Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-13 / 15. szám
TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MIUDEIT 'XT-.A.S-Á.ISISr.A.I» Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Az uj vasút. Bármennyire tamáskodjanak is némelyek, a felsőbányái vasút ügye rohamosan halad előre, már nemcsak a mérnöki teendők folynak, de a napokban az uj vasút menetrendjéről is tárgyaltak Nagybányán. Részünkről minden uj vasúti összeköttetést csak helyeselni tudunk s a Szatmár-nagybányai vasút iránt nem győzzük elismerésünket eléggé kifejezni, hogy mint vállalkozó belement ebbe a dologba. A felsőbányái vasút iránt is tehát nagy előszeretettel viseltetünk, de azt látjuk, hogy életrevalósága főképp jó menetrendjétől függ. Ha ugyanis a vonat reggel 5 órakor indul Felsőről, d. e. 10 órakor vissza, d. u. 3 órakor Nagybányára s este 3/* 11-kor vissza, akkor köztünk semmiféle közlekedést nem fog közvetíteni, t. i. a két szomszédváros között. Ha állomása csak ott lesz, ahol ma van a nagybányai állomás, akkor nekünk mikor Felsőbányára indulunk először ellenkező irányban, vagyis nyugat felé kell mennünk V/t klmt, (esetleg kocsin 80 krért) Felsőn ismét 60 kr-ért, továbbá várakozni egy negyed órát legalább a vonat indulása előtt, hogy le ne maradjunk, az alatt már Felsőn vagyunk olcsóbb áron fiákkerrel. A felsőbányaiak is ha ide akarnak jönni, miért menjenek túl Nagybányán vagy 2 kilométert és ha megérkeznek ide reggel 5 órakor, »mit csináljanak Nagybányán reggel 5 órakor?« ügy kellene tehát az uj vonalot vezetni, hogy a Szénatér tájékán megállana — és a Magtár-utcza végén szintén, aztán a Pest felé csatlakozó vonatokon kívül kellene helyi vonatokat is létesíteni, mint ezt a szamosvölgyi vasút szokta tenni így lehet az uj vasútnak jövedelmet teremteni és csakis igy lehet a vonatnak a két város közt való nevezetes feladatát megoldania. A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE” tárczája. Kis lányomnak. A gyermekévek aranyos köde Leikémbe mintha visszatérne, Ha elmerengve nézem édes arczod Szivemnek gyermeke. Gyermek leszek melletted és veled Lepkét űzök, virágokat szedek, Megcsalom az élet zord válóját Bár szivem oly beteg. Hogy nem lehetsz örökké ilyen gyermek Hogy az élet rád is zordul tekint, Hogy majd megérzed a sors viharát Ha zug reánk megint! Oh életemmel védném életed Ha bánat jő, hadd lenne az enyém, Hogy könyet ne ejtsen édes szemed Megváltanám én. A gyermekévek aranyos köde Takarjon el édes gyermekem. Mindig korán az élet útját járni Mindig korán a sorssal szembeszállni, Megvéd attól szivem. Senki. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapja vasárnapi számának hírrovatában »Beküldetett« jelzéssel egy általánosan tartott korho- lást olvastam, mint epilógust az idei husvét-szombati feltámadáshoz. Mások nevében, a kilét csekélységemen kivül illethet a korhoíás, nincs okom és jogom felszóllalni, nekem azonban keltős okom van erre és pedig az egyik és első az, hogy a feltámadás szertartásán jelen voltam; a másik, hogy ez idén sem figyelmeztetést, sem meghívást nem kaptam, — s tán a többiek se — ezen szertartáshoz, mint eddig szokásban volt s igy én is és valószínűleg többen a lekorholtak közül ott voltunk, de a templom azon részében, a hová beküldő ur rendeltetési helyéről a sok csinos és hamiskás fej- disz miatt el nem láthatott. Máskülönben csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy a »Beküldő« ur csak most veszi észre, hogy az ünnepi szertartásokon a városban működő hivatalok főnökei, csak elvélve jelennek meg, vagy, hogy érthetőbb legyek, mutatkoznak azon a helyen, ahcl representalni volnának hivatva az illető hivatalokat, pedig ez a visszavonulás nem mai keletű s igy »Beküldő« ur előbb is élhetett volna a korhoíás jogával, ha csak maga is nem »Ludas« annyiban, a menynyiben még most sem tartja időszerűnek képzelt önérzetét érinteni valakinek az arra való törekvéssel, hogy mint minden rendes városban, hol több hivatal van, végre itt is rendeztessék az ilyen czeremóniás megjelenés és reprezentálás; az illető hivataloknak beosztása, minősége és tekintélye, de nem egyesek képzelődése szerint, mert ily alkalommal nem a személyekkel kell hivalkodni, hanem a hivatalt képviselni, képviselni pedig csak ugv lehet "és szabad, ha a hivatalt tekintélyében nem éri kissebbités. Ha beküldő ur gyönyörködni kíván a hivatalok rendes felvonulásán, hasson oda, hogy — amint arról már sok szó volt — a képviselet fennebbiek értelmében rendeztessék, vagyis a hivatalfőnökök részére, persze csak czeremoniák alkalmával külön hely jelöltessék ki s abban a, hivatalfőnökök helye, az illető hivatalok minősége, vagy mondjuk rangfokozata szeret jelöltessék meg, egy a hivatal czimét mutató táblácskával s akkor minden hivatalfőnök tudni fogja, hogy ott neki nincs helye, mi által el lesz kerülve, hogy a representálásra hivatott, egyének helyet né kapjanak s kénytelenek legyenek hátramenni, mint az most minduntalan ismétlődik. Persze Beküldő ur ezt »nolli me tangere« dolognak képzeli, pedig csak hideg vér és kellő tájékozás, de minden köntör falazás nélkül az illető személyeket illetőleg szükséges hozzá. Ily beosztást én már sok városban láttam következő sorrendben: a város polA miniszter karosszéke. A mi kis városunk társasága igen exclusiv társaság volt. Nehezen fogadott be valakit, sőt mondhatnám ősiségi próba nélkül nem fogadott be senkit. Kifogástalan születésűnek kellett annak lenni, kit kegyeskedett észrevenni és esetleg befogadni. Hanem, hogy Bergeréket befogadta, annak története van, és azt szándékozom most elmondani, mert hatalmas oka van annak, amit érdemes följegyezni. Mikor Bergerék városunkba kerültek, mindenki tudta, hogy a reczipiálandó polgártársakhoz tartoznak, ha nem is látszott volna rajtuk. Különben igen tisztességes derék népek voltak. Intelligencziájuk minden kétségen felül állott. De mit ért mindez, ha nem voltak őseik, kikre büszkén mutathattak volna. Pedig hát vanni voltak, mert hiszen minden embernek vannak ősei, kell, hogy legyenek, de az övéik az ismeretlenség homályába rejtőztek. Mikor megjöttek és Berger először megjelent hivatalában, a collegák részéről igen hivatalos fogadtatásban részesült, ami őt meglehetősen feszélyezte, de azt hitte, hogy hiszen első találkozás, talán tartózkodó természetűek itt az emberek. De az első nap feszültsége, mondhatnám hivatalos hidegsége nem akart megváltozni. Ez gondolkodóba ejtette és elkezdte tanulmányozni az embereket. Rövid időn arra a felfedezésre jött, hogy itt egy furcsa előítélettel áll szemközt, de akik ez előítéletet képviselik, maguk sem mentek holmi gyengeségektől. Például nevetségesen büszkék a képviselőjükre, ki rövid időn képviselőből miniszterré lelt és úgy beszélnek róla, mintha az a gyors carriére, egyenesen gármestere, állami hivatalok, kincstári hivatalok. Ezek oly sorrendben, a mint a főnökök rangfokozata magával hozza; városi és megyei vezető hivatalok, intézetek, nyugalmazott hivatalfőnökök, egyletek és a többi Ezt a felszólalást kanapé viszketegségének ne képzelje tisztelt »Beküldő« ur, mert e sorok Íróját ily gyöngeség nem vezetheti, más törekvők által elfoglalt helyét, eddig se reclamálta s jövőre se teszij de azt el nem hallgathatta ezúttal, hogy ily nagy egyházi ünnepen részvétlenséggel illessék őt és sok hivataltársát, egyben némileg okát is kívánta adni, hogy hivatalosan mért nem volt és ezután se lehet ott, ahol »Beküldő« ur látni óhajtaná valamennyi főnököt. A Felvidéki gazdakongresszus. 6. Helyi bizottság. A rendező-bizottság helyi bizottságot alakit Miskol- ezon, mely a kongresszus előkészítésével járó helyi feladatokat végzi. 7. A kongresszus tárgyai: a) Elnökség és tisztviselők megválasztása. b) A szervezkedés után első tárgy a kongresszus plénuma előtt tartandó előadás, mely a felvidéki kivándorlás múltját, mérveit és következményeit ismerteti. Az előadás nyomán a kivándorlást előidéző okok határozati javaslat alakjában állapíttatnak meg. A felvidéki kivándorlás okait megállapító előadói javaslattervezet a következő: A felvidéki kivándorlás természetes oka a szegénység és foglalkozás hiány. Ezek okai: a) A hátramaradt mezőgazdasági és ipari kultúra. b) A rossz értékesítési viszonyok. c) A rossz hitelviszonyok. Uzsora, korcsmahitel. d) Aránytalan közmegterheltetés. e) A községek rossz gazdálkodása. f) A birtokjogi viszonyok rendezetlensége. g) A földbirtok szétforgácsolódása. h) Az iszákosság. j) A tudatlanság. A felvidéki kivándorlás mesterséges okai: a) A galicziai bevándorlás. b) A kivándorlási ügynökök káros működése. c) Az okok ekként megállapittatván a kongresszps a bajok orvoslásának módjaival foglalkozik. Ez érdekből határozati javaslatok nyujtatnak be az alább megjelölendő kérdésekben. I. Őstermelés. 1. Mezőgazdaság. Az állattenyésztés fejlesztése, kepcsolatban a havasi legelők jobb kihasználásával. Tejgazdaságok létesitése. Juhtenyésztés. Sajt és turó- készités fejlesztése. Baromfitenyésztés és tojásértékesitő szövetkezeek. Gyümölcstermelés. Talajmivelés. az ö érdemük volna. És senki sem akadt közöttük, aki azt mondta volna, hogy hiszen maguk sem tudták előre, hogy ki az, akit megválasztanak; ahogy miniszter lett, éppen úgy lehetett volna a képviselők között a legutolsó is. Dehogy! ők szentül hitték, hogy csakis azért lett miniszter, mert ők kiemelték az »ismeretlenség homályából«, mint azt a helyi lap dicső szerkesztője többször felemlité, kicsi híja, hogy nem ritkított betűkkel. Berger ezt mind kitapasztalta, és most azon törte a fejét, hogy miképen kerülje meg ezeket a nevetséges előítéleteket. Állását itt nem hagyhatta, visszavonulni sem volt kedve, mert műveltsége megkívánta a társaságot. Végre egy mulatságos eszme villant meg a fejében. Eh! ha ismerjük valakinek a gyöngeségét, fogjuk meg annál fogva, ez a legbiztosabb. A következő vasárnap elindultak ismerkedő látogatásokat tenni. Hűvösen fogadták mindenütt, de hát ezzel előre tisztában voltak, nem is vették számba. Lerótták a kötelező látogatásokat és hazamentek. Másnap az egyik fiatal hivatalnoktársát meginvitálta egy kis tízóraira, mert ludván-tudta, hogy az az ifjú ember, a városka összes lakóival ismeretséget tart. Közel volt a hivatalos épülethez a Bergerék lakása, tehát nem vesztegették az időt. A fiatal ember ment is volna, meg nem is, gondolván, hogy majd róvásra kerül, de ok nem volt, hogy el ne fogadja. Tehát elmentek Csinos társalgóba vezette őt Berger és leültette, aztán holmi disznósajt, paprikás szalonna és jóféle szilvórium mellett hamarosan telt az idő. Mikor távozni, készültek, azt mondja Berger »Ön nem is sejti édes Collega, hogy minő nevezetes
