Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-12 / 2. szám
(2) 1902. január 12. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 2. szám. pében kivállóan alakított, szerepét jól betanulta s igen szépen szavalt, lapunk szűk tere nem engedi, hogy egyes jeleneteiről külön-külön szóljunk, de mégis ki kell emelnünk az utolsó felvonást, melyet igazi clas- sicitással állított elénk. Persze könnyű volt neki úgy játszani, mikor egy Jeskó Ariadne volt az ő Roxanja. Érzelemteljes, kedves alakítása ma is rokonszenvet keltett s pompás toalettjei csak emelték a nagy hatást. A többi színészek mind hozzájárultak a sikerhez s a közönség teljes megelégedéssel távozott haza. A magas színvonalon álló költői mü láthatólag nagyobb hatást tett, mint a századvég üres operettejei Szerdán, jan 8-án a »Svihákok« Zie rer kitűnő operettje, melyben Tóth Elek és Csongory Mariska brillíroztak s egész este derült hangulatban tartották a közönséget, a mely nem birta eléggé méltányolni, hogy Tóth előtte való este Cyranóban oly klassikusan játszott s ma kifogyhatatlan humorával operetteben is meg tudja helyét állani. Szarvasy pompás bolond festő volt. Ez az operette a jobbak közzé tartozik, van meséje is, zenéje szép s a hatást nem a hódításokra fekteti. Zoltán Ilona az első felvonásban ügyesen tánczolt. Csongory Mariskának ez alkalommal díszes babér koszorút nyújtottak át. Csütörtökön jan. 9-én a magyar operák legszebbjét, Hunyady Lászlót mutatta be a társulat Erkel Ferencztől. Itt első sorban a zenekart kell megdicsérnünk a nagy, nehéz zenemű precziz előadásáért, a vége felé ugyan volt egy kis zűrzavar, de általában megfelelt a zenekar, sajnáljuk, hogy az énekkarokról ugyanezt nem mondhatjuk. Az egyes szereplők közül kiemelkedett Bácskay Julcsa, Micsey igazgató neje, (Szilágyi Erzsébet) ki szép, csengő, erőteljes hangjával és biztos játékával sürü tapsokat aratott. A nők közül még Pogány Jankát, Tóthnét dicsérjük meg (V-ik László), Koltai Szeréna (Mátyás király) éneke ezúttal gyenge volt. Szarvasy jó Gara nádor és Baranyai jó Hunyady László volt. Általában ily kis színpadon ez a nagy opera szépen sikerült, a jelmezek, kostümök újak, díszesek voltak s még a díszletekben is igyekezett az illusió követelményeinek a rendező (Németh) eleget tenni, igy pl. a templomi jelenet impozáns volt. Péntek jan. 10-én búcsú előadás volt hirdetve Jeskó Ariadne és Tóth Elek jutalmául. A közönség kedvencze kétségkívül Jeskó volt a hölgyek közül s Tóth a férfiak sorában, épp ezért igen szép, telt ház gyűlt össze, az intelligens közönséget szinte öröm volt látni s a helyeket folyton szaporítani kellett, hogy elférhessen mindenki, a ki a bájos Ariadne játékában gyönyörködni akar. Hugó Károlynak »Bankár és Báró« ez. darabját adták, mely ugv compositiojánál, mint egyszer nyíltan is kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a vörös szin a legkellemetlenebb előtte. Ujongtam volna örömömben, de a kedves hölgy néha oly furcsán és idegenül nézett reám, ami sehogy sem volt ínyemre. Nehéz lesz a hódítás gondolám, de hiszen nem is kell nekem aki könnyen hódol. Tűzről pattant me nyecske lesz belőle, csak türelem és várakozás. A lürelem rózsát terem, de nem vöröset, ezt is hozzátettem. inkább legyen sárga vagy fehér, de vörös semmi esetre sem. Lassan haladtam a hódítássá], mert a kedves hölgy, — Madlénnak hívták az angyalt — nem mindig látszott szívesen venni az udvarlásomat. Az igaz, hogy a társalgási képességem igen csakély vala, de hiszen egy szellemes hölgy nem azért megy férjhez hogy beszélgessen, hanem hogy boldog legyen. Azt pedig még sem álíitotta, hogy a társalgás boldogít. Ilyénképen megnyugtattam magamat és folytattam az udvarlást, várva az alkalmas pillanatot, melyben komoly szándékaimat kinyilatkoztathatom. Ma délután mikor ellátogattam Madlénhoz, úgy tetszett nekem, mintha a szokottnál kedélyesebb lenne Mi volt az oka nem tudom, de szokott szerénységemnél fogva, hajlandó voltam becses ssemélyemnek tulajdonítani a kedélye vidámságát. Itt az idő. most vagy soha, gondolám, próbáljunk szerencséi. Egy pár frázis után, megköszörültem a torkomat és bátran nekivágtam a nagy horderejű dolognak, hogy jövendő boldogságomat megalapítsam. És leglágyabb hangomon kérdém: »Édes Madlén kisasszony, egy fontos tárgyban szeretném kikérdezni becses óhajtását, vagy véleményét« kezdtem belezavarodni a mondókámba, pedig még csak az elején voltam. Madlén elkomolyodotl és ismét olyan furcsán nyelvezeténél fogva is máf kiment a divatból, de hát szükség volt reá, mivelhogy 3 ember tölti be az egész estét s a búcsúzóul igen alkalmas, különösen mikor az egész társulat már elzönázott Vajda-Hunyad-felé. Jeskó, Adél szerepét adta s annyi mély érzést öntött ebbe a szerepbe, oly elragadóan játszott, hogy a közönség többször igen lelkesen kitapsolta, néha 3-szor is egymásután. Tapsolt és tombnlt az egész ház, csak egy fiatal ember állott mozdulatlanul s mikor kérdőre vonták, kiderült, hogy mind a két karja béna volt. Tóth Elek (a báró) az ő szokott otthonosságával és rokonszenves alakításával szintén ünnepelt alakja volt az estnek. Erdőssy Károly Granville kereskedő a társulat egyik hivatott tagja ma is derekasan megállotta helyét, Jeskót csokorra], koszorúval halmozták el s a darab végén hosszantartó, lelkes tapsokkal hivták ki újra — meg újra, alig tudott a közönség tőle megválni. Előadás után a jutalmazottak tiszteletére a Nagyszálló dísztermében számosán összegyűltek s a késő éjféli órákig czigány mellett vigan mulattak. Micsey az utolsó szinlapjában a viszontlátásra búcsúzott el, szívesen látjuk ismét, ha ily derék társulattal köszönt be megint Nagybányára. Tehát a viszontlátásra! Heti krónika. Nevezetes napra virradtunk, a mai datum forduló pontot képez nem csak az ország sorsában, de az összes bakfischek és szerelmes gyerkőezök életében. Vájjon mit gondol a nyájas olvasó, miért ? Egyszerűen azért, mert mától fogva a levelező lapra 5 filléres bélyeg dukál. Sírjatok bájos leányok, nyugdíjas mamák, sírjatok ifjonti deákok, többé nem ragaszthattok 2 krt az anziktokra! Hajdanában, mikor a dohány és szivar árát mérsékelten fölemelték, apáink lemondtak a pöfékelésről, ó bár a mai kornak is volna annyi lelki nagysága, hogy lemondana a képes levelező lapok lázas szét- küldözgetéséről, apáink lemondtak és ismét visszatértek a béke pipához, ti is visszatértek szerelmetes honfiak és honleányok a béke anzikthoz, igaz. hogy ennek sincs több értelme, mint a nikotin füstölésnek, de éppen azért. Nevezetes a mai nap még azért is, hogy színészeink összes ruhatárukkal és díszleteikkel együtt tovább mentek. »Minden bánatnak van oltogató könnyűje« és minden jó igazgatónak van egy sajátsága s ez az, hogy mikor vala!: il jól megyen dolga, akkor rögtön csomagoltat és távozik. Annyira hihetetlen mai világban a színészet pártolása, hogy szinte megdöbben a legkeményebb direktori szív, midőn pártolásra talál. Nálunk nem volt éppen olyan nagyszerű állapot, mint Eperjesen, hol Krémer Sándor társulatát oly fokozott mértékben pártolták, hogy a rendőrségnek nézett rám mint máskor néha, de én megerősítettem magamat és elszántan ismétlem magamban, most vagy soha. És újra kezdem. »Édes Madlén kisasszony, örömmel tapasztalom, hogy kegyed szintoly ellenszenvvel viseltetik a vörös szin iránt, mint én, azt gondolom, — azt remélem — vagy is óhajtom, jobban mondva óhajtanám tudtára adni« — ismét elvesztettem a gondolkodás és beszéd fonalát. Mit iegyek? Madlén néz reám és vár, de mintha türelmetlennek látszanék. Bizonyos hogy tudja mit akarok mondani, talán kész is reá a felelet nála. Mit tegyek ? Eh 1 gondolám legjobb az egyenes ut. Legalább nem teszem hosszasan próbára a türelmét. És vitézül neki vágtam: »Madlén kisasszony óhajt-e a feleségem lenni?« Megtörtént. Madlén elneveti magát, bosszúsan felrántja a vállát és odamutat a tükörre, mely nem messze tőlem a falon függött, aztán gúnyosan nevetve mondja. »Nézzen kérem a tükörbe uram, ott a felelet.« Elámulva állok fel és szót fogadok, és csakugyan ott volt a felelet a tükörben, az én lángoló vörös hajam. Nagy ég, hiszen ennél értelmesebb feleletet nem is várhattam. És végtelen keservemben azt is észrevettem, hogy Madlén hajában egy lángoló vörös rózsa diszlett, Nem tudom hogyan értem haza, de végkép tönkre voltam silányilva. Minden álmom romba dőlt és én Máriusként keseregtem a romokon. Aztán ne gyűlöljem én a vöröset és ne üzenjek harezot életre vagy halálra minden vörösnek. Hajamat megfesthetem ugyan, de kárpótol-e ez, az elvesztett boldogságért? Nem! de üldözni fogom egész életem folyásán, mind azt ami vörös. Még a becsületrend nagy szalagját sem fogadnám el, mert vörös. Halál és átok a vörösre mind a sírig, de még azontúl is. .... h .... a. kellett közbe lépnie s megállapítani, hány ember mehet élet-veszély nélkül a színházba, a számfelettieket pedig láng pallossal kitiltani a paradicsomból, de majdnem annyira voltunk. A derék nagybányai közönség ismét megemberelte magát, s ha tovább is itt maradnak Thalia papjai, lehet, hogy úgy jár Micsey, mint Nagy Albert, a váraljai igazgató, a ki sziulapon volt kénytelen hirdetni, hogy »A n. é. bérlő közönséget kérjük saját kényelme érdekében bérlet helyére széket küldeni,« a Bankár és báró előadásán, már csakugyan küldözgetni kellett a széket ide is, oda is. Erre gondolt borzadva Micsey s daczára annak, hogy a tanács még 10 napi engedélyt adott számára, férfias elhatározással búcsút intett Nagybányának. A magyar múzsa tehát álomra hajtja fejét Asz- szonypatakán s estenkint hiányozni fog a műélvezet, de sebaj, jő a farsang az ő töméntelen báljaival és Terpsihore legyőzi, feledteti Tháliát. Az első bál ma este zajlik le, t. i. az iparos ifjak tánczvigalma, mely hogy szép is lesz, jól fog sikerülni, előre meg meri jövendölni a krónikás. Különfélék. Sváiczer Ilka lemondása. A jótékony nőegyesülel folyó hó 5-én tartotta januári közgyűlését, melynek több érdekes és fontos tárgya volt. A legérdekesebb és legfontosabb tárgyat azonban kétségtelenül az a levél nyújtotta, melyet Sváiczer Ilka az egyesület megalapítója és 40 éven keresztül fáradhatatlan buzgalom elnöke a közgyűléshez intézett s melyben magas életkorára és gyakori betegeskedésére hivatkozva bejelenti az elnöki tisztségről való lemondását és felkéri a közgyűlést, hogy a jövő hóban megtartandó tisztújító nagygyűlése^ az egyesület élére uj elnököt állítson. A közgyűlés tagjai azonban semmikép sem tudtak belenyugodni szeretett elnökük lemondásába s az egész közgyűlés, mint egy monstre-küldöltség nyomban az ülés végén fölkereste Sváiczer Ilkát lakásán, hogy öt elhatározásának megváltoztatására bírja. A nagyérdemű elnököt láthatólag meghatotta a sz;retetnek és a ragaszkodásnak ez impozáns megnyilatkozása és bár határozott kijelentést nem tett, de felelete mégis arra enged következtetni, hogy meghajol a közóhaj előtt és továbbra is megmarad előkelő állásában, melyben negyven éven keresztül annyi tiszteletet és elévülhetetlen érdemet szerzett magának. A református egyház szokásos batyubálját febr. hó 1-én szombaton tartják s a meghívókat még a héten szétküldik. Bizonyosra vesszük, hogy ez a bál, a melynek évtizedek óla meg volt a jó hírneve, az idei farsangon is népes és sikerült lesz. A 48-as honvédnk részére Nagys. Kállay Kornél úrtól 20 koronát, a Részv. takaréktól 17 koronát, nagys. Hudoba Gusztáv úrtól 2 koronát, összesen 39 koronát vettünk. Ebből részesültek: Incze József bádogos, Baczai Károly, Makray Mihály, Tótfalusi János Laboncz Márton, Nagy Sándor asztalos, Siskovics István, Labdáczky Márton, Figuli Ignácz, Papp György, Fija Márton, Barkóczi József egyleti dobos 2—2 korona, Joszip János 4 K, Pityik László beteg honvéd 5 K, Ábrahám Mihály világtalan 6 korona segélyben. A kegyes adakozóknak hálás köszönetét mond, Nagybányán, jan. 7-én Beregszászi Samu, honvédegyleti elnök. A nőegyesület mulatsága. A helybeli jótékony nőegyesület szokásos farsangi mulatságát ez idén febr. hó 8-án fogja megtartani. A mulatság jellegére a folyó hó 5-én tartott nőegyesületi közgyűlés akként határozott, hogy a tánezban részt venni akaró hölgyek valamennyien fehér ruhában tartoznak megjelenni s jelmezszerű diszt iegfőllebb csak a fejen alkalmazhatnak. így a mulatság, melynek támogatására a nőegyesület az ifjusági-kör tagjait is felkérte, felelte látványosnak és érdekesnek Ígérkezik. Az iparhatósági megbízottak választása f. hó 19-én d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében, választók azon iparesok és kereskedők, kiknek legalább 8 korona adójuk van. A lánczus házat Teleki László Gyula főtéri emeletes palotáját, mint értesülünk, Steinfeld Mór helybeli lakos vette meg. Hajdanában a közel vidéki grófok házat tartottak Nagybányán s vészes időkben ide, mint zárt városba menekültek kincseikkel, sőt adót is fizettek Nagybányának, hogy háború alkalmával védelmet adott nekik. A múlt századokban a Telekieknek, Apor, Károlyi, Dégenfeldeknek volt itt házok, ma már csak egyedül Dégenfeld Sándornak van a grófok köz- zül. Érdekes azt is megjegyezni, hogy a múlt század elején a lánczos ház telkén akarták a reformátusok az ő templomukat a piaczon fölépíteni s Teleki László ős apja, hogy a piaczi telek az övé legyen, cserébe adta a reformátusoknak a hid-utezai nagy telket s az egész templomépitési idő alatt összes igás napszámjait kirendelte ingyen a kő, tégla, mész, porond stb. hordáshoz, csakhogy a lánczosház telke az övé legyen. TValódi orosz sárczipőkben! ; '== nagy raktár van ( Radó Andor czipő- és férfidivat üzletében Nagybányán.
