Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
Nagybánya, 1902. Augusztus 3. — 31. szám. XXVIIT. évfolVafltiTni TÁRSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre L Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések; reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Uj éra. Nem habozunk bevallani, nekünk úgy tetszik, mintha az utóbbi években uj éra köszöntött volna városunkra. A hosszú ideig tartó aléltságot az élet egészséges lüktetése váltotta fel s a bürokratizmust, mely szinte abszorbeált mindent, most az életrevaló ideák egész seregének megvalósítására irányuló törekvések szorították háttérbe. Hogy csak egy-két dolgot említsünk fel, itt van az ipari hitelszövetkezet megalakítása, mely szövetkezet elismerést érdemlő elnökének s tisztikarának önzetlen működése mellett már is igen szép eredményt mutathat fői; küszöbön van, már csak napok kérdése az ipartestület végleges megalakulása, melynek működésétől iparosaink, hogy minő üdvös eredményeket várhatnak, különösen ha a tömeges szállítások elvállalásának lehetőségét veszszük tekintetbe, azt alig szükséges fejtegetnünk. Nemrégiben a képviselő-testület óriási nagy szótöbbséggel elhatározta a vízvezeték létesítését, melynek létesítése nélkül arról, hogy Nagybánya valamikor nyaraló teleppé fejlődjék, még csak ábrándozni sem lehet. A vízvezeték kérdésével szinte párhuzamosan merült fel azon indítvány is, hogy nyaraló vendégeink részére nyaralókat építsünk, hiszen a múltban is megtörtént, a jelenben is megtörténik, hogv a messze földről Nagybányára érkező nyaralók csak azért utaznak tovább erdőkoszoruzta városunkból, mert itt megfelelő lakást nem kaptak. A tanács előterjesztésére a közgyűlés kérte a földművelésügyi minisztert, hogy egy kerületi kultúrmérnöki hivatalnak Nagybányán leendő felállítását engedélyezze; hasonló tárgyú kérelemmel fordult a tanács a belügyminiszterhez is, hol egy bábaképző intézetnek kérte Nagybányán leendő felállítását. Mind-mind igen életrevaló idea, melyek hivatva lesznek a város és polgárainak jólétét előmozdítani s melyeknek kezdeményezéseért s tapintatos keresztülviteléért méltó elismerés illeti meg a tanácsot, de a közgyűlés tagjait is,hogy ez ideák megvalósítása elé akadályokat nem gördítettek. Most újabban ismét egy igen nagy fontosságú s eredményeiben messze kiható kérdés tárgyalása előtt állunk, melyet bátran nevezhetnénk a fentebb érintett kérdések korollariu- mának. A nagybánya-felsőbányai vasút ügyéről van szó. Hogy e vasút ki vagy ki nem építése minő fontos, vitális érdekeinket érinti a testvér város szintén vitális érdekei mellett, azt azok előtt, kik valaha csak valamennyire is foglalkoztaka gazdasági kérdések tanulmányozásával, vitatnunk nem kell. Annál meglepőbb hatást tettek reánk azon nyilatkozatok, melyek ez ügyben a legutóbb tartott közgyűlésen elhangzottak, hogy ugyanis hozzá kell járulnunk valamivel a felsőbányái vasút kiépítésének költségeihez, nem ugyan azért, mintha abból városunknak legkisebb haszna is lehetne — sőt még kára is lehet — hanem a testvér város érdekeire való tekintettel. Hogyan ? Ezt ugyan megérteni aligha lehet. Ép olyan érvelés ez is, mint az, hogy ne építsünk nyaralókat, ne csőditsük ide az idegeneket, mert azzal csak magunk kárára a piaczunkat drágítjuk meg. De hát, urak, a mit más réven az itt időző idegenektől, ha nem is mindnyájan közvetlenül, de közvetve mindnyájan nyerünk, az semmi ? Vájjon, ha áz iparosnak, kereskedőnek, földművelőnek já! megy a dolga, nem jobban megy ott dolga egyúttal mérnöknek, orvosnak, ügyvédnek, tisztviselőnek? Tehát nemcsak a testvér városra való tekintetből kell valamivel segítenünk e vasút ügyét, hanem a magunk vitális érdekei is megkövetelik, hogy mindent elkövessünk, hogy e vasúti ügy kérdése minél előbb és pedig kedvezően dőljön el. A szépen megindult széleskörű s a polgárság anyagi helyzetének javítására irányuló akcziót kicsinyes okokból megakasztani nem szabad, hanem egyesült erővel kell munka - kodnunk azon, hogy kincses Nagybánya mint a múltakban, úgy a jövőben is ne csak névleg, hanem valójában is kincses legyen. Városi közgyűlés. — 1902. julius hó 30-án. — A városi képviselő-testület az elmúlt héten ismét közgyűlést tartott. A város érdekeire való tekintettel jól eső érzéssel konstatáljuk, hogy a huszonhat fokos hőség nem hütötte le a városatyák buzgalmát, ellenkezőleg a tömeges megjelenés mellett még fokozta a vitatkozó kedvet. Egyes kérdéseknél csinos, formás beszédek hangzottak el, melyeknek érdekességéből mitsem vont le az, hogy egyik-másik beszédnél téves lévén a kiinduló pont, nem lehetett tévedés nélküli a beszédből levont következtetés sem. Különösen a felsőbányái vasút felépítéséhez adandó hozzájárulás támasztott nagyobb vitát, de a közgyűlés érdemileg e nagy fontosságú kérdésben nem határozott, hanem utasította a számvevőséget, tegyen jelentést arról, hogy az adandó hozzájárulás minő alapból fedeztessék. A közgyűlés egyéb tárgyai az előadók javaslatai szerint intéztettek el. Elnök: Torday Imre h. polgármester. Jegyző: Egly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Miskolczy Sándor dr., Pap Zsigmond, Petky Károly. A hitelesítés ideje f. évi augusztus hó 10. 1. Tárgyaltatott Szatmárvármegye törvényhatóságának határozata, melylyel az 1901. évi árvapénz- tári számadásokat jóvagyja. Tudomásul vétetett. 2. Hollós Jakab főfelügyelő, mint a nagybánya- felsőbányai h. é. vasút engedményese 20,000 korona törzsrészvény jegyzését kéri. A gazdasági s pénzügyi bizottság a kérvényt pártolólag terjeszti a közgyűlés elé azzal, hogy a törzsrészvények ára fejében a város állal szállítandó természetbeni szolgáltatmányok is beszámíthatók legyenek. A közgyűlés a kérvény tárgyában ezúttal érdemlegesen nem határozott, hanem utasitotta a számvevőséget, tegyen jelentést, hogy a jegyzendő törzsrész- vények ára minő alapból fedeztessék. 3. Tárgyaltatott özv. Bilcz Istvánná kérelme, melyben néhai férje személyéhez kötött illetmény kiutalását kéri az ideig, mig az újonnan megválasztott gör. kath. szert, lelkész helyét elfoglalja. A közgyűlés a kérelemnek helyt adott azzal, hogy az illetményre azonban folyamodó 1902. év de- czember 31-én túl semmi körülmények között igényt nem tarthat. 4. Olvastatott Kornis Ernő malombérlő kérelme, melyben a kis- és zazar malom bérletét árverésen kívül ujabbi hat évre részére átengedni kéri. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Elmondtam a. ... Elmondtam a virágoknak Mint szeretlek, mint imádlak, Szavaimra kelyheikbó'l Mámoritóbb illat támadt. Elmondtam a .csillagoknak Csöndes, néma .éjszakákon, Ragyogóbban tündökölve Hirdették ők messze tájon. Elmondtam az esti szélnek Amint halkan tova repkedt S az én tenger szerelmemről Mondott dalt a leveleknek. , Tudta minden, megértették Mint imádlak, mint szeretlek: Csak te voltál, ki nem értett, A te hideg, büszke lelked , ., A fürdőbiztos. A kapunk aljában mégegyszer szigorúan .szemügyre vettem a nagypöcsétes Írást, hogy teljesen rendben van e, .azután a legörvende.tesebb arczot öltve fel, három-négy lépcsőt ugorva siétlem- a harmadik emeletre Bibulusné asszonyhoz, kiben én a feleségemet tisztelem. Természetesen, amire szemei elé kerültem, lihe- gésemmel elhajthattam volna egy gyorsvonatot, de szólani egy mukkot sem tudtam ; a nagypöcsétes irás lobogtatásával, szemeim ragyogtatásával s az örvendező mosolyoknak mosolyokra való halmozásával akartam tehát megértetni vele azt a nagy Szerencsé', mely minket ért. Bibulusné asszonyt azonban legkevésbbé sem halották meg e külső szceneriák s hnrmincz fokos Celziusban gyuladozva, jéghidegen kérdé : — Főnyereményt ütöttünk? — Igen. . . azaz . . . mégsem ... de . . mégis . . igen,.. Feleségem összeránczolta a szemét, a mi annyit jelentett, hogy miféle ostoba beszéd már ez? Kénytelen voltam tehát folyékonyabb és határozottabb stílushoz nyúlni. — Asszony, fürdőbiztos vagyok! Itt az irás! Bizony! A maga urát fürdőbiztosnak nevezték ki! szóltam folyékonyabb s emelkedettebb hangon. Végig betűzte a kinevezési okiratomat, nem valami nagy vagy túlságos bizalommal csekély személyem iránt végig fürkészte, megtapogatta a pecsétet s csak miután meggyőződött, hogy az az okirat valóságos okirat s minden hamisitás ki van zárva, kérdezte : — Mi az a fürdőbiztos ? — Hát biztos. Fürdőbiztos Tudja, aki biztosítja a . . . Szerencse, hogy idejekorán észrevettem, minő ingoványba csaló utón indultam el a magyarázatommal, tehát nagy gyorsan visszafordultam. — Tudja aranyosom afféle, mint teszem egy miniszteri biztos. Ez aztán tetszett; valamint minden asszonynak szörnyen imponál minden olyan hivatal, melynek titulusában bent van a miniszteri szó. Édesdeden hozzám simult s átölelt. — Nagy fene ur, mondhatom! — adtam át magam teljesen a boldogságnak. — És azután mondja édes, miféle fizetség jár vele? — Hm, hm, — vett rajtam erőt a köhögés — fizetség? Hát bizony hm . . . azzal nem nagy sallá- zium jár. Hiszen tudja édesem, ez inkább bizalmi állás, méltóság, titulus, mint kenyérkereső beamterség. Istenem, beamterség! Micsoda ehhez képest egy méltóság! Feleségem felbiggyesztett ajakakkal és igen vegyes érzelmekkel hallgatott egy ideig. Talán még rá is kell majd fizetnünk erre a méltóságra ? — Azt már nem. De nem találná maga is furcsának, édes, ha teszem egy kir. tanácsos, azért, mert kitüntetik, ráadásul még fizetést is kérjen ? Éppen olyan fura dolog lett volna, ha én, uj méltóságomért holmi hitvány bérköveteléssel állottam volna elő Él kellett ismernie, hogy érvelésem kitűnő és álláspontom megdönthetetlen, de ez nem igen volt vigasztaló hatással reá. — Vitulus sine titulo! — fitogtatta latintudományát. — Nó, nem épen. Ezzel a méltósággal az jog jár, hogy az ember ingyen fürdőzhetik. — Ingyen fürdőzhetünk ? — vágott szavamba tágranyilt szemekkel. — Ingyen fürdőzhetik az ember. — Fürdőzhetünk! — korrigálta ki szavaimat. Oh, a nagy természet sohasem produkált még oly csodát, hogy nyájasan mosolygó, aranyos sugarakkal telehintett kék ege oly villámgyorsan boruljon el, mint elborult feleségem korrigálására az én nyájas ábrázatom.
