Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-12 / 41. szám
(2Y„AmiWóS»113 • X hatjuk, hogy a nemzetinek törvényes jogainak meg- stetós«'iwogyar állam és a magyar nemzet jd&aj űsorbát%iemj széifnredíek. az izgatok' talajra nem lmá|nai| e vá$n egyébén s e nemű kísérletek 'csúfos kudf^czal végződnek, de viszont a tulhajtásnak nem vigfuH balSfiai rmraapdigj, míg. az állami anyáké SÍ?*' ........-alapján a -telek-könyvekben a birtokok Pa pp Juon a Vaszili néven lesznek bejegyezve, a fegyelmi eljárást Papp János a Lászlóé néven nem indíthatjuk meg, mert az anyagi felelősség kimondása esetén a Papp Juón a Vásfeali d^ven álló .birtokra a telekkönyvi hatóság ném a Pap Jánosba Lászlóé kötelezettségét kebelezi be, kétféle névvel pedig egy fegyelmi ügyet nem vezethetünk, mert kimutatásunk még kedvezőtlenebb' lenne. • tr ipl a? egészségügye! illeti, bátran hivatkozhatunk a m. kir. statisztikai Ipjvatal kiadásában megjelent népszámlálási eredményekre, melyek igazolják, hogy nemcsak papirön hajtattak végre az illető törvények, dé: a• valóságban ds. A vármegye népességének szapo- rodosa a hivatalos adatok szerint a következő volt : 1869-ben 290,530, 1880-ban 273,384, 1890-ben 303,032, 1900>-bati 340jt78. Ha az 1890. évi népszámlálás adatait/ összehasonlítjuk az 1900. évi adatokkal, látjuk, hegy ^ születés és halálozás alapján kiszámított nép- sziaporódásnak 42,640 lelket (14 i%) kellett volna ki- tenrii, mig a tényleges 37,455 lelket (12.4°/,,) tesz ki, s az igy mutatkozó 5185 lélek (l-7°/n) különbözet valószínűleg a kivándorlás számlájára irható. Tekintet nélkül a hírlapi támadásokra, kénytelen vagyok bevallani. hogy egészségügyi állapotunk kedvezőtlen voltát bizonyitja az, hogy mig a 6 évnél fiatalabb lakosság átlaga (17.o%) az országos átlagnál (16.o'/n) kedvezőbb s ez tartja magát a 14 évig bezárólag, a többi lakosság aránya életkor szerint kedvezőtlenebb, úgy hogy a 60 évnél idősebbek a 7.7% országos átlaggal szemben csak 6.5%-°t tüntetnek fel, a mi bizonysága annak, hogy bár a minden tekintetben fontos átlagos életkor az 1890. évi népszámlálás adataihoz haladást mutat, még sem értük el az országos átlagot, a mi annak bizonyítéka, hogy a 7 éven alóli gyermek egészségügye a törvény alapján ellenőrizhető lévén, itt a törvény végrehajtása által sikerült az országos átlagot jóval túlhaladni, a felnőttek gyógykezelése azonban nem lévén kötelező, a vármegye lakossága még mindig idegenkedik az orvosi segélyt igénybe venni, s erre rákényszeríteni valakit lehetetlen. Vármegyénkben a körorvosi állások, nem véve tekintetbe az időleges megüresedéseket; már évek óta be vannak töltve s a fennebb előadottak igazolják, hogy a hivatalos szakközegek kötelességeiket teljesitik. A vármegye területén a magyarok 61.8% tesznek ki az .1900. évi 59 o%-kal szemben, a német ajkúak az 1900. évi 4 5%-ról leszálltak 3.3'7o'ra, az oláhok a 35.4%“röl 34.6%-ra, de mig 1890 ben magyarul beszélni tudott az összes lakosság 68 7%-a, ezen szám 1900-ban 71.2%-ot tett, viszont 1890-ben a nem magyar ajkú lakosság 23.6%-a tudott magyarul sez 1900 ban 25.i%-ot tett ki. Vallás tekintetében 1890-ben rom. kath. 16.4, gör. kath. 44.5, g. keleti 0-s, ág. h. ev. 0.3, ev. ref. 31.8, izraelita 6.4% volt, ezzel szemben 1900-ban róm. kath. 16.8, g. kath. 44.4, gör, keleti 0.7, ág. h. ev. O.s, ev. ref. 31.8, izraelita 62, ennélfogva a róm kath. és g. keleti vallásuak aránya javult, a gör kath., ev. ref. és izraelita vallásuaké hanyatlott. A 6 évnél idősebb lakosság között irni olvasni tudott 1890-ben 40.1%, 1900-ban 47.3%_______NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Ez en adatok részben megnyugtatók, részben megvilágítják azokat az irányokat, melyeket különösebb gonddal, kell ápolni, s azt hiszem nem lesz felesleges néhány adatot még közölni az 1900. évi népszámlálás alapián. I. A járások 1. Csenged terük járás íte és lakossi 85,982 k. ága: hold 27,831 lakos. 2. Erdődi J1 123,830 „ „ 29,393 3. Fehérgyarmati 11 88,126 „ „ 31,012 11 4. Mátészalkai 105,297 „ „ 41,439 5. Nagybányai 11 77,519 „ „ 31,263 11 6. Nagykárolyi 11 148,860 „ „ 40,107 1i 7. Nagysomkuti 11 88,590 „ „ 28.112 11 8. Szatmári 128 638 ,. „ 40,872 9. Sz -váraljai 11 148,837 „ „ 39,511 11 II. Rendezett tanácsú városok 10. Felsőbánya 11 11,413 „ „ 4,584 11 11, Nagybánya 36,434 „ „ 11,183 11 12. Nagykároly 11 15,574 „ ., 15,382 11 1.059,080 ,. „ 340,689 11 Sajnosán kell kiemelnem, hogy r. t. városaink fejlődése a lakosság tekintetében nem nyújt kedvező képet, mert bár Nagybánya és Nagykároly városok 14% szaporodást tüntetnek fel az országos 10 3% átlaggal szemben, ezen eredmény tekintettel a többi városokra, nem mondható, a legkedvezőbbnek, azonban még mindig jó közép helyet ad a többi városok közt, Felsőbánya lakosai számának csökkenése szomorú indokát e tisztán bánya város bányászati viszonyainak megromlásában találja s mind e három városra vonatkozólag a viszonyok javulását csak is a gyári ipar által remélhetjük, a mi magyar nemzeti szempontból is nagyon kivánatos lenne. A mi a községi számadásokat es költségelőirányzatokat illeti, van szerencsém jelenteni, hogy a költségelőirányzatok közül 1903. évre beérkezett 281 darab községi előirányzat, melyekből feldolgoztatott 76 darab s a hátralék beküldése, illetve feldolgozása iránt a kellő intézkedések megtétettek, úgy, hogy az év végére az előirányzatok szabályszerű jóváhagyással elláttatnak s a községek, miűt a múlt évben, teljesen átvizsgált költségelőirányzattal kezdik meg az uj évet; az 1901. évi számadások közül beérkezett 342 darab, melyekből elintéztetett 111 darab, a fennmaradó rész a törvényszabta időben 1903. év tavaszáig elintéztetik, úgy hogy e tekintetben sem fog semmi mulasztás fen- forogni, a tevékenységi kimutatás a jelentés végén foglaltatik. A hírlapi támadásokkal szemben kötelességemnek tartottam ezeket elmondani, melyből meggyőződést szerezhet a tekintetes közgyűlés, hogy igyekeztünk kötelességünket teljesíteni, s történtek is, vagy történni fognak mulásztások, azok minden hivatalban előfordulnak, de nem oly természetűek, hogy indokul szolgálnának a történt támadásokra, de ha figyelemmel kisérjük a közigazgatás történetét, csakhamar arra a meggyőződésre jutunk, hogy ilynemű támadások időről- időre előszoktak fordulni, anélkül azonban, hogy a bajok okát mélyebben kutatnák, vagy a bajok orvoslásáról gondolkoznának, mert ha ezt tennék, azon meggyőződésre kellene jutni, hogy az ország közigazgatása nem állhat éppen olyan kritikán alól, mint azt némelyek előszeretnék tüntetni, mert egy megromlott, tehetetlen s tisztességtelen tisztviselői kart nem tür41. szám. hetne meg’egy ország anélkül, hogy romlásba ne jutna. Midőn közigazgatásunk államosítása még mindig késik, kettőnek bizonysága, annak, hogy a mai rendszer erkölcsileg nem romlott, másrészről annak, hogy ezen közigazgatás költségei oly aránytalanul csekélyek, hogy az egyes előforduló fogyatkozások eloszlatása nem állana arányban azon költségtöbblettel, melybe az kerülne. Hosszas hivatalos működésem alatt nem állítottam soha, hogy közigazgatásunk hibátlan és soha sem kifogásolható, de az, a ki benne élt és a helyzetet ismeri, kénytelev bevallani, hogy becsületes munkát végez aránylag kevés költséggel s majd ha eljövend az uj rendszer s annak költsége, ismerik el majd a jelenlegi közigazgatás olcsó és még is becsületes munkáját. A nagybányai Kossuth szobor. A lefolyt Kossuth ünnepélyek közepett Szabó István főgymn. tanár ur nagyon helyesen indítványozta, hogy Nagybányán a város legrégibb díszpolgárai egyikének, Kossuth Lajosnak emlékére a szobra felemeltessék. Nagyon szép, nagyon helyes. Mi nagyjaink emlékét a velünk született tulajdonságoknál fogva eddig is mindenkor tiszteletben tartottuk s mig magyar él a földön tiszteletben fogjuk tartani. Érczbe öntjük kiválóink, nagyjaink alakjáf s igy biztosítjuk az utókor tiszteletéről, szereietéről. Hogy a mit bizonyít és igazol a történelem, lehessen látni is és ezzel a történelemigazsága fokoztassék. Kossuth Lajos nagyságát igazolni, bizonyítani fölösleges, az iránta tartozó tiszteletet látványosságokban kifejezni nem szükséges, hiszen ő soha sem volt az ünnepeltetést vágyó ember és alkotásainak nagysága egyenlő Magyarország nagyságával. Valami olyan kell tehát az ő emlékének, a mi fölülmúlja a hétköznapias ünneplést. Szobor kell neki. Szobor különlegesség, mely elüt a mai szoborrendszerlől; melynek alapja nem kő, melyet az idő vasfoga elmálit, maga nem bronz, mit a por belep és rozsdásit, hanem a mely ércz-alapra lenne fektetve s melynek lényén, magasztosságán, nagyságán az idő romboló foga nem pusziit. Van hazánkban Kossuth szobor bronzból elég, de ezen szobrok Kossuth emlékének a magyar nemzet szivébe, az utódokra hagyandó, vérébe átöröklött határtalan tisztelete előtt mind eltörpülnek. Olyan szobor kell neki, mely időtlen-időkig hirdesse dicsőségét. Nagybánya város fényes múltja, a közönséges földrajzi helyet nagyon fölülmáló pozicziója jogosan megköveteli, hogy itt is állittassék fel szobor hazánk kimagasló alakjának emlékére, melynek alapja érez, s melyet az idő vasfoga nem rongál. Ha az érezszoborra szánt filléreinket a szalla- gokra, kivilágításokra, szánt pénzünket összegyüjtenénk s Nagybányán, a magyar nemzeti fejlődés góczpontján — s hogy a helyet is megnevezzem — a homályban hagyott; de szép történelmi múlttal biró Klastrom mezőn Kossuth Lajos emlékére egy a fiú és leánynöven- dékek számára szolgáló, országos olcsó internátust állítanánk fel és e czélra úgy itt, mint az érdekelt szomszédos vármegyékben s talán az egész országban is gyűjtést rendeznénk : úgy érez alappal emeljük fel azt a Kossuth szobrot, a mit’én Nagybányán elképzelek. De őt nem igen szerencsésen hordozta az Isten, mert sírva panaszolta a tanító urnák, hogy tiz forintocskáját, egy malacz árát, mit reggel a hetipia- ezon koczkás kendőjének a csücskébe kötött és a ládafiába tett, Fekete Pista, ki idejár a mi iskolánkba, felbujtására tulajdon édesfia, ki a második osztályba jár, kilopta. És most nem tudja, hol a pénz, mert a mint a fia mondja, Fekete Pista dugta el valahová. — Fekete Pista ! Gyere caak ide ! — szólt neki a tanító ur. Fekete Pista nagynehezen kiténfergett a pádból a tanító ur elé. — Hát mi történt, édes fiam ? Hol van a pénz ? — A pénz ... a pénz ... ott van a Hortiék telkén, az istálló fedésében — felelt nyílt őszinteséggel Fekete Pista. — Azonnal elhozod ezzel az asszonynyal. És a mint az asszony távozott, mi újra harsogtuk : »Magunkat ajánljuk! Jó egészséget kívánunk...« Csak Fekete Pista nem szívesen ajánlta magát arra az expediczióra. De azért kis vártat múlva már hozták a pénzt negyven krajezár híjával, a mit még délelőtt elnyalakodtak ezukorra, cseresnyére. Ekkor a lani ó ur, a bűn méltó büntetéséül és nekünk is példaadásképpen, a nagy kamasz Fekete Pista hátára, a ki a kisebbet is bűnre csábitja, az ultima ráczióval vagy hármat ráhúzott és kimutatta helyét a harmadik pad utólján. Mi félve húzódtunk meg a nagy bűn hallatára. A szegény asszony pedig hálálkodva vett búcsút a tanító úrtól, ígérve, hogy otthon majd elbánik ő is azzal a másik imposztorral, t. i. a saját fiával, csak hadd jöjjön haza. A mint kimentünk az iskolából, Fekete Pistának se kellett több, bőgve iramodott hazafelé. Az apja éppen otthon volt. — Mi lelt, te ? — kérdezi az apja. — A ta-ni-tó ur ! ... — bőgött tovább Fekete Pista. — Mit csinált, te ? — Meg-vert . . . na-gyon ... — rikoltá Fekete Pisla és mutatta a hátát. Az a három pálezaütés ugyan nem nagy nyomot hagyott volna a Fekete Pista hátán; de ott kékellettek még a tegnapi kolbászok is, a miket édesanyja rakott rá az ostornyéllel valami gonosz csinyjeért, a mit később tudtunk meg, de a mivel az édesapjának nem igen dicsekedett, csak annak örült ravaszul magában, hogy most a tanítójára árulkodhat. Az édesapja sem igen kérdezgette Pistát, hogy miért történt ez a nagy sérelem rajta, hanem, mint a féle büszke paraszt ember, a ki hozzá városi képviselő is, elkáromitotta magát amúgy magyar Miskásan, elő- keritve egy-két adta-teremtettét a saroglyából és keményen megfenyegette a tanítót, hogy majd igy, meg amúgy bead ő annak a nyomorultnak. És rögtön ment Pistával együtt az orvoshoz, felvenni a Pista hátáról a vizűm repertumot, vagy régi rossz magyarsággal szólva; a látleletet. Az utón, a merre mentek, mindennütt nagy hangosan szidalmazta a szegény tanítót; kivált ha valami ismerőssel találkozott, annak még a Pista fájdalmas hátát is megmutatta és versenyre kelve szánakoztak az ártatlan Pistán és kórusban kárpálták a tanítóját. Pista meg egész utón, hogy jobban felköltse maga iránt a szánalmat, meg afeletti örömében, hogy most majd lesz a tanító nrnak. majd megmutatja neki most az édesapja, úgy bömbölt mellé, hogy majd kiszakadt a torka. Még a doktor is a fejét csóválta a nagy kegyetlenségen, látva a Pista kéklő hátát. — Csak ne kímélje, — nyomja jól meg a pennát, doktor ur. Városi képviselő vagyok, ismerem a törvényt, tudom,mi a regula! — mérgelődött a Pista apja. — Öt forint, ha megnyomom ! ösztökélte az orvos. — Nem tesz semmit. Megfizeti az a gazember, ha 100 f. lesz is. Meg ám, megfizeti ha ezer mennykő beleüt is_ Aztán meg is nyomta a pennát a doktor, előterjesztvén a kiállított levélben, hogy vastag tompa tárgy- gyal való súlyos ütéseket talált a Pista hátán, erős véraláfutásokkal, melyek csak éppen a nyolezadik nap utolsó órájában gyógyulnak meg. Kilencz napot azért nem mert irni, mert az már súlyos testi sértés vétségét vonta volna maga után, mit már a doktor ur meglehetős tág lelkiismerete sem engedett meg magának, mert ebben is már látta, hogy egy kissé nagyot is füllentett, mivel Pistának, leszámítva azt a kis verést, a mire ugyan jól rászolgált, kutyabaja se volt, mtnt a szentesi halottnak. De hiába! a pénz, a pénz. Lélek, lélek; de én ebből élek, mondogatta a doktor az egyszeri prókátorral együtt. És hogy meglehetős nyomós legyen szavainak súlya és a tanító fenyitő pálczájából a patikárusnak is legyen valami haszna; oly nagy tégely kenőcsöt és oly nagy üveg borogató vizet irt mellé, hogy nem Fekete Pista hátának, de egy hároméves csikónak is sok lett volna Aztán hozzá keményen megparancsolta, hogy öt napig az ágyban maradjon, ki ne merjen lépni a szobából, még a nyolezadik napon se, csak pihenjen még tovább is otthon, nehogy az Isten szerelméért az iskolába menjen, mert az ilyen gyenge gyermek még utóbajul szívbajt is kaphat a nagy félelemben. Pedig szegény Pista jókora kamasz volt. Valódi orosz sárczipök férfiak, nők és gyermekek részére nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipő- és - —: férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér, í Magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye.
