Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-23 / 34. szám
Nagybánya, 1903. 34. szám. Augusztus 23. — XXIX. évfolyam. TARSAPALMl HETILAP \ = A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGTELEITIK ÜVCIILT HEHE 1ST S -Á.E2 IÁT ^ =E= Előfizetési ára le Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20ill 1. Szerkesztőség és líiaclóliivntal Felsőbányai-utoza 20 sz A nagybányai gyümölcsészet érdekében. Köztudomású dolog és ha talán némelyek nem akarnának tudni róla, ime kik Urteil j ük, hogy Szatmáron, szeptember végén kertészeti kiállítás lesz. Már is látom lelki szerricimmel. a mint lapunk ezer olvasója közziil a legtöbb leteszi a Nagybánya és Vidékét és igy szól: — Mi közöm nekem Szatmárhoz? — Tehát, igenis, be akarom bizonyítani, hogy nekünk van közünk Szatmárhoz. A bizonyítás nagyon rövid. Ha a nagybányai gyümölcsöt és egyéb terményeket Amsterdamba vagy Amerikába kellene küldeni, (a hol mellesleg megjegyezve egy szem beszterczei szilva ma 5 fillér) oda is kötelességünk volna elvinni a legnagyobb áldozatok árán is. Hát Szatmárra, a szomszédba, a hol nekünk országos piaczot teremtenek, a nélkül, hogy a fülünk botját is mozgatni kellene érte, mennyivel inkább kötelességünk ez önmagunk és utódaink iránt is. Előreláthatólag messze földről, nagy érdeklődéssel fognak jönni a szatmári kiállításra a vendégek s a rendezőség külön tágas csarnokot rendez be a nagybányaiaknak és a szabályzat 8. §-ába fölvette, hogy a nagybányai gazdasági egyesület tagjai s a nagybányai termelők általában nem fizetnek térdijat. Rendkívül kedvező alkalom ez a hires bányi gyümölcs megismertetésére, mert hiszen mennél nevezetesebb és mennél tágabb körben keresett lesz gyümölcsünk, annál többet kapunk érte. Nem is kételkedem én abban, hogy az ügyes és eszélyes gazdák megragadják a kedvező alkalmat s termésük szine-javát odaviszik a versenybe. Fogjunk kezet mennél többen s szerezzünk ismét becsületet a nagybányai névnek, hírnevet Kelet-Magyarország legjobb gyümölcsének Azonban kettő szükséges a dologhoz, egyik a gazdák vállalkozási kedve, másik pedig a város jóindulata. Micsoda nagy jóindulat kell ahoz, hogy 300 koronát áldozzon a közjóért?! A szatmáriak ugyanis ezreket hoznak áldozatul az ügy érdekében s a mi érdekünkben is. Tőlünk 300 koronát kérnek, illetőleg a hivatalos várostól. No hát ennyit csak megtehet a közpénztár a polgárokért. Álljunk a sarkunkra s a legközelebbi közgyűlésen ne is kérjük, hanem követeljük. Egyszerűen szavazzuk meg. Jogczimünk van reá. Mikor Wekerle kieszközölte a nagybányaiaknak a 190 ezer forint magán regále kárpótlást, a szőlősgazdák csak 110 ezer forintot kaptak, (ha jól emlékszem 400 forintot holdanként.) 80 ezer forintról pedig, mint teljes biztossággal tudom, lemondottak a város javára, de azzal a megszorítással, hogy a város köteles lesz a nagybányai gyiimölcsészetet és szőlészetet segítem. Több, mint egy évtized telt el azóta, mit adott a város a gazdák íölsegitésére, a gazdasági egyesület szerény 1 —2 száz forint subven- czióján kívül? semmit, de semmit. Ha tehát 300 koronát kérnek a város kasszájától a nagybányai gyümölcsészet és kertészet lényeges előmozdítására, akkor nem szeretjük hallani, hogy erre nincs fedezet, mert 160 ezer koronának mégannyi kamatja oda gyűlt már a feneketlen városi kasszába, melynek úgy látszik, ha tízszer annyi milliója volna, mint a mennyi tényleg van. akkor is mindenre csak azt mondaná, hogy -»nincs fedezet!« Persze ez a legkönnyebb és tegyük hozzá, legkényelmesebb. A zsolnai kiállítás. — Közli: RobelRné Thaisz Fanny. ■— A nagy lapok már a megnyitás alkalmával ismertették többé-kevésbbé jól-roszu!, kiki a maga meggyőződése szerint vagy pártfogoltjai érdekében. Azt mondják: a ki már egy kiállítást látott, az ismeri mindegyiket, ezt leginkább a vidéki kiállításokról lehet elmondani. — Zsolna ezeken felülemelkedik: már gyönyörű fekvése és útiránya által is. — Ez a még turisták által ki nem zsákmányolt magyar Rigi. Itt az utas figyelmét minden fordulónál egy-egy történeti nevezetességű vár vagy várrom köti le. Hatvantól Rutkáig magas hegygerinczeken siklik tova a vonat, lent a mélyben hagyva a városokat és falvakat Látjuk a Grassalkovich-féle kastélyt, majd fel_ tűnnek Ágosvár romjai, Sámsonházi, Tarján-hegy a Salgövár romjaival. — Erről irta Petőfi »Salgö« czimü gyögyörü balladáját. Innen mindég magasabb emelkedéssel haladva a Zagyva és Ipoly választóján elérjük: Somoskővárt, majd Fülekvár romjaik Gácsvárát, ezt egy Forgách kapta jutalmul III. Károly megöletéseért. — Dévény, Zólyomvár most a kir. járSsbiróságq-k^hekyi- ségei. E magasban 445 m h. — "ilatgut. között leghosszabb a zólyomvölgyi ja, -pf Jánoshegy, a Hatvan-Ruttkai vasutvonaPH#gmagasabb pontja 770 m. — Innen a pálya már rohamosans^sil^yg>^/' Szucsán és Túrán közt a pálya áthidalja a Vág folyötr---Tud va azt, hogy a szeszélyes Vág, sok helyen meder- és part nélküli folyója már előbb is oly kiszámíthatatlan károkat okozott, sőt a megnyitást megelőző napon is, áradással és elsöpréssel fenyegette a kiállítást. Igazán bámulatos, hogy mégis oly fényesen sikerülL a megnyitás 1 Megfeszített és vállvetett szellemi és anyagi erővel dolgozott ott mindenki, a minisztertől, főispántól kezdve le egész a legkissebb kézművesig, hogy e szegény, de ritka becsületes népet a sikeres kiállítás létesítése által jobb léthez segitse. A szép fenyves erdőben már kész volt a gyönyörű park, nyíltak az exotikus virágok. — A nagy iparcsarnokban kicsomagolásra várt a sok féltve őrzött láda. — Ekkor jött a nem várt, az előre ki nem számítható lesújtó csapás: a Vág juh 12-én kiöntött, mégpedig oly mértékben, hogy 1815 óta ily nagy árviz nem fordult elő. Az 1—2 méteres vízben állottak az iparcsarnokban, a sok drágaság között, a mi 200—300 drb sásfonatu csinos kosaraink is, csakhogy azzal a kü- lömbséggel, hogy ezeknek nem ártott az iszapfürdő, — mig a finom női kézimunkának, hímzéseknek, csakis Teschenbe küldött javítás és tisztítás adta meg — az udvarképességet. Köszönet illeti nagyrészben Láng kér. miniszter által felküldött dr Kovács Gyula kir. tanácsos és kereskedelmi múzeumi aligazgatót, kinek gyakorlott keze és finom ízlése által minden egyes tárgy festői elrendezést nyert. De legfőképen köszönet illeti trencsénmegye fenn- költ szellemit főispánját: Oszlroluczky Gézát, a kiállítás fővédnökét; — neki köszönhetjük, hogy Árva, Liptó, Trencsén, Nvitra és Turócz házi iparczikkei között a mienket is elfogadta és lehető előnyben részesítette. — Fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki, Grün Gyula a kiállítás igazgatója, meg a vidéki kiállítások lüktető ereje: Keller Gyula gazdasági háziipari ministeri biztos. Anyagi áldozatokkal járultak a siker eléréséhez : Államisegély a kér. minisztérium által 15.000 K A főldmivelésügyi minisztérium ármentesités czimén......................................... 2.552 K 75 f. A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE” tárczája. Meggyógyult. írta : Révay Károly. Vadd szenvedélylyel ezüngött a nőn, kit nem mondhatott magáénak. Saját othonát teljesen elhanyagolta, nejéhez egyetlen jó szava sem volt, ébren és álmaiban csak azt a nőt látta, ki felköltötte benne a legrajongóbb szerelmet, mi szörnyű pusztítást vitt végbe lelkében. Szerelem volt-e ez? vagy csak szenvedélyes vágyak kielégítésére irányzott törekvés? Kor- ponay Ákos szerelemnek tattotta. Érezte, hogy úgy még soha nem szeretett mást, mint Balog Dénesnét I Minden gondolata barátjának szép ifjú neje volt ! Pedig sokszor megpróbálta már a feledést. Dolgozott kimerülésig; azt hitte, hogy a munka meghozza szivének a békét. Mindhiába! A remek, szoborszerü alak ott vibrált kigyult szemei előtt s csábos ingerrel csalogatta őt maga után az örvénybe! Elvakult szenvedélye daczára is tudta jól, hogy lángoló szerelme vészthozó lesz mindkettejükre. Korponay Ákos és Balog Dénes igazi jó barátok voltak. Egyidöben nősültek mindketten s a baráti vonzalmat a két ifjú asszony is igyekezett éleszteni, támogatni. Naponként összejöttek, hol az egyik, hol másiknál ; a meleg, őszinte barátság végül már testvéries $zint öltött. De épen ez volt Korponay Ákos veszedelme. A gyakori együttlét szenvedélyes vágyakat ébresztett lelkében. Lassanként fejlődött ez a szenvedély mig megérett, mint a gyümölcs, melynek gyakori napsugárra van szüksége. Balog Dénesné kedves mosolya, édes csengő hangja teljesen elszéditette Ákost; pedig a szép Margit alapjában véve hideg természetű asszony volt. Csakhogy éppen a hideg nő gyújt maga körül tüzes szenvedélyt. Ákosnak csak egy gondolata volt: birni barátjának nejét, elégni, megsemmisülni a szerelem lángjaiban ! Nem gondolt a barátsággal. Fölállította magának azon életaxiómát: egyik ember a másik sírján szedi a virágokat. Korponay valódi művész volt érzelmeinek eltitkolásában; senki az ö környezetéből nem sejtette, hogy miért van a szörnyű háborgás lelkében. Balog Dénesné legkevésbbé. Neje, kit egy idő óta elhanyagolt, a megfeszített szellemi munkának tulajdonította férje háborgó kedélyét. Nem szólt semmit, némán tűrte helyzetét s reménykedett a változásban. A becsületes Balog Dénes pedig még álmában sem gondolt arra, hogy barátjának izgatott állapotát kapcsolatba hozza az ö szeretett Margitjával. Néha még tréfálkozott is vele, sőt nejét is gyakran biztatta, hogy segítsen Ákost kirántani a megmagyarázhatatlan tévelygésből. Erre aztán még rosszabb állapot következett. A szép asszony bizalmas enyelgése még jobban fölkorbácsolta lázongó vérét s már-már csak egy hajszál választotta el öt a szörnyű katasztrófától. Korponay Ákosné kiöntötte szivét barátnője előtt s tanácsot kért tőle. — Tanácsot adjak ? — szólt Balogné meghatóban — mit tudjak én neked ajánlani kedves Rózám ? Neked kell legjobban ismerned férjed lelkületét s ha az okra rájósz, mely ötét ily izgalomba sodorta, akkor annak gyógyítása nem főg nehézségekbe ütközni! — Ó Margit, — válaszolt könnyezve a szerencsétlen asszony — éppen az a baj, hogy az okot nem tudom kitalálni. Ha néha kérdést intézek férjemhez, rendkívül izgatott lesz, arcza bíborvörös tűzben ég, ajkai érthetetlen szókat mormolnak s ez engem elrettent a további kérdezösködéstől! — Talán ha Dénesre bíznánk — veté föl az eszmét — ki tudja, nem tárná-e ki lelkét a jó barát előtt ? — Inkább előtted édes Margitom ! Ha te kivallatnád, meglehet, hogy őszintén elmondana mindent. — En ? Mit gondolsz ? hogy kifürkésszem férjed lelkének titkait ? — Igen ! A nők néha csodát tehetnek ! S ha elutasít? Pia megneheztel a beavatkozásért? Akkor bármily módon ráveszem egy utazásra; talán az idegenekkel való érintkezés, más vidék, más éghajlat egy időre lecsilapitja lázas ingerlékenységét! — Jól van édesem! én meg fogom kísérlem a legelső alkalommal, hogy férjed állapotának indító okát megtudakoljam, de nem sok jót reményiek. Hiszen láttam eddig is, ha Dénes biztatására olykorolykor tréfás szavakkal fordultam hozzá, olyan furcsán, komolyan tekintett reám s oly zavaros feleleteket adott, hogy valóban megdöbbentem. — 0 édes Margit! félek, reszketek magamban bevallani gyanúmat ! — Gyanúdat ? Tehát még is gyanakszol valamire ? — Igen! gyanakszom, hogy Ákost valami megfoghatatlan bűvös érzelem ragadja a megsemmisülésbe ! O szeret valakit! — Szeret valakit ? — kiáltott föl Balogné elfojtott hangon — hiszen ez szörnyű csapás lenne reád nézve — Az én szivem azt súgja nekem, hogy Ákos szerelmét elvesztettem örökre ! — Ne beszélj igy Róza! Az lehetetlen! Te nem adtál arra okot soha, hogy elfordítsa szivét tőled. — Bárcsak úgy lenne a mint mondod! de azt hiszem én találtam el az igazságot. A két szép asszony gyöngéden átölelve tartotta egymást; Róza ráhajtotta szőkefürtös fejét Balogné vállára s fájdalmas zokogással igyekezett könnyíteni
