Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
\ 13. szám. (2) 1902. márczius 30. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Temetése tegnap délután ment végbe. — Részvéttel vettük körül koporsóját a lisztes, lu- dománykedvelő férfiúnak, a kiben a város egyik derék tisztviselőjét s a mi helyi irodalmunk egyik szorgalmas, hivatott munkását vesztette el. Az élet viszontagságai es sok csalódása után legyen pihenése csendes az anyaföldben! Felhívás és kérelem. A budapesti poliklinikai egyesület, mely a szegény sorsban levő emberek legnagyobb nyomorúságának, a betegségnek — ingyenes gyógyítását és az orvosi tudomány művelését és fejlesztését tűzte ki emberbaráti feladatául, — fennállásának ideje alatt 2 millió ingyenes orvosi rendelés és gyógyszerek nyújtása által segített embertársainkon és több, mint 5000 orvosnövendék iratkozott be a Poliklinikán tartott egyetémi előadásokra. Egyesületünk rendelőintézetét, — mely 13 főosztályból áll és mely osztályok mindenikének élén az egyetemi orvostanári testületnek egy tagja áll, — az utolsó években átlag 35000 beteg keresi fel és 50 beteg felvételére berendezett mintaszerű kórházunk szegény fekvő betegek által — állandóan igénybe van véve, de még nagyobb a felvételre jelentkező és nyomasztó sorsban lévő azon tehetetlen betegek száma, kiket ágy hiánya miatt, kórházi gondozás és ápolásban nem részesíthetünk és elutasítani vagyunk kénytelenek. Csak néhány számadat, mit itt felsoroltunk de ezek mindenike az emberi nagy nyomor sok szenvedés és a tehetetlenség elterjedettségének megrendítő bizonysága; — és valóban a társadalomnak nem lehet szebb, nem lehet sürgősebb emberbaráli feladata, mint az, hogy tehetetlen és beteg embertársai nyomorának enyhítéséhez hozzájáruljon, A poliklinika nemcsak a humanismust szolgálja, hanem socialpolilikai szempontból is egy nagy feladatot teljesít, midőn a legnagyobb nyomorban sinylődőkel veszi hatályos oltalmába és teszi a társadalom életképes tagjaivá. Egyesületünket a társadalom jótékonysága teremtette és tartja fenn; de bármily ékesszóló bizonyítéka ez társadalmunk emberbaráti érzülete és áldozatkészségének, — egyesületünk — a nyomor terjedésével mind súlyosabban reá nehezedő — nagy feladatának csak úgy fog megfelelhetni, ha további fejlődését a társadalom minden rétege támogatás által lehetővé teszi. A betegek mindinkább emelkedő nagyforgalma a kiadások emelkedésén kívül sürgősen szükségessé teszi a rendelő-intézete helyiségeinek kibővítését és azok tudományos eszközök és műszerekkel való felszerelését; ezenfelül már most érezhetően szükséges a kórháznak tetemes kibővítése. Mindez nagy összegeket igényel. A társadalom jó szivébe és könyörületességébe vetett törhetetlen bizalommal fordulunk annak minden egyes nemesszivü tagjához és kérve-kérjük Egyesületünk érdekének felkarolását és támogatását. Az egyesület tagjai alapszabályaink szerint: a) Ágyalapitók kik ezen czélra 4000 koronát. b) Alapítók, kik legalább 200 koronát. c) Rendes tagok kik évenkint 10 korona összeglefizetésével támogatják az Egyesület czéljait; de hálás köszönettel veszünk bármely adományt is. Kinek lelkében megtud rezdülni az igazi nyomorúság iránti részvét, kinek szivében valaha már végig sajgott az elhagyott betegnek kitörő fájdalma: az támogassa egyesületünket, a csatolt iv aláírása és tagok gyűjtése által. Az irgalmasság legsürgősebb és legszebb gyakorlására hívjuk fel, midőn betegeink sorsát kegyességébe ajánljuk. Budapesten 1902. február 25-én. Budapesti Poliklinikai Egyesület. * A hozzánk küldött ivén aláírásokat elfogad és adományokat szívesen közvetít: A »Nagybánya és Vidéke« szerkesztősége. Heti krónika. Csütörtökön este 7 óra tájban rémes kongatás zavarta meg a lakosság ünnepi nyugalmát, a Rómába zarándokolt harang hirtelen visszajött s teljesítette ősi kötelességét, allarmirozta a nagybányaiakat. Veresviz felől fénylett a látóhatár, a tűzoltók kivonultak. A postaréti külvárosi telepről oda lovagolni a Svaiczer alláróhoz, bizony nagy fáradságba kerül. Az nlczákon rémes kiáltás hangzott: »tüz van!« «tűz van !« s futott ész nélkül minden halandó, akadt olyan is, a ki kificzamilotta a lábát a nagy készségben. A nagy kaliberű fecskendők megérkeztek Veres- vizre, csata készen felállottak s akkor a legválságosabb pillanatban kiderült, hogy Pilátust égették a ve- resvizi bányászok. A múlt héten tüz volt Borpatakban az erdőben, száraz tavaszi napokon az alom könnyen meggyül a fák alatt, ezért a város eltiltotta a tüz rakást az ösz- szes erdőkben, mivel a Kereszthegyen tehát nem volt szabad, Veresvizen akarták Pilátust megégetni, de elfeledték a városházán bejelenteni s a lelkiismeretes toronyőr kötelességének tartotta — igen helyesen, fogadja elismerésünket — a vészharangot meghúzni. Én nem tudom mi szükség van erre a Pilátus égetésre, vagy a tridenti zsinat mely Kánona Írja elő, de azt hiszem sokkal illőbb dolog volna, ha a nagy héten ilyen eseményekkel nem zavarnák a mi nyugalmunkat, hiszen még nincsen április elseje, csak kedden lesz, ne járassanak tehát velünk éjszakának idején áprilist, ne riasszanak ki a Morgó alá, hisz a Veres- vizre kimenni nappal is nagy áldozat. Egyébiránt borítsunk fátyolt a múltakra, feledek hát én is, és igy a húsvéti ünnepek alatt összes nyájas és nyájai lan olvasóinak irigylésre méltó boldog ünneplést kíván a krónikás. Különfélék. Lapunk uj évnegyedbe lép, fölkérjük mélyen tisztelt előfizetőinket az előfizetés megújítására s a hátralékosokat a hátralékok beküldésére. Személyi hírek. Takács Mihály operaénekes pár napi tartózkodásra városunkba érkezett s az ünnepeket itt tölti rokonsága körében. — Gellért Endre polgármester e hő 25-én Mátészalkára utazott. A nagybányai festők. Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Réti István és Thorma János nagybányai festőművészek, miután Hollösy Simon iskolája nem jön többé Nagybányára, elhatározták, hogy május 1-től szabad festőiskolát tartanak fenn. Az iskolában a tanítványok tandijat nem fizetnek, csak a modell költségeit viselik, tanítót pedig szabadon választhatnak. Az órák bizonytalan járása miatt sok panaszt hallottunk s a múlt számban magunk is szót emeltünk. Torday Imre h. polgármester ma intézkedett az iránt, hogy délben 12 órakor (29-én) pontosan zóna szerint beigazitják az őrtorony óráját, melyhez tartozik alkal - mazkodni a ref. torony-óra igazgatója is. A közönség tehát ezután ne számítson arra, hogy a városi óra előbb jár, mint a zóna, hanem úgy rendezze dolgait, hogy mától kezdve közóráink a pontos zóna időt fogják mutatni. Természetesen nagy örömmel és köszönettel veszszük, ha ez igy lesz, végre is nem oly lehetetlen, mint a kör négyszögitése. Nagybányán a fösorozás ápril 2-án és 3 án lesz, tehát közvetlen az ünnep után. 2-án a helybeli hadköteleseket vizsgálják, 3-n az idegeneket és a 3 éves önkénteseket. A fősorozás ez utlal a régi bírósági épületben lesz. Az Uránia tudományos színház április 8 , 9. és 10 napjain szándékozik városunkba jönni, 10 napra engedélyt kapott az előadásra, de ezt csak azon esetben veszi igénybe, ha a három első nap jó eredménynyel végződik. A tanács a múlt héten 10 frtért adta oda a termel naponként, erre azonban a társulat ismét folyamodott a tanácshoz, hivatkozva a nagy tűzkárra, melyet az idén szenvedett s a tudományos czélra 5 frt napi bérért kérte a dísztermet. A mai tanácsülés helyt adott e kérelemnek. Részünkről örömest láttuk volna, ha ingyen kapják meg a termet, mert hisz az ország legnagyobb részében igy van ez szokásban. A »nagybányai ifjak köre« Budapesten, mint minden nemzeti ünnepünkön, úgy most is diszgyülés- ben emlékezett meg a márcziusi eseményekről. Thurzó Ferencz elnök megnyitó beszédben megemlékezett 1848 márcz. 15-éről, elmondd az ekkor történt eseményeket, majd a 12. pontot tárgyalta, felemlítvén, hogy melyek valósultak meg azok közül mint korszerű reformok pld. 1. a sajtó szabadság, 2. felelős minisztérium, 3. évenkénti országgyűlés, 4. törvényelőtti egyenlőség, 5. közös teherviselés, 6. az úrbéri jogok megszüntetése, 8. esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján, 11. a politikai status foglyok szabadon bocsátása, 12. unió Erdéllyel. Nem valósult még 54 év leforgása alatt sem meg az 5. a nemzeti őrsereg, 9. nemzeti bank. 10. a katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A 9.-11 pontot kivéve mind olyan, a mit maga az országgyűlés is követelt, s részben már el is fogadott addig. Ami másutt pld. Párisban polgárvérbe került, azt Pesten békésen elérték ! 1848. márcz. 15-e a magyar szabadság hajnala, de a nappal az 1848-49 évre vihari hozott, mely megrázta a magyar állam csaknem ezredéves épületét s segédkezett a ház lakóinak az Ur is, a magyar nemzet leverésére. Reánk törtek az Osztrák és Oroszon kívül horvál, szerb, oláh, szász, tót, velünk tartottak testvéreink közül a ruthének és a tótok nagyobb része, így aztán az erkölcsi siker mégis csak a mienk lett a szégyen a győzteseké, mert a boszu sohasem neme’ Ekkor kopogtattak az ajtón, s egy fáradt, galambősz aggastyán remegő kézzel nyitotta azt fel. Szelíd alázattal köszöntötte a bennlevőket és a Jézus nevében egy falat kenyeret kért Elmondotta, hogy már régen tévelyeg, nagyon fáradt és éhezik s azon reményben nyitott ide be, hogy itt csilapithatja éhségét. Erre az apa tárt karokkal sietett az érkező elé, szeretettel kérte őt, hogy csak jöjjön, foglalja el helyét az asztalfőn levő üres széken, mely már oly régóta várakozik reá. Megkérdezte, hogy miért késett oly soká? De csakhogy itt van, csak siessen, még nem késett el. Azután családjához fordulva azt mondá: — Anyjuk! Gyermekeim! hallgassatok ide! Az Üdvözilőt hívtam meg ma egy hete ebédre, s én tudtam, hogy ha Jézust hívjuk, ő el nem megy házunk mellett a nélkül, hogy be ne térne. Látjátok, kedveseim! Ezen koldus képében az Üdvözitő Jézus ma vendégünk. Az étkezés után hálaadó imára állott fel a derék család, annak végeztével az aggastyán áldásra emelte jobbját, mig a jelenlevők mély alázattal hajoltak meg. Amint tekintetüket ismét felemelték, a hely, a melyet a vendég az imént elfoglalt — már üresen állott. MedYeyadászat a nagybányai, láposbányai és sikárlói hegyek között. — Irta : Gróf Esterházy László. — F. é. január 25-én találkoztam Károlyi Alajos barátommal a nemzeti casino közgyűlésén, midőn is felszólított, nem lenne-e kedvem vele és meghívott vendégeivel: Apponyi Gyula és Teleki Tiborral fel- rándulni a fent említett hegységekbe, nehány napi medvevadászatra ? Legnagyobb örömmel megköszöntem és elfogadtam a meghívást s csak haza sietve, fegyvert és vadászruhát összecsomagolni, másnap már visszautaztam Budapestre, hol este 7 órakor velük tálálkoztam, hogy vasúton folytassuk az utat Nagybánya felé. Károlyi Alajos egy remek területet bir a hegységben s ahhoz bérel a kincstártól és Nagybánya városától egy területet, körülbelül 60.000 kát. holdat. Néhány év előtt saját területén egy vadaskertet létesített, melybe már eddig 150 drb nagy vadat szállíttatott s ezeket azóta szabadon bocsátotta, mert szándéka itt a nagy vadat meghonosítani. Most újból tervez egy második kertet, a távolabbi hegyek között, hogy oda is ugyancsak a nagyvadat megtelepitse. Örvend a vadász-szivem, midőn látom azt, hogy egy fiatal, tehetős ember tovább fejleszti e fejedelmi vad megtelepítését az ország oly vidékén is, ahol ez a vad még csak képen és rajzban ismeretes; hol legfeljebb egy-egy agancsot lehet csak látni a kincstári erdőmester és főerdésznél s ezt is Máramaros- vagy Ung-megyéből kapták valamikor. Engedje a Mindenható, hogy fiatal barátom eme tervét s müvét oly siker koronázza, mint a minőt minden igaz vadász és természetbarát kíván neki csekélységemmel együtt. * * * Január 27-én délelőtt megérkeztünk Nagybányára, hol Molcsányi, kincstári erdőmester fogadott bennünket. Szánkókra ülve, hajtattunk az erdőmester szép házához, hol kissé megpihentünk ; egy félórával később pedig megtekintettük az aranybányát, mely a legnagyobb bánya az országban. Társaim lementek az óriási 1000 méter hosszú bányába és onnan még 300 métert le egy liften a mélységbe ; én addig a zúzdát tekintettem meg. Eme remek látványok után visszatértünk Molcsányi erdőmesterhez, hol pompás megvendégeltelés- ben részesültünk és gyönyörködtünk az általa lőtt 9 medve bőrében stb., stb. Délután szánakon haladtunk Feketepatak felé, de útközben megtekintettük a remek kohót, melyről csak annyit irhatok, hogy nagyszerű ! Innen folytattuk utunkat a feketepalaki erdei lakhoz, mely egy regényes helyre készített szép, kényelmes építmény; ennek szomszédságában áll Molcsányi erdőmester rendkívül kedves és ügyesen épített kis villája, melyben főleg érdekes az, hogy egy kályha egyszerre 3 szobát fűt, de ha kívánatos, egy vagy másik szobából elzárni a meleget, úgy azt egy kitoló ajtóval lehet eszközölni. Tehát megérkeztünk volna Feketepatakra! A szobába érve, kiki elhelyezte holmiját. Tulajdonképen most culminálódott kíváncsiságunk a medvék iránt, amit kérdezősködésünk követett. Többnyire mind a négyen egyszerre kérdezősködtünk s Molcsányi erdőmester minden kérdésre megfelelt. Természetesen mindegyikünk mást kérdezett : Hány medve van kinyomozva? Merre járnak ? Na- gyok-e? stb. Apponyi Gyula barátom többnyire azt kérdezte: Messze kell-e menni? Rosz-e az ut ? Kell e nagy hegyet mászni? Sebesen megyünk-e? Molcsányi erdőmester mindnyájunk kérdéseire megfelelt, akár csak Julius Caesar, a ki egyszerre 7 ember tollába diétáit; jSzioarfia V V V v V v Í^ÜDelycfi „Sahara" A dohányzóknak igazi élvezetet csakis a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarka hüvely a „Sahara“ nyújt, mely a dohányzás alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól I Egyedüli készítők: ELSTER TESTVÉREK, Lemberg. Nagybányán kapható: HARÁCSEK VILMOS UTÓDAINÁL.
