünk, ni elvész a nap, aztán nem terem majd semmi. Nagybányán azt hittük igaz.i Számum, de Kőbányán, Feketepatakon hosszú, finom pernye dara­bok estek le a réten száradó fehér ruhára, úgy, hogy újra kellett azt kiöblítenie a bosszús leánynak. . . . , hát alighanem az Ecsedi-láp tűz szomorú postája szál­lott el ide is 130 —150 kilométer távolságra. Szomorú híradás ! Bencsik János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom