Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-21 / 25. szám

(2) 1903. junius 21. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 25. szám egyet a szerkesztőség a saját lapján, és ugyanazon számban a 4-ik oldalon az Elhaltak czimü rovatban meg fogja találni, hogy 33 halott közt 23 gyermek van. Már most én ezzel nem akarom mondani, hogy azok (bár ott nem közük a betegséget, mint mink) mind kanyaróban haltak meg, a szülőnek végre is mindegy akár ’hektikában, akár hasrágásban, akár vaságyban hal meg a gyermek, de tény az, hogy ott a gyermek-halandóság nagy. A kanyaró korántsem olyan ártatlan betegség, mint gondolják, sok baj jár a nyomában, gyakran hónapokig is megsínyli a gyermek, s igen könnyen elhurczolható a ragály. A tavalyi nagybányai járvány alkalmával is, nem kanyaróban, hanem leginkább bélhurutban, veselobban haltak el a gyermekek. Persze azt ne kutassa tovább senki, hogy a halá­los bélhurut, a kanyaró következménye volt. Maga czjkkiró elismeri, hogy 9 esetben 2 rendőr kisérte a koporsót, erről tehát többet nem szólok, mert nem érezzük magunkat megczáfoltnak. Ami azt illeti, hogy csak Felsőbányával fog­lalkozunk, hát ez egyszerűen nem áll. Tessék elő­venni pl. lapunk lő-ik számát ott a szatmári, lapunk 19-ik számát ott a fernezelyi, nagybányai járványok­ról fog olvashatni. Ma szintén megtalálja a nagybányai rovatot, de a 24-ik számban is láthatta, mert a járvány itt is megújult, de mikor nincsen, akkor ne kívánja tőlünk, hogy müjárványt gyártsunk Felsőbánya kedvéért. Az iskolákról a felpanaszolt czikkben azt mondot­tuk: alig van tanév, melyben az iskolák »ne szüne­telnének,« Ebben nincs az mondva, hogy folyton szünetelnek, de hogy olyan esztendőt alig találunk, a melyben a járvány miatt egy bizonyos ideig be ne lennének zárva. És bizony talán nem tévedek, hogy ha azt állítom, hogy ez évben is sole ideig szünetelt az iskola. Vagy Önöknek ez sem elég? Ujhelyből egy mérnök Bártfára ment fürdőzni egyetlen, éppen érettségit tett fiát jutalmul vitte a fürdőbe, a bártfaiak eltitkolták, hogy ott tífuszjárvány van s a szegény apának 18 éves derék fia, kit annyi gonddal és örömmel nevelt, s a kit már átvitt az élet nehezebb részén, ott tífuszban meghalt. Kérdem: keresztyéni és korrekt eljárás-é az ilyen? Én részemről, ha egy városnak feje volnék, nem tudnám az ilyen esetekért a felelősséget ma­gamra vállalni. Szívesebben kikürtölnék minden bajt, de hiszem is, hogy Felsőbánya város derék ifjú pol­gármestere inkább a bajok orvoslásában, mint azok eltitkolásában keresi nemes feladatát. Ideje volna végre-valahára felhívni erre a vi­dékre a megyének és államnak figyelmét, hogy csatornázás, vízvezeték, jó kövezés stb. által tegyen a közegészség ügyért, vagy legalább segítsen rajtunk valamit, azokból a milliókból, amit innen elvisznek más bányák deficzitének fedezésére. Mert ha a Milka-pihenőnél jó viz és a Somo­son jó levegő van, abból még nem következik, hogy Felsőbányán, vagy Nagybányán az utczán és a piaczon ugyanolyan legyen. Én nem kutatom azt, mennyiben van befolyása a levegőnek, víznek, pornak a kanyaróra, de azt tudom, hogy a közegészségre azoknak nagy befolyá­suk van és azt is tudom, hogy ez a keleti végvidék többnyire ragályos betegségek tanyája. Bármennyire nehezteljenek is érte, ha biztosat tudok róla, sohasem fogok hallgatni, és mindig kö­zölni fogom, mert a helyzeten javítani csak akkor lehet, ha először feltárjuk magát a helyzetet. Nem az van roszakarattal, aki az igazságot meg­írja, de az, aki elleplezi a hamu alatt lappangó tü­zet, hogy még jobban terjedjen és még több kárt tegyen. Kérjük t. laptársainkat, hogy e közleményün­ket a valóság megismerése és megismertetése végett átvenni szíveskedjenek. Révész János mint a Nagybánya és Vidéke szerkesztője. Gazdasági rovat. Kun István nagy károlyi vendéglős találmánya a hordók okszerű kezelésére nézve újabban annyira foglalkoztatja a gazdákat, hogy szükségesnek találjuk azt részletesen ismertetni. Tulajdonképpen a szaba­dalmazott találmány két részből áll, egyik a bizton­sági hordócsap, másik a hordótápláló készülék. Emeli Kun találmányának értékét, hogy a legutóbbi po­zsonyi kiállításon díszoklevéllel tüntették ki. Ezekre vonatkozólag a következő ismertetést hozzuk. Az önműködő boroshordó tápláló készülék, mely a m. kir. szabadalmi hivatal által 1902. évi 1921 K., 27155. alapszám alatt szabadalmazva lett, továbbá, mely az 1902. évi pozsonyi országos gaz­dasági kiállításon díszoklevéllel tüntettetett ki és amelyről, mint egyik leghasznosabb borászati esz­közről a Borászati Lapokban egyik legjelesebb szak­férfiú a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg, takarékossági szempontból minden bortermelőnek, pinczetulajdonosnak vagy bortartó gazdának teljesen nélkülözhetetlen és olcsóságánál fogva könnyen megszerezhető. A szerkezet egyes hordókhoz készült üvegtar­tályból áll, mely légmentesen van elzárva és egy igen finom praeparált gummicső segélyével össze­köttetésbe jön a hordó felső aknalyukába verődő csappal. Könnyen kezelhető és óriási megtakarítást lehet vele elérni, úgy, hogy egy év alatt kifizeti magát és 50 évig is eltart. Egy 4 literes ürtartalmu készüléket ha megtöltünk borral, az elég egy 500—700 literes hordónak egy-két évi táplálásra, a szerkezet használata által a hordóba levegő nem mehet és igy a bor virágot, vagy penészt nem kaphat, mert a táplálás által légmentesen mindég tele van; e mel­lett az apadás oly csekély, hogy évenkint 100 liter bor nem apaszt el 1V2 litert, holott a régi kezelés mellett 2 százaléktól 20 százalék volt az apadás, hátha még hozzá vesszük a minden hónapi feltöl­tésnél előforduló fogyasztást és a dugó beverésével -rendesen előállható kifolyást, avagy a hordó feltöl­tésénél előforduló kifolyásokat, kivált ha a hordók sűrűn vannak a pinezébe hozzáférhetetlen a feltöltés s többnyire tanulatlan emberek avagy gyermekek végzik a feltöltést, ez milyen sok bajjal és mennyi prédálással jár. Most ezen — Kun István által feltalált és sza­badalmazott önműködő hordó-tápláló készülékkel való kezelés által a takarékosság el van érvé, a melynek ezenkívül még igen sok előnye is van, ezek közül felemlítjük a következőket: pl. vannak oly egyének a bortermelők között, kik pinezéjük kezelését, boruk feltöltését nem bízzák senkire, azt maguk teljesitik és őrzik a boruk hírnevét. De sok helyen a szőlő és pincze-vidéken van távol és/rósz - idő, esetleg betegség gátolja annak feltöltésében; idegen emberre nem meri bízni, s igy hosszabb idő alatt a bor virágot vagv penészt kap, s megromlik; van aki 2—3 hónapra fürdőre megy, de a pincze- kezelést nem bízza senkire, mert van a pinezében olyan bora, ami félteni való, sőt a tulajdonos maga is félve nyúl hozzá, idegen kezek által felbontva, fogyasztás alá jőve, s annak gyengébb borral való feltöltése által az következnék be, hogy az a rizling, bakator, vagy bármely nemes fajú bor pár év múlva semmivé lenne. (Befejező rész következik.) Heti krónika. A kormány megbukott, de azért ne essünk kétségbe, minden valószínűség szerint lesz egy má- j sik kormány, a mely alkalmatos időben szintén meg l fog bukni. Sőt örvendhetünk, mert üresedésbe jött egy nehány hivatal s azt úgy se lehet tudni, nem vet-é szemet éppen ránk Tiszának a kegye? Nem lehetetlen, hisz annyi kosarat kap, hogy végre kény­telen lesz a végvidékekre miniszter fogdosással egy­bekötött népszerű kirándulásokat rendezni a czélnak mielőbb való elérése szempontjából. Sajnáljuk a törvény, jog és igazság kormányát, de mi igazán nem tehetünk róla. Ha esik az eső, hát csak hadd essék. Csodálatos módon összeesett ez a dolog a Mol­nár Mihály csődjének a befejezésével. Eladták tehát az utolsó részletet is, á mi szegény, kedves volt kiadónk hagyatékából, azt a mit ő legjobban szere­tett, a mire annyit költött, a mire olyan büszke volt: a nyomdát. Ám azért ne tessenek megijedni. A «Nagybánya és Vidéke» gépjétől nem váltunk meg s Nánásy jól felszerelt nyomdája, ugyanazon a gépen állítja ki becsületben megőszült, foghíjas és meghiggadt lapun­kat a »Vidékét,« a melyen eddig nyomták. Ez az első szám, melyet Nánásy röpít világgá a szélibolya minden irányába, még a tengeren túl is: Amerikába. Lapunk ezután is felvágva jelenik meg s igy előfizetőink a kiállítás iránt teljesen nyugodtan le­hetnek. Térjünk tehát más tárgyra. Uralkodó planéta a héten a vízvezeték és a vizsga. Holnap megy a viz-bizottság részletes kirándu­lásra és én nem lehetek velők, mert a főgimnázium tornaünnepélyére kell mennem, pedig hogy nemcsak forrásvizet fognak inni, abban biztos vagyok és hogy a térképek rajzolgatása mellett nem marad el az alsós sem úgy a malom alatt, sőt a viz-bizottság este felé »vizi« bizottsággá alakul, arra is inéi get lehetne venni. Mégis jó az a népszerűség, hogy ilyen kellemetes bizottmányoknak tagja lehet az ember. Másik planéta: a vizsga, sokkal kegyetlenebb. Meggyötri a szülőket, tanítókat, tanárokat, gyerme­keket egyaránt. És mégis fenntartják! Valóban ez érthe — és türhe — teilen. Sokkal édesebb dolog volna az, a mit egv fővárosi leány-nevelő intézetről olvasok, hogy vizs­gálat helyett tánczczal, majálissal fejezi be az évet, kínozni nem fog senkit. Ott a feleletek is úgy lesznek ezután, évközben is, hogy a kinek számtanból kell felelni, az eldalolja pl. ezt a nótát 22., 23., 24., a kit a történelemből, szólítanak ki, az előadja ékes rigmusokban zongorán teszem fel a Bob-herczeget, a földrajzból eltánczolja a tarara bumdiét, vagy déli gyümölcscsel esetleg orosz theával megkínálja a tanítónőt. Fé 1 re a vizsgákkal, le a frakkos bandával és az ósdi rendszerrel, csak egy jogosult még belőle a torna vizsgálat, de már arra elmegvünk, akár zsűri tag lesz, akár nem a krónikás. Különfélék. Személyi hírek. Szentgyörgyi Jablánczy Sándor cs. és kir. altábornagy, a m. korona országaihoz tartozó csendőrség felügyelője tegnap városunkban időzött s ma Felsőbányára utazott. — Kemény Alajos nagykárolyi pénzügyigazgató a helvbeli kir. adóhivatalt megvizsgálta s ma d. u. Nagykárolyba hazautazott. Tornaverseny. A helybeli állami főgimnázium intézeti tornaversenyét junius hó 21-én tartja a Vásártéren. Sorrendje a következő: indulás bányász­zenekar mellett a főgimnázium udvaráról d. u. 2*/a órakor. 1. Felvonulás. 2. Flymnus, énekli a fögymn. ifjúsága. 3. Szabad gyakorlatok. 4. Játékok és pedig: I. o. F'ehér fekete (I. csapat.) Kakas viadal (II. cs ipát) Küldj király katonát (I. II. csapat.) II.- o. Huszáros. (I. cs,) E'utva ütő (II. cs.) III. o. Várba álló (I. cs) Kotló, kánya. (II. cs.) iV. o. Tolvaj-pandúr. Gúla V. 0. Usztatás. Kötélhúzás. VI. o. Kanászos. Labdaker­gető. VII. o. luileslapda (tizes csapat.) Várbaálló. 5. Ének, előadja a fögymnáziumi énekkar. 6. Szertornázás : 1. -II. o Rohamdeszka HI.-IV. o. Lebegöfa. V. o. Bak VI. o. Ló. VII. o. Korlát, nyújtó. V.-VII. o. Rúdugrás (összevont csapat.) V.-VII. o. Ló-bak (mintacsapat). 7. Ének, előadja a fögymn. énekkar. 8. Versenyek: A, I.-VII. o. versenyfutás osztályonként és-csapatonként. B, III.-IV. o. magas ugrás. C, V.-VI. o. távol ugrás; D. VII. o. magas távol ugrás. E. VI.-VII. o. sulydobás (osztályonként.) 9. a főgmn. igazgató záró-beszéde után a versenybíróság ítéletének kihirdetése. 10. Elvonulás. A helybeli izr. iskolában a nyilvános évzáró vizsgálatok folyó hó 28-án vasárnap tartatnak meg, még pedig d. e. 9 órától az I. és II., d. u. 3 órától a III. IV.’osztálybeliek vizsgáznak. Az iskolahelyiség a Várutczában a Dominusz-féle házban van elhelyezve. A felsőbányái járványra nézve, illetékes hely­ről, lapunk zártakor még a következő czikket kap­tuk, melynek minden sorával teljesen egyetértünk : A Felsőbányái Hírlap junius 14-iki számának »A jár­vány« czimü közleményére kijelentjük, hogy eme közleményét épen a nevezett lap maga már meg is czáfolta, még pedig ez évi 11-iki számában, mely­ben megírta volt, hogy Felsőbányán a vármegye főorvosa »konstatálta a vörheny-járVány nagymérvű elterjedését-« Csak következetlen és értelem nélküli odavetés tehát, hogy eme saját kijelentése daczára a Nagybánya és Vidékében rósz indulatot keres, lát akkor és azért, mikor és mert mi az ő »nagy­mérvű.« jelzőjével szemben azon héten hivatalosan bejelentett 48 újabb járványesetet el nem hallgattuk. Hozott közlésünket, melyszerint feltűnő, hogy a kanyaró vörheny járvány Felsőbányán már évek óta folyton tanyázik, stb« ezúttal is egész teljességé­ben fentartjuk, mert az iskolák (és ovodák) a jár­vány miatt rendeletileg bevoltak zárva. 1902-ben márczius 6-tól április 3-ig, május 11-től a tanév végéig, mikor a vizsgák elmaradtak, de a járvány azontúl is még tartott és deczember 11-től egész 1903. márcsius 19-ig zárva voltak az óvodák; újból a folyó év május 12-től az óvodák, május 22-től az iskolák és óvodák; 1901. évben a zárlat tartott augusztus 10-től október 5-ig, 1899-ben márczius 18-tól május 30-ig, és október 14-től 26-ig ; 1896-bam julius 2-től szeptember 16-ig; 1894-ben május 27-től julius 11-ig (vörheny miatt) az összes iskolák, s igy tovább, a folyó évben pedig május 12-től mostanig. És világos, hogy a járvány az iskola-bezárások idejét 1 megelőzőleg is már meg volt, mert csak feltűnő sok betegségi eset után szokták a bezárást elrendelni. Hát mi megütközni valója van a Felsőbányái Hírlapnak azon, mikor mi mindezekre annyit mondottunk, hogy bizony »feltűnő« ez! A czikk- iró ugylátszik mondattani alapos tévedésben van, mikor amaz állításunkat, — »holott dicsérik Fel­sőbánya jó vizét és levegőjét« — úgy fogja fel, mintha azzal Felsőbánya vizét és levegő­jét »megtámadnék.« Egyébiránt alig van itt szük­ség ellenvetéseinkre, mert a czikkiró olyan »igaz ugyan, . . . de« forma bizonyításai hasonlók ahhoz, mintha ilyennel: »igaz ugyan, hogy megfult a víz­ben, de szerencsésen kifogták« akarna bizonyítani, hogy még sem fűlt meg. Azt a vádját, hogy mink, illetve czikkünk közlője ilyen meg olyan rósz indu­lattal vagyunk, egyszerűen visszautasítjuk azzal a kijelentéssel, hogy a bajokra való figyelmeztetéssel inkább mozdítjuk elő a lakosság jólétét és a köz­egészség érdekét, mintha elhallgatással, akár más ér­dekű feltűnésből, haszonlesésből, akár bármi egyéb indokból a disztelenségeket és a nyesendőket ta­kargatjuk. Hát mi a közegészség érdekének óvásá­ban mint eddig a lakosság jólétét ezentúl is minden másnak elébe fogjuk helyezni és a Felsőbányái Hír­lap is többet használt volna a közjónak, ha »A jár­vány« czimü közleménye helyett inkább a hires fel­sőbányái Zazarpart fertőző helyeinek elpusztítására, kiirtására költötte volna fel a figyelmet, mely part 2 kilometer hosszban a városon keresztül a legun- doritóbb piszkok és tisztátalanságok állandó szín­helye. Itt van az ősidők óta szabadon heverő hul­ladék, szenny és mindenféle kimondhatlan undor I anyag, itt van Felsőbányának állandó járvány-ba- czillus fészke és ez a Zazarpart az, mely a közeli hegységek nyújtotta kitűnő jó levegőt bent a város falai között már elrondijja és megfertőzi. Ezzel rá­mutattunk ama pontra is, miben a czikkiró, »legföl- lebb a tisztátalanság, mi sajnos« szavaival egyetér­tünk, azonban ezért a tárgy netáni vitás folytatását nem óhajtjuk. A Rákóczy ünnepélyt rendező városi bizottság, holnap 21-én d. e. 11 órakor ülést tart a városházán. Néh. Óváry Frigyes postatisztről közöltük lapunh- mult számában, hogy hirtelen elhalt. A 12-én érkezett szűkszavú sürgönyből többet kivenni nem lehetett. Most már köztudomású, hogy öngyilkosságot követett el, mivel annyi hivatalos hajszának volt kitéve, hogy már nem bírta elviselni. Ez a derék, képzett ember jobb sorsra lett volna érdemes. A vértanuk sírjánál lőtte

Next

/
Oldalképek
Tartalom