Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-26 / 4. szám
Nagybánya, 1902. Január 26. 4. szám. XXVIII. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megtelenie: gxxgtioeüt Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. "O' ' ~ Az ötödik vásár. \ Majdnem 'olyan Formán hangzik, mintha azt mondanók: ötödik kerék s ma valósággal az is. A héten volt alkalmunk látni az u. n. Pálvásárnak második kiadását, de nem sok örömünk telhetett benne. Eltekintve attól, hogy véres verekedés történt s hogy egy nehány tolvaj most is vendégszerepeit külföldön, Nagybányán, vásári jellege alig volt hétfőnek és keddnek. Hétfőn felhajtás igen kevés volt, kedd pedig egy közönséges heti vásárral sem vetekedhetett. Ebből nem azt akarjuk kihozni, hogy ötödik vásárra szükség egyáltalában nincsen, ellenkezőleg, tudjuk, hogy ez a városnak tekinlélyes összeget jövedelmez s ha Csengernek, Kapnik- nak lehet 12 vására, miért ne lehetne Nagybányának legalább is hat. Hanem azt igenis állítjuk, hogy ez a vásár rossz időre van téve, az időpont megválasztása nem volt eléggé körültekintően eszközölve Január közepe vásárra egyáltalában nem alkalmas, nincs mit eladni és nincs mit venni. A gabona vásár szezonja az ősz, a marhavásáré a tavasz, a gyümölcsé szeptember, a ruháé november, a ki nagyban szállít gabonát, az már ellátla magát rendelményekkel bőven, a kinek marhája van, az nem bolond, hogy most fél áron predálja el, mikor 2 hónap múlva jól eladhatja, a kinek kopott a ruhája, az elhordja még pár hétig, hiszen csak ki tavaszodik, a mi pedig a gyümölcsöt illeti, annak javarészét már el is fogyasztották. Az idei vásárok következő dátumokra esnek: jan. 20., márcz. 3., jun. 2., aug. 25, nov 17. Első tekintetre is feltűnik, hogy nekünk nincs őszi vásárunk, augusztus még nyár, november 17. pedig már tél. Véleményünk szerint tehát vagy szept. végére, vagy októberre kellene az ötödik vásárt áthelyezni. Lehetne pl. szt. Mihály-napi vásárt tartani s ez volna az igazi nagybányai gyümölcsvásár. Az idén is több száz vaggon gyümölcsöt vittek el Nagybányáról, mennyivel könnyebb volna az eladás, ha a termelők mintáikkal egy országos vásáron jelenhetnének meg, ugyanakkor egyéb eladni való is van s az aratásból már pénzeltek az emberek, mi úgy hisszük egy Mihály- napi vásár szép forgalmat csinálna s legkevésbbé sem rontaná a novemberi téli vásárt. Ajánljuk az eszmét a Tek. Tanács szives figyelmébe. Bányászat. Jelentés az „Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályáénak 1901 -ik évi működéséről. Benyújtotta az osztálynak január hó 25-én tartott gyűlésén : Szellemy Geyza titkár. Nagyságos Elnök ur! Mélyen tisztelt Osztály-gyűlés! Tekintetbe véve a napirendre tűzött tárgyak és felolvasások jelentős voltát, melyek valószínűleg hosszabb időt fognak igénybe venni, azt gondolom a mélyen tisztelt osztály-gyűlés helyeslésével találkozom, hogy jelentésemet osztályunk első évi működéséről, a mennyire lehetséges, rövidre foglalom össze. Mélyen tisztelt gyűlés! Mai rendes gyülé- lésünkkel kezdődik osztályunk fennállásának második éve és megnyugvással mondhatjuk, hogy hála tiszteli elnökünk fáradbatlan vezetésének és tagtársaim ügybuzgalmának, osztályunk gyarapodik erőben és tekintélyben. Hálás tisztelettel ki kell emelnem erdészeti kartársain kát, a kik, úgyszólván kivétel nélkül osztályunk tagjai és teljes buzgalommal vesznek részt egyleti munkálkodásunkban. Hasonlóan e kir. város értelmiségének legnagyobb része rokonszenvez egyesületünkkel. Az egyesület vezetésének iparkodása mindig az volt, hogy az minden irányban önálló és független legyen s mindazon tényezők közt, a kik együttvéve az itteni bányászatot alkotják, a legbensőbb kapcsolat jöjjön létre, azért sajnálattal kell megemlítenem, hogy nem sikerült megnyerni az első alelnöki székre egy már állásánál fogva teljesen önálló és az itteni kincstári és magán bányászat érdekeit egyformán képviselő kiváló tagtársunlíat, ki megtámadott egészségére hivatkozva, erre való jelölését ismételve megköszönte. Adja Isten, hogy osztályunk állandó és buzgó őre legyen az itteni bányászat érdekeinek! Az 1901-ik évi január 19-én volt az osztály alakuló gyűlése és ez éven át három közgyűlés u. m. január hó 19-én, május hó 15-én és julius hó 6-án és két választmányi gyűlés, u. m. április hó 27-én és aug. 22-én tartatott. Két felolvasás csatlakozik az ülések tárgysorozatához. Értekezett Szellemy Geyza az óradnai havasok ércztelepeiről és Dr. Szokol Pál a felsőbányái bányahegyi antimon és ezüst érczek előfordulási és társulási viszonyairól. Mind kettő megjelent a bányászati és kohászati lapokban is. Az »Országos Magyar Bányászati és Kohászati egyesület« központi választmánya az 1901-ik évi augusztus hó 10-én tartott rendes ülésében vidéki osztályunk ügyrendi szabályzatát az anyaegyesület alapszabályaival megegyezőnek találván, jóváhagyási záradékkal való ellátását rendelte el. A 4-ik gyűlés megtartása Felsőbányára volt tervezve, de az ottani járvány miatt nem volt megtartható. Az 1-ső és 2-ik gyűlés után barátságos összejövetel tartatott és pedig az első, melyen csak férfiak veitek részt, a Nagyszállodai kisteremben, a második pedig hölgyek részvétével, tánczczal egybekötve és a lehető legszebb sikerrel a helybeli Casino helyiségeiben. Az utolsó közgyűlés foglalkozott az alapszabályok módosításával, valamint a székhely áthelyezésének ügyével. Az augusztus hó 22-én tartott választmányi gyűlés egyhangúlag fölkérte az elnök urat, hogy ugyanazon hó 24-én este 6 órakor Máramaros- Szigeten tartott előértekezleten az osztályt képviselje és az alapszabályok változtatására azon irányban működjék, a mint azt az osztály jul. 6-án tartott rendkívüli osztály-gyűlésében elhatározta, elfogadva az egylet székhelyének áthelyezési kérdésében a központi választmány haA „NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE” tározója. . ~ —ja.— « Úti levelek. — Ötödik közlemény. — Ragusa, 1902. jan. 1-í Ragusának, a természet adta szerencsés fekvését mintegy kiegészítendő, a gondviselés szép kerettel is ruházta fel, a mennyiben úgy a közelben mint a környéken felette érdekes kiránduló helyek vonzzák az idegent s bőségesen válogathatunk benne az idő és erszényünk arányában, hogy hova és mikor menjünk, gyalog, öszvérhátcn, bárkán-e vagy gőzhajón, avagy a kényelmes landauereket használjuk fel ? Kirándulásainkat jól gondozott kocsiutakon is tehetjük meg a tengerparti részeken, de sokkal felka- pottabb és czélszerübb is, ha csak lehetséges vitorlás csolnakokat használni e czélra, mig a sport kedvelőknek gyalog vagy kerékpáron ajánlatos felette szép tnurokat tenni egy, esetleges több napos kirándulással. Magam is, a hol csak lehet, kerékpáron járom a környéket, mivel ez több élvezetet és a madáréhoz hasonló függetlenséget nyújt, nem is számítva ennek »nemzetgazdasági* előnyeit már csak abban is, hogy »borravalót« a jó hajtásért saját magamnak fizetek. Egyik legérdekesebb és közeli szép kiránduló helye Ragusának az Ombla völgy, melyben a Ombla- forrás fakad, még pedig oly erővel és szélességben, hogy az mindjárt a forrásnál hajózható már. Az Ombla folyónak e páratlan rendkivülisége ismeretes, — egész útja a tengerig nem több 8 kilométernél, de oly széles és mély, minta Duna Budapestnél. Magánál a forrásnál fel lesz használva ez óriási vizerő egy nagy olajgyár, jéggyár, vízvezetéki nyomás és lisztőrlő malom hajtására s még mindig felette sok kihasználatlan erő vész ott kárba. Maga a völgy fekvése már rendkívüli szép, a pompás kocsi ut mindenütt a tengerpart mentén sziklákba építve visz a forrásig, mig az ut felett 100—200 méter magasban megy az újonnan megnyitott Gravosai vasút. Az ut mentén érintjük Sant Stefán kis községet, több csinos nyaralót szép parkokkal, mig baloldalt — a túlsó parton — egy czukorsüveg alakú szikla tömbön már messziről látható Mokosicza csinos épületei- val, megkapóan regényes fekvésével, a leghegyesebb pon ján a templommal. Innen mintegy negyed órányira már előtűnik Ombla község, szinte a túlsó parton s ezzel vis a vis van egy helyes kis szigeten a Pappi orvos Dr. család szép parkja, egy évszázadok óta lakatlan kastélylyal, melynek óriási méretű nyitott verandájánák falain ma is régi festések láthatók, melyek Ádám és Éva paradicsomi életét ábrázolják Bámulat fogja el az érkezőt az Ombla-forrás torkolatánál e természeti csoda láttára, a mélyre nyúló völgy hirtelen bezáródik hatalmas sziklák és meg- mászhatlan magas hegyek által, melyek alól bugyogva tör elő egy mély tó fenekéről az édes forrás viz, — majd másik két helyen magából a hegyekből rohan ki bőséges zuhatag oly lármával, hogy alig érthetjük meg egymás szavát; itt már mint széles folyó hömpölyög előttünk s rohanva siet pár kilométeres útját megtenni a tenger felé. E rendkívüli forrás eredetére nézve a história egy rémes regét is jegyez fel, — a mese, mely igaz is lehet — igy szól körülbelül: »Még azon időben, a mikor Herczegovina a török uralma alatt állott történt, hogy az omblai molnár fia át ment szolgálatba egy herczegovinai Pasahhoz, hol juhokat kellett őriznie. Történt egyszer, hogy elhullott egy juh az őrizetére bízott nyájból s azt a fiú, hogy jól eltüntesse, feldarabolva a vízbe dobta. Kevés idő múlva a fiú, szülei látogatására hazamenve, atyjától hallotta, hogy a malom kerekei között juh husdarabokat talált A fiúnak mindjárt megvillant az eszébe, hogy itt összefüggés lehet — mi ha tényleg úgy lenne, akkor ő képes szegény atyja sorsát enyhíteni, ha koronkint 1—1 juhot, mint elhullottat leszállít a vizen. Jó ideig ment is az üzlet igy, a szegény molnár gazdagodott a Pasah kárára, mig utóbbi reá nem jött a turpisságra s egy szép reggelen, a molnár nagy örömére még sokkal több és szebb husdarabok akadtak fel a kerékre s fia iránt való hálálkodása csak akkor szűnt meg, a mikor az utolsó darab szállítmányban a saját fiának fejét ösmerte fel, kit a hatalmas Ur ily módon büntetett meg a lopásért, leküldve az apának fia felvágott testrészeit.« Az Ombla-forrás eredete és a mese valószínűsége mellett szól azon körülmény, hogy tényleg Herczego- vinában (talán Trebinye körül) egy meglehetős folyam a hegyekbe vész el. Az Omblához hasonlóan, de ennél jóval szebb és látványosabb formában jön elő egy másik forrás, az u. n. Brenó völgyében, mely egészen más irányban, innen mintegy 35 kilométernyire van. Ezen forrás eredete is minden valószínűség szerint a fent említett folyó egyik kitörése lehet, — kár, hogy ezt a kincset érő vizerőt mire sem használják fel, hanem mintegy fél kilométernyi utat megtéve, hagyják a tengerbe veszni. Egyik társam sikerült fényképeket vesz fel-a Iá-
