Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-02 / 5. szám
(2) 1902. február 2. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 5. szára. már két év óta nem élveztük, a melyet néhai Rátz Pál prépost ur évente kézbesített. Teremtenünk kell tehát az ily jótékony alapokat s elsősorban a néhai Nyirő Sándor-alapot gyarapítani, mely tervünkhöz első sorban a nemes városhoz, másod sorban a helybeli pénzintézetekhez, s harmad sorban a nemes szivü s adakozó kedvű iskola barátokhoz fordulunk segélyért. A tantestület már régebben elhatározta, néhai Világ Károly volt iskolaszéki elnökünk nevére szóló alapítvány megteremtését, melynek létesítése még mindig megoldásra vár, melylyel csak azért hallgattunk ez ideig, mert számot vetettünk az évek óta mutatkozott rossztermésekből eredő gondterhes élet és körülményekkel, jól tudván azt, hogy a nemesszivü társadalom mily sok irányban van igénybe véve. De most már azon remény kecsegtet, hogy elmúlt esztendőnk váratlanul jobb termése talán ad annyi felesleget, hogy most már a nyilvánosság elé állhatunk eme fentebb említett nemes tervünk mégvalósitásával s megörökíthetjük azon férfiú nevét, ki városunknak egyik példásan tevékeny s minden nemesebb mozgalomnak oly melegen érdeklődő tagja s a félvárosnak szeretve tisztelt »Világ bácsija« volt! Vajha megértené müveit közönségünk e felhívásunkat s támogatna e közérdekű mozgalmunkban! Nam egy-két száz, de egv-két ezer koronára leend szükségünk, hogy évente teljesíthessük a felebaráti szeretet parancsolta jótékonyságunkat! Óh ! mert mindig nagyobb boldogság adni, mint kapni — s az, ki ad, — talán nem is tudja, hogy mily kedveset cselekszik Isten előtt — kinek mondását a szentirás ekként jegyezte fel: »Ha valaki közületek a szegényekkel tesz jót, az velem tesz jót.« Vajha - ez alkalmilag elhangzott kérelem, ne csak pusztában kiáltott szó lenne, de elmélkedvén komolyan felette, akadnának elegendő számban -nemes és jótékony szivek, kik akár az általunk indított mozgalomhoz csatlakozva, — akár az ügy élére allván, ragadnák kezükbe a kezdeményezés szerepét! — Ezzel bevégezhetném czikkemet, melynek »Nyilvános számadás« czimet adtam, s hogy e czimnek hűen megfeleljek — s lefolyt ünnepélyünk valóban számadás legyen, el nem hallgathatom karácsoni ünnepélyünk egyik fénypontját, melyet központi iskolánk IV oszt tanítónője, Buday Etelka oly fáradhatatlan buzgósággal rendezett, előadatván jól betanított növendékeivel : »A törpék Országában« czimü 3 felvonásos karácsoni szindarabocskát. (Irta: A. Dreyer, németből fordította: Grusz Lipót Valér, min. r. gymn. hittanár.) A correctül betanított szereplők teljesen megfeleltek szerepüknek, midőn ez alkalmi színdarabét iskolánk leánynövendékei s a tantestület előtt — az ezen czélra fényű ágakkal kis erdőcskévé alakított III. leányosztályban oly meghatóan eljátszották, melyért nem csak a szereplő növendékek, de a fáradhatatlan rendező is méltán rászolgált kis, hálás közönsége méltó elismerésére! Ennek lezajlása után történt aztán az ajándék tárgyak szétosztása, osztályonként a buzgó és lelkűk mélyéből segíteni szerető s e ténykedésük közepette boldogságot érző tanítónők által. A délután folyamán az érdekelt szülők óhajára ismételten előadatolt e kis színdarab, szép számú hallgató közönség jelenlétében — kár — hogy jótékonyság gyakorolhatása szempontjából, nem díjszedés mellett, — mely ha filléreket hozott volna is be, de már alapját képezte volna az általam fentebb vázolt és megalkotandó segély alapnak. Sőt merem állítani, Comandáns Ragusába jött át hivatalos jelentés végett, vele jöttek le a hajóról az orvos, 2 hadnagy és 1 altiszt. Alig telt el egy fél óra, a mikor óriási robbanás rázkódtatta meg a levegőt s a parton sétálók egy nagy tüzoszlopot láttak, a melyet nem sokára a tenger elnyelt. Hogy mi okból, azt senki sem tudja, mert egy élő lélek sem maradt meg a hajón levőkből, felrobbant az óriási hadi hajó, tele a nagy lőpor készlettel és 16 ágyújával. A Comandáns, ki épen vissza menőben volt hajójára, már a parton volt, a mikor a robbanás történt s a látvány, meg a nagy felelőség annyira megrendítették, hogy ott a parton, kéznél levő revolverével agyonlőtte magát. Az orvos még ma is él Béesben, s a 2 tiszt is nem rég halt meg mint magas állású hivatalnok A mennyiben pedig Lacromán — a mint mondják — több összeroncsolt testrészeket vetett ki az erős robbanás, azokat össze szedték és e kő kereszt alá hántolták el. A szomorú esetet még több éven át hirdették a megsemmisült vitorlásnak (Brükke) a tengerből kiálló árboczai, mig végre a hajózás érdekében azokat sok költséggel eltávolithatták. A szt. Domokos rend iránt való elégedetlenségeinknek különféle kifejezést adva, lépünk kis bárkánkra, a mely Ragusa felé épen azon szomorú helyen evez át az esti homályban, a hol e tragédia hősei nyugosznak. vagy ha őket a halak fel is emésztették, de a 16 uháczius bizonnyára ott rémitget ma is a halak országában. Ember Elek. hogy a kitünően egybe és összevágó szindarabocská- nak nyilvánosabb előadására nem ártana nevezett tanítónőnket felkérni, hogy jól betanított növendékeivel nagy színpadunkon mutassa be rátermettségét alkalmilag, a mikor a nagyérdemű közönségnek igen élvezetes pár órácskában fogna eltelni üres ideje — mely alkalommal, mulatva teremthetnők meg nevezett kedves tanítónőnk szívessége folytán a kezdés nehézségét legyőzvén, az első alapot, melyet aztán könnyebben követhetne a többi! Doroghy Ignácz isk. igazgató. Bál után. Voltaképen nem bálnak készült, de azért mindenki előre tudta, hogy az lesz. Amit legjobban igazol a ren dezőségnek ama fifikus eljárása, hogy bár előre azt hirdette, hogy a kis teremben fog lezajlani, — mégis kellemes meglepetésként várta az érkezőket az előkészített »nagy terem« is. De hát erre szükség is volt, mert e nélkül itt aligha valóra nem vált volna, hogy »kicsiny nekem ez a ház, kirúgom az oldalát.« Amint hogy oíyati széles jó kedv is volt, hogy sokaknak még igy sem volt elég tágas a lokalitás. No de menjünk csak szépen sorjába. Tehát a programmhoz híven nyolcz óra után már minden hely el volt foglalva a kis terem terített asztaljai körül, még pedig olyan szép és előkelő közönség által, amilyent, hogy látunk-e még együtt az idei farsangban, — csak reméljük. Az, hogy a bányász hivatali kar szine-java a kedves igazgató családdal élén megjelent, csak természetes; de, hogy a helybeli intelligens közönség is oly szépen sorakozott melléjük, annak daczára, hogy mint tulajdonképeni barátságos bányász összejövetelre, meghívókat nem bocsátottak ki, arról tesz tanúságot, hogy mennyire szeretjük s mennyire összevagyunk forrva városunk díszével, a bányász hivatali karral. Kedélyes, vig hangulattal kezdődött a vacsora s igy volt az egész végig, amit legjobban igazol az, hogy a már megszokott rossz kiszolgálás, (amiért ne érje gáncs a rendezőséget) sem volt képes a jó kedvet elvenni; pedig hát az éhes ember rendesen morózus szokott lenni s sok asszony váltig csodálta is férjem uram türelmét, amikor szó nélkül tűrte a rendelt ételek óriási késedelmezését, holott odahaza .................... De persze nem tetszett figyelembe venni kedves Nagyságos asszonyom, hogy odahaza a férjek az urak, (tisztelet a kivételeknek!) mig itt megfordítva van a dolog, itt a nők a helyzet urai s mi férfiak örömmel ismervén el, kedves szomszédnőinkkel csevegvén, oly gyorsan múlik az idő, hogy még a pinczér lassúsága is repülésnek tetszik, Nem is akadt hát itt egyetlen türelmetlen, békételen férj sem, mert hát akadt mindenkinek egy kedves szép szomszédnője. De volt is olyan élénk, zajos csevegés és nevetgélés, hogy azt még a piczérek hangos tányér csörömpölése se n szárnyalta túl. Gyorsan múlt, repült az idő, még a tánczért lelkesedő ifjúság sem türelmetlenkedett a vacsora idő hosszúsága miatt; de azért amikor ennek az ideje is elérkezett, olyan animóval, olyan kedvvel fogott hozzá, mintha még az idén egyetlen egy zsurban sem tán- czoltak volna; mintha ez lett volna a farsang egyetlen mulatsága, pedig hát minden hétre esik egy. Tósztok nem voltak, ami helyes is, mert az a sok csevegő asszony egv-egy szellemes közbeszólással nem tudom nem hozta volna-e zavarba egyik-másik szónokot, de annál megkapóbb volt a vacsora befejeztével az a lelkes éljenzés, melyet városunk közkedvelt orvosa : Dr. Kádár ur kapott, a bányász gyűlésen tartott tanulságos s szellemes felolvasásáért. Vacsora után a fiatalság a mamák kíséretében átvonult a nagy terembe, a hol a táncz lelkes jó kedvvel s szűnni nem akaró újrázásokkal, csárdással vette kezdetéi. Sorban vonultak fel egyszerű, de Ízléses toalettjeikkel: itt egy magas, sugár, karcsú teremtés, mellette majdnem hasonmása egy majd kicsattanó rózsa, itt két, majdnem egymástól megkülönböztethetlen her- czig kis czukor-baba ragadja meg figyelmedet, ott bukkan eléd a kis pajzán, eleven Ilonka elválhatatlan sikkes franczia nevelőnőjével, majd akár csak a főző kanalat, a sétapálczát oly ügyesen forgató sport ledy lebben el előtted. Ott beszélget nagy komolyan, mintha csak prae- lectiót tartana, a különben mindig mosolygó, férfiúi önállósággal és határozottsággal bíró Margitka, ott tánczol a kis hadnagyocskával szemlesütve, a mindig kibontott hajat viselő kis bakfis. Egy csomóba bújva erősen kritizál a mamája nélkül el nem képzelhető szelíd, szende mosolygásu Médi. Az arany szökehaju kedves bébé, a két sikkes kitűnő tánczos testvérpár. De ez csak egy kis szemelvény a szép hölgy koszorúból, ki győzné őket mind csokorba szedegetni, mindegyik egy-egy szép feslő vagy kinyílt virág, mindegyik külön-külön és együttesen dísze az estélynek. A jelen volt fiatal emberek is megérdemlik az elismerést és dicséretet; a buzgó ifjúsági elnökkel élükön szép számban vonultak fel, úgy a helybeliek, mint a vidékiek s olyan jól viselték magukat, hogy méltán számolhatnak a hölgyek hálájára. Az egész mulatság szellemes rendezéséért pedig fogadja elismerésünket a buzgó, lelkes bányász egyesületi titkár ur! A mig pedig az ifjúság lelkesen hódol a nagy teremben a táncz élvezetének, bennt az ivóban lelkesen áldoz a szellemi élvezeteknek a nem tánczoló férfi sereg Külön asztalok köré csoportosulva tárgyalnak, mindegyiknél járja a sziporkázó ötlet, egy-egy jól sikerült élez hangos hahotát fakaszt. De egyszerre egy jól ismert, kedves férfiú baritonja üti meg füleidet s erre csend lesz az ivóasztaloknál, mindenki a szép, mélabus kuruez nótákat élvezi! Még egyszer végig sétálok a termeken, rendíthetetlenül áll a mulatság mindenütt, mintha csak most kezdték volna, pedig már közeleg a reggel. Kilépek az utczára, előttem mindenütt csillog a hó, mint a kristályos ezukor. Oly jól esik ebben gyönyörködnöm, összhangban van ez hangulatommal, hiszen bennt még most is reggel felé csillog a szeme mindenkinek a jó mulatás örömétől! Felejthetetlen est és ha nem tudnám, hogy a legközelebbi szombaton újból találkozunk, szomorúvá tenne az elválás gondolata, de igy örvendek. hogy válunk, azért, hogy újból találkozhassunk ! A viszontlátásra ! • K. Heti krónika. Most van az az időszak, mikor a medve kijön az odújából s ha látja, hogy enyhe az idő, akkor visszatér és tovább alszik. Egy maczkó csakugyan ki is jött a Rozsály alól körül tekinteni, de vissza már nem mehetett, mert az ott vadászó grófok közzül szépecskén leteritette valaki. így most már senki sem tudja közzülünk, hogy milyen idő lesz, mivelhogy nem tudjuk, hogy visszatért volna-e a maczkó vagy sem. A medve tehát örökre adós maradt a felelettel. Az itt időző mágnások nagyon megszerették vidékünket, voltak a bányában s az o't látottakról a legnagyobb megelégedéssel szólanak. Kimentek Feketepatakra, Kőbányára s látva a gyönyörű vidéket, meghosszabbították itteni tartózkodásukat, sőt hírlik, hogy elhatározták azt is, hogy vadászkastélyt építenek vidékünkön. Valóban örömünkre szolgál ez a hir, mert hiszen mi,Nagybányaiak, mindnyájan azt szeretnék, ha mindig csak szépet, jót hallanánk erről a vidékről s ha az idegeneket ide tudnók vonzani, erre az Istentől sok természeti szépséggel megáldott helyre. Éhez azonban az is szükséges, hogy mi magunk is szeressük Nagybányát, szeressük pedig főleg az által, hogy békességben és egyetértésben töltsük el a csendes, kis városi napokat. A héten sok történt a békesség érdekében s lassanként, remélhetőleg megértjük egymást. Arra valók a farsang mulatságai is, hogy összehozzák a társadalom különböző rétegeit. Még három nagy bál van hátra s ezeknek kedves órái bizonyosan nem a szomorúságnak, de a jó kedvnek s a barátságos érintkezésnek terjesztői Esznek. Melyik lesz népesebb, azt kitalálni bajos dolog volna, de hogy mind a három sikerülni fog abban ma már senki sem kételkedik, legkevésbbé a krénikás. Domahidy Ferencz Szatmár vármegyének gyásza van. 17 éven át volt főispánja Domahidy Ferencz hunyt el a napokban. Nem régiben még városunkban időzött s a kaszinó tagjainak jól esett a régi idők e derék, tisztes alakját látni maguk között. Erőteljes, szívós férfiúnak látszott, de a súlyos betegség mégis győzedelmeskedett testi erején. Domahidy Nagybánya városának is főispánja volt, rövid ideig, mert 1876-ban elvették önálló törvényhatóságunkat. Ö 1875-től 1892-ig volt Szatmármegye főispánja. Nagybánya azon kevesek közé sorozta, kiket díszpolgári okie- levéllel tisztelt meg. 1824. okt. 14-én született Angyoloson, iskoláit Sárospatakon, Pozsonyban végezte. 1844. jurátus volt a pozsonyi ország gyűlésen 1848-ban százados volt s katonai vitézi érdem’ renddel tüntették ki. 1860-ban főszolgabíró, azután orsz. képviselő, majd főispán lett. Köztiszteletben állott ember volt, kinek elhunytát általánosan sajnálják. A család gyászlapja ez: Domahidai Domahidy Viktor és neje gróf Teleki Blanka, gyermekeik : György és Ferenczczel, domahidai ßzivavlka V V V „Sahara“ A dohányzóknak igazi élvezetet csakis a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarka hüvely a „Sahara“ nyújt, mely a dohányzás alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól I Egyedüli készítők: ELSTER TESTVÉREK, Lemberg. v v v íjÜDelyefi Nagybányán kapható: HARACSEK VILMOS UTÓDAINÁL.
