Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

13. szám. 1902. márczius 30. (5) A szépirdalmi rész valóságos tárháza a sok tudniva­lónak s találkozó helye a szépirodalom első rangú művelőinek. A »Mágyar Bazár« havonként kétszer je­lenik meg. Előfizetési ára 1/i évre 3 korna. Megren­delhető czim: »Magyar Bazár« kiadóhivatala Budapest. Kerepesi-ut 54. Budapesti levél. A villamosság, mely a világítás és elektromos gépüzemek már megszokottá vált formáin kivül már most is számtalan más alakban nyer alkalmazást, szinte naponként újabb és újabb területeket foglal el hódiló útjában, legújabban a háztartást, házi tűzhelyet szemelte ki magának, hogy hadat üzenve a konyha és szobakályháknak, a sokszor még kellemetlenül füstölő takarék-tűzhelynek elkeresztelt fa- és szénfogyasztó szörnyetegeknek, a háziasszonyok szolgálatába szegőd­jék. Ma már az elektromosság segélyével főzni, sütni úgyszólván a szalon asztalán lehet s egy villamos kávé- vagy teafőző-készülék tényre díszére válik bár­mely úri ház asztalának. De még villamos szobakály­hák, villamos vasalók, szivargyujtók és hogy egyebet ne mondjunk : villamos hajsütő készülékek is vanak. Mindezen készülékek azonban eddig csupán egy gyárt­mánynál váltak be mindenképen; ezek a legújabban tökéletesbitett »Prometheus« rendszerű készülékek, melyeknek gyártását az ismert Siemens és Halske részvénytársaság bupesti czég vette fel munkakörébe. A fővárosba utazó vidéki közönségnek, mint a legkellemesebb otthont ajánljuk Gundel János »István főherczeg«-hez czimzett szállodáját a Ferencz József- tér és Akadémia-utcza sarkán. Ez a legszebb fekvésű, minden kényelemmel berendezett szálloda, Gundel Já­nos személyes felügyelete alatt, példás tisztasággal és leggondosabb kiszolgálásával, jutányos szobaáraival, minden igényt teljesen kielégít. A szálloda éttermeiben a legizletesebb ételek és tiszta jó italok szolgáltatnak ki s rég ismert jó hírnevét ezúttal is csak emléke­zetbe kívánjuk juttatni. Egy kép a régebbi időből. Nincs a kerek világon eredetibb faj a magyar­nál. A közös jellemvonás megvan a fajtánk minden ágazatában, de a különleges tulajdonságokat legjobban köztük lehet látni. A palóczok, jászok, kunok, hajdúk, székelyek, csángók mind remek magyar, de külön-külön látni őket csak úgy élvezet, ha felkeressük őket saját ottho­nukban, hol sokan vannak egy csomóban, vagyis tisz­tán egyféle. Mint tisza-vidéki ember, sorra jártam őket figyelve nézni. Ezek egyikénél — elhallgatom, hogy kik voltak — benéztem a jó tiszteleteshez, a népes falun Ő hordozott körül. Mikor a vége felé érünk, egy nemesi kúria előtt megáll s mondja, hogy itt lakott a legeredetibb a faj­tájukból, egy régi család nemes sarja. Mint agglegény halt meg. Az ajtója előtt egy szék volt, rendesen azon szokott pöfékelni. A falun nem mehetett át senki kaputos ember fia, hogy pár napra oda ne fogta volna. A ki oda került, hálát adhatott az Istennek, ha valami­képen elszökhetett. Emberei remekül ki voltak tanítva. Ha már előállott a szekér, elbúcsúzott a gazda, szé­pen elindult a vendég, mikor sebesen hajtott, a kere­kek kirepültek, mert a tengelyből a kerékszögek csino­san ki voltak szedve. Mégis csak vissza kellett térni. Egy napig csináltak uj szögeket, mert hát valaki tett, én pedig állásomát elfoglalva, kissé körülnéztem ; elibém és lefelé legfeljebb 15—20 lépésre láthattam, mig jobra és balra szép kilövés tárult. A hó sűrűn hullott alá s egyúttal hideg köd ereszkedett reám ; fázni kezdtem, mivel bundámat lenn hagytam és csak egy kis galléros vadászkabát volt rajtam. Szerencsére a fegyver megtöltve s felhúzva balkezemban volt, midőn kissé meleget szedendő ma­gamba, szilvóriumos üvegemet számhoz emelve, belőle jót húztam, mert e pillanatban egyszerre ágtörést és tompa ropogást hallok. Ösztönszerüleg az üveget be­zárom és kémlelődre nézek körül, mire megpillantom a medvét, 10—ló lépésre előttem szemben állva, jobra - balra tekintgetni. Az üveget elejteni nem mertem, nehogy a medve megugorjék, tehát térdeim közzé szorítottam, — czéloztam, s lőttem. Lövésemre a medve elbőgte magát és hanyatt esett Egy pillanat müve volt, hogy fegyverem kilőtt csövét megtöltsem, de eközben a medve is felállt és lefelé akart menekülni. Második lövésem ismét földre terítette, mire a mere­délyen legurult; néhány másodperczczel később ismét látom őt vánszorogva a völgyben tovább inalni, mire egy harmadik lövéssel leakartam teríteni, de a lövés után többé nem láttam. Pár perczcczel később hallottam szomszédom Appo- nyi Gyula lövéseit, melyekkel megadta neki a kegye­lem lövést. A hajtás után kiderült, hogy a medvén kivül még egy őz és nehány vaddisznó volt a hajtásban, melyek azonban oldalt kitörtek. Innen lesiettünk a szénákhoz és jó kedvben folytattuk utunkat Lapos-Bánya felé, bár megázva és fázva. Itt kissé megmelegedve, tovább folytatva utun­kat bérkocsikon Sikárlóra, hová este 8 órakor érkez­tünk meg Simon főerdész szép lakására. Ezen a napon, Feketepatakról Nagybányán át, Láposbányától Sikárlóig, nem számítva a gyalogolást, 66 kilométert tettünk meg eső és hó esésben; de NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ellopta a régieket. A másik ur köszön s elindul, egy kocsisfóle éppen induláskor tüzes taplót lop a ló fü­lébe, az elragad, a szekér összetörik, a gazdát a föld­ről szedik fel — csak vissza kell térni. A harmadiknak a rudaslovát épen induláskor simán képentörli a házigazda kocsisa, a terpentin át­kozottul csípi, úgy szalad ki, hogy a vendég legurul a szekérről. Nem volt szeri-száma az efféléknek Az öreg tiszteletes kenetteljes beszéddel is feddi meg otthon. A mi magyarunk csak néz, megállj vak­merő papja, majd adok én neked is, gondolja magá­ban, de nem szól semmit. Az öreg pap jön másnap is látogatóba nagy pipával. Délután volt, ilyenkor egy nagy székben ülve várta mindig a tisztelest a háziúr, s ha véletlenül nem volt ott, a pap ült a nagy székbe s várta, mig az előkerül. Most sincs a székben. A pap nyugodtan megnézi a pipát, hogy jól ég-e s beletelepszik a karosszékbe. Gondolkozni se ért rá, a szék nem vojt sehol, a hány darabból volt, annyi felé hullott széjjel. Az öreg ur egy pár kenetteljes szittya-áldással czihelődött fel a földről. Mérgesen ment haza. Ö ugyan ide be nem teszi többet a lábát. A következő vasárnap a mi nemes urunk rendes szokása szerint templomba megy, az első nemesi szék­ben helyet foglal. Éppen akkor harangoztak össze, reá vártak. A tiszteletes a szószékre ér s lassú bevezetés után egy hatalmas beszédet tart a világ romlottságá­ról, az ősi erények elfajulásáról, nagyon fájhatott neki a leesés. A mi nemes urunk minden mondatban magára ismert. Nagyon megsokalta a beszédet. Hazaérve hívja a legényt: ■— Jancsi te, ha én a pap beszédjét mától kezdve egyszer meghallgatom, deresre fogsz kapni és 25 alul meg nem álasz, érted ? — Igenis, értem ! Aztán nyugodtan pipára gyújtott a gazda. Egy év múlt el ; már elfeledte nlindenki a dolgot, de sem a pap hozzá, sem ő templomba nem járt többet. Történik, hogy a szomszéd faluban egyik legjobb barátja meghal a nagy urnák. Meghívták őt is, oda már illik elmenni. A koporsót szokás szerint a templomba viszik, a halottat gyászolók és a publikum bemegy. A mi em­berünk egy pad közepe táján kapott helyet, a jövők két oldalról középre szorították. Zsuffolva volt a tem­plom, a népség mind betódult. A pap szép búcsúbeszédet mondott, meg is ríkatta a gyászolókat. Mikor lejött, gyászének kezdődött. Midőn ennek a vége felé vannak, egy uj alak tűnik fel a kathedrán, a szomszéd falu papja, ki szintén be­szélni fog. A mi emberünkkel kezdett a világ forogni. Erre nem is gondolt. Ki akart menni, nem engedte a zsuffolt tömeg. Nagy lemondással ült le. A temetés végén haza ér s hozatja a derest, azután kiáltja a legényt. Oda adja neki a mogyorófa pálezát s ő szépen lefekszik és mondja : — Jancsi, add ki a huszonötöt I Ez csak néz, sehogy se akarja érteni a dolgot, csak suhogtatja a pálezát a levegőben. A gazda unja a várakozást, feláll s mondja: — No hát feküdj csak te le I Ez eleinte néz, aztán lefekszik. Az ura jót húz rá egyet. Jancsi ijedten ugrik fel. — Nesze a páleza, most már csak kiadod a huszonötöt s ezzel ő feküdt le. mondhatom, kedvünk nem csökkent, és a jó estebé­det nem mindennapi étvágygyal költöttük el. * Nyolczadik napon reggel 8 órakor gyalog indul­tunk fel az erdőbe, hol 3 hajtás volt tervezve ; 2 '|2 órai gyalogolás után állásunkon voltunk. Ebben a hajtásban csak disznók voltak constatálva. A hajtás 2 óráig tartott; de sajnos a hajtők elszakadtak egy­mástól s ennek következtében a disznók nem jöttek lövésre. Innen át siettünk a túlsó völgybe, hol egy medve és több disznó volt kinyomozva. Egy órai sebes járás után állásunkat elfoglaltuk, miközben megkezdődött a hajtás. Sajnos, a terepne­hézségek, sűrűség és sok hó miatt a hajtás itt is meghiúsult, mert a disznó oldalt tört ki, a medve pe­dig nem mozdult ki fekhelyéből. Ez a medve már hetek óta egy és ugyanazon a területen tartózkodik; legfeljebb hetenként egyszer mozdul ki onnan s egy kis kört csinálva ismét visz- szatér; ennek következtében mindnyájan arra a meg­győződésre jutottunk, hogy itt megfiadzott s ezért nem mozdult meg a hajtás lármájára. Roppant érdekes volt ezen a területen járni és látni azt a sok sertevad- és őz nyomot; de meg van ennek is a maga oka, mert fekvése is kifogástalan nagyobbrészt tölgyerdő, mely gyakran terem makkot; ez vonzza oda a vadat. A harmadik hajtást az idő rövidségénél fogva nem ejthettük meg s igy a második hajtás után futó lépésben mentünk le a völgyben fekvő erdővédői lak­hoz, a honnan szánakon hajtattunk Sikárlóra; itt gyor­san átöltözködve, a vasútállomásra siettünk. Majd búcsút vettünk mindazoktól, kikkel oly kellemesen töltöttük ezeket a szép napokat; megkö­szöntük mindazt, miért őszinte köszönettel tartoztunk. És elbúcsúztunk eme gyönyörű vidéktől, mely­nek emlékei mélyen vésődtek lelkűnkbe s feledhetet­lenek maradnak előttünk örökké. Persze a Jancsi egyig kiadta a huszonötöt, nehogy ő kapja a hiányt. A nemes ur összeszoritotta a fogait, rettenetesen fájt, de nem is szisszent, mert az nem illik egy nemes emberhez. A huszonöt után felállott, megköszönte Jancsinak s mondta: — Hogy ha másodszor is meghallgatnám a tiszteletest, ötvenet vágsz rám ! Érted ? Bámulatos egy faj a magyar még is. Ma már mindketten nyugosznak — mondja a tiszteletes — és idegen ivadék lakik a kúrián. Dunay János Felelős szerkesztő: Révész János. Kiadótulajdonos: Molnár Mihály. Nyilttér.*) V an szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, hogy fogászati műtermemet Dr. Olsavszkv féle házba (Zsellér-utcza) helyeztem át. Tűk őri Ármin. x. Dragos flteofil ügyvédi irodáját 1902. évi április hó 1-ső napjától Ä IWagyár-utcza 5. sz. alá az uj törvénykezési épület közvetlen szomszéd­ságába helyezte át. Figyelemre méltó! Az építkezési idény kezdeté­nél czélszerü az általánosan ismert Kronsteiner Ká­roly gyári cégre, Bécs, III.‘ Hauptstrasse 120. a figyel­met fölhívni, melynek gyártmánya, viharmentes hom­lokzatfestéke, folyton növekvő kedveltségnek örvend, az összes e szakba vágó érdekkörökben. A dús tar­talmú mintakártyát, mely 6 üj szecessziós számmal lett bővítve, ne mulassza el senki beszerezni. *) E rovat alatt közűitekért- felelősséget nem vállal a Szerk. 498—510. tkv. sz. Árverési hirdetmény. A nagybányai kir. jbiróság mint telekkönyvi ha­tóság közhírré teszi, hogy a nagybányai kereskedelmt bank végrehajtatónak, Rogozsán Floare végrehajtási szenvedő elleni 1000 K tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szatmári kir. törvény­szék, a nagybányai kir. járásbíróság területén levő, a bajfalusi 38. sz. tjkvben a I. 23., 194. 213., 247/b hr. számok alatt felvett ingatlanokra s erdő- és legelő illetőségre az árverést 745 K-ban ezennel megállapí­tott kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1902. évi április hó 14-én d. e. 10 órakor Bajfalu községházánál megtartandó nyilvá­nos árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 százalékát, vagyis 74 korona 54 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jel­zett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kikül­dött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt át­szolgáltatni. Kell Nagybányán, 1902. február hó 12-én. Dr. Makray, kir. aljbiró. 'gy alig használt modern hálószoba-berendezés ■ elköltözés miatt jutányos áron eladó. Hol? Meg- ===== mondja a kiadóhivatal. ------= ik árlói uj bor kimérés! literenként 28, kr. tiz literen felül 26 krajezárért Lendvay-téreD, Nerazeti-Yendéglö üflp- Lábas Lajosnál. Az uj negyed küszöbén tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy az összes bel- és külföldi hír- és divatlapok, valamint folyóiratok üzletemben portó felszámítás nélkül megrendelhetők. Molnár Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom