Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-12 / 28. szám
Nagybánya, 1903. Julius 12. 28. szám. XXIX. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE Előfizetési árefc ; Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és Riadót! iva tál Felsőbányai-utcza 20. sz. Tiz éves találkozó. Kis városunk csendjét egy ifjú társaság öröme élénkíti meg pár napra. Tiz év előtt a főgimnáziumnak derék nyolczadik osztálya volt. Mindössze 14-en tanultak benne, de talán éppen azért, mert oly kevesen voltak, - azért akadt három jelesen, négy jól érett közöttük. A tiz év elfutott, mint sebesen zugó áradat s az ifjak — még mindig ifjak! — ide siettek az ö régi Mekkájukba, hogy viszont lássák egymást és a várost, mely őket nevelte. A gimnáziumnak nem váltak szégyenére, ki orvos, ki pap, mérnök, ügyvéd s egyéb latei- ner lett közülök. Egyik sem tört le, egyik sem halt el, a hazának becsületes, munkás fiai ők mindannyian. Szivök sem változott, még mindig meleg és lelkesedni tudó. Most is, hogy összejöttek, volt régi igazgatójuk Szunter Nándor emlékének áldoztak kegyelettel s a társadalom segítségével emléket emeltek neki. Mily szép, mennyire dicséretre méltó, mikor a tanítvány igy becsüli meglett korában is, haló porában is volt tanítóit! Finomabb, nemesebb gondolkozásra vall az ö tettük s mig a nevelésügy napszámosainak jobban esik minden quinqueniumnál és fizetésemelésnél az ilyen áldozat, addig a mai diákoknak komoly példát nyújt, hogy lelki oktatóikról megfeledkezniük soha nem szabad. Nagy megnyugvás az nekünk nagybányaiaknak, hogy a mi gimnáziumunk ilyen hálás fiakat nevel! Lehet, hogy sokan (a pessimisták,) csak az eszem-iszom szempontjából Ítélik meg ezt a dolgot s az ünnepélyeken kívül állván, gúnyosan nyilatkoznak róla. Mi érezzük és látjuk benne az életnek komoly oldalát is. Sokan áldozatot hoznak, idő és pénz áldozatot, hogy osztálytársaikat viszont láthassák s még egyszer együtt lehessenek e város falai között, melybe ki tudja mikor jöhetnek ismét. Látjuk az egyetértést, barátságot, a mely félre dobja a nemzetiségi és felekezeti különbségeket s egy hazának polgáraiban csak testvért és testvért lát. vyrömünnep ez, kétségtelenül lelki örömnek ünnepe azokra nézve, a kik részt vesznek benne. Reánk azonban két körülmény mégis elszomorító, mely e jubileummal függ össze. Az egyik az, hogy ime a 14 ifjú közül csak kettő maradt meg Nagybányán dr. Winkler Jenő és Smaregla János, Winkler itt maradása is a véletlennek müve, nem a várost illeti. Senki sem lett bányász a bányaváros iái közül s úgy látszik senki sem vágyott itt megtelepülni az egy Smareglát kivéve! A másik az, hogy eze ; a fiuk ha körültekintenek, látnak-e valami haladást maguk körül Nagybányán? Részünkről azt, hisszük, tiz év alatt édes-keveset, vagy talán semmit. A város kebelén, a nagybányai intézetben felnőtt fiuk szépen haladtak, majdnem mindnyá- -jan díszes állást töltenek be, de Nagybánya mindig csak »a régi, itt feledett kézépkor.« Örvendjünk, hogy az ókorba nem esett vissza. Visszhang- az elemi isk. igazgatói jelentésre. A községi iskolánk igazgatója értesítőjében közzé teszi igazgatói jelentését az iskolás gyermekeknek és csekély részben a szülőknek. Mintha az igazgatói jelentések beadására rendes hatósági fórumok nem lennének. Mi szü-kség van arra, hogy a gyermek tudja, hogy a tanfelügyelő bácsi mit mondott a tanítóknak. hiszen Vida Aladár elnök ur megmondotta, hogy a testületben történlek hivatalos jelleggel bírnak és a . határozatok bizonyos hivatalos titkot képeznek, tehát azok publikálása, pláne gyermekeknek, nem he- ; 1 yes dolog. A tanító testület feladatának magaslatán áll, nem csak elméleti, de a gyakorlati paedagúgiát érti és érvényesíti akkor is, ha a kiküldött s. tanfelügyelő megjegyzéseket nem is tesz. Ha. tesz, annál jobb, legalább sejtjük, hogy ő is tanulmányozza Ember János tanitóból lett tanfelügyelő »Apró emberek tudománya« czimü igen értékes népszerű müvét, mely a tanügy terén divergáló nézetek közt, az egységes és esedményes kibontakozás utait nemcsak keresi, hanem meg is fejti. Hát erre mi szükségük van a gyermekeknek? A bebizonyított tény az, hogy Borpatakon az eddig alkalmazott érdesebb férfi vezetés, nem munkált oly üdvös eredménynyel. mint a női buzgóság és ügyszeretet és nemtalálta meg a kellő utat, sem az egyszerű szülők, sem azok gyermekeinek szivéhez. Először is köszönjük a bókot, hogy érdesek vagyunk, de a tanító az iskolában uralkodik önmagán és nevelői feladatára emelkedve, a simaságban, mint a jó színész, túl tesz bizonyos egyéneken, De nem is kell színésznek lennie, mert a tanító a legjobb társadalomban, a legjobb örömöket érzi, és az öröm kölcsönös érzése viszont érzelmeket szül, s igy nem csak a gyermeki szívben, hanem a szülői kebelben is visszhangra talál. Ez feledteti a pálya árny oldalait. Én, aki 4 évig éltem a borpatakiak közt, jobban tudom, szerettek-e vagy nem ? Hogy igen, azt még. most is tapasztaltam, airfdőn az idén, junius 27-ike táján Borpatakbin voltam. Sőt láttam olyan levélírókat és fogalmazókat, akik iskolámból kikerüllek és felnőtt emberek, hogy bátran mondom, hogy tanításom eredménye még most is él és igy abból a dicsőségből, melynek alapjait én raktam le, ha nem is részt, de gyalázatot nem várok sem én, sem Pokol Elek Egyébiránt mások kisebbítésével ne emeljen senkit, pláne gyermekek és szülők előtt. Különben Borpatakon én magyarosítottam, a magyar nyelvet és a magyar iskolát megszerettettem, mert az első évben 51 első osztályos gyermek közül 40 egy szót se tudott magyarul, de még az apja sem. 11 tudott, de oláh beszédre szokott és magyarrá tettem a társalgási és játék nyelvet nagy fáradsággal és az év végén alig egy százalék nem tudott irni, olvasni és számolni magyarul. A tannyelv magyar lett. A sajtó ekkor teljes elismeréssel nyilatkozott vizsgámról. A »Nagybánya és Vidéke« szerkesztője személyesen győződött meg és akkor érzelmét és benyomásait hűen a közvéleménynek megfelelőleg tolmácsolta és nem czáfolla meg senki; ma, I# év múltán, már kisebbítést kapok, helyes dolog-e ez, arra nem válaszolok. Szóljak-e még múltammal 60-ik lapon ok nélkül foglalkozó soraira ? Nem, ezt teljes válaszra nem érdemesítem, mert ez nem tesz jó akaratáról tanúságot, kikicsillan a régi hírlapi vita utó érzelme, pedig akkor a községi iskolánk 5-ik és 6-ik osztályának felállítása érdekében küzdöttem eredményesen, mert a közérdek elsőbb volt minden egyéni érdeknél. Az 5-ik osztályosoknak beiratkozó tanulókat nem szabad volt elnéznem, hogy az év végén degradálja negyedik osztályosokká a teli. Igazgató ur. Végül azt a szerény kérdést teszem fel, nem lehetne oly bölcsen szerkeszteni az évvégi értesítőt, hogy az igazgató ur minket ne kissebbitsen ? Tegye meg ezt, erre kérem, mert ha becsületre és tanítói tekintélyre szüksége van az igazgató urnák, ugv nekünk is van; nem ugyan a magunk, mint inkább az eredményes tanítás és nevelés érdekében és kérem ne feledje egy pillanatra sem, hogy aki mást megbecsül, magát becsüli meg. Szabó József. Gazdasági előadások. A magyar királyi földmivelésügyi minszter 53309—IV. 1. szám alatt következő leiratot intézte a gazdasági egyesületekhez: Felkérem a czimet, hogy az 1903—1904. év telén rendezendő gazdasági előadások, tanfolyamok, mezőgazdasági házi ipari tanfolyamokra vonatkozó részletes tervezetét és költségelőirányzatát (az e tárgyban múlt években kiadott felhívásaim és kör- rendeleteim szem előtt tartásával) a csatoltan küldött Megfogadták ifjú szív hevével; Evek múltak lomha év után, Ma férfi mind és nem feledkezék el, Szavának állt és itt van mind a hány. Az életben küzdve, mind beváltak, Büszkeségük tőn az öntudat. Téged áldlak, érte újra áldlak : Kies Nagybánya, régi hű falak. Dr. Lakatos Imre Szunter Nándor emlékének. Negyvenkét éves korában halt el a nagybányai áll. főgimnázium első igazgatója. Hálás tanítványai és tisztelői emléket emeltek a derék tanférfiunak. Az andezitből készült csinos sirkövet 10-én, délután dr. Winkler fenő következő beszéddel leplezte le : Kedves barátaim! Tisztelt közönség! Ha még egy pár nappal ezelőtt zarándokoltunk e helyre, a hol, jelenleg állunk, úgy önkéntelenül is eszünkbe jutott azon szép gondolat, melyet báró Eötvös József a következőkben fejezett ki: »Ha az egyes, ki életét egy házi kör boldogitásának szentelé, bevégezve a földi pályát — pihenni ment: sírját neje s gyermekei állják körül s visszatekintve a múltra, a mely az elhunytnak munkássága által derült s örömteli vala, szemeikben könyek ragyognak s az elhagyott család áldást mond kedves halottja fölött.« De vannak emberek — úgymond — kik dicsőbb s örömtelenebb pályán haladtak az életen át s szivük ogész hatalmával csak a hazát ölelve körül, családi kört nem hagynak maguk után, a mely emléköket fenntartaná! Ilyen viszonyok között temettük el mi is 12 évvel ezelőtt Szunter Nándort, volt szeretett igazgatónkat. Mert, jóllehet ő alapított családot, a sors kegyetlensége folytán mégis szerető hitves nélkül ment ki az örök pihenés hazájába két kiskorú árvát hagyván maga után ! De »mert jó emlékoszlopokat rakni a jövő nemzedéknek Útmutatóul; mert jó kijelölni a helyeket, a hol nemes szívvel végálmukban megjelennek,« azért éreztük mi, a kik az 1893. évben a nagybányai állami főgimnáziumban érettséget tettünk — magunkat arra indíttatva, miszerint mindent elkövettünk az iránt, hogy azon szép eszme, a mely egy, minden , szépért s jóért annyira lelkesedni tudó s nemesen gondolkodó barátunk agyvelejében már régen megfogant — testet öltsön! Mert — restellem bevallani — immár 12 éve aluszsza örök álmát ezen helyen azon férfiú, a kinek első sorban a nagybányai állami főgimnázium, másod sorban mi, volt tanítványok s harmad sorban Nagybánya város társadalma oly sokat köszönhet! Itt aludta örök álmát, minden jel, minden emlék nélkül, a mit pedig a megboldogult ugv nemes, vonzó egyéniségével, mint szeretetet, közbecsülést s tiszteletet keltő tulajdonságaival méltán kiérdemelt volna! S ha voltak is nemesen érző keblek s ha voltak is gyengéd kezek, melyek minden évben szép figyelmességgel megjelölték megboldogult igazgatónk nyugvó helyét — senki sem vitathatja el, hogy egy síremlék felállítása már igazán elmulaszthatatlan kötelességünkhöz tartozott. Azért is mi, a kik immár 10 év óta az ország különböző részeiben, a szélrózsa minden irányában elszórva a mai napon fogadalmunkhoz híven összegyűltünk itten, összegyűltünk ezen varosban, a mely városban először szívtuk magunkba, úgy az élethez múlhatatlanul szükséges, tudnivalókat, mint a hazafiság, erkölcs s vallás szép eszméit — csak kegyeletünknek, szeretetünk- nek s hálás tiszteletünknek rójjuk le adóját akkor, a mikor e sírkő felállítása napján a boldogultról e helyen ismét megemlékezünk! S amidőn nemes alakja emlékünkben feltámad, akkor szeretettel emlékezünk reá vissza, nemcsak mint volt igazgatónkra s tanárunkra, hanem szeretettel emlékezünk vissza a jó emberre is! S itt ne várjátok tőlem, kedves barátaim s ne várja tőlem az itt megjelent igen tisztelt közönség azt, hogy én Szunter Nándort érdemeihez méltóan méltassam avagy részletes életrajzát vázoljam! Nemi I*“ Lapunk egyes számai Kovács Gyula és Vásárhelyi Gyula üzleteiben kaphatók. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárnája. Tiz éves találkozó.
