Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
Nagybánya, 1901. Május 5. — 18. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSAPALMI HETILAP V, A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ÜEG-TELENIK ‘V.A.S.íLElsr.A.S’ Előfizetési árak; Ej;ész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsöbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Nyilttér soronként 20 fill. Az elemi iskolák államosítása. Nagybánya város küldöttsége — köztudomás szerint — ápril 29-én Budapesten járt a vallás és közoktatásügyi miniszternél, hogy a községi elemi iskolák áHa.mösüaka érdekében kérvényezzen. A küldöttségnek Gellért Endre polgármesteren és Láng Lajos v. b. t. t. orsz. képviselőn kivül tagjai voltak: Bálint Imre, Beregszászy Samu, Bottyán Géza, Dobi Ervin, Galló Antal, Gálffy Pál, Incze Sándor, Moldován László, Molnár Mihály, Révész János, Szabó Adolf, Szőke Béla, Vida Aladár, kik péntektől kezdve kölönböző vonalokkal érkeztek a fővárosba. Ápril 29-én d. e. 11 órakor fogadta a küldöttség tagjait a kultusz miniszter, Gellért Endre következő tartalmas beszéd kíséretében nyuj- otta át az emlékirtot, melyet a képviselet fölterjesztett Nagyméltáeágu Miniszter Ur. Kegyelmes Urunk! Midőn Nagybánya város képviselő-testületének megbízásából Nagyméltóságod előtt megjelenni és községi népiskoláink államosítása iránt Nagyméltóságodhoz intézett tiszteletteljes kérelmünket küldöttségileg átnyújtani szerencsénk van: engedje meg Kegyelmes Uram, hogy az ezen kérelemben részletesen kifejezetteket egy pár szóba foglalhassam össze. Nagybánya város az állami főgymnasium fentar- tásához évenkint 16.000 koronával járul. Ezen főgymnasium épületét a nagymit. vallás és közoktatásügyi minisztérium tervei szerint 1887-ben 76.000 korona költséggel, az újabb tanügyi követelményeknek megfelelően átalakította, s bebutorzására 8000 koronát fordított. A használatra átengedett főgymnasiumi épület becsérléke 180.000 korona. Nagybánya város az állami polgári leányiskolának 66.000 korona kiadással 1899. évben diszes épületet emelt; ennek fölszerelésére 6000 koronát fordított, ezen kivül ezen iskolának évenkint tűzifát és világítást ad s az épület tatarozásáról is gondoskodik. A községi népiskolákra Nagybánya város évenkint 24.321 koronát áldoz, az iparos-tanoncziskolára 4746, az óvodára 1568 koronát. Számba véve az összes befektetéseket, Nagybánya város főgymnásiumának államosítása óta 404.000 koronát meghaladó összeget áldozott közoktatásügyi czé- lokra s az 1899. évi zárszámadás szerint 48.995 koronára rúgnak évi tanügyi kiadásai, mely összeg azonban a tankötelesek szaporodása következtében 1900-ban már 1300 koronával emelkedett. Ékesen szóló tények ezek, Kegyelmes Uram. melyekkel — éppen ezen alkalommal — bizonyára jogosan dicsekedbetem Nagyméltóságod előtt. De ezek ellenében nyíltan be kell ismernem azt is, hogy újabb áldozatokra a haladó kor magas igényeivel szemben teljesen képtelenek vagyunk. És éppen azért, mert ismerjük a haladó kor fokozódó követelményeit, mert át vagyunk hatva azon nemzeti kulturmisziótól, melyet Nagybánya, mint a magyarság végvára, mindenkor híven teljesített és a melynek éppen a közoktatás egyik legfőbb tényezője ; éppen azért, mert anyagi erőink elégtelensége érzetében sem merjük cserben hagyni a közoktatás szent ügyét: teljes bizalommal kérjük Nagyméltóságodat, hogy községi népiskoláinkat államosítani kegyeskedjék. Nagybánya város készséggel megajánlja azt, amit iskoláira évenkint eddig fordított; megajánl ennél többet is, — miről a kérvényben előterjesztettekből meggyőződni méltóztatik — s igy teljes bizalommal az iránt, hogy Nagyméltóságod eddigi áldozatainkat méltányolni kegyes lesz, még csak arra kérjük, hogy az államosítási föltételek és a szerződési pontozatok végleges megállapítása végett egyik központi főtisztviselőjét hozzánk mielőbb kiküldeni méltóztassék. Végül engedje meg Nagyméllóságod, hogy ez alkalmat felhasználjam arra is, hogy Nagybánya város közönségének hálás köszönetét tolmácsoljam Nagyméltóságod azon kegyességéért, hogy a Hollósy festőiskola részére eddig engedélyezett államsegélyt ez évre is kiutalni s ez által Nagybánya várost ezen festőiskola megtartására irányzott törekvésében hathatósan támogatni kegyes volt. A lelkes hangon előadót! szép beszédért Wlassics miniszter mindenelőtt nem mulasztotta el Gellértet udvariasan megdicsérni. A polgármester beszédjére Wlassics szívélyesen válaszolt, hangsúlyozta, hogy Nagybánya kivételes helyzetére tekintettel lesz s ha a folyó évi költségelőirányzatba be nem illeszthető, a jövő esztendőben finanszírozza a kérdést. Az ügyben leküld egy központi főtisztviselőt, körülbelül szeptemberben, a kivel majd az apróbb részleteket is megbeszélheti a város. Beszédében a miniszter dicsérőleg