Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
(2) 1902. julins 6. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 27. szám. tár. jobbra a bányászati, balra az erdészeti szakosztály. Osztom véleményed, mit szőke és barna szépségben teremtett az Ég, itt megtalálhatod. Amott a város tanácsa, díszítve a legszebb menyecske s a legfessebb lányokkal. S a mint elsétálunk mellettük, nagy érdekkel hallom német kiejtéssel magyarul s angol sablonnal németül konverzál a társaság két szépje. Egész kis nemzetközi társaság. Most. felhangzik a zene, kezdődik a tánez. Csárdás a beköszöntő s a viruló élet úgy oda csoportosul a tribün alá, mint a vihar idején duczhoz simul párjával a galamb. Ropogják vígan, odaadással, karolva egymást gyöngéden s a hegedűvel versenyt felhangzik egy-egy ifjú ajkáról »akár milyen havas eső esik .. .« S az idegenek elragadva állanak a szilaj kedv láttára s mig a csárdás nevét tanulják, már inog lábuk alatt a talaj s egymással versenyezve próbálnak velünk tartani. A kitűnő mulatság csak úgy érhetett végett, hogy elkergette szülejét a Hajnal s tüzes paripáján felhajtatott az égboltra Hajnal fia a Nap. De a szépek réme a férfit nem riasztja. Mentünk az ivóba. Ládd ott az asztalfőn ül Sz. Geyza, fáradhatatlan rendezője a mai mulatságnak, jobbra tőle egy Alldeutsch, balra a szőke cseh, mellette baritonhangon próbakisérleteket tesz egy német nótával a bányajogász úr. De hallga: most feláll Sz. Geyz i, ékes szavakkal üríti poharát az idegenekre, mire válaszol a német s elmondja a mit mi már úgyis tudunk, nincs a magyar vendégszeretetnek párja a világon. A lélekemelőén szép mulatságnak vége, távolból* el-el haló hangon hallszik egy-egy akkordja a szép bányászdalnak: »Isten veletek czimborák, tovább, tovább 1« Ez volt a hét krónikája. p. j. Különfélék. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki osztálya f. évi junius hó 28-án d. u. 4 órakor a kir. bányaigazgatósági tanácsteremben rendkívüli osztálygyülést tartott, melyen Neubauer Ferencz kir. bányaigazgató elnöklete alatt megjelentek Farkas Jenő és Grillusz Emil alelnökök és 30 tag. A gyűlés legfontosabb tárgya az országos egyesület aiapszabálytervezetének tárgyalása. Azon alkalomból, hogy az egyesület székhelye 1903. január 1-től Selmeczbányáról Budapestre áttétetik, melyet az osztálygyülés egyhangúlag elfogadott, a részletekben azonban több változást hozott ajánlatba. Az elnök indítványára, hogy a mennyiben jelenleg Nagybánya város vízellátására vonatkozó tervek közt egy ártézi kút fúrása is tervezetben van, egy bizottság választatott, hogy geológiai viszonyainkat tanulmányozva megállapítsa, vájjon ez irányban eredmény várható-e ? Ezen bizottságba baválasztattak: Grillusz Emil, dr. Szokol Pál, Szeliemy Geyza, Fábián Lajos, Muzsnay Ferencz. Személyi hir. Pokorni kassai táborszernagy e hó 4-én Szatmáron járt, ott a katonaság gyakorlatait megtekintette, délben tiszteletére katonai közös ebéd volt Szatmárnak tündéri szépségű uj fogadójában, a Pannóniában, mely alkalommal a honvédzenekar játszott 1 órától—2-ig az ebéd alatt szebbnél-szebb zenedarabokat. A dalegyesület jul. 12-én tartja legközelebbi estélyét. A meghívókat a napokban hordják szét. A pribrami bányász-akadémia hallgatói nagy kirándulásokat tettek az idén. Két heti tanulmányi utazás után Nagybányára jött Kasch igazgató-tanár, Ziegelheim (ki mint gyakornok Nagybányán is szolgált) és Kirsch- ner tanár, továbbá 7 akadémikus. Julius hó 2-án d. e. 10 órakor érkeztek a vonattal s az itteni szaktisztviselők közül többen várták őket. A vendéglőben voltak elszállásolva s ebéd után a kereszthegyi zuzó- kat tekintették meg, hol a telepen magyaros vendég- szeretettel fogadták és látták el őket. Este a ligetben térzene volt, a bányász-zenekar kitett magáért, gyö nyörüen játszott, a sok utazástól és látnivalótól kifáradt akadémikusok azonban némileg késve érkeztek. Este ismerkedési estély volt a Nagyszálló nyári helyiségében, melyen városunk előkelőségei közül sokan vettek részt. Juliüs hó 3-án d e. a veresvizi bányába szállottak alá a kirándulók s midőn a szabad levegőre jöttek, akkor a veresvizi bányamüvezetőség vendégei voltak 10 óraira. 3-án este tiszteletökre estély volt a díszteremben, mely igen szépen sikerült. A tanárok ugyan 3-án a délutáni vonattal elutaztak. A hallgatók azonban itt maradtak, bár ez részükről némi áldozattal is járt, mert kedvezményes jegyük 4-ikével hatályát vesztette. Midőn azonban megtudták, hogy itt társas mulatság lesz. melyre ők is szívesen meg vannak hiva, kijelentették, hogy ők biz itt maradnak, 4-én utaztak el. Rövid hírek. Szatmárvármegye törvényhatósága e hó 11-én d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart. — A képviselet szerdán jul. 9-én a vízvezeték ügyében előreláthatólag igen népes gyűlést fog tartani. — A veresvizi kincstári bánya holnap julius 6-án ünnepli nevenapját. Eljegyzés. Suránszky János m. k. honvédhadnagy junius hó 29-én váltott jegyet Jánossy Jolán polgári iskolai tanítónővé], fivére, dr. Jánossy Béla budapesti ügyvéd házánál. Érettségi bál. A junius 29-én tartó't érettségi bál fényesen sikerült; válogatott, úri közönség vett részt benne. Kezdődött esti 8 órakor s derült hangulat mellett késő reggelig elhúzódott. Az első négyest 82 pár járta s úgy ez, mint a másik kettő is csinos látványt nyújtott. A bál sikerültéről tanúskodik a bevétel is, mely a költségeket teljesen fedezte; begyült 466 korona s ebből 36 korona fel ül fizet és a nagybányai áll. főgvmn. tápintézetének ajándékoz!atott. A jó- tékonyczélra felülfizettek: Farkas Sándor ezredes és Incze Béla 8 — 8 korona, özv Koos Józsefné, Strimo- vits főhadnagy, Riesenbach Gyula, Nikodem János 2 —2 koronát, Móhr Lajosné, Csutor József, Körösi Károly, Zsuffa Fausztin, Vajda Márton, Bertalan Miklós, Neubauer Ferencz, Mikes János, Vida Aladár, dr. Winkler Jenő, Ábrahám Romulus és Incze Lajos 1 — 1 koronát. Jószívűségükért fogadják a rendezőség hálás köszönetét. Torday Gábor. Lgy kiváló jeles földink halt meg Debreczenben julius 3-án. Torday Gábor köz- és váltó ügyvéd született 1845. évi márczius 21-én. Alsóbb iskoláit Nagybányán, a főgimnáziumot Debreczenben végezte. Legidősb fia volt Torday István Nagybánya város főkapitányának és Kossutány Máriának. Iskolai pályája végeztével állandóan Debreczenben telepedett le, a hol a legkeresettebb ügyvédek egyike és a társadalmi életnek lendítő kereke volt. A törvényhatósági bizottság tagja és a debreczeni adókivető bizottságnak tizennyolcz éven át elnöke. Hanem e száraz foglalkozás -hivatalos vázkeretén kívül házi életében egyénisége drága kő gyanánt világított ki szelleme és nemes lelküsége által. Közkedvelt embere volt a nagy társadalomnak, részese minden jelentősebb mozgalomnak, de soha sem oly általános tüntetésben, hogy magán jelleme sajátságait bármi érdekből megtagadta volna. Mint debreczeni városi polgár is otthonossága mellett híven megőrizte származása helyét keblében. Ide húzott eredeti vonzalmának minden szálával, a hová örökké vissza vágyódott. Emlékezzünk csak vissza: 0 tűzött ki jutalmat a nagybányai műkedvelők történetének megírására. O volt legbuzgóbb gyűjtője Debreczenben a Lendvay-szobor alap javára és vendégszerető házában állandóan nyitva állott az aláírási iv minden alkalomra s talán halála után is asztalán fogják meglelni. Legyünk büszkék reá és áldjuk emlékezetét ! O értette meg és érezte át igazán Székács József lelkész és iró ama szép mondását: »a mely nép becsülni és tisztelni tudja dicsőit, és dicsőültjeit, abban időről-időre mindig fognak támadni dicsők és jelesek.« A család gyászlapja ez: Mély fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk a felejthetetlen jó férj, apa, testvér és vőnek néhai Torday Gábor ügyvédnek, folyó hó 4-én reggel 9 órakor, tevékeny életének 57-ik, boldog házasságának 21-ik évében történt gyászos elhunytat. Kedves halottunk földi részei folyó hó 6-án, délután 5 órakor fognak az ev ref. egyház szertartása szerint a Széchenyi-utcza 12-ik számú házunknál tartandó gyászmise után a Kossuth-utczai temetőb-n örök nyugalomra tétetni. A végtisztességtételre rokonainkat, barátainkat és az elhunytnak jó ismerőseit szomorodott szívvel meghívjuk. Debreczen, 1902. julius hó 4-én. Bánatos neje: özv. Torday Gáborné, szül. Gaszner Gizella; László, Margit, Gábor gyermekei. Testvére: Torday Imre és családja. Áldás és béke poraira! Esküvő. Undi Domonkos nyomdánk gépmestere ma d. u. 4 órakor kötött házasságot Riha Rozikával. Polgári házasságkötés után az ifjú pár a róm. kath. templomba ment, hol egyházilag is egybekeltek. Szerencse és áldás kisérje frigyöket. Értesítés. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a fővárosba tervezett felutazásomat elhalasztottam. Egyben a nagyérdemű közönség további pártfogását kérem szolgálatkész tisztelettel Nagy Jenő fog művész. Gyászhir. Részvéttel értesülünk róla, hogy a szatmári törvényszék volt elnöke Galba Lajos a napokban hirtelen elhunyt 49 éves korában Pécsett. A boldogult erélyes és kiválló képzettségű elnöke volt 1894. óta a törvényszéknek s a múlt esztendőben a kir. táblához föügyészszé nevezték ki. Fiatal éveihez viszonyítva Galba Lajos szép elöhaladást tett, a mit rátermettségének köszönhetett. Nagybányát és szép vidékét szerette, ide többször kirándult, pl. a Petőfitanyára, Ferne- zelyre, sőt családjával is itt nyaralt. Régi vesebaja ölte meg a java korbeli férfiút. Haláláról a család és a kir. tábla gyászlapot adott ki, a szatmári törvényszék pedig koszorút küldött volt vezetőjének a ravatalára. Nyugodjék békében ! Az ital- és fogyasztási-adó bevétel eddigi eredménye a város házi kezelésében igen szép eredményeket mutat. 1902-ben borital-adó fejében 11932 K 40 f, boritaladó-pótlékban 1161 K 62 f folyt be. Vagyis öszszesen a bor után 13094 K 02 f. Szeszfogyasztási adópótlékból 5531 K 28 f. Állami husfcgyasztási adó 9231 K 92 f. Husfogyasztási adópótlék 2273 K 39 f. Vágószin dijak 1829 K 73 f. Húsfogyasztásból összesen 13335 K 04 f. A 3 féle adókból tehát együttvéve 31960 K 34 f volt a bevétel. — Legkevesebb jött be Annak a buzgó működésnek, melyet az egyesület ezen másfél évtized alatt kifejtett, az volt a közvetetten következménye, hogy a nagy közönség mindig melegebb és melegebb rokonszenvvel és áldozatkészséggel támogatta törekvéseiben. Eltekintve azoktól a kisebb-nagyobb adományoktól, melyeket magánosok bocsátottak az egyesület rendelkezésére: csak a következő két nagy adományt említjük meg: 1875-ben a m. kir. bányakapitányság utján megkapd a feloszlott Fekete szt. Imre-bányatársulatnak 761 frtot meghaladó vagyonát; — a következő évben pedig abban a legmagasabb kitüntetésben részesült, hogy Ö cs. és kir. apostoli Felsége belépett az egyesület jótevői közé s magánpénztárából 300 frtot utalt ki rendkívüli segélyképen az időközönkint felmerült kiadások fedezésére. Miként a természetben, úgy egy egyesület életében is ok okozatot von maga után. Az egyesület fáradhatatlan működése, melyet az eléje kitűzött czél elérésében kifejtett, meghóditotta magának az áldozatkész lelkek támogatását, — ez a támogatás pedig megvetette alapját az egyesület fokozatos fejlődésének. E fejlődés tekintetében legnevezetesebb az 1878-ik esztendő, mikor az egyesület a saját kebelében egyszerre két jótékony intézményt létesített: a veresvizi kisdedóvót és a munkaházat. Az egyesület vezetősége ugyanis szomorúan tapasztalta, hogy a szegény bányamunkások apró gyermekei a szülők elfoglaltsága miatt napnap mellett reggeltől-estig, felügyelet nélkül az utcza porában játszadoznak s kénytelenek Nélkülözni ezt az első nevelést, mely a fejletlen gyermek viaszlágy, minden benyomás iránt fogékony lelkére fölötte fontos. Ezeknek az apró gyermekeknek ügyét felfogni, részükre állandó felügyeletről és kisded koruknak megfelelő oktatásról gondoskodni — oly feladat, mely méltó a jótékony nőegyesület nemes hivatásához. És az egyesület vezetősége szívesen vállalkozott e feladatra. E czélra apránkinl összegyűjtött tőkéjéből megvásárolta a liget szomszédságában álló s az egyesület tulajdonában máig is meglevő házastelket s ott — mert a szerény külsejű földszintes ház két szobából állott — az egyikben kisdedóvót rendezett be, a másikat pedig a létesítendő háziipar-osztály helyiségéül tartotta főn. A háziipar bevezetésével az egyesületnek kettős czélja volt: először, hogy tisztességes munkát adjon olyan szorult viszonyok között élő asszonyoknak és leánygyermekeknek, kik akár a korukkal járó gyönge- ségeiknél, akár családi körülményeiknél fogva nehezebb s lekötöttebb munkára képtelenek; a másik czélja pedig az volt, hogy a háziipar révén esetleg befolyó jövedelemből a városi szegényeknek az eddiginél — mert hiszen a szükség is nagy volt — nagyobb mértékben nyújthasson segítséget. Mind a két intézmény fényesen bevált. A kisdedóvó növendékei évről-évre szaporodtak úgy, hogy nem sokára a szűk helyiség kibővítéséről kellett gondoskodni; a háziipari osztály készítményei pedig keresett czikkek lettek messze vidéken. Pedig különösen ez utóbbi vállalkozás kezdetben meglehetősen veszedelmesnek látszott. A mi vidékünkön ugyanis sás nem terem s az ecsedi láp vidékéről ide hozott sás fölötte drága munkaanyagnak Ígérkezett. Ehhez járult még az a körülmény, hogy az országban a sásipar már meglehetősen el volt terjedve és igy erős versenytől lehetett tarlani. De épen ezen nehézségek legyőzésében látszott meg a mi egyesületünk vezetőségének ereje és ügyessége. Mellőzve a durvább munkát, kezdettől fogva a legfinomabb szövésű tárgyak előállítására törekedett s ezzel háttérbe szorította az összes hasonló háziipari termékeket úgy, hogy nem sokára versenyen kívül állott a magyar piaczon ; e mellett pedig az árakat a lehető legméltányosabban szabta meg s jövedelmét nem a nagy százalékból, hanem a nagy forgalomból igyekezett biztosítani. Áruczikkeit a iegnagyobb buzgalommal terjesztette nemcsak ez ország határain belül, hanem azon kívül is. Állandó raktárt tartott Budapesten, továbbá Genfben, Lyonban, Kopenhágában, Konstantinápolyban és Barcellonában, ha pedig valahol, akár Magyarországon, akár a külföldön kiállítás volt -- azokon megjelent, hogy dicsőséget szerezzen nemcsak magának, hanem a magyar háziiparnak és — Nagybányának is. Azt hiszem: senkisem vádolhat igazságtalansággal, ha azt állítom, hogy városunknak nevét a külföld előtt ismertté hosszú időn keresztül a jótékony nőegyesület háziipari osztálya tette. Hogy teljes képet nyerjünk nőegyesületünknek a háziipar terén kifejtett munkásságáról s kellőképen méltányolhassuk azokat az érdemeket, melyeket e téren szerzett — elég egyszerűen rámutatnunk azokra a kitüntetésekre, melyeknek az egyesület birtokában van s melyek ékesen szóló bizonyítékai lesznek mindenkor az egyesület vezetősége páratlan buzgalmának és ügyességének. Alig kezdette meg a háziipar működését, máraz abból kikerülő czikkeket az 1879-ben rendezett szol- nokdoboka-vármegyei kiállítás díszoklevéllel tüntette ki. Azután 1881-ben a budapesti országos nőipar- kiállitáson ezüst-érmet; irigyelem! A raktáron levő czipö, kalap, ing;, nyakkendő, keztyü és az ttt-t-------összes czikkek augusztus iió 31-ig —;-------------------—— § m élyen leszállított árakban lesznek elárusítva RadÓ Undornál«
