Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-20 / 3. szám

(2) 3. szám. 1901. január 2Ö. Ilyenkor szoktak a regényes farkashistóriák szárnyra kelni. El van terjedve a városon, hogy csü­törtökön éjjel valami gránerek jöttek egy szekéren Misztbányáról. Útközben 12 farkas megtámadta őket. Ezekből 4-et szerszámaikkal levagdaltak s behozták a Hid-ufczára, 8 pedig szétfutott. Kérdést intéztünk a kapniki erdőhivatalhoz s csakugyan a kapniki főerdész revierjéből éppen 4 farkas hiányzik. A számok tehát stimmelnek, de azért az a négy farkas mégis csak kacsa lesz valószínűleg. A kemény téllel együtt eljött a gyűlések ideje. Ma a bányász egyesület alakul, hogy megóvja a szak­nak veszélyeztetett érdekeit s terjessze a bányász mű­veltséget. Nehéz tudomány, mindenhez inkáb értek, még talána harangöntéshez is (és erre éppen alutheránu- soknak volna legnagyobb szükségük) de a' bányászat­hoz nem, hogy kell a földben kincset találni, a sár­ból aranyat olvasztani,ahoz valóságos boszorkányság kell A sachttagot azonban már én is megértem, mert ez leginkább ivásból áll s ehez nagyobb a fo­gékonyságom. Erre tehát Jókaival azt mondom, hogy de már oda elmegyünk. Holnap a »Kaszinóé,« jövő vasárnap a polgári köri tisztújító közgyűlés következik. Az érdeklődés és korteskedés már is nagy, hogyne hiszen az egyletek rengeteg fizetést adnak tisztviselőik­nek s a fizetéses álláson kap ma mindenki, aztán meg jó is tisztviselőnek lenni, mert ez az egyleti élet szabadsága s abban áll az autonómia, hogy a tisztvi­selőt minden feszélyezés nélkül szabadon szidhatja, ütheti, gyötörheti mindenki. És ez nagy tekintélyt ád az emkernek, ha sokan szidják, ütik és gyötörik. Az egyleti élet élénk úgy látszik a XX. század­ban is lesznek mindig egyének, akik a közügyért el­szenvedik a szokásos vesszőfutást is. Egyébiránt a vig korteskedéshez jó szerencsét és sokféle listát kíván a krónikás. Különfélék. A rom. kath. plébános választás dolgában érde­kes fordulat állott be. Tudvalevőleg a képviselet ra­gaszkodott a százados usushoz, hogy mint ilyen vá­lasztja a plébánost. Ez ellen többen fellebbezést adtak be a minisztériumhoz, s azt kívánták, hogy a más vallásu képviselők ne vehessenek részt a kath pap választásában. A minisztérium az ügyet a vármegyei közigazgatási bizottsághoz küldötte le döntés végett, a bizottság pedig Gönyey István főjegyzőt kiküldötte ide a helyszínére a levéltári adatok tanulmányozá­sára. Gönyey e hó 17-én ide érkezett s ma d u. a 8 V2 órai vonattal elutazott, magával vitte a kész jegyzőkönyvet, melyet itt a levéltári adalok alapján fölvett. Hogy mit fog a főjegyző előadni s a bizottság határozni, az természetesen a jövő titka, annyi azon­ban ma is tény, hogy a képviselet más vallásbeli tagjai soha e jogukról le nem mondtak, hanem an­nak minden egyes választásnál mindig gyakorlatában voltak. Felsőbányán holnap, jan. 20-án fáklyászenét ad­nak Pemp Antal kanonoknak s a távozó tiszteletére közvacsorát rendeznek. Az uj kanonok már legköze­lebb elfoglalja állását s a plébánosi teendőket úgy értesülünk Juhász János jelenlegi s. lelkész fogja helyet­tesíteni. Gyászhir. Özv, Diószeghy Sándorné, dr. Harácsek Imre helybeli ügyvéd nejének édes anyja f. hó 14-én, hosszas szenvedés után elhunyt. Férje néh. Diószeghy Sándor bankigazgató köztiszteletben állott előkelő fér­A vékony hang: A latin Írásbelit kikaptátokmár ? Károly: (szomorúan igent int.) A vékony hang: Milyen jegyet kaptál? Károly: Képzeld csák ezt a szemtelenséget; a miért »emittere« igét egy t-vel Írtam, — elégtelent kaptam. A vékony hang: Mondtam én már sokszor, hogy a mi intézetünkben nagy igazságtalanság uralkodik. Károly: (kiabálva) Csakhogy én ezt nem fogom tűrni és meg fogom mutatni, hogy. . . . A mellékszobából egy mély hang: Miért nem ta­nulsz, te haszontalan kölyök? A vékony hang: Szervusz. Károly : (Becsapja az ablakot, fölkapja könyvét és nagy léptekkel mérve a szobát, hangosan tanul): »Caltha palustris, mocsári fü, sárga, széles levelekkel, rostos gyökerű, párta nélküli növény, stb. stb.« * IV. A férj. Hely : A ház előtti járda. Idő: Reggeli 4 óra. Istvánffy ur gondolatokba mélyedve föl és alá sétál; kalapja, nyakkendője görbén áll. ruhája gyűrött. Hátán czédula fityeg, óriási betűkkel hirdetve: »Sza­már vagyok.« Különben Istvánffy ur egy viharos éj nyomait viseli magán és ekép monologizál: »Először a nagyvendéglőben voltam, azután a Hungáriában, azután a sörösben, ez mind vág ; de azután ho . . . hol is voltunk? . . .« (Kezét forró homlokára teszi és igy erőlteti cser­ben hagyó emlékezetét): »Megfoghatatlan,— mily ne­héz a fejem, ha a butaság fájna, úgy valószinüleg ordítanék ... Az az átkozott erős bor . . . Eszem, úgy látszik, elálmosodott . . ..« (A toronyóra 4-et kong.) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE fiú volt városunkban s itt halt el pár* * év előtt. Özve­gyének halálát általános részvét kiséri a nagybányaiak részéről is. A család gyászlapja igy hangzik: Giczei Diószeghy Ella, Berta, Dezső, írén, Margit, Aladár, Sán­dor és Mariska, úgy a maguk, mint az összes rokonok nevében is mély fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett édes anyjuk özv. giczei Diószeghy Sándorné, született ikáchi és atyai Péterffy Irén, hosszas szen­vedés után életének 52-ik évében, folyó évi január hó 14-én, a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobb­létre szenderült. Drága halottunkért a szent miseáldo- zal a nagyszénási róm. kath. templomban 1901. jan. hó 16-án, d. e. 9 órakor lesz és az egyházi beszente- lés után ugyan az nap d. e. 10 órakor a lajos-szénási sirkertben fog örök nyugalomra tétetni. Lajos-Szénás, 1901. január hó 14-én. Református battyubál. A nagybányai ev. ref. egyház elöljárósága február hó 2-án tartja szokott csa­ládias batyubáljat. A meghívókat a héten küldték szét s már megalakultak a hölgybizottságok is, melyek a terítéseket rendezik. Belépő dij személyenkint most is csak 2 korona, mely vacsorára is feljogosít, csa­ládjegy 4 korona. Kezdete este 7 órakor. Társas va­csora 8 órakor. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk s hírlapikig nyugtázunk. A nagybányai gazdasági egyesület holnap, január 20-an d. e. 10 és fél órakor a városháza tanácster­mében rendes közgyűlést tart, melyre a t. tagokat tisztelettel meghívja. Nagybányán, 1901. január 18-án. Szabó Adolf elnök. Tárgysor: 1. Az 1901. évi költ­ségelőirányzat megállapítása. 2. Szász János kertész kérvénye °/0 meghatározása iránt. Az iparos ifjak január hó 12-iki bálja a mai nehéz anyagi viszonyok között valóban igen jól sike­rült. A teremben szép, nagy közönség volt jelen. A négyeseket 60 pár tánczolta, miről fogalmat alkotha­tunk a bál népszerűségéről. Az ifjúság ügyesen és derekasan viselte magát. A bál a kör pénztárának is hozott egy kis jövedelmet, miről az elszámolás követ­kező: A nagybányai iparos-ifjúság önképző egyesülete folyó hó 12-én megtartott tánczestélyén jegyeiket megváltották: Harácsek Vilmos, Reketes József, Spi- czuli Károly 4—4 korona, — Takács Károly, Illés Zachariás, Glavitzky Károly, ifj. Nagy István, Komzsik Alajos, Pásztorkay József, Rónay Géza, Krausz Gyula, Spinetti Sándor, Fritsch Sámuel 2—2 koronával. — Felülfizettek: özv. Márián Jánosné 2 koronát, Jancso- vits József, Fuchsz Fábián, Radó Andor, Szabó Antal, Hoffmeiszterné, Kornis Ernő, Kovács Lajos, Kovács Gyula kereskedő, Török Antal, Mursitz Ferencz, Ku- pás Mihály, Galló Antal, Lakatos János, Varkovszky Mihály, Vajda Mihály, Kazamir János, Iring Pál, ifj. Makray Károly 1—1 koronát. Bakos Mihály, Krizsán Antal 60—60 fillért. Orosz Ödön, Nyág János, N. N. 40—40 fillért. Bevétel 367 korona 28 fillér. Kiadás 241 korona 28 fillér. Tiszta jövedelem 126 korona Nem mulaszthatjuk el e helyen mindazoknak, akik jegymegváltásaikkal, f'elülfizetéseikkel és az estélyen való szives megjelenésükkel ezen mulatság úgy anyagi, mint erkölcsi sikerét előmozdítani s egyesületünket a kimutatott jövedelemhez juttatni szívesek voltak, hálás köszönetünket nyilvánítani. Köszönetünket nyil­vánítjuk még Gyöngyössy Gyula és Maresch János uraknak, akik a jövedelem sikerét előmozdítandó egy díszes szép tortát és egy díszes szép élővirág kosarat igen mérsékelt áron bocsátottak a rendező-bizottság rendelkezésére. Végül köszönettel adózunk mindazon hölgyeknek, akik a torta és virágkosár jegyeinek el- árusitását jóakarólag elvállalták és elárusították. — Nagybányán, 1901. január hó 18-án. Kupás Mihály elnök, Galló Antal pénztárnok, Jancsovits József titkár. »Mi? Mi-cso-da ? 4 óra már? .... Le-he-tetlen" (Zsebóráját nézi.) Borzasztó, az idő hogy eljár ... A bölcs is azt mondta, hogy az idő néha repül, mint a madár, néha meg csuszik-mászik, mint a teknős béka. Például, ha a feleségemmel perlekedem, úgy az idő ólomlábakon jár. Ez az örökös veszekedés már kiállhatatlan kezd lenni .... és mily ébren alszik, akár egy tapsi füles. Biz’ Isten nem értem, bármily csendesen lopózom is be szobámba, rögtön felébred ... s akkor azután is­mét a gyertyatartót, czipőhuzót és a jó Isten tudja még micsodákat vagdal tűrő fejemhez, mint a múltkor, az embernek szinte pirulni kell. De hogy is tudtam én egy ilyen személybe beleszeretni? Hisz ez kétség­beejtő állapot. Nem hiába csúfolnak papucshősnek. . . Nekem meg kellene egyszer mutatni, hogy tulajdon­képpen ki az ur ? A mai napon határozottan kitörök ... Csak legalább valamelyik kávéház vol»a nyitva. Ez mégis hallatlan! Négy órakor minden zárva! Hisz itt még mulatni sem lehet ... Ez város? . . . Rongy fé­szek, de nem város! . . . (Félénk tekintetet vet lakásának ablakára.) Nagy Isten! Nekem úgy tetszik, mintha az öre­gemnél még a lámpa égne ........... Szép mulatságnak né zünk elébe .... (El akar menni, de erősen havazni kezd) Eh, Isten neki! (Halkan szavalni kezd): »Ha férfi vagy, légy férfi, ne hitvány gyönge báb « (Még egyszer elszánja magát és meghúzza a csengőt.) * * * Az arra munkába menő napszámos pedig meg­botránkozással és bizonyos kárörömmel hallgatja és élvezi azt a csinos családi perpatvart, a mely zűrza­varos lármából élesen kiválik a magas C. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya ma jan. hó 19-én délután 4 órakor tartotta alakuló gyűlését a pénzve­rőház tanácstermében. A gyűlésre a kincstári bányá­szati tisztviselők nemcsak Nagybányáról, de Ferne- zelyről, Felsőbányáról, Kapnikról, sőt Oláhláposbányá- ról is összegyülekeztek. Ott láttuk ezenkívül a bánya- hatóság tisztviselőit, a tekintélyesebb magánbányászok közül többeket, továbbá a kir. erdészeti igazgatót, az erdészet több tisztviselőjét, Gellert Endre polgármes­tert, Vida Aladár főgymnasiumi igazgatót, Farkas Jenő polgármestert, mint a bányaegyletnek képviselőjét. Szó­val az érdeklődés a lehető legnagyobb volt. Szellemy Géza szólalt fel legelőször, megemlékezve az orsz. bányászati és kohászati egyesület megalakulásáról hangsúlyozta azt, hogy e mellett egy nagybányavidéki egyesületre is feltétlenül szükség van. Indítványom, hogy korelnökül Szüszner Ferencz kéressék fel. Szüsz- ner rövid beszéddel megnyitja a gyűlést, Szellemy Gézát jegyzőül ajánlja. Aztán Szellemy Géza indítványt tesz, melynek alapján a jelenlevők kimondják, hogy az osztály megalakítását szükségesnek tartják s a gyű­lés elnökéül Neubauer Ferencz főbányatanácsnst egy­hangúlag fölkérik, ki is az elnöki széket elfoglalva, melegen üdvözli a tagokat s jó szerencsét kívánva a működéshez, a tárgyalást megnyitja. Mire az alapsza­bályok felolvasása következett. Ezeket csekély módo­sítással elfogadták. Az alapszabályokat jövő számunk­ban fogjuk részletesen ismertetni. A tisztikart követ­kezőleg alakították meg:' Elnök: Neubauer Ferencz, alelnökök: Svaiczer Sándor éz Farkas Jenő, titkár : Szellemy Geyza, pénztárnok: Gellért Béla, ellenőr: Kondor Sándor. — Majd Szellemy Geyza felolvasást • tartott a Radna-vidéki geológiai viszonyokról s este 7 órakor bankett következett a kisteremben. Iskolaszéki ülés volt e hó 16-án délután, mikor is Vida Aladár iskolaszéki elnök felolvasta az államo­sítás ügyében készített emlékiratát, melyet a jelen voltak egész terjedelmében elfogadtak. Az emlékiratot küldöttség fogja vinni a miniszternek, Gellért Endre polgármester és Láng Lajos képviselő vezetése alatt. A veresvizi világítás ügye. A Veresvizen 1896-an vannak a népszámlálás szerint, a szőlőhegyekkel 2016-an. Ennyi lakónak a város Robeliy ur laka előtt helye­zett el egy lámpát, ezt is akkor gyújtják meg, mikor a lámpagyujtó csirke húst eszik. Ha a Veresvizen 2016 lakónak azt az egy árva lámpát elégnek tartja valaki, akkor az a kérdés, hogy a város többi lakói­nak mennyi elég? Feleletem, négy vagy öt. Ezzel a város lakossága nem elégednék meg, igen természe­tes, épen úgy, a mint a veresviziek nem elégesznek meg, pedig akkor csak olyan elbánásban és igazság­ban részesülnének a belvárosiak és kereszthegyiek, mint a minőben a veresviziek jelenleg részesülnek. Vagy tegyük fel a kérdést úgy, mennyi lakója van a kereszthegynek és belvárosnak és itt mennyi lámpája van? Mennyi kell tehát a Veresvizre a lakók szám­arányához képest? A Veresvizre legkevesebb tizenkét lámpavilág, statistika nélkül is szükséges. Hiszen ott van a liget a város büszkesége, a honnan esteledés- kor nyáron a közönség menekül, mert setétben sé­tálni és hazamenni nem szeret. A festők és a nyara­lók midőn ott laknak az Afrikai sötétségben, tapasz­talati fogalmat szereznek maguknak Nagybánya város előhaladásáról. Nem jó lenne a Veresvizet is egy kis figyelemben részesíteni, hiszen a Kereszthegyen van már 7 lámpa, a másik telep miért részesül mostoha gondoskodásban? Kellene öt lámpa a Svaiczer utczá- ban még. A ligeti átjáró közepén egy. Az óvoda mel­leti a ligeti kapu közelében egy. Az ev. ref. temető kapujában egy. Molcsány Gábor háza előtt egy. A Tárna-utczában egy vagy kettő. A kapnikbányai tífuszról röviden annyit írhatunk, hogy hivatalos adatok szerint január hó 15-én még mindig 34 fekvő beteg volt. A járványorvos termé­szetesen jelenleg is a telepen tartózkodik. A honvágy áldozata. Ki tudná megmondani, mi­ért szeretik úgy az idegenek is Nagybányát ? Valami varázs van ebben a szép vidékben, vagy talán az emberek jó szivében is, bogy a ki innen elmegy, az mindig megbánja s legalább a lapra előfizet, vagy agg napjaira ide jön nyugdíjba. Ennek a nagybányai hon­vágynak most áldozata van. Liszkay István volt ref. kántor özvegye itt élte le életének legnagyobb ré­szét, nem régen fiához költözött Budapestre, de on­nan vissza akart jönni az ő kedves Nagybányájára, a körülmények azonban nem engedték, hogy fiát s vele Budapestet elhagyja és e feletti bánatában elborult a szegény jó asszonynak elméje és most odakerült a Lipótmezőre. így beszélte ezí nekünk el egy szava­hihető úri ember s mi meghatottan kérdjük, mi lehet az a nagybányai varázs, mely a távolban még ily lelkirázkódást is képes előidézni. Egy könyvtár gyarapodása. A polgári olvasó-kör könyvtára számára megérkeztek a héten az uj köny­vek és pedig 130 kötetben. Most tehát a tagoknak módjukban van az újabb irodalmi termékeket is él­vezniük. Könyvosztás hétfőn és csütörtökön d. u. 4 5 óráig. Emlékeztető. Január 20-án vasárnap d. u. 4 óra­kor a kaszinó tisztújító közgyűlése. Jan. 27-én d. u. a polgári olvasó-kör közgyűlése. A budapesti névtelen adakozó által küldött, ösz- szegből a héten 6 koronát adtunk 2 szegénynek, kik­nek sem fájuk, sem élelmük nem volt. 10 korona még kiosztásra vár, a mennyiben valósággal ki kell kutatni az olyan igazi szegényeket, kik a nőegylet vagy vá­ros segélyezettel közé még nincsenek, illetőleg pénz­hiány miatt nem lehetnek felvéve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom