Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

(2) 1902. november 16. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 46. szám. Fechtel János Torday Imréért a derék h. polgármeste­rért és kivállóan ügyes rendezőért s Révész a jelenlevő szatmári hírlapírókért. A ritka kellemes hangulatú összejövetel 4 órakor végződött, a mikor is hangver­seny próba következett a díszteremben s a délutánt a szatmári vendégek ismét kirándulásokkal töltötték el. Fénypontja volt a szatmáriak kirándulásának természetesen az esti hangverseny, melyen az egész termet megtöltött óriási közönség jelent meg. A szat­máriak valóban büszkék lehetnek reá, hogy Nagybá­nyának mai nehéz gazdasági viszonyai mellett oly szép közönséget vonzottak a kis terembe. A mit a szatmáriak produkáltak az mind művészi, magas színvonalon álló dolog volt. A dalegyesület pontos együttes éneke, a szép tiszta hangok, a gyö­nyörű csengő prim tenor valósággal elragadták a hall­gatót. Az első szám Gaáll Ferencznek nehéz brilliáns darabja a »Szent hamvak« volt, mely után frenetikus, zugó tapsvihar következett sa nagybányai nők nevében Oblatek Sárika babérkoszorúval megkoszorúzta a da­lárda zászlóját. Énekelt még a dalárda kurucz dalokat Médertől. »Mi volt nekem a szerelem« czimű bájos dalt Fortunertől. Népdalokat s Erkeltől Elvennélek czimű dalegyveleget. Mindent kifogástalanul, művészileg s a tetszés nyilvánítások általános volta mellett. Madzsar Bella Mátraynak gyönyörű költeményét szép felfogás­sal, kedves csengő hangon nagy hatással szavalta el. A költeményt magát mai számunk tárcza rovatában veszik olvasóink. Mondik Endre egy kanadai dalt énekelt az ö tiszta csengő hangján. Fechtel János Vezeklők czim alatt a lengyel-orosz életből szomorú képet tárt ugyan elénk, de a nála már megszokott gyönyörű stílusban, s nagy hatást keltve, ugyanő felolvasását azzal vezette be, hogy lekö­telező hangon köszönte meg a nagybányai szives fo­gadtatást. Az est végpontja volt Markó Kálmánná szül. Radvány Alice gyönyörű szóló éneke Méder diskrét zougorakisérete mellett. Önagysága teljesen ura erős, magas terjedelmű, tiszta csengő hangjának. Kitűnő is­kolája van s pianói és fortéi egyaránt bámulatosak. Meglepő dolog az is. hogy teljesen kotta nélkül énekli dalait. Természetes, hogy rendkívül nagy tetszést, meg- megujuló tapsviharokat aratott A hölgyi szereplőket díszes csokrokkal lepte meg a figyelmes rendezőség. Dicsérjük a szatmáriak azon figyelmét, hogy szö­veg könyvet lehetett a pénztárnál kapni, a dalok elő­adását csakis igy képes megbecsülni az ember. Előadás végeztével vidám táncz és poharazás, közbe-közbe éneklés is következett, a bánatot, gondot kiki odahaza hagyta s pezsgett a jó kedv, mint soha. Valóban rosszul esett, mikor már másnap meg kellett válnunk a derék szatmáriaktól, de reméljük, nem búcsúztunk hosszú időre, s visszaadjuk nemsokára a vizittet, bár előre is meg vagyunk győződve, hogy Szatmárral mi nem versenyezhetünk, de nem is ver­senyezni, hanem a megkötött barátságot állandósítani megyünk oda. Tehát a viszontlátásra! Városi közgyűlés. — 1902. nov. hó 12-én. — A képviseletnek ma rövid közgyűlése volt, melynek legnyomósabb tárgya a felsőbányái vasúthoz való hozzájárulás, egyéb tárgy felett „Szeretlek ! . . szeretlek ! . . Ha szivembe látnál! . .‘ Haloványabb szinü a sárga halálnál. „Késő! Margit nincs! nincs! . . . Zokogta magába’, Bámul a ház, Déri Danit sírni sohse látta. Rabja a levélnek ; elolvassa újra, Pedig ő már annak minden sorát tudja. Olvassa estéiig, sötétlő éjfélig, Házi népek, a cselédek elkerülik, félik. vita nem is fejlődött ki, a 20.000 koronát pe­dig az uj vasútra a közgyűlés majdnem egy­hangúlag megszavazta. Elnök : Torday Imre h. polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Kupás M„ Révész János. Hitelesítés ideje november 20. d. e. 10 órakor. 1. A tanács jelenti, hogy a belsőségekben állí­tandó kerítésekről alkotott szabályrendetetet a várme­gye jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 2. Nagybánya város takarékpénztárának választ­mánya beterjeszti jegyzőkönyvét az I. félévi üzleti eredményről, nyereség és veszteség számla 99.525 K 30 f, zármérleg 3.811.283 K 12 f. Mutatkozó félévi nyeremény 13,604 K 71 f. Jóváhagyó tudomásul vétetik. 3. Debreczeni Gyula kérelmezi, hogy a Porondos utczai telkének szomszédságában a patak partján fekvő 165 m. pocsolyás parlag földet, a város neki tulajdon­joggal adja el s 36 korona 80 fillér árat igér érte. A közgyűlés közegészségi okokból, de meg az utcza folytatása szempontjából is a kérelemnek helyt ad. 4. Szleveczky Péter Kőbánya (Blidár) telepi lakos tüzkárosult 101 K értékben leégett háza újra építésé­hez anyagokat kér. A képviselet tekintettel arra is, hogy Kőbánya telepen tűzkár emberemlékezet óta nem fordult elő, a károsult kérelmét teljesiti. 5. Szabó József és neje szent Miklós-utczai la­kosok 1495. tjkv. számú házuk lerombolása miatt kár­térítést kérnek a várostól. A tanács részletesen előadja az ügy állását. Szabó József és neje ugyanis évekkel ezelőtt azon egyezsé­get kötötte a várossal, hogy ők a Kigyó-utczán kap­nak a várostól egy telek részt, ezért kötelesek Miklós utczai házuknak kiálló részét lebontatni. 1896-ban haladékot kértek a lebontásra, 1898-ban újra, 8 éven át a dolog annyira megért, hogy végre már hatósági­lag kellett a házat lebontatni. A tanács tehát egyebet nem tett, mint hosszas halasztgatás után az egyezsé­get érvényesítette. A közgyűlés ezek szerint semmi jogsérelmet nem lát a dologban s kárpótlást annyival kevésbbé szavaz meg, mivel nevezettek pert indítottak a vá­ros ellen. 6. A választás alá nem eső képviselők névsorai­nak megállapítására Gsüdör Lajos, dr. Lovrich Gyula, Szűcs Károly küldetnek ki. 7. Bónis István nyilatkozatot küldött be a tanács­hoz, hogy választott képviselői jogát óhajtja gyakorolni. Ez okból a múlt gyűlés ide vonatkozó hatá­rozatát rektifikálni kellett, t. i. nem Szibert Adolf és Weisz Ignácz, hanem Bónis István és Szibert Adolf hivatnak be mint póttagok a Homola Gyula és Mol­nár Mihály helyére. 8. A felsőbányái vasút 20.000 korona hozzájáru­lása Marosffy Dezső számvevőnek volt kiadva vélemé­nyezés végett, ki azt a véleményt terjesztette be, hogy földterületben 7000, épületi téglában 3000, cserépben 1900, kavicsban 500, homokban 500, épületfában 1000, talpfában 2000, bükk épületfában 1500, reczés és sima járda kőben 2000, 250 igás napszámban 1000 korona adassék. A 20.000 korona hozzájárulást a képviselet névszerinti szavazással 35 igennel 2 nem és 1 sem­leges ellenében elhatározza. 9. Az iskolaszék 2 elhunyt tagja helyére a köz­gyűlés egyhangúlag Neubauer Ferencz és Égly Mihály képviselőket választotta meg. 10. Torday Imre elnök megemlékezvén Löw Ja­kab képviselő elhunytáról, elhalálozása felett a kép­viselet részvétét fejezte ki s ezzel a közgyűlés véget ért. A Szamosnak ide vonatkozó czikke igy hangzik: A belügyminisztériumban fontos javaslaton dol­goznak, mely kötelezőleg ki fogja mondani, hogy minden város, melynek legalább 10.000 lakosa van, tartozik magát vízvezetékkel és csatornázással ellátni. A kor­mány e javaslat keretében a tervnek végrehajtását is meg akarja oldani. A költségvetést már elkészítették a minisztériumban s e szerint a munkálatok 120 millió koronát igényelnének. A végrehajtást a kormány a városok által egységesen felveendő kölcsön utján óhajtja. Egy minden tekintetben komoly és megbízható franczia pénzcsoport tett is már erre vonatkozó ajánlatot a kormánynak. A terv végrehajtása nemcsak az ország közegész­ségügyének tenne nagy szolgálatot, hanem a hazai ipart is jelentékenyen munkához segitené. A szatmáriak Nagybányán. Szép és emlékezetes nappá avatták nov. 9-ét a szatmáriak, kiket szerencsénk volt ekkor vendégekül látni városunk falai között D. e. a 10 órai vonattal érkeztek. A vonat a bányászzenekar harsogó Rákóczy indulója mellett robogott be, s a pályaudvaron meg­jelent nagy számú közönség lelkes éljenekkel üdvö­zölte az érkezőket. Torday Imre h. polgármester a város nevében, meleg szavakkal üdvözölte a Kölcsey egyesületet, be­szédére Fechtel János az egylet derék és népszerű elnöke válaszolt az ő ismert, költői lendületű, ékesen szólásával. A szatmári dalegyesületet meg Bányai Jó­zsef nagybányai dalegyesületi alelnök üdvözölte rövid tartalmas beszéddel s Vajay dr. a szatmári dalárda elnök adta meg rá a szives feleletet. Ezután a szatmáriak az ő jeligéjüket, a nagy­bányaiak Muzsik Jakab karmester vezetése alatt Torday Gábornak egy Himnuszát énekelték el kint a pályaud­varon általános tetszés és lelkesedés között, mire a menet a bányászzenekar hangjai mellett megindult a sürven fellobogózott Kossuth utczán. A dalárdák zász­lóik alatt vonultak be. Tíz órakor villás reggeli volt a nagyszállóban, mely után részint látogatásokat tettek a szatmáriak, részint megtekintették némelyek a ligetet, mások a kapsula gyárt, a régi városháza ősi építkezését, vagy élvezték ászt. István toronyból a gyönyörű kilátást, stb. Egy órakor olcsó és jó közebéd következett a Nagyszálló kistermében, melyen több mint százan vet­tek részt. Az ebédnél vidám, barátságos hangulat ural­kodott. Torday Imre h, polgármester a vendégeket köszöntötte fel lelkes szavakkal, csinosan. Égly Mihály főjegyző kiemelve a közművelődési egyesületek fontos hivatását a kölcsey egyesületért, Fechtel gyönyörű stilu, ragyogó beszédben Nagybánya polgárságáért, Révész János a szatmári dalárdáért, Dr. Vajay Imre az őszinte barátság meleg hangján a nagybányai dalárdá­ért, Szabó Adolf kir. erdőigazgató Pap Géza szatmári polgármesteréri ürítette poharát azzal, hogy legyen a vármegye székhelye mielőbb Szatmáron. Mátray Lajos költő tanár emelkedett szellemű tósztját azzal fejezte be, hogy a viszontlátásra Szatmáron, Bakcsy Gergely Neubauer Ferencz kir. bányaigazgatót és Szabó Adolf kir. erdó'igazgatót éltette. Tósztokat mondottak még „Velem is csak játszott? Oh iszonyút modtok!“ Szőke haja hosszan vállaira omlott, Nem sikolt, nem zokog, csak áll, mint egy néma . . . „Déri Dani megöl engem e borzasztó tréfa.“ Fehér lapot vészén remegő kezekkel, Ráírja: „Csalódtam . . . csalódtam ez egyszer, Egyszer . . . utoljára . . . nem lesz többé mivel . . . Déri Dani! oh iszonyú játszani a szívvel!“ Megyen a kis levél szomorú útjára, Megyen a szép leány busongva utána, Le-le a nagy rétre, Balaton vizére, Sírva jött az apja, anyja, de késő volt, érte. Fölkapott a gyászhir röpülő két szárnya, A Balaton-tájat köröskörül járta. Hallod a hirt Déri? Szécsi Margit halva! Te kergetted a halálba ! Nosza kaczagj rajta ! Bele zzur szivébe a hir minden hangja, „Bálványom, szerelmem ! . . . Szécsi Margit halva ! . . Ámítás! irigység! Ki bizonyság rája?!“ Gyászpecsétes kis levelet tesznek asztalára. „Csalódtam ez egyszer . . . egyszer s utoljára . . . Szeretlek! te érted meghalni se drága! De a sírban is fáj: hogy szived csak játszott! . . .“ „Elárultak ! Nem, nem tudták ők a valóságot! Vagy hazugság ? tréfa ? Oh iszonyú kétség!“ Reszketve tartotta a kicsiny levélkét. Nem tudott, nem lehet nem hinni e szónak: Nézd meg, nézd meg Déri Dani gyászos koporsómat. Hivatja cselédjét második nap reggel Ma van a menyegzőm . . . Mindent pompást rendelj! Kocsi legyen estére, a menyasszony lássa: Milyen gazdag, milyen fényes a vőlegény háza. A cseléd megszánja : ,,Ne vessek-e ágyat ? Hátha egy kis álom utat szeg a láznak!“ Tétovázó nézés, testben összerándul. Félve, titkon, mint a tolvaj, szökik a szobából. Magába merülve napestéig mégyen. Már a hold kibukkant a keleti részen. Balaton vizével hűs esti szél játszik, „Ide! Ide én szerelmem! Ne félj, ki sem lát itt!“ Eljöttél előmbe! Érted megyek, érted ! Örök boldogságra, szerelemre kérlek ! . . . Arany-szőke hajad hivogatón lebben, Esküdjünk meg ^boldogságra, édes szép szerelmem ! „Szép vagy . . . gyönyörű vagy, jere közelembe!“ — A játszi hullámot magához ölelte — „Ne hidj a beszédnek . . . szeretlek . . . örökre !“ Himbálódzó habos hullám elcsapott fölötte. Heti krónika. Szomorú egy krónikásnak a sorsa, mindenki csak panaszszal jön hozzá. — Hallotta már azt, tudja-e ezt, mondták önnek, borzasztó, ez már tűrhetetlen, ilyen és hasonló beve­zetésekkel fordulnak az emberhez. — Tudja-e ön, krónikás ur, hogy a kaszinó nagyon rossz helyen van ? — De hogy tudom, sőt nagyon is jó, csinos és tágas helyiségnek ismerem. — Ön téved krónikás ur, mert az ember ugyebár szórakozni megy a kaszinóbá és mit látt onnan ? a takarékpénztárt! Eszébe jut minden bűne, minden adóssága. Ó uram ez tarthatatlan. Más: — Ez vért kíván kérem, alássan, tetszik azt tudni, hogy a zsibói vasút nem akarja az utasokat fölvenni ? — ? ?. — Kedden történt, egyetlen utas lett volna az én feleségem, várt, várt a perronon, nem szólt senki semmit, egyszer csak valami elbújt gőzgép fütyölt, egy elbújt ember trombitált, a vonat elrobogott s az egy utas itt maradt. I Valódi orosz sárczipök férfiak, nők és gyermekek részére [ nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipő- és " férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér. Magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. —­.. - - ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom