Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-11 / 19. szám
Nagybánya, 1902. Május 11. — 19. szám. XXVIII. évfolyam TÁRSAPALM! HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési áraVc: Egész évre 8 Kor. Fél évre i Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A gazdasági egyesületet nagy kitüntetés érte a budapesti nemzetközi kertészeti kiállitá- son. Ö Felsége a király megtekintette a nagybányai gazdák csoportosított kiállítását s a n.- bányai gazdasági egyesület a helybeli gazdák együttes kiállításáért állami nagy aranyérmet nyert. Buzdításul szolgálhat ez a helybeli gazdákra. nézve, hogy továbbra is oly szorgalommal és odaadással műveljék a gyümölcsészetet. A kiállításról részletes közleményt jövő számunkban hozunk. Bay Lajos beszéde. Múlt számunkban hosszabb czikket hoztunk Bay Lajos orszgy. képviselőnk beszédéről, mivel a politikai lapok rendszerint csak kivonatosan közük az országházban elhangzott szónoklatokat, úgy hisszük, helyénvalónak fogják t. olvasóink találni, ha Bay L. beszédét teljes szövegében közöljük. fir. Teleki Sándor jegyző: Bay Lajos! Bay Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, minek tulajdonítsam azt, hogy jóllehet az ország számos nagytekintélyű, közgazdasággal foglalkozó egyének által volt és van a házban képviselve, sőt a specziális bányászati szakembert sem nélkülözte a t. ház, mindennek daczára alig lett az ország bányászata e házban fel is említve, sem innen, sem az ellenzéki padokról; pedig hazánk bánya-vagyonának értékesok száz millióra van becsülve, mely sok ezer munkásnak ad direkt és indirekt megélhetést, sok intelligens embernek ad alkalmazást; fogyasztója nyersterményeinknek és iparczikkeinknek, emeltyű a hazai tőke növelésére, nemzeti missziót végez társadalmi utón a vegyesajku lakosság alsó és müveit osztálya között egyaránt, a közös iskoláztatás, a békés együttélés s a közös sors által nyújtott nehéz munka tudatával. A t. pénzügyminiszter ur, az 1900. évi közállapotokról szóló jelentésében előadja, hogy az ezüst árhanyatlása szükségessé tette az érzékenyen sújtott vidékek egyéb iparának fejlesztését és előmozdítását, másrészt elkerülhetlen szükségként állítja oda a kincstári fémbányászatnak és kohászatnak minden téren való fejlesztését. Ezért az életképesnek látszó iparvállalatok segé- lyeztettek; a melyek fejlődése magánkézben biztosítottnak nem látszott, a kincstár által megvásároltattak. Olyanok pedig, melyeknek további üzemben tartására a magántőke vállalkozott, azok vagy eladattak, vagy bérbe adattak. Ezen miniszteri jelentésben közétett programra alapján óhajtok a költségvetésnek ide vonatkozó részére egyetmást röviden előadni. (Halljuk! Halljuk!) A fémbányavidékeknek alig van oly számbavehető iparuk, mely segélyezés és fejlesztés daczára is a bányászatot mint ősfoglalkozást az illető vidékeken csak részben is pótolhatná. Ezért tartja fenn az ország magasabb állami tekintetekből még áldozatok árán is a felvidéki kincstári ezüstbányászatot, s ebből a szempontból kell életképessé tenni az egész ország haldokló magánbányászatát is. (Tetszés jobbfelöl.) Sokkal fontosabb e kérdés, mintsem azt első tekintetre gondoljuk. (Halljuk ! Halljuk l) Kapcsolatos e kérdés a felvidéki és a székely kivándorlással, kapcsolatos számos virágzó kulturális központtá fejlődött bányaváros elszegényedésével; s e városokat körülvevő nagy vidék gazdasági kérdésével. Közelről érinti még ez ügy a szocziális és nemzetiségi kérdéseket is. (Úgy van\ a jobboldalon.) Mind e tekintetek eléggé fontosak, hogy megemlékezzem magánbányászatunk hanyatlásának okairól s azon teendőkről, melyek ez ügy helyzetén segíteni hivatva vannak. (Halljuk! Halljuk!) Magánbányászatunkat tönkre tette az ezüstár hanyatlása, a bányatársulatok tőkeszegénysége, a bányabirtok hitelképtelen volta, számos esetben a szakértelem hiánya. Mindezek oly bajok, melyeket szanálni kell, ha azt nem akarjuk, hogy magánbányászatunk teljesen elpusztuljon, s a bányászati kérdéssel kapcsolatosnak jelzett állami feladatok nagyobb sulylyal ne nehezedjenek államháztartásunkra; oda nem értve azt a kiszámithatatlan vér-veszteséget is, melyet majd csak szomorú hatásaiban fogunk igazán érezni. Az ezüst árhanyatlásának csapását még a We- kerle-kormány szubvenczióval enyhítette, mely fokozatosan kisebb és kisebb lett. A mai kormány áldozat- készsége prolongálta ezen minimális szubvencziót; azonban a mai szomorú közgazdasági állapotok mellett nagyon fontos volna, hogy ezen szubvenczió arra a fokra emeltessék, a mely mellett a még üzemben lévő bányák létöket fentartani képesek volnának. Rosenberg Gyula: Nagyon helyes! Bay Lajos: A tőkeszegénység karakterisztikus vonása a magán-bányatársulatoknak is, melynek eredete azon időre ve^ellieiő-Yissza, a melyben a társulatok a fejletlen közgazdasági viszonyok miatt esetleg a megtakarított összeget távol a központtól nem lettek volna képesek gyümölcsözően elhelyezni oly módon, hogy az bármikor mobilizálható legyen. (Igaz\ Uyy van! jobbfelöl.) Mikor ezen idő eltelt, s a bányatársulatok a tőkegyűjtés fontosságát belátták, akkor már megszűnt a bányáknak az a jövedelmezősége, a melyből észrevétlenül tőkét lehetett volna gyűjteni a megpróbáltatás idejére. (Igaz! Úgy van\ jobbfelöl.) Ehhez hozzájárult az ezüst árának hanyatlása és a bányászat által igénybe vett minden czikknek megdrágulása s az üzemi költségeknek folytonos emelkedése, mind oly körülmények, melyek alapjában megrendítették az évszázadokon át biztos alapokon nyugodni látszó ősfoglalkozást. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A bányabirtok hitelképtelen volta állagának speczialitásában keresendő. Ép ezért kétszeresen van indokolva, hogy az állam, a magáobányák feltárására és üzemének a kor színvonalán álló berezdezésére a bányaüzem természetének megfelelő nagyobb kölcsönt nyújtson, (Helyesles jobbfelölj) vagy garantirozzon. Követésre méltó példákat mutat erre a földmi- velésügyi tárcza. Ha életképesnek bizonyult az elpusztult, terméketlen s' értékét, alig képviselő szőllőlerüle- tekre oly előnyös kölcsönt garantirozni, melynek egyedüli biztosítékát egy reménybeli szorgalmas munka és az ellenőrzés képezi: úgy nincs kétségem az iránt, hogy egy oly kölcsön, melynek jelzálogát a technikai tudományok alapján megbecsülhető ingatlan képezi, ezen ős-foglalkozási ág fejlődésére áldással ne volna a nélkül, hogy az államot ez által nagyobb megter- heltetés érné. (Helyeslés jobbfelöl.) A magánbányászatnak és ezzel kapcsolatosan a kohászatnak hitelt teremteni annyit jelent, mint ezen foglalkozási ágat a végpusztulástól megmenteni. (Igaz! Úgy van! jobbfelölj) Hogy ezen foglalkozási ág hitel nélkül nem állhat fenn, bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a kincstári üzemek is vagy progresszive lesznek berendezve, a hol pedig az üzem úgy kívánja, egyszerre lesz egy nagyobb összeg a beruházásokra előlegezve, mely összeget az illető üzem tervszerüleg törleszt. Mennyivei inkább igényli a hitelt az a szegény magánbányászat, melyet úgy az ezüst mint melléktermékeinek árhanyatlása is a tönk szélére juttatott. A bányabirtok hitelképtelen voltán múlik, hogy az a sok lefoglalt zárt kutatmány, mely ma, mondhatnám, a törvény kijátszásával csak holt tőkét képvisel, virágzó és sok ezer munkásnak kenyeret adó üzemekké nem fejlődhetik. Sőt e tekintetben nem teszek kivételt még a kincstár által lefoglalt zárt kutatmányok között sem, mert ezek is, tekintettel a mai szomorú közgazdasági helyzetre s a kincstári bányák jövedelmezőségére, intenzivebb feltárás alá volnának veendők. Nagy kár. hogy a t. pénzügyminiszter urnák azon szép czél megvalósítására, melyet az ország bányászata érdekében kitűzött, nagyobb anyagi erő nem áll rendelkezésére; pedig a bányászat, nagyobb támogatást igényelne. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy ezen költségvetésben felvett 200 ezer korona segély rendesen ugyanazon bányák részére több évre van lekötve. De ez részben helyes is, mert csak kellő támogatással lehet az egyes bányaüzemeket életképessé tenni, (Zaj. Elnök csenyet.) másrészt azonban sérelmes azon vállalatokra nézve, melyek nem bírva kivárni az állami segélyt, vagy reménytelenül fogyasztják csekély vagyonukat, vagy fel is számolnak, mert a feltárásra és beruházásra sem tőkével, sem hitellel nem rendelkeznek. [Úgy van\ Úgy van\ a jobboldalon.] A bányatörvény kifogás alá eső pontjaira, azon tudattal, hogy annak már csak napjai vannak, nem akarok kiterjeszkedni; jóllehet fáj, hogy e törvény ily soká fennállott, az a törvény, mely nélkülözi a modern judikatura alapkellékeit (Úgy van! Úgy van\ jobbfelöl.) s a mely az egyesitett egységes hazának még mindig kétféle mértékkel mér. Hasonlókép jobb jövőt remélek az uj adóreform ide vonatkozó szakaszaitól is, a melyekről majd annak idején leszek bátor nyilatkozni. , Az anyagi támogatáson kívül nagy súlyt helyezek az állam erkölcsi támogatására is, melyre a magánbányászat méltán számíthat, főleg azon helyeken, a hol díjtétel melletti szállítási szolgalomért kiszámíthatatlan értékű örök mélység jutott a kincstár birtokába s igy e szomszédos bányák üzeme a hatalmasabb kincstári bányászat jóindulata és előzékeny erkölcsi támogatása, szakértőjének esetleg ingyenes igénybevétele által sokszor oly előnyöket érhet el, melyeket más esetben nagy pénzáldozatok árán sem tudna magának biztosítani. Miként a földmivelésügyi kormány díjtalanul bocsátja úgy az egyesnek, mint a testületeknek rendelkezésére a legkülönbözőbb szakértőket, ha belterje- sitésről, közegészségi és közgazdasági tekintetek fejlesztéséről van szó, ép igy óhajtanám a szegény magán bányászat erkölcsi támogatására az állami bányászszakértőket is igénybe vétetni. (Helyeslés jobbfelöl.) hogy a ható ságok, a bányahatóságok által ne csak a közegészségi és életbiztonsági tekintetek legyenek csupán ellenőrizve, de ingyenes, szakszerű és jóindulatú tanácscsal, üzemtervkészitéssel is segélyezzék főleg azon bánya-társulatokat, a melyek magasabb képességű szakértőt díjazni képtelenek. A magánbányászat támogatása hasonló a kisiparos és kisbirtokos támogatásához. A nagy tőke a tömeges termelés, modern berendezés, a tökéletesebb feldolgozés, a melléktermékeknek kihasználása, munka- megosztás által létérdekét tudta biztosítani; a mindezek híjával levő magánbányászat pedig a kisipar és kis- birtok sorsára jutott. Nagy különbség pedig, hogy egy bányavidéknek csupán "kincstári, vagy magánbányászata is virágzik. Mig a kincstári bányászat virágzását a magasabb állami tekintetek bizonyos korlátok közé szorítja s igy annak áldásaiban is a bányavidék csak megszorított mértékben részesül, addig a magánbányászat virágzása soha sem jelent egyoldalú tőkegyűjtést, hanem jelenti az általános közjólétet, az igények emelkedését s ezzel kapcsolatosan a földmivelést és ipari produktumok nagyobb fogyasztását s ezek révén egy reális, készpénzzel dolgozó, egészséges kereskedelem virágzását. Miután a t. pénzégyminiszter ur csak végső szükségként állítja oda a bányáknak az állam részére való megvásárlását s ezért ez az ügy már természeténél fogva is lassú, fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy azok a külföldi ágensek, a kik opcziókkal látják el magukat azon bányákat illetőleg, a melyek sem feltárva, sem berendezve nincsenek, mert gazdájuknak erre sem pénze, sem hitele nincs, ezek a külföldi kapitalisták megvásárolják olcsón ezeket a bányákat és a szerint, a mint ez az ő igényüknek jobban megfelel, vagy kiaknázzák azt, vagy pedig felhasználják oly börzespekulácziókra, a melyek végeredményben csőddel a munkanélküliek létszámának emelkedésével járnak, szép hazánk kiaknázatlan kincseit pedig diskreditálják a külföld előtt. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Bizonyítja ezt Kapnik s hogy az egyes bányabirtokok bérbeadása is illuzóiius dolog, erre, úgy hiszem, elég világos példa Rójabida és Szolnok-Doboka vármegye egyéb bányái. Nem akarom e specziális kérdéssel tovább a t. ház idejét igénybe venni, azonban nem mulaszthatom el, hogy a t. pénzügyminiszter ur expozéjának egy pontjára ki ne térjek. (Halljuk] Olvassa): »Nem lelíet figyelemén kívül hagyni azt a feltűnő körülményt, a mely hosszabb idő óte jelentkezik, hogy t. i. azok a nemzeti foglalkozási ágak, a melyek nagyobbmérvü állami támogatásban és segélyben részesülnek, mint pl. a mezőgazdaság és ipar, kevésbbé kielégítő eredményt mutatnak fel, mint az a foglalkozási ág, a mely egészen a saját erejére van utalva és saját lábán jár. Nem akarok, t. ház, ez alkalomból a hosszabb idő óta észlelhető jelenségből semmiféle konzequencziát levonni, tisztán csak a múlt évi gazdasági helyzetnek jellemzésére voltam bátor ezen thémát megérinteni. A költségvetési vitának szónokai pártkülönbség nélkül megegyeznek abban, hogy a földművelés és az ipar azért nem mutat kielégítő eredményt, mert lehet, hogy a ráfordított milliók talán arányban vannak adózó képességünkkel és arányban vannak jelen köz- gazdasági állopotainkkal, de semmi körülmények közt sincsenek arányban azon nagy czéllal, a melyet általuk elérni akarunk.« Ez a konzequenczia áll, t. ház, a bányászatra fordítandó kiadásokra is. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl. A szónokot számosán iidvözlik.)
