Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
(2) 1901. november 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 47. szám barátságos modora s a finom előkelő ellátás mellett nemcsak a nagybányai intelligenlia, de még a miniszter-elnök is otthonosan és jól érezte magát. A társadalomban idejéhez mérten szintén igyekezett részt venni, az iskolaszéknek állandóan tagja volt s a gyűlésekre mindig elment, a veresvizi és kereszlhegyi iskolákra államsegélyt eszközölt ki, az óvodák létesítése körül is fáradozott, a polgári leányiskolának haláláig gondnoksági elnöke volt, a képviseleti gyűléseken szintén igen gyakran ott láttuk. A munkások javára nagyobb alapítványt tett Bajes volna mindazt leírni egy rövid czikk keretében, a mi szépet és jót el lehet róla mondani, de hiszen a fényes állás, a nagy kitüntetések maguk legszebben illusztrálják az ő életrajzátMúlt vasárnap éjféli 1 órakor rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Halála hire gyorsan elterjedt a városon és a vidéken, tisztelői, barátai részvéttel értesültek róla. A család a következő gyászlapon adta tudtul a váratlan esetet: Alólirottak fájdalomtól megtört szivvel tudatják, hogy a hőn szeretett felejthetetlen férj. páratlan jó apa, nagyapa, testvér és rokon Bittsánszky Ede, nyug. m. kir. ministeri tanácsos, bányakerületi bányaigazgató, a Lipót-rend lovagja, a juh. szolgálati érem. az orosz császári szt. Anna-rend II. oszt. gyémántokba foglalt jelvényének és a görög királyi Megváltó-rend lovag keresztjének tulajdonosa folyó hó 17-én reggeli 1 órakor, áldásdus és tevékeny életének 7u-ik, boldog házasságának 34-ik évében, rövid szenvedés után jobb létre szenderült. Életét a közjónak és családjának szentelte, emlékét tisztelet és hála kiséri. A boldogultnak hült teteme f. hó 19-én délután 3 órakor fog a főtéri házából eltemettetni s lelki üdvéért az engesztelő szentmise f. hó 20-án délelőtt 10 órakor a róm. kath. templomban fog megtartatni. Nagybánya, 1901. évi november hó 17-én. Béke lebegjen drága porai felett! Özv. Bittsánszky Edéné szül. Boitner Lotti mint neje. Bittsánszky Arnold, Bittsánszky Zsófié, Bittsánszky Antal testvérek. Bittsánszky Stefánie férj. György Gusz- távné, Bittsánszky Irma férj. György Józsefné gyermekek. György Gusztáv, György József vők. György Elmuska, György Edike unokák. A kir. bányaigazgatóság szintén adott ki gyászjelentést, melynek szövege következő: A nagybányai m. kir. bányaigazgatóság az orsz. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya nevében is fájdalommal jelenti, hogy e kerület volt igazgatója Bittsánszky Ede nyug. m. kir. ministeri tanácsos, bányakerületi bányaigazgató, a Lipót- rend lovagja, a jub. szolgálati érem, az orosz császári szt. Anna-rend II. oszt. gyémántokba foglalt jelvényének és a gör. kir. Megváltó-rend lovag keresztjének tulajdonosa, stb. folyó évi november hó 17-én reggeli 1 órakor életének 70-ik évében elhunyt. A megboldogult temetése f. hó 19-én délután 3 órakor történik a főtéri halottas házból. Nagybánya, 1901. november 17-én. Nyugodjék békében! A főtéri házban felállított ravatalra számosán helyeztek koszorút. Tudomásunk szerint ezek jegyzéke következő: Felejthetetlen drága jó Edémnek: Lottid A legjobb édes apának: Stefi és Guszti. A legjobb édes apának : Irma és Józsi. Szeretett jó bátyámnak: Zsófié. Forrón szeretett bátyánknak: Tóniék. Szeretett öcsénknek: Arnold és Pepi. Forrón szeretett jó nagyapának : Elmuska és Edike. Felejthetetlen drága jó Ede bácsinak: Irén és Henrik. A felejthetetlen jó sógornak: Ottil és fiai. Rokoni szeretetünk emlékére: Irén, Feri, Teréz és Jani. Felejthetetlen jó Ede bácsinak: Katinka és gyermekei. Szeretett nagybátyjának : Miska, Erzsiké és Misiké. Özv. Buday Károlyné és családja. Hálás tisztelettel : Kádár és családja. Mélt. Bittsánszky Ede urnák : Újhelyi Hugó és neje. Svaiczer Ilka. Felejthetetlen volt igazgatójának: A bányaigazgatósági altiszti személyzet. Volt igazgatójának : A veresvizi tiszti, altiszti és munkás személyzet. Volt igazgatójának: a kereszthegyi üzemvezetőség ós személyzete. Megalapítójának : a kincstári zenekar. Az állami polgári leányiskola tanító testületé: szeretve tisztelt gondnoksági elnökének. A felsőbányái m. kir. bányahivatal tisztikara. A családhoz egész halmaz részvét-sürgöny és levél érkezett. Méltóságos Bittsánszky Edéné úrnőnek: Mélyen megilletett kedves férjének váratlan elhunyta, igaz részvéttel osztozom Méltóságod családjának bánatában. Wekerle Sándor. Lukács pénzügyminisztertől: Méltóságos Asszonyom ! Mély meghatottsággal értesültem Istenben boldogult, derék férjének fájdalmas elhunytáról. Hosszú és sikerdus állami szolgálata alatt egyike volt ő mindig szakmája legkiválóbb tisztviselőinek s igy az a pótolhatlan veszteség a mely legelső sorban Méltóságodat érte, egyaránt sújtja hazai bányászatunkat is, a mely benne egyik legelőkelőbb munkását vesztette el. Meleg részvétem őszinte nyilvánítása mellett, fogadja kérem, Méltóságod kiváló tiszteletem kifejezését. Budapesten, 1901. november hó 20-án Lukács Mélt. özv. Bittsánszky Edéné úrnőnek: Legbensőbb részvéttel osztozunk végtelen fájdalmukban. Isten vigasztalja meg. Szatmáry Béla és neje. Gróf Hugonnay Béla főispán és neje részvét levelet intézett a családhoz. Ugyancsak Meszlényi Gyula püspök, Soltész Elemér és mások számosán. A polgári leányiskola »Erzsébet« ünnepélyén Waigand Anna igazgatónő beszédében mely szavakban megemlékezett a boldogultról is, beszédének idevonatkozó része igy hangzik: Bittsánszky Ede nyug. bányaigazgató miniszteri tanácsos, a városnak nagy halottja. A gondviselés, esze és tehetsége magas állásba helyezték s tevékenységének széles határokat szabtak. Hogy e magas állását fényesen töltötte be, elismerték a felsőbb hatóságok, érdemeiért kitüntetésekkel illették uralkodók. De nem csekélyebb értékűek kitüntetéseinek fényes gyémántjainál azon könnycseppek, melyeket a szegény bányász nép hullat egykori főnőkének ravatalánál, vagy azok a csendes imák, melyeket özvegyek és árvák mormolnak olvasóik mellett Mi Bittsánszky Ede emlékének azért tartozunk hálával és kegyelettel, mert széles körű tevékenysége daczára is talált módot és időt arra, hogy iskolánk ügyeivel bíbelődjék. Iskolánk helyi katóságának fennállása óta elnöke volt, még pedig nem csak hivatalból, hanem szivvel lélekkel fáradságot nem ismerve intézte iskolánk ügyeit s munkálkodott annak felvirágoztatásán. Érdeklődésének és az iskola iránt viseltető jóindulatának minden kínálkozó alkalommal tanujelét adta. Ünnepélyeinkről soha sem hiányzott, hittan vizsgálatainkon megszoktuk jóságos alakját az elnöki emelvényen s a fáradságos, sokszor estig is elnyúló magán- vizsgálatokon mindvégig páratlan türelemmel teljesitetle elnöki tisztét talán azért, hogy külünösen a gyengébb növendékeknek az osztályozásnál jó szelleme lehessen. A gondnoksági elnöki tisztéről való fölmentése még ez ideig meg nem érkezett s igy az utolsó per- czéig a miénk maradt. Kisérjük el hálával és kegyelettel utolsó útjára s imádkozzunk Istenhez lelki üd- vességeért és azért, hogy nyújtson vigaszt családjának, melynek boldogságát feldúlta a halál angyala. Temetése 19-én ment végbe, az országos vásár zaja egy ily nagy, impozáns temetésnél kétség kívül kellemetlenül hatott, a nagy tömegeken alig lehetett a gyászoló közönségnek keresztül hatolnia, ám a résztvevőknek ezerekre menő serege akadályokkal küzdve is kikisérte a nagy halottat a temetőbe, hol a bányász- kolomp tompa, mélabus hangjai mellett tették a nyugovó helyre. A sírnál Oblatek Béla kohóügyi előadó tartott meghatóan szép beszédet, melyet im egész terjedelmében közlünk: Tisztelt gyászoló közönség! Álljunk meg egy perezre ennél az utolsó határkőnél, melyet a természet kérlelhetlen rendje elébe állított minden törekvésnek, minden reménynek, minden nagyságnak; álljunk meg ama kikutathatlan végtelen hatalom előtt: mely virágokat fakaszt s a lomb hullását szabályozza; életet ad s nyomában ránk bo- csájtja a halál sorvasztó lehelletét. Eme kérlelhetlen igazság, az egyedüli földi igazság. mely a földi életet a halál nevében csak előlegezi, egy nyitott sir köré gyűjtött minket, hol egy nemrég boldog család annak rajongásig szeretett fejét siratja, a bányászat volt igazgatóját, a társadalom pedig egy rokonszenves hasznos tagját gyászolja. Minket t. gy. e szomorú helyre nem csak a kegyelet, a fájdalom és részvét hozott, hanem a kötelesség állított ide, hogy azt, ki fáradságos munkánknak egy hosszú ember öltőn át támogatója, majd törekvéseinknek vezetője, irányitója volt, elkísérjük az utolsó munkaszakhoz, hol kihullott erőtlen kezéből a csákány s földi gondoktól lankadt fejét örök nyugalomra hajtja. Eljöttünk, hogy a vezérnek hódolatunk jeléül meghajtsuk a zászlót, a melyet mig élt és működött erős kezében lobogtatott s melyet nem egyszer diadalra vezetett. Kötelességet említettem s ezzel a boldogult szellemének adózom, ki egész életén át a kötelességérzat megtestesülése s a munkának embere volt. Életének java része itt folyt le a kincset rejtő bérezek ölén: itt kezdte úgyszólván pályafutását, itt emelkedett szemeink előtt díszes állásába és itt találta fel életének legnagyobb gyönyörűségét: családi boldogságát; de mindig és mindenütt a miénk is volt ő, a hivatalos hatalom szigorú, de igazságos kezelője, a testületi szellem gyöngéd ápolója, a szaktudomány tekintélye, kinek alkotásai nem csak az ország határain belül, hanem a külföldön is maradandó emléket biztosítanak nevének. De hivatalos gondjai és elfoglaltatása mellett is ott láttuk őt a culturalis intézetek élén; a vármegyei és városi közügyek iránt épp oly meleg érdeklődést tanúsított s tanáccsal és tettel legjobb tehetsége szerint előmozdítani igyekezett minden törekvést, melynek hazafias czéljai lelkében viszhangot keltettek. Ez a veszteség a mi veszteségünk és a müveit társadalom vesztesége. De ide sorakoztak e szomorú kísérethez köny- nyező szemekkel, reszketeg ajakkal a munkások százai is, kik a bo'dogultban jóságos volt igazgatójukat, atyai indulatu pártfogójukat gyászolják. Mély fájdalommal, igaz részvéttel rovom le e koporsónál e bányakerület összes munkásai nevében is a köszönet és hála adóját, a gyöngéknek és gyámoltalanoknak köszönetét, s ide fűzöm e pompás koszorúk közé a kegyeletnek soha sem hervadó virágait azon vigasztaló szóval: nem halt meg az, ki tetteivel az utódok emlékében nevének helyet biztosított. És most szeretett igazgatónk, kifáradt szaktársunk isten veled! lm a kolomp méla hangja szólít az utolsó munkára a föld sötétébe, melynek rejtelmeit és kincseit életedben kutattad, találd meg ott édes nyugalomban annak legnagyobb gazdagságát: az örökké való világosságot, találj enyhületet a fárasztó földi munka után. Isten veled! fogadd utoljára szerető szaktársaid üdvözletét — jó szerencsét! A fagyos-rög dübörögve hull a koporsóra. Még egy-két kolompütés, aztán eloszlik a nép a kis kápolna mögött való friss sirdombtól. Mennyi öröm és szenvedés, vágy és reménység, mennyi szeretet, hir, dicsőség van ott eltemetve. És mégis azt kell mondanunk, hogy »milyen szép halála volt.« Avagy végezheti-e valaki pályáját szebben, mintha saját szorgalmából fölemelkedik, az emberileg lehető legmagasabb polezra, aztán övéit boldogoknak látva, aggkorában csendesen álomra hajtja fejét A béke angyala virasszon drága porai felett! Heti krónika. — Igen szépen kérem, nem kaphatnék egy felöltőt? — Menjen az esőbe maga vénség. — De kérem, én egy hoszzujáratu hajós kapitánynak a felesége vagyok és pénzért akarok venni, nem lenne kegyes mutatni egy téli köpenyt? — Mi közöm hozzá, várjon, az ilyen vénasszonyokat utoljára szoktuk hagyni. — Hát akkor itt a lányom, a ki fiatal, tessék kegyeskedni az ő részére mutatni ruhákat instálom alássa — Mondtam, már, hogy hallgasson, teringettét, menjen a pokolba maga öreg skatulya a leányával együtt. Ilyen forma beszélgetések folytak le több felé a nagybányai vásárban. Ma a sátorosoknak az a kereskedelmi politikájuk, hogy egész elkeseredéssel gorombáskodnak a vevőkkel s mentői gorombább valaki, annál több vevője akad, mert a közönség igy gondolkozik: > — A ki szives, előzékeny, sima, az a rossz portékát is rám diktálja, de a ki goromba, mint a rongy, pokrócz, az azért goromba, mivelhogy jó holmit árul és érzi, hogy durván, gorombán is elfogja adni. A vásári jelszó tehát: nyájas és alázatos vevők s büszke, gőgös eladók. íme még a sátrak divatja is megváltozott. És megváltozott sok minden, a csendes, erkölcsös, jó népü Nagybányán, ma a bűntények napirenden vannak, verekedések, betörések, lopások nélkül egy hét sem mulhatik el. Most már a piaczi üzletekbe is be mernek hatolni, a hol állandó őrök vannak. Tegnap hire járt, hogy egy sihedert. fogtak el, a ki egymaga nyolez betörést csinált. És ma, uramfia, az a hir volt elterjedve, hogy ellopták magát a rendőrőrmestert, s mint as olasz banditák a hegyek közt fogva tartják és csak nagy pénzért hajlandók kiadni. A fáma azt is hozzátette, hogy csak a legerélyesebb nyomozással és bátor fellépéssel sikerült őt kiszabadítani. Az igazság érdekében megjegyzem, hogy utána jártam a dolognak, s ma még ez sem igaz, de ha igy haladunk, egyáltalában nincs kizárva, hogy megtörténjék. Bizony legjobb volna azt a bírósági épületet rendőrségi laktanyának szánni s szervezni a rendőrséget, mert ha az állam, mint szándékolja, évenkint csak 2 város rendőrségét államosítja, úgy Nagybányára 85 év múlva fog kerülni a sor, akkor pedig reánk mindnyájunkra a temetőőr fog vigyázni és nem az állam- rendőrség. Addig is a közbiztonság rendezését a képviselet szives figyelmébe ajánlja a krónikás. Slnvneinn G fi ért / férfiak' n9k és gyermekek részére nagy <lC%lf/UnUGfl t — RADÓ ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében I raktár van Nagybányán.------
