Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-22 / 38. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 37. szám. Második köszöntő az uj igazságügyminisztert illette, kiről Galba törvényszéki elnök emlékezett meg: Uraim ! Midőn három évvel ezelőtt hazánkban a parlamenti harezok annyira hevesek voltak, s a szenvedélyek felkorbácsolt hullámai oly magasra csapdostak, hogy már ezeréves alkotmányunk bástyáit is megrongálással fenyegették, akkor a küzdelmek viharai közben egyszerre csak felcsillámlott az elsötétült politikai láthatáron egy fénylő pont, mely a jog, törvény és igazságnak békét árasztó sugaraival szét oszlatta a vészt rejtő komor fellegeket és lecsilapitotta a felizgatott kedélyekben dúló viharokat. így jött létre a hónapokon át tartó elkeseredett politikai harcz után a béke, melynek létesülése óla hazánk közkormányzata állandóan a jog, törvény és igazságnak egymást kiegészítő hármas jelszava és szellemében vezettetik, Az a szerencsés kezű és lánglelkü államférfiu a ki kormányzatának irányelvéül azt a hármas jeligét választotta, ezeknek a jelszavaknak őréül egy köz- tiszteletben álló jeles jogtudóst állított az igazságügy- minisztérium élére. Egy jogtudóst, kinek tudományát már bámultuk akkor is, midőn mint tanár sokoldalú tudásának gazdag tárházát a fiatal jogász nemzedékkel megosztotta, egy jeles jogtudóst, a kinek mint államtitkárnak a törvények előkészítése körül kifejtett eredménydus, köz hasznú tevékenységét és az e tévén is szerzett bokros érdemeit az egész nemzet az elismerés koszorújával jutalmazta, s a ki mint miniszter is kormánvférfiui hivatottságának és rátermettségének már ez ideig is oly sok és oly fényes tanujelét adta, s a kinek nagy jogi tudása, fáradhatlan munkássága, a közélet szükségletei iránti finom érzéke, kipróbált hazafiassága és szilárd jelleme biztosítékot nyújtanak arra, hogy az ő kormányzata alatt a most munkában lévő nagy jelentőségű törvény-tervezetek is a legszerencsésebben és leghelyesebben fognak megoldatni s hogy az ő bölcs vezetése mellett igazságszolgáltatásunk mind inkább szilárdabb és biztosabb alapof fog nyerni és mindinkább magasabb színvonalra fog emelkedni ! Poharamat erre a nagy férfiúra Plósz Sándor igazságügyminiszter Ur Önagyméltóságára emelem és kívánom, hogy az Úristen őt hazánk és igazságügyünk javára és díszére még igen soká éltesse ! Az elhangzott viharos éljenek Iecsilapul- tával némi szünet után Kin. Pap Sándor szó lalt fel következőleg: Tisztelt urak! Azt hiszem, de meg is vagyok győződve, hogy mindnyájunk örömét fejezem ki, midőn a debreczeni tábla érdemes elnökét itt a fehér asztalnál, hol a gondolatok szabadabbak, hol az ész követelményei mellett a szív érzelmei is jogot követelnek, mondom itt körünkben üdvözölhetjük. És fokozódik örömünk az által is, hogy méltóságodat, mint az igazságügyi kormány kiküldöttjét, tehát két minőségben van szerencsénk üdvözölni. Két minősége jeleztem, holott egy emberben csak egy szív, egy lélek lakozván ezen egy egész emberért ürítem poharam. (Zajos éljenzés és taps.) E napokban olvastam, hogy a jó pohárköszöntőnek három részből kell állania, tárgyilagos bevezetésből, érdemek felsorolásából, és lelkes befejezésből s azt is olvasám, hogy mentői hosszabb a fehér asztal. a pohár köszöntőnek annál rövidebbnek kell lennie, hogy hatást érjen el. Törekedni fogok tehát pohárköszöntő.nmei ez irányban haladni, mert longum est ordo post me pe- tentium. Hogy pohárköszöntőm bevezetése tárgyilagos volt, tanúsítja az előbb felhangzott lelkes éljenzés. — Méltóságod érdemének méltatása jog és hatáskörömön kívül esik, mert azokat méltatta királyunk ő felsége, midőn méltóságodat a debreczeni kir. Ítélő tábla elnökévé nevezte ki, melynek judicaturája az ország elismerését vívta ki. És midőn méltóságod elnöki működésével pártatlan igazságérzetével az emberiség közös czéljait szolgálta és szolgálja, midőn erejét a korszellem irányában értékesítette és értékesíti, nem csak önmagának mint egész embernek szolgáltatott elégtételt és megnyugvást, hanem kedves hazánknak is hűséges szolgálatot teljesített. Ily szolgálat közben üdvözlöm és üdvözöljük méltóságodat a szív érzelmének melegével, És ha igaz az, hogy a Nagybányát környező bérezek és hegyek mélységei szin aranyat termelnek, még igazabb az, hogy ennek lakói a szin aranyat meghaladó s annál értékesebb vagyont a hazájok iránti lángoló szeretetet, a tiszta hazafiságot nagyjaik- nak s kiváló embereiknek megbecsülését és szeretető: hordják kebleikben. Ezen érzelmek összesége alatt köszöntőm fel méltóságodat, mint a történelmi nevezetességű Bernáth Zsigmoad unokáját, kinek nevéhez hazánknak nem egy történelmi episodja fűződik és ezen érzelmek hatása alatt óhajtom és kívánom azt, hogy méltóságodat mint igazságügyünk egyik kiváló, kimagasló egy éni- ségét, igazságügyünk további büszkeségére, családja boldogitására a mindenek ura sokáig éltesse. (Szűnni nem akaró taps és hosszas éljenzés.) Bernáth Elemér elnök nemsokára me< adta a választ Pap Sándor köszöntőjére s körülbelül ezeket mondta: (2) 1901. szeptember 22. Uraim ! Annak a szép ünnepélynek, a mely ma délelőtt a kir. jbíróság uj épületének átadása alkalmából itt e városban lefolyt, méltó folytatása ez az emelkedett hangulatú közebéd s miként ott ünnepélyünk fényét nagyban emelte a müveit közönség részvétele, úgy ez ebédnek is fényt kölisönöz az a körülmény, hogy ezen megjelent e város és vidék intelligencziája Kiváló fontosságot tulajdonitok annak, hogy a mi ma első sorban birói ünnepélyünket a közönséggel együtt s annak meleg részvétele melleti, tartottuk meg. Mert habár a törvény a bírót sok tekintetben vissza tartja is, hogy a közélet egyes ágaiban activ szerepet vigyen, s ha bár alkotmányunknak egyik erős bástyája a birói fü rgetlenség, de e függetlenség nem azt jelenti, hogy a biró elzárkózzék a társadalom elől s ne legyen érzéke a közélet iránt, hiszen mindnyájan e hazának vagyunk együtt érző fiai, hanem a birói függetlenség azt jelenti, hogy a biró, a midőn igazságot, szolgáltat, legyen egyiráat független úgy a felsőhatalomtól, mint az alulról jöhető néphatalomtól s midőn birói székében ül, ideálként csak egy eszme lebegjen előtte: »Az igazságnak és a jognak minden befolyástól menten, függetlenül érvényt szerezni! A jogszolgáltatás nem elvont tudomány, de egy magasztos czél, az igazság kiderítése. Épen azért a biró nem zárkozhatik el a társadalom elől, mert neki a törvény tudásán felül, életbölcsei j ti el is kell bírnia; a viszonyokat, a körülményeket, a társadalom szokásait s gyakran előítéleteit kell ismernie, a midőn a birói széke előtt megjelent ember felett Ítéletet mond; de hogyan legye ezt akkor, ha elzárkózik hivatalos szobájába s az aktákból készült védbástyával veszi magát körül ? Hogyan sajátítja el a bírónak feltétlenül szükséges judiciumot, ha az élet behatásait nem vizsgálja s nem ismeri ? Ismertem egy bírót, a ki hivatalos helyiségének ajtajára ezt irta: »Ne lépjen be senki hozzám, a ki peres ügyben akar velem beszélni« Hát ez a hivatalnok lehetett igen bölcs ember, nagy jogtudós, de bizonyára nem volt jó biró, s különösen nem volt magyar biró. A magyar ember szinről-.szinre akarja látni túráját, s ha el is veszti perét előtte, inkább nyugszik meg azon ha ügyes bajos dolgát elpanaszolhatta. De e zárkózottság ellenkezik is perjogunk egy nagy vívmányával: a közvetlenség elvével is. »Sum- mum jus summa injuria,« mondta a római törvényhozó. »A bizonyítékok szabad mérlegelése,« a jelszó, a mai törvénykezésnél. Erre pedig csak az a biró jön rá, a ki nem csak a törvényt, de az életet is ismeri. Azért szükséges, hogy midőn a magyar biró igazságot szolgáltat, legyen, egyik »-keze mindég a magyar népélet üterén. Dicsekedés nélkül mondhatjuk ezt, a magyar birói karról, hogy e nézeteket általában követik, s ezért van az, hogy közintézményeink közül talán a birói testület iránt van a közönség legnagyobb bizalommal. Épen azért a bírónak e bizalmat nem csak megőrizni, de azt fokozni is kell s azt c«ak úgy érheti el, ha e három tényezőt: úgymint az »alapos jogi tudást, vas szorgalmat, és rendithetlen szilárd jellemet egyesíti magában. Felhasználom e mai szép ünnepélyt arra, hogy az igazságügyi kormányzat nevében a magyar birói kar jólétére emeljem poharam. Éljen ! Majd Égly Mihály Km. Pap Sándor királyi táblabirót köszönlölle fel, méltatván lelkes éljenzésektől kísérve a járásbiróság derék és köztiszteletben álló vezetőjének nagy érdemeit. Vasárnap este a kaszinóban volt pompás tánczmulatság, hétfőn délelőtt sikerült kirándulás Feketepatakra, este társas összejövetel a polgári körben, melyek mindegyike oly nagyszerűen sikerült, hogy kedves vendégeink bízón nyára kellemes emlékekkel távoztak el városunkból, mig másrészről bennünk Nagybányaiakban a birói kar s annak vezetői iránt különben is érzett tisztelet és elismerés hathatósan fokozódott. Lapunk részéről őszintén kívánjuk, hogy bárha az épület uj, legyen a bíróság benne a régi, hivatott őre a törvénynek, jognak, igazságnak. A gazdasági munkások segélypénztára. — Legújabb beszámoló. — Mikor az év elején az 1900: XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár, és mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és felismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát afelől, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segitő-pénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e, vagy nem iratkozik be a segitő- pénzfárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarta ellen senkin sem fog az uj törvény segíteni. A józan magyar munkás saját, sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakoz'k az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istá- polja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak. A józan magyar munkás igen hamar belátta, hogy aki tagja a segély-pénztárnak, az nyugodtan végezi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellankad és a kasza, kapa kiesik kezéből. A segé'ypénztár nyolez hónapos működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak nyolez hónapja, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 430 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalom kenyéren tengődni. A beállott baleset 34 földmivelőt megölt. Mind a 34 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segély-pénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segély-pénztár nyolez tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tett. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a nyolez munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előirt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől- egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös működése bizonynyal az oka annak, hogy a segélypénztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900: XVI. t-cz. 8 §-a alapján a gazdák által kötelezőleg biztosított cselédek száma mintegy 500.000, a segélypénzlárba beiratkozott rendes és rendkívüli tagok száma is már jóval túlhaladta a 12,000-et. A segély-pénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonynyal arra a főpásztorokal, főrendeket, nagybirtokosokat, intézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy szambán csoportosuljanak a segélypénzlár alapitó tagjai sorába. És bizonynyal ez az oka annak is, hogy a rövid nyolez hónap alatt beiratkozott 850 alapitó tag 150,000 koronával gyarapította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támogassa, istápolja. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár központi igazgatóságának Bud.apesteii, V., Nádor-u. 32. Heti krónika. Az alkotmányos Magyarország megmozdult, az őszi szél nemzeti lobogókat lenget Kárpátoktól Adriáig. Millió plakát és kortestoll fogy el naponként, szóval, választ a magyar és most jövünk rá, hogy tulajdonképpen ez kell a magyarnak. A régi tüzes választásoknak azonban nyoma sincs, a politikai lelkesedés ismeretlen fogalom s miként a napilapokból olvassuk, egy és ugyanazon helyen, ha több jelölt lép is fel, többnyire ugyanazt a program- mot vallja.