emlékezett meg Nagybánya városáról, úgy, hogy a küldött* ség a legjobb reményekkel távozott, előbb azonban Láng Lajos bemutatta a küldötteket, kikhez külön-külön szívélyes szavakat intézett a miniszter. Válaszában kiemelte azt is a mihiszter, hogy Nagybánya volt az első az országban, a festők felkarolásában s a kezdeményezésert dicséret illeti. Láng Lajos és a polgármester ezután fölkeresték Halász Olivér osztálytanácsost és Szigeti központi főtanfelügyelőt, a kikkel megbeszélték az ügynek egyes részleteit s abban állapodtak meg, hogy szeptemberben Láng Lajos is lejön Halászszal s akkor véglegesen letárgyalják az ügyet. Nem terjeszkedhetünk ki minden részletre, de annyit mondhatunk, hogy ügyünk jelenleg igen jól áll s a lehető legkedvezőbb kilátás van arra nézve, hogy az államosítást méltányos utón fogjuk megoldhatni. | Kovásznai Kovács Lőrincz. Daliás idők tisztes alakja, viharedzett cserfák közzül való, kit tanúságul a késő utódoknak itt hagyott az ég kegyelme. Ápril hó 28-án halt meg éjjeli 2 órakor. Mondják, hogy előtte való este gyászjelentését maga megszerkesztette, koporsóját pedig már régebben elkészíttette általa ültetett fából. 1816. jul. 21-én született, tehát 85 éves volt. 1848—-49-es honvéd őrnagy, ki a szabadságharcz után ide menekült Nagybányára s elvonultan élt az ő Tusculanumában, a gyönyörű ligeti soron. Nemes, fenkölt gondolkozásu férfiú volt, de nem ment némi különczségtől. 1861-ben Nagybányán orsz. képviselővé választották. A határozati párt hive volt. Több egyesületnek elnöke, alapitója, egyházának jóit evője, elöljárója. Os régi nemesi családból származott Szilágy- Som lyoról, de egy félszázad alatt valódi nagybányai emberré lett, a kit köztisztelet vett körül. Teleki Sándor ezredes után rangban ő következett, mint őrnagy Nagybányán, most már mind a ketten elmentek s bizony alig maradt 1 — 2 honvéd, a kik kikisérték utolsó utján. Koporsója felett az ev. ref. templomban Soltész Elemér tartott szép beszédet... És most, talán azt várnátok tőlem, hegy e megboldogult aggastyán hosszú élete történetét megrajzolván, ragyogó diszbeszédben mutassam ki, hogy ő, aki már életében sokakra nézve elmondhatta magáról: »elfelejtkeztek rólam, mint a halottról, ki az élőknek szivéből kiment«, — hogy ő, ki tán ezzel a keserű gondolattal szivében' tért meg előre elkészíttetett fekhelyére, — hogy ez az érdemes agg élete mindan napjaiban arra törekedett, hogy oly emléket hagyjon maga után, melyről elmondhassuk az írás szavaival : »az igaznak emlékezete áldott !« Ne várjatok tőlem dicsbeszédet 1 Nem érzem magam erre hivatottnak. Nagyon is nagy az az időtömeg, mit a megboldogult maga után hagyott; nagyon is kevés az én életemnek és a boldogulthoz való viszonyomnak ideje ahoz, hogy az ő életéről, lelkületéről, tetteiről s tetteinek indító okáról híven számot adjak. Azok közül is, a kik őt elejétől fogv i ismerhették, mily kevesen vannak az élők között ; hiszen a Gondviselés kiváló kegyelme bőségesen megszaporitotta az ő életének esztendeit; felülhaladták azok még azt a határt is, mit az írás ekként jelöl: »a mi esztendeink száma 70, vagy ha több : 80 esztendő.« Vagy elmondjam, hogy délczeg ifjúkorában az ő lelke is izzott a haza szabadságának magasztos eszméjétől ; ő is megharczolta nemes harczait a honért; üldöz1 tetést szenvedett ő is eleget, mint annyi sok derék hazafi ama szomorú időkben; az országos gondokból is kivette a maga részét, e város társadalmi életének is munkás, szerető tagja volt s midőn a közélet küzdelmeitől visszavonult, egyháza, vallása iránt való szeretetét jótékonyságban, nemes tettekben mutatta meg ? Hiszen mindezt tudjátok ti is, nálam jobban, kik őt régebben ösmertétek. Sőt tudjuk azt is, K. T. hogy a nemes szivü aggastyán, ki az Ur akaratából nem hagyhatta fenn nevének emlékezetét gyermekekben : minden emlékoszlopnál maradandóbb és hőstetteknél nemesebb emléket állított magának a késő utókor előtt azzal, hogy földi javainak végrendeltetéseként e város az ő lakóhelye árváinak, elhagyatottainak felsegélését határozta meg. Nemes példa, elösmerést érdemlő tett! íme az emlékezet, mely nem enyészik el a sirbatérő sírjánál; ime a hála, mely a későbbi kor felségéit szükölködőinek szivében fennen lobogtatja már az emlékezet fáklyáját. És ez a tudat, hogy a nemesen élt agg ily nemes emléket állított magának, emelje fel a ti sziveiteket is, gyászoló atyafiak : mondjatok áldást annak kihűlt poraira, ki pompától irtózó puritán lelke földi porsátorának utolsó lakhelyéül ez egyszerű hajlékot kivánta. A jóltevőt áldó utókor hálásan emlékszik meg majd arról a nőről is, ki földi élete alkonyán önfeláldozó, őrző angyala volt az elhunytnak, ki közvetve nagyobb áldozatot hozott a közjónak, mint sokan, kiknek áldozatát bámulat és csodálat kiséri. Nagy idők ