Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
(2) 1902. augusztus 31. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 35. szám. szoba, konyha, magas padlására tágas lépcső vezet föl, ott a sok jó előszéna, majd elválik, miért. A másik házikó igénytelenebb, közepén nyitott szin, állatnak, embernek kedves tanya a hóbart, zivatarban ; két végén tágas két szoba, bútor nélküli bár, de szalonnál drágább, ha viharban benn lehetsz. Padlása szintén rakva szénával. Az elkerített tágas udvaron hosszú, zöldleveles szin alatt kasza-alakra törve kél asztal, fehérre terítve porczellán készlettel, kristály poharakkal 80 emberre. Mibe került az, e törékeny vagyont fölczipelni ide, háti kosárban, hogy meg ne sérüljön! Másik sarokban, másik zöldágfélszer alatt ruhatár berendezve, számot kap minden beadott motyó csomag, ruha, akár a redutban, e szin másik részében kőbányai, Dréher és sikárlói palaczkok százai és százai dideregnek a jégben, hogy nem sokára fölmelegitsék, földerítsék a fáradt utas tömeget kivétel nélkül. Ily óriás munka, most, mikor egész héten át szakadt az eső és itt se sörgyár, se rakott pincze, se rakott jégverem. Baltay, Baltay! miket nem mtíveltél! A házak mögül fölszáló füstoszlopok és finom illatok gyanitlatják, hogy nem hiába készült ez a szép teríték, nagy dolgokban fárad az a 10—15 piros arczu, majd el égő, fehérruhás menyecske és leány. Egyszerre néma »csendre velődnek mind s figyelemmel néznek a házba.« Felsőkapnik lelkésze főtiszt. Kis János ur, teljes ollári díszben, segédeivel a tornáczra lép, keresztet vet s csengő hangon beszélni kezd, elmondja az összejövetel czéljáf, mi e hajléknak felavatása, megnyitása; az pedig ősi jó magyar szokásként úgy esik legjobban, ha Isten nevében, Isten segélyével történik, a kit »dicsőit a Zenit és Nadir, a szélvészek bus hangja, az égi láng villáma, kinek alkotásait hirdetik harmatcsepp, virágszál . . .«, hirdetik, kivált itt. ebben a mérhetetlen nagy templomban. itt a Kárpátok fenséges bérczei közt, hirdessük mi is itt e mag s oltárnak, az 1448 m. magas Out innak zsámolyánál és hirdessük valahányszor a természet szépségeinek, csodálatainak szemléletében elmerülünk, ismerjük meg nagy müveiben a legnagyobb Alkotói, kinek léte ime..............ragyog, világit előttünk, mint a nap, »de szemünk bele nem tekinthet.« S igy tovább, gyönyörű szó oldatában mély vallásosság és költői fenszárnyalással fejtegette mily hasznos üdvös testre, lélekre a természet fölkeresése, szeretése, ez ipditja útnak a turisták százezreit, a természet barátok, tudósok rajait mindenütt, már nálunk is — a Kárpát-egyesület munkái révén, hogy mind jobban-jobbnn megismerjük e szép Haza hegyeit, vizeit, kincseit, áldásait és megszeressük azt és halálunkig ragaszkodjunk hozzá, mert hisz nekünk »Itt élnünk és meghalnunk kell.« Azért épült e kis hajlék is, hogy legyen védő színe, édes menedéke midazok- nak, kiket akár hivataluk, akár a természet kutatása, akármi utjok erre hoz, találjanak itt menedéket jó és rósz időben mindig . . . ho«szu éveken keresztül. S szép magyar imában (erdélyi rítus) esdé le rá az Eg áldását s beszentelé azt. Nyomába Pap Márlon ur lelkes beszédben emlékezett meg a magyar kultúra haladásáról, terjedéséről, kivált a turistikának e téren való terjedéséről, mely ime már a Gutin rengetegében is ösvényt vágott magának. Há'ával éltette e menedékház megteremtőit, megépitőit, elsősorban Darányi miniszter urat, ki maga is nagy természet-barát, ki megengedte s a Kárpát- j egyesülettel egyült épitL Ite e hajlékot az erdészet czéljaira s a turisták javára, védelmére; Szabó Adolf erdőigazgatót, kinek serény felügyelete alatt folyt a munka s végül, kit legelői lehetett volna említeni — Baltay János főerdészl, ki időt, fárad ágot nem kiméivé, fél év óta Barosi erélylye! dolgozott, hogy a lehetet- 1 lennek látszó vállalat, a rossz idők daczára is, ime készen álljon. Határtalan lelkesedés, viharos éljenzés követe a szónok szavait; Baltay egész sáppadlan a mély meghatottságtól, alig juthatott szóhoz, csak ennyit rebegelt: Szívesen lettem a közjónak, tettem Istennek, légyen hála, hogy sikerült. Boldog vagyok, hogy kedves hazánknak e téren is szolgálhattam. Éljen a magyar Haza! A mi közös édes Anyánk! Az öreg Gutin nem hallott még olyan éljenzést, mint most következett, de Baltay röktön elnémító azt, t. i. magasan meglengetve Karulyos-kalapját, rákezdle — Kölcsey hymnvsza' szép tenor hangon, belevágot a két zenekar s a roppant néptömeg fájó lelkesedéssel befejezte a fenséges ünnepélyt, Újból előlépett Ballay és jobb keze, osztályosa a mai nagy munkában is Bradofk ; Frigyes mérnök ur és sürgették a vendégeket: asztalhoz urak, hölgyek, mert a szakácsnők türelmetlenkednek. Nem kelleti nagy unszolás, helyén volt. mindenki, az újabban érkező bányai és felsőbányái rajokat kivéve, de ezeknek is terítettek másutt; a hol 80 eszik — mondák a házigazdák — olt 20 —25 vendég még meg se kottyan. Apró kislányok szórták szét az asztalra — a kapniki sajtó első és kedves termékét, a díszesen irot- étlapot, mely emlékezet okáért, kell, hogy ide jöjjön, hogy majdan a 25, vagy 50 éves jubileumkor a gyérét kok lemásolhassák azt: Gut ini áldomás, 1902. aig hó 17. Étlap. Délben; 1. Finom gulyás — vadászmódra. 2. Nyárson sült csirke, alá Gutin. 3. Vegyes sütemény ós borkorcsolya. 4. Sajt. 5. Giardinettó eredeti, a vágásból. 6. Mocca tűzessen. Il-ik lap. Italok árai: 1 liter sikárlói, tavalyi 60 fillér. 07 liter sikárlói, tavalyi 44 fillér. 3/4 liter sikárlói 1898. évi 60 fillér. s/4 liter Öalaton-me léki 60 fillér. Egy kisüveg sztojkai viz 20 fillér. Egy üveg kőbányai sör 40 fillér. Fürge erdőkerülők s még fürgébb hajadonok felhord tá k aztán a jó ételeket gyorsan, forrón, akkár csak a »Tündérlak Magyarországon« ez. darab szellemei. Az étélekről csak annyit, hogy azok egytől - végig a legpompásabb remekei voltak azoknak a régi jó magyar ételeknek, melyek nagyanyáink, jó anyáink büszkeségei vollak mindig, no meg a c«alád lefőbb kincsének az erőnek, vas-egésségnek megőrzői. Hála az Égnek vannak még derék magyar nők, kik szintén nemes büszkeségüket helyezik ily ételek elkészítésében s ez nekik inéi tó dicséretükre szolgál ép a mai korban, mikor sajnos légió már a Nagysámok száma, kik az efféle női foglalkozástól megvetéssel fordulnak el, inkább az utc/ákat, viziteket rój jak és kosarazzák a kifőzök furcsa kolyvalékát. Le is rí a hatás a fogyasztók arczairól. A Guiinról hangosan zengett a dicsérete jeles szakácsnőinknek, zengjen is mindig! Fekete kávé előtt szívességben kifogyhatlan házi gazdánk Baltay ur megint kedves meglepeté-t szerzett vendégeinknek. A kedves apró Galateák mindenki elé finom c inos japáni papir-szalvétkákat r iktak, de a legtöbb vendég tározójába rejté azt, hogy haza vigye Gulini emlékül. E'késtek a jó gondolattal, Ballag ur itt is megelőzze őket: ő maga hordta körül a Gutini csinos, hanicskás képes levelező lapokat, külön a nőknek, külön való a férfiaknak. Volt kaczagás és hangos reclamálás, mikor kivált a kapkodásban egy-egy nő a másik fél lapját találta elvenni. . . . Baltay ur figyelme oly éles volt, hogy felhívta az ünneplő közönséget, vesse csak bele megirt ansichtosát a menház oldalán elhelyezett gyűjtő szekrénybe, holnap repül az mind Kapnikről a világ minden tájéka felé. Hol és mikor voll, vagy volt-e valaha ilyen vendéglátó gazda? Baltay! Baltay! Miket kigondoltál! Délután 3 felé járt az idő. a társaság fiatalabb része nagyon mozgolódott, mert két zenekar nagyon tüzes darabokra gyújtóit; gyors asztalbonlás után megeredt a táncz, a népünnep, póznamászás, jutalom kioszlás slb. Többen elnéztük a hullámzó tömeget; hozzáértők legkevesebb 1000-re tették számát a nagy réten hullámzó, futkározó, mulatozó szép közönségnek. Több csoport igyekezett föl a Gutinra ; innen már nem nagy sor meglenni a 300 m. emelkedést a szép műúton, melynek minden századik fáján olt fehérlenek a szép jelző-táblák, melyekkel megrakta őket Baltay, hogy vezetőre se szorul többé a teljesen idegen vendég se e szép rengetegben. Este 7 óra felé uj lálványosság lett, fényárban úszott az egé°z tanya és környéke, lobogott a tenger sok gyertya, (pedig nincs is gyertya-gyár Kapuikon) s mindezt tullobogta a nagy mágia fénye, melynek lángját csendes méltósággal hajtogatta erre-arra a völgyből felszálló enyhe esti szellő E kivilágításnál ültünk vacsorázni még 66-an udvari vendégek, mert künn a réten még több csoport nép hevert az apró tüzek, tarisznyák körül. Fogásunk igy szólt: Étlap — este — 1. Borjupörkölt burgonyával szaftosán. 2. Csirkepecsenye alá Kárpát-egylet. 3. Sütemény. 4 Sajt és Mocca. Mondhatom, hogy daczára a délutáni táncznak, kirándulásnak csak gyenge kárt tettünk a bő vacsorában. már >ugy eltörődtür.k az évé«, ivásban.« Pihenni vágyott mindenki, legkivált a nők. kikel, az 5 órai kocsizás, táncz, kirándulások ugyancsak próbára tettek. Sok vállalkozó a máglya körüli selyem réten vetette meg ágyát, luskót, forgácsot gyűrvén feje alá, a nők hálóterme lett az urilak padlása, hol a »Lekaszált fű. melyből fölhat Leikeinkhez még az illat,« (Iduna) hófehér lepedővel lelerilve angyali édes nyughelyei nyújtóit az elfáradlaknak. Az volt a diszmenet, mikor a sok szép hölgy villámán haladt föl a kakasülőre, mint a lyukok napnyugatkor teszik, .... csakhogy ez gyémánt kiadás volt. Előkelőbb vendégeink a földszinti szobában kaptak illatos szénát —■ nyugvó helyül; a többinek legyen mágához való esze, keresse meg vaczkát, a hol tudja. Én a máglya körül kezdtem meg a szállási, de 10 óra után az élénk szél 10—12 méierre is csapkodván a lángot ide-oda, megszöktem szerencsét próbálni a — másik ház körül. Zsúfolva volt minden. Végre sarokkal, könyékkel hóditottam magamnak egy kis helyet, szénát és a rag alatt elnyujtóztam úri kényelemmel s kezdtem szundikálni. De lehetetlenséget próbáltam ezzel, mert ami elevenség, csintalanság, kutyaság csak beszorult a fiatalságbi egy éven át, az most mind napfényre — illetőleg máglyafényre került: czipő lelo- pás, szájbetömés szénával, köntös orzás, nyávogás, gőzös fütty, kakas szó — mert mondák 11 óra már meg van stb. váltogatták egymást. Végre midőn már-már kifogyni látszottak minden szilaj tudományból, egy vállalkozó azt súgja oda lenn jó fenszóval: Fiuk! Én riadót fúvók evvel a nagy trombitával, melyet most csentem. Halljuk súgta neki 10 is egyszerre. S a Kain-fajzat ijesztő repedi hangon bele is fohászkodott a csehinstrumentumba. De megszóllak erre valahonnan az alvilágból ékes szava Mikes főerdésznek: Elhalgass azzal a kürttel azt a Gutin fölött hunyorgato ragyogó csillagát a kötnivaló mivoltodnak, mert ha meg ukkansz, utánnad mászom te pokol poz- dorjája, elérlek, ha a Gönczölszekeren ülsz is, fejeden töröm össze azt a sárgaréz jószágot, aztán tarkódnál fogva ledoblak a Gulin mély-éges mélyébe s kalimpá- zol le, mint második Luczifer s meg sem állasz. mig a nyegrefalusi biró ganédoinbján nem vetsz tótágast. Használt a szelíd vadász-ömlengé«, csend lön pár mp.-ig, de akkor valahol a széna között megszóllak egy árva unka-béka: Üm . . . felek neki másik: Hűm . . . aztán a többi Hűm . . . üm . . . hűm. Kedvet kapott erre a magyar béka is és kérdi: Mit vársz . . . mit vársz? Nadrágot, nadrágot. . . . Wasz . . . Wasz . . . kérdi a német béka : korek, korek . . korekekeke . . . válaszol egy éles oláh-béka s rázendíti újra mind a három fajta. Lett erre aztán egetverő hahota minden oldalról. De már ezt az ég is megsokalta. Egyszerre irtóz- tató zuhogással, kopogással megeredt a jeges zápor s mellette oly irlóztató erős, zugó szélvész, hogy szentül hittük, menten repülünk házastul, bárkástul oda, hova előbb a trombita-művészt menesztették. Hanem a fáradság győzött a bágyadt szervezeten, él csendesedett erre mind és aludta az igazak álmát. De úgy gondolom senki sem aludt édesebben, mint vendéglátó gazdánk Baltay ur arra a 3 hónapi izgalomra, meg a mai páratlan vendégfogásra, melynél nem történt egy mákszemnyi baleset, vagy kellemetlenség, vagy hiány se, melyhez hasonlót ritkán hali ma már az ember Magyarországon is. Melyre úgy hiszem örömmel és hálás szívvel gondol vissza minden gu'ini vendég, valahányszor említeni hallja, vagy olvassa a kedves emlékű Gutin nevet. Benoslk János turista. Heti krónika. Lezajlott tehát a nagy konczert is. A ruganyos kocsik csak úgy recseglek-ropogtak a Nagyszálló felé. Nagyszámú, elegáns közönség töltötte meg a termet s áldozott a múzsáknak jókedvvel. A hetét tehát a zsidók kezdették meg — ha ugyan igaz az, hogy a hél vasárnap kezdődik — s mondják, hogy az ilyen hét szerencsés szokott lenni. Hogy egyeseknek mennyiben volt szerencsés, azt kiki vallja be odahaza magának saját titkos hajlékában, de hogy a városnak szerencsés, azt. bizonyítja az u. n. Istvánnapi vásár, mely annyira forgalmas volt, mint 16 év óta soha. — Sok szép pénzt hagytak itt a vevők a jószágokért és az soha sem baj, ha egy kis pénzhez jut az ember. Persze tisztességes utón s nem úgy, mint a hét egyik hőse. a kiről a napi hírek rovatában talál felvilágosítást ugv a nyájas, mint a nyájatlan olvasó. Mit mondjak még? Miről tudósítsak? talán legjobban jellemezem a helyzetet, ha azt mondom, hogy most már lehet hozzánk jönni nyaralni, mert megszűnt a ragály, de oh fájdalom, a viszonyok iráni érzéketlen közönség épp most tömegesen elszáll, más tájakra költözik tőlünk, itt lévén az életbevágó Szeptember. Meghízott és piros képű nyaraló vendégek helyett százránczu homlokos, gondteljes apák búnak eredten özönlenek a városba s velők a dicső, nagyreményű csemeték, kik aztán a czinteremben megteremtik a második vásárt az ócska könyvekkel. Tessék megnézni, mily szokatlanul népies a Deáktér, észlelni, mennyire intensiv az avultabb tankönyvirodalom iránt az érdeklődés s akkor mindenki tisztább lehet a helyzettel, hogy a hazajövő bárdolat- lan oszlopai a csiszolatlan intézetbe készülődnek, mint a gyülekező fecskék a meleg égöv ala. És mikor nem volt ez igy? Oly unalmas minden, hát tavaly szeptemberben nem ezt kellett Írnunk ? Valóban, az élet egy rokkant, verkli s a ki a recsegő, ropogó ócska nótákat kénytelen leverklizi, az nem a kintornás, hanem a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Zsigmond Sándor tiszántúli kerületi főjegyző ev. ref. püspökhelyettes f. hó 29-én városunkban időzött vejének Soltész Elemér helybeli ref. lelkésznek házánál. A nagybányai izr. »Fillér Egylet,« folyó hó 24-én igazán művészi niveaun álló hangversenyt rendezett. A hangversenynek jó ízléssel beosztott műsora, valamint a szereplők kiváló tehetsége e város jelen volt intelligentiájának igényeit minden tekintetben kielégítette. Felülfizetők névsorát, valamint, az eredményt térszük miatt jövő számunkban közöljük Hymen hir. Bácz István szatmári kereskedő ma tartotta esküvőjét Altnéder János helybeli polgár leányával, Jolánnal.
