Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

50. szám.

(2) 1902. deczember 14.

Pedig ide jutunk mi irók és művészek az bizonyos. A zenész, ha ünnepre be akar szerezni, elmegy Harácsekhez, l—2 óráig huzza a nótákat, aztán bediktálja, hogy mi kéne neki az üzletből; a színész, ha kilyukad a czipője, Sztupárhoz mén, elszavalja a »holt költő szerelmét,« vagy a »munkácsi rab«-ot s azért megtalpalják neki a czipőjét.

Az iró régibb kiadványait magával hordja s azokkal megy. korcsolyázni, sörözni, tánczolni.

Mert ha a termelőnek nincs pénze, akkor senkinek sincs, akkor nem szól igy az anyjuk :

— Apjuk, hál’ Istennek elég termett, hát vögyünk 1—2 könyvet is, hadd boldoguljanak azok a tintanya- lók és, ha már megteremtette őket az Isten. Ö. m. a. f.

Talán színészeink is megsejtették a helyi pénzviszonyokat, hogy nem igen sietnek ide. Hát a pontosság nem tartozik éppen a színészi erények közé, a megérkezést különösen jó, reklám kedvéért, többszörösen elhalasztani, ám azért mégis föltünést kelt, hogy a 10-iki beköszönő előadást meg nem tartották.

Színészek nélkül, pénz nélkül mulatunk tehát, de jégvei, mivelhogy a jégpálya ismét pompás karban van s kitűnő találkozó helye a hot volénak.

Megvillan a niklis ringa s a pompás körök, ropogva, sziporkázva ölelköznek egymással.

A hegy kopár, sötét, ködös, de alatta vig élet folyik a jéghátán, hiszen régi igazság, hogy megélünk mi magyarok a jég hátán is.

Mivel ebben az idényben kilátás van reá, hogy márczius 15-ét is korcsolyázva fogjuk megünnepelni, az idényjegy megvételét minden gondos csalárdapának melegen ajánlja

a krónikás.

Különfélék.

Személyi hir. Dr. Csák Alajos Cyrjék, a magyar- országi minoritarend tartományi főnöke, a helybeli rendházban megejtendő hivatalos vizsgálat czéljából folyó hó 12~én este városunkba érkezett.

Szabad lyczeum. Deczember 14-én vasárnap d. u. pontban fél négykor az állami főgymnasium physikai hallgató termében Szabó Miklós ev. ref. lelkész tart fölolvasást e czirnen: A házasság történelmi és társadalmi szempontból.«

Kinevezés. Dr, Koller János h. tanárt a vallás és közokt. miniszter rendes tanárrá nevezte ki.

Áthelyezés. Az igazságügyminiszter ifj. Bay József szolnoki törvényszéki aljegyzőt, az ugyanottani járásbírósághoz helyezte át.

A dalárdának deczember hó 7-én tartott 4-ik tag dijilletményes estélye szépen sikerült. A dalokat Muzsik Jakab karmester vezetése alatt pompásan adták elő: Pap Matild szavalatával igen nagy hatást keltett, háromszor is kitapsolták. Incze Lajos költői elbeszélést olvasott fel általános tetszés mellett. A táncz reggeli 5 óráig tartott, a négyeseket 48 pár tánczolta A kedv feledhetetlen és kitűnő. Kérünk egy újabb estélyt.

Korcsolya idény jegyek kaphatók Hoffmann Árpád divat-kereskedésében. Belépő jegyek — egyszeri korcsolyázásra — a helyszínén a kis boltban.

Letört bimbó. Van-e nagyobb fájdalom annál, mint mikor a szüle temeli gyermekét? Azt, a ki az ő legdrágább kincsét, jövőjét, reménységét képezte, a kinek mosolygása, gagyogása elűzte az élet ezerféle gondjait s megédesítette a pihenést a fáradalmak után, A piczinyke szerető szív megszűnt dobogni, a kis angyalka elrepült hirtelen, mint a galamb. S a szülék itt maradnak mérhetetlen bánatukkal »Eljátszotlad kis játékidat, hamar játszottad el.« Ök már a negyedik gyermeket kisérik a temetőbe. Ez a »második Margitka,« a kit elveszitettek. Mennyi lelki erő, mennyi vallásso- ság és önuralom kell ahoz, hogy mindezt elviselhessék. Váradi Stoll Bélát és nejét Gellert Idát érte a napokban ez a szomorú vesztesség. Az ő Margitkájuk kedves, okos kis leányka volt, a múlt héten beteg lett, súlyos tünetek mutatkoztak rajta s már harmadnapra kimondották a doktorok, hogy emberi tudomány meg nem mentheti. 8 napi szenvedés után elhalt az ártatlan lélek e hó 10-én. Még be nem hegedt a seb, melyet a múlt. évben ütött a halál a családon s ime újabb bánat tetézte a régit. Ki ne volna részvéttel a kegyetlenül meglátogatott család iránt? A résztvevők egész serege gyűlt össze a gyászos háznál, a ravatalnál, a temetésen, a temetőben, hogy enyhítse a fájdalmat. Ma már odakint nyugszik a föld ölében a letört rózsabimbó, hogy uj életre keljen tavasz fuvalmával virág társaiban. A bánatos szülőknek emberi szó vigaszt nem nyújthat, ó nyújtsa a mindenható Isten maga nekik az ő szent vigasztalását! A nagy vesztességről a család igy emlékezik meg gyászjelentésében : Váradi Stoll Béla és neje szül. gelléri Gellért Ida, mint szülők, László, Károly és Sarolta, mint testvérek, özv. gelléri Gellért Lászlóné, mint nagyanya, a rokonok nevében is a szeretet mély fájdalmával tudatják, hogy kedves kis leánykájuk, testvér, illetve unokája Margitka, folyó évi deczember hó

10- én éjjel 1 órakor, 6 éves korában, rövid szenvedés után az örök életre szenderült. Vonzódó gyermekies jósága kedvessé tette minden előtt, örömét érzeti és osztott rövid életén át, állandó bánatot övéinek csak halálával okozott. Temetése folyó évi deczember hó

11- én délután 3 órakor lesz a róm. kath. egyház szertartása szerint a szülőháztól. A gyász Isten-tisztelet másnap délelőtt 10 órakor lesz a róm. kath plébánia templomban. Nagybánya, 1902. deczember ho 10-én. Béke porain, áldás emlékezetén!

Dr. Konrádi Dániel a kolozsvári önkéntes mentőegyesület főorvos titkára, ki az elmúlt nyáron nálunk is járt s a mentésről tanulságos és elismeréssel fogadott előadást tartott, most ezt a fölolvasását egy kis füzeiben adta ki. A füzetke éppen most jelent meg Kolozsvárt, Gombos Ferencz könyvnyomdájában s 30 fillérért megrendelhető bármely könyvkereskedésben, Nagyon alkalmas családoknak is, hogy baj esetén tanácstalanul ne álljanak, mert a kis füzetke bőséges utasításokkal szolgál mindenféle mentési esetekre, vagy első segély nyújtásra.

Ragályos betegségek. Párán Juon 38 éves tífusz, Svaiczer-ut. decz. 8. Bejelentő dr. Lovrich. Gyirászin Demeter két fia Svaiczer-utcza, tifus, dr. Lovrich. Decz.

8. Svarcz Miklós 6 éves, decz. 9. Gellért-utcza, vör- henv. dr. Kádár. Komzsik Margit nagyszálloda, decz. 10. kanyaró, dr. Herczinger.

Tűzrendészet. A tüzrendészeti szabályrendelet 40. §-a értelmében a kötelezett tűzoltóság tagjai ezennel értesítettnek, hogy a jövő 1903. év január 1-ső napjától kezdve a rendes őrség mellé minden nap 24 órai szolgálat tételre 4 négy kötelezett tüzolló tag be fog hivatni. A behívott tűzoltó köteles lesz reggel 6 órakoraz őrtanyán szolgálattételre pontosan jelentkezni, előzetes indokot, távolmaradhatása esetén az eljáró közegnek 1 K. 50 fillért átadni, hogy a szolgálatvezetőség más őr félfogadásáról jó előre gondoskodhassék. Meg nem jelenés, kötelesség mulasztás az 1898. évi 54. 469. számú kormányhatóságilag jóváhagyott tüzrendészeti szabályzat 40 § a értelmében 1 —10 korona birsággal, nem fizetés esetén megfelelő elzárással fog bűntettetni. Nagybányán, 1902. deczember hó 1-én A parancsnokság.

A fővárosi gróf Kreith-féle 1848—49-iki Ereklye múzeumban levő Vörösmarty gyűjteménynek gyarapítása végett a muzeum fölkéri mindazokat, a kiknek régibb kiadású Vörösmarty képeik vannak, hogy azokról a Vörösmarty gyűjteményt (Budapest, Városház- utcza 14) gróf Kreith Béla czimére küldött levélben értesíteni sziveskdejenek, megemlítve, hogy a kép mikor és hol jelent meg, ki a rajzolója és kiadója, továbbá hogy a képtulajdonos szándékozik-e az illető képet eladni vagy elcserélni a múzeumból küldhető más képért. A Vörösmarty gyűjtemény megvásárolja a költőnek minden megszerezhető arczképet, kéziratát vagy régibb kiadmányu müveit és szívesen honorál mindenkit, a ki valamely megszerezhető Vörösmarty emléknek csak a hollétét is tudatja.

Nyilvános számadás. A helybeli dalegyesülel által folyó hó 7-én a polgári olvasó-kör helyiségeiben tartott estélyen befolyt személy- és családjegyekból 69 korona 60 fillér. Felülfizettek: Gyöngyösi Gyula 1 koronát és

N. N. 60 fillért. Fogadják a felül fizetők a nemes czél érdekében az egyesület hálás köszönetét. Nagybányán, 1902. évi deczember hó ll-én. Beregszászy Kálmán, dalegyesületi pénztáros.

Gyászhir. Magyarláposról Írják, hogy id Breuer Pál gyógyszerész a múlt héten ott elhunyt. Gyászlapot adott a család az esetről ki ezzel a szöveggel: Alol- irottak úgy a maguk, mint a kiterjedt rokonok nevében legmélyebb fájdalommal tudatjuk, hogy az önfeláldozó édes apa, feledhetetlen jó após jó lelkű nagyapa, igazi testvér, szerető rokon id. Breuer Pál gyógyszerész, 76 éves korában, özvegységének 22 évében, hosszas és kínos, de keresztényi béketüréssel viselt szenvedései után f. évi november hó 25-én sete 7 órakor csendesen elhunyt. A szeretett halott kihűlt tetemei f. hó 28 án délután 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra elhelyeztetni. Áldás és béke hamvaira! Magyarláposon. 1902. november 25-én. Breuer Pál és neje Möszl Gizella, gyermeke : Jenő ; Breuer Zsigmond és neje Weisz Klotild, gyermekei: Kálmán, Klotild; Breuer Izabella és férje L. Horváth Gyula; Breuer József és neje L. Horváth Józéfa, gyermekei: Pál, Gyula; Breuer Lajos, Breuer Rudolf, mint gyermekei, veje, menyei, unokái. Breuer Juliánná, özv. G. Rácz Kálmánné és gyermekei: Vilma, férj. Z. Kiss Ödönné, Mária, mint testvére és unoka- hugai.

Etelkát nemcsak kisebb verseiben dicsőítette, de nagy, hős költeményeinek legszebb alakjaiban Etelkáját irta le. Cserhalomban az agg Ernyei leányát »a szög- hajú, nyájas Etelkét, kit László király ment meg rablóitól«, igy festi:

Asszony nem szülhete ilyet,

Tej nem táplála, hanem élt fenn illatözönnel,

Elkerülték őt a szelek és harmatba füröszté Arczait a hajnal s mert arczai szebbek azénál,

A hajnal csak ezért lett szégyent vallva pirossá.

Nézzed bár szemeit, mi van abban földi ? Az éjfél Legfeketébb foltja napnak közelébe ha tenném,

Még az lenne talán szeme nyílt fényére hasonló.

Zalán futásában is a »deli Hajna« Perczel Etelka képemása.

Tiszta sugár te,

Mely csillogva ieszállsz az egeknek fénykebeléből,

A hév nap tüzes arczárói, te is el ne sötétítsd Hajna sötét kebelét, mely szebb a reggeli hónál,

Szebb a hattyúnál s mint hajnal csillaga, oly szép.

Vörösmarty ez első szerelme megmaradt költői ábrándnak. Soha sem vallotta be Etelkának, hogy szerette. Tudta, hogy mielőtt Etelkát, büszke családnak nagy igényű gyermekét, megkérhette volna, tekintélyes állást kell szereznie, ez pedig nem sikerült neki. Ilyen a költő végzete. Mire eléri az őt megillető dicsőséget, elszalasztja élete boldogságát és a dicsőséget többé nem élvezheti. Perczel Etelka máshoz ment feleségül, Vörösmarty pedig feljött Pestre; hogy folytassa dicsőséges küzdelmeit.

A sors utóbb kiengesztelte a költőt első szerelmi ábrándjának szétfoszlásaért. Vörösmarty férfikorának is meg volt a szerelme és ez volt az igazi. Ezt már nem volt kénytelen visszafojtani. Má ■ az egész ország ünnepelte őt, mikor a sors összehozta Csajághy Laurával, ki testvére volt Bajza József nejének, Bajza Jó- zsefék házában Vörösmarty miudennapos volt. A költő

már első látásra megszerette Laurát, ki fekete hajú, feltűnő szép termetű, vig kedélyű leányka volt. Vörösmarty hozzá irt első verseiben szinte tréfás hangon évődik vele:

Nagy szálka vagy szememben kis leány Nem látok, bár szememben nincs hiány,

Nem láthatok, sem földet, sem eget,

Csak tégedet, csak bűvös képedet.

Eldalolja, hogy szomjas, de szomját nem olthatja el sem a bor, sem a viz, még az egész Balaton sem. ö lángot, tüzet szomjazik: Laura szerelmét. A költő szerelme egyre nő és egyre szenvedélyesebben dalol Lauráról: Eltépném lalkemet szerelmedért, énekli.

Rád nézek mert gyönyört ad Szemlélnem arczodat;

Rád nézek, mert öröm lesz Meghalni általad.

Laurát meglepte az annyira ünnepelt költő szenvedélye, kit ő oly magassan látott maga felett. És Vörösmarty Laurának előbb a lelkét hódította meg, csak azután a szivét. De végre is meghódította és Laura az ő menyasszonya lett. Vörösmarty ekkor gyönyörű költeményt irt hozzá, a mit Laura hálásan fogadott, »Kapott-e valaha menyasszony szebb, szebb ajándékot? — szólt évek múlva. E költemény »A me- rengőhöz.« Melyik magyar nő olvashatja meghatottság nélkül e költeményt.

Egész világ nem a mi birtokunk,

A mennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Valóban, ha látjuk azokat a nőket, kiket épen túlzó igényeik tettek boldogtalanokká, nem dicsérhetjük eléggé a költő életbolcseségét. Ezt a költeményt minden magyar anya vésse leányának szivébe.

Vörösmarty csakhamar oltárhoz is vezette Lauráját ; e házasság tartós boldogság alapja, maga a menyegző valóságos örömünnep volt. A költő, mint barátai leirták, közép termetű, izmos vállu férfi volt, kissé himlőhelyes. Vonásai rendesen komolyak és mélázók voltak, de ha felindult, kedves mosoly játszott ajkain. Magas homloka és nagy barna szemei tették arczát érdekessé. Szemében erős fény lángolt.

Lauráról házasélete alatt is csak a legbensőbb gyöngédséggel, szerető hálával emlékezik meg:

Nem fáradsz-e rám mosolyogni, ha csüggedek és ha

Megszédit a gond, tűrni szeszélyeimet?

Nagy feladás vár rád : fiatal szivednek erényét

Tenni napul megtört életem árnya fölé.

E boldog házasélet nyugalmát csak a szabadság- harcz gyászos kimenetele szakította meg. Vörösmarty!, ki mint az almási kerület képviselője az országgyűlés tagja volt, 1849. júliusában az egyesült orosz és osztrák seregek előnyomulása Pest elhagyására kénysze- ritette. A búcsú szerető nejétől nagyon nehéz volt, úgy váltak el, mintha többé nem látnák egymást viszont. Hosszú bujdosása után azonban az osztrák kormány abba hagyta üldözését, és ő a fejérvármegyei Baracskán újra találkozott nejével, ki aztán vele maradt halála napjáig.

E házasságot három gyermekkel áldotta meg a- Isten. Fia, Béla, most a kúria alelnöke, nagyobb leánya Ilonka, Magyarország legnépszerűbb miniszterei, nőkének, Széli Kálmánnak neje. Lelkes szivü honleány ki mélyen átérezte atyja költészetét ; és bár még gyermekleány volt, mikor atyját elvesztette, mélyen emlékében véste őt, erről tanúskodnak a Vasárnapi Újságban megjelent naplótöredékei, melyekben eleven színezéssel ir atyjának szokásairól, kedvteléssiről, sé • táiról.

E leányát Ilonának — barátai feljegyzése szerint

Valódi orosz sárczipök férfiak, nők és gyermekek részére i nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipő- és

férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér.

Magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. ^