Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

(2) 1901. november 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 46. szám be nem fogta vagy a megtalálás után két napig annak befogására nem tett intézkedést. A keresés és befogás végett a tulajdonos másnak telkére is bemehet, sőt e tekintetben a helyi közigazgatási hatóság közbejöttét is igénybeveheti, köteles azonban a földterület tulaj­donosának a befogás által netalán okozott kárát meg- tériteni. Ugyanezen elv jut kifejezésre a hazánkban még sok tekintetben mai napig érvényben álló ausztriai általános polg. törvénykönyv III. fejezetében, melynek 384. §-a igy szól : »Házi méhrajok s más szelíd vagy szelídített állatok nem tárgyai'a szabad állatfogásnak, sőt a tulajdonosnak joga van ezeket más földjén is hajhászni, tartozik azonban a földbirtokosnak netalán okozott kárát megtéríteni. Azon esetben, ha az anyakas tulaj­donosa a rajt két nap aiátt nem hajhászta, vagy ha valamely szelídített állat magától 42 napon át elmaradt: azt közös földön mindenki, saját földjén pedig a föld tulajdonosa magának elfoghatja s megtarthatja.« Hazai törvényeinknek különben a méhészetre vonatkozó főbb rendelkezései a következők: 1. Az 1832/36. évi VII. t.-cz. 4. §-a az 1514. évi országgyűlés VII. rendelvényének további érvényében Mária Terézia urbáriuma által is fentartott 15. czik- kelye szerint a jobbágy által földesura részére kiszol­gáltatandó kilenczedet a következő szavakkal szün­tette meg: . »4. §. A méh rajoktól, bárányoktól és gödéktől, úgy szinte apró majorságban és tojásokban egyes jobnágyok által, valamint borjukban is több jobbágyok által összesen tett eddigi adózások, úgy nemkülönben a vaj kiszolgáltatása is jövendőre megszűnteinek.« 2 A mezőrendőrségről szóló 1894 évi XII. t.-cz. által hatályon kívül helyezett 1840. évi IX. t.-cz. hatályé alá tartozó károsítások közt annak 1. §-ában a méhesekben elkövetett károsításokat is felsorolván, a következőket mondja: »14. §. Aki méhesből kast vagy mézet ellop vagy megront: a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtérítésén felül, mint tolvaj, a vétség fokozatához képest fényittelik.« 3. A most hivatott 1894. évi XII. t.-cz. érvényé­ken ma is fennálló egyedüli törvényünk, mely a méhészetre vonatkozik s mely a rajbefogás feltételeit és a költés-rothadás elterjedésének meggátlására vonat­kozó rendszabályt is magában foglalja. Ezen tötvényczikk a rajbefogásra vonatkozólag igy szól: »59. §. Kirepült méhraját a tulajdonos, ha a keresést nyomban eszközli, másnak telkén szükség esetén a községi elöljáróság közbejötté mellett is keres­heti és elfoghatja, tartozik azonban a netán okozott károkat megtéríteni. Ha a méhraj tulajdonosa raját két nap alatt nem kereste s el nem fogatta, a raj annak tulajdo­nává válik, kinek birtokán letelepült vagy ki azt két napon túl elfogatta.« A költés- (talán helyesebben fiasitás-) rothadás terjedésének meggátlása tekintetében pedig ugyanezen t.-cz. 60.'§-a intézkedik, midőn ezt mondja : »Hä valamely méhesben ragadós költés-rothadás üt ki, á rothadásos törzsek a baj felismerése után azonnal megsemmisítendők. Ha ez elmulasztatnék, a községi elöljáróság köteles a megsemmisítés iránt in­tézkedni.« Sőt az e tekintetben elkövetett mulasztást ugyan­ezen t.-cz. X. fejezetének 95. §-a kihágásnak minősiti s p) pontja alatt 100 koronáig terjedhető pénzbünte­tést szab ki arra, »aki rothadásos méhlörzseit a baj felismerés^ után azonnal meg nem semmisíti«, s ki­mondja azt is, hogy ez irányban az eljárás hivatalból indiiandó meg. (Befejező közlemény következik ) I Heti krónika. Ez a hét majdnem egészen a vármegyéé volt. Hétfőn, kedden, szerdán ejtették meg a választásokat megyeszerte s nem volnánk magyarok, ha igy lisztuji- tás előtt nem érdeklődnénk kelleténél jobban a vár­megye iránt. Régente ha megyei követet kellett választani, alig birtak 8—10 embert leszavaztatni, hogy éppen valami formája legyen a dolognak. Most kirukkoltak a bete­gek, öregek is, mert hát nem lehet tudni, hogy lesz-e még az életben restauráció. A »Nagybánya és Vidéke győztesen került ki az ütközetből a szerkesztő Nagybányán, a kiadó Fekete faluban lett megválasztva, ha a boldogságot a szerint mérnék, hogy kicsoda megyebizottsági tag, akkor a «N. és V.« volna a legboldogabb a világon. A szavazás Bányán igen különös, mondhatnám secessiós volt: »Kettőre kell szavazni, de azért három lesz megválasztva.« Ez volt a jelszó. A harmadik úgy csinálódik magától. Ily körülmények közt a régi jelöl­tek nem is vehetik rósz néven, ba arra a harmadik állásra hatan is pályáznak, mert hogy ki leszen az a harmadik, ki tudná azt megmondani sötétben., titkos szavazás közt. Mint mikor a harmadik testvérnek az egyik is oda adja jó szívvel a fél zsemlyéjét, a másik is s a kinek előbb semmije sem volt, annak lesz most egy egész, ilyenformán üt ki az e fajta szavazás A kettős rendszer kiadta a falsot. A szavazó lapok közt volt egy vörös tentával Írott czédula is, mely hangzott ekképpen: »Éljen a független Magyarország! Éljen Torday Imre!« Persze nagy éljenzések közt olvasták fel, s né­melyek kiabáltak: Uj név, uj név! Tessék a függellen Magyaror­szágnak is 1 szavazatot beírni. Az elnök azonban ránczba szedte a szemöldö­két s komolyan kijelentette, hogy a független magyar- ország nincs a névsorba felvéve, ő reá tehát szavazni nem szabad. Ma a választások be vannak fejezve s az alispán Széli Kálmánnal törheti rajta a fejét, hogy mit csináljon annyi sok uj emberrel. Van azonban nagyobb szenzácziója a hétnek a választásoknál s ez a kereszthegyi bánya titokzatos esete. Alabárdos őrök, ellenőrző órák, zárak és lakatok közt hogy lehet két diónagyságu aranyhoz hozzájutni, ez épp oly probléma, mint Budapesten a Kecskeméti históriája, a ki a nemzeti ideál nagyszerű eszméit hirdetve s Kossuth apánk sírjánál ékesen szónokolva, egyet gondolt, hátat fordított a Máriás lobogónak s kéjutazásra indult, szerény félmilliócskával, a pénz­ügyi zavarokkal küzdő főváros megtakarított filléreivel. Vásári zaj az élet, a legnagyobb tragikum sem lehet mentes a komikus vonástól. Apropos! a vásári bódékat szegezik az ácsok, az ecsedi gyékényesek most már elhiszik, hogy 18-án lesz az országos vásár, szegények, ők 11-én rándultak le pár száz darab szakajtóval, pokróczczal, lábtörlő­vel s még kikaczagták őket Nagybanyán, ha tudnák mennyire sajnálkozott felettük a krónikás. Különfélék. Láng Lajos v. b. t. tanácsost, kerületünk volt orsz. gy. képviselőjét a csaczai kérülelben léptették fel, hol a választás nov, 28-án lesz. Erzsébet királyné emlékére a nagybányai m. kir. állami főgymnasium, november 10-én kedden, a főgyin- nasium tornacsarnokában délelőtt 10 órakor gyászün­nepet tart. Km. Pap Sándor táblabirót Nagysotnkuton megye­bizottsági taggá választották. Eljegyzés. Szimk Antal Pécs szabad kir. város osztálymérnöke, eljegyezte Bécsben özv. Léderer Gusz- távné császári tanácsosné leányát Alice-t. A nagybányai áll. polg. leányiskola Erzsébet ki­rályné emlékére november hó 19-én d. e. az iskola helyiségében gyászünnepélyt rendez. Az ünnepély je­lentőségét. Kisné Fodor Etelka r tanítónő méltatja. 2. Kováts Erzsébet VI. osz'álvu tanuló Lumpért Géza »Ciprus lombok« czimü költeményét szavalja. 3. Az iskola összes tanulói Bánkbán opera »Ima« részletét éneklik. 4. GálfTy Pona kézimunka tanfolyam tanulója Farkas László »Nagyasszonyunk halva« czimü költe­ményét szavalja. 5. Az iskola összes növendékei Zsaz«- kovszky »Halotti dal«-ját éneklik. Miután külön meg­hívók nem bocsáttatnak ki, az igen t. szülőket és ál­talában az érdeklődő közönséget a tanító testület nevében ez utón hívja meg Waigand Anna igazgató. Visszaadja a vizitet valami két orosz herczeg Kováts Gézának s éppen olyan vasparipán — gépko­csin jön Nagybányára, a milyenen Kováts Géza járt .arra felé. Hir szerint Kapnikbányán keresztül érkeznek ide s abb.in a reményben ringatjuk magunkat, hogy tiszteletükre a vármegye kijavítja a teljesen elhanya­golt kapniki utak Ha ez igaz, akkor nagy lelkesedéssel, bandériummal és harsány éljenzésekkel fogják fogadni a herczegeket. Aranylopás. A kereszlhegyi Karámból nov. lu és 11 közti éjjel ismeretlen tettes ellopta a megvasalt iádikát a melyben 880 gram foncsor arany volt, mint­egy 220 gram tiszta aranytartalommal 4—500 korona értékben. Az éjjeli őr óránként tartozik az ellenőrző óraműnél megjelenni, őrködött, meg is jelent szabály­szerűen s még is megtörténhetett, hogy valaki álkul­csai behatolt az iroda ajtaján s az ablakon keresztül a ládát elemelte. A nyomozás megindult s a ládát meg is találták egy kereszthegyi réten eldugva, de az arany természetesen nem volt benne A nyomozás to­vább folyik a legnagyobb erélylyel úgy a rendőrkapi­tányság, mint a bányahivatal részétől. Hol a hiba! F. hó 11-én a reggel 5 óra 32 perczes vonattal Nagybányáról többen akartak elutazni, azonban csak 12-en voltak azon szerencsés helyzetben, hogy beülhettek a vonatba 18-an szégyenszemre le­maradtak. S miért volt ez a tömeges lemaradás, mert a vonntot hamarább indították vagy 10 perczczel. Volt ezért persze nagy zúgolódás. Utána jártunk a dnlognak, hát a baj tulajdonképpeni oka az, hogy a toronyóra az utóbbi időben állandóan késett. A ref. egyház toronyórája régóta áll s igy versenytárs nem lévén, azt hiszi Grostyor, hogy ő úgy mérheti az időt, a mint neki tetszik. Már must ha azt vesszük, hogy a zónaidő már 35 perczczel úgy is hátrább van, mint a mi időnk, s hozzá tesz a toronyőr még 10 perczet, akkor éppen s/4 órával később czamtnogunk a nap után. Hét vége felé felszólalásunkra igazították az órát, és ez igen-igen nagy örömünkre szolgált, csak attól félünk, hopy már most ez igy jó időre el van intézve s az órával megint nem fog törődni senki, pedig milyen könnyű volna minden déli 12 órakor a m. kir. postától kölcsön kérni a jó időt. Népmozgalmi adatok, a f. évi október havában házasság köttetett 4. született 30, elhalt 15. — A f. év elejétől oklóber hó végével bezárólag házasság köttetett 77, született 329, elhalt 252. Hasonlítva az előző év hason idő szakával: akkor vult a házasság kötések száma 87, most 77, kevesebb 10. A születések száma 367, most 329, kevesebb 38. A halálozások száma 312, most 252, kevesebb 60. lett vetnem lábaimat, biztosítanom magam az elesés­től. Elnéztem egy halászmádarat, mely nyugodtan, szinte kéjjel hintázta magát a hullámokon. Megjelen­tek a velenczei halászbárkák sárga-kék vitorláikkal, messziről két torony tűnt fel. Nemsokára egész pom­pájában Venusként emelkedett ki a tenger habjaiból a dicső Velencze. 7 óra tájban a S. Giorgio szigete mellett kötöt­tünk ki. Megjelent az olasz fináncz, kérdezte tőlem, nincs e szivarom, a mellettem álló nőtől nincs-e ká­véja a ládában ; nemleges feleletünkre elbocsátott. A repülő oroszlánokkal díszített fekete plüsses gondolába szállottunk s átevezve a Riva degli Schiavoni éjszaki partjára, a Sandwirth-szállóban telepedtünk meg. Jó kiszolgálat, pompás, magyar szájizet is teljesen kielé­gítő ételek, jó, szállás s végre jutányos árak miatt is jó lélekkel ajánlom tisztelt honfitársaimnak. Sok ma­gyar szállott ide, olyan figyelmes Perkhofer János vendéglős, hogy magyar pinezért is tart. Midegy nála, magyar vagy olasz pénzzel fizetni, vált is magyar pénzt olaszra. Ezt jó tudni. Lakásomtól nyugotra haladva pár lépésnyire lát­tam a Viktor Manónak 1887-ben felállított emlékosz­lopát. A szt. Márk-tér sincs messze. 9 óra előtt meg­ismerkedtem a kedves szárnyasokkal. Kisebbek mint a mi galambjaink és oly szelídek, hogy kezemből ettek. Volt, kire rá szállottak és úgy vétette le magát. Több­kor megvendégeltem a barátságos állatkákat. Ö utá­nuk él, ki a campanile alján ülve, bosszú vékony sta- niczliben kukoriczát árul a galambok számára. 9 órakor nagymisét hallgat'am a sz. Márk temp­lomában. Itt is gyönyörű volt az ének, A misén az a különös, hogy az evangéliomot a szószékről olvassa a pap. A templom! Ez maga megérdemli, hogy az ember messze vidékről jöjjön, azt megtekinteni. Öt bizánczi kupola váltakozik csúcsos tornyok­kal, Öt gyönyörű portale, a főportáién 4 aranyozott, bronzló. Ezek is már nagy utat tettek a világ körül, látták Rómát, Konstantinápolyi, végre pedig Párizst. Az ajtók bronzból vannak. A falak aranyalapon remek mozaikokkal ékeskednek. A régi márvány mozaik padló igen változatos alakokkal. A képek még drága kövekből is össze vannak rakva. Előttem van a máso­lata az »Immagine della B. V. detta Nicopeja.« Arany, ezüst és piros, kék, zöld drágakövekből van össze- állitve Szűz Máriának e képe. A Sz. Márk. tér oldalán e fenséges basilica, bárom oldalán nagyszerű paloták, alól oszlopcsarno­kokkal. Egyik palota a királyi lakás, hol ép ekkor Olaszország szellemdus királynéja gyászolta a gyilkos­kéz áldozatául esett dicső királyi férjét. A többi épületekben boltok gyönyörű velenczei remek készít­ményekkel és vendéglők vannak. A Sz. Márk-tér kinyúlik délen a tengerig, mely rész Piazettának ne­veztetik, szemben a Sz.-György szigete élénk piros­tornyával. A tenger felőli oldalon két gránitoszlop, egyikén Sz.-Tódor márványszobra, másikán érczből öntött szárnyas oroszlán. Jobbról a remek dozsepalota kettős csúcsíves csarnokkal, balról a 98 m. magas campanile (harangtorony) szintén élénkpiros színben tündöklik. Délután Lidő szigetére rándulva, tengeri fürdőt vettem s mellékesen szedtem tengeri kagylót, ezután kávézás közben gyönyörködtem a szép zenében. Este a teatro Malebranban Violante czimü operát hallgattam. A primadonna valami spanyol szőke szép­ség volt, neve : Ines de Frate: A díszletek közölt láttam remek hü képét Velenczének, a mely ma reg­gel annyira elragadott. Előtte a színpad tenger alakot öltött, melyen 200 év előtti velenczeiek gondoláztak. Szünet között különösen meglepett az, hogy vizete olaszos magyarsággal kínálták üdítő italukat. Ekkor láttam csak, mennyire elözönlőttük mi magyarok Velenczét. Másnap gondoláztam a Canal Grandén; kiszál­lottam az Isola di S Giorgion, megnézni a szintén remek Madonna de la Salute templomot. Tovább gon- dolázva, baloldalt láttam egy épület falán Tintoretto szép freskóképét. A Palazza Bernadóban megtekintet­tem Salviati velenczei üveg remekeit. Feltűnt még a capo di flotta, Catollo és Doria palotája. Elhaladtam a Rialto hídjának merészen domborodó bolthajtása alatt, Érdekes volt látnom, egy körülbelül 4 éves evező gyermeket. Mennyire otthon érzi magát e nép a vizen ! De mintha maguk azt gondolnák, hogy más még nem is látott vizet — a partra szállónak nyújtják a parton ácsorgók a menlőhorgot. Most fizes ennek valamit: ha nincs nálad 5 czentes, akkor kénytelen vagy 10-et adni. Előbbieknél kisebb pénz alig van forgalomban, nehezen tudtam szert tenni 2 centre. Egygyef ki is elégítettem egy ily horgászt, illetőleg akartam őt kie­légíteni. A campo S. Zacharián vettem frissen sült hala­kat 20 cent-ért, rile és scievola a nevök. Pompás izük volt, kicsinyek, mint a szárdinia, de olyan szálka nélkül valók is. 10 centért (8 f) lehetett jó édes sző­lőt is kielégítő mennyiségben kapni. Aug. 20-án este 8 órakor átgondoláztam ugyan­azon hajóra, melvlyel jöttem. De már 7 K volt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom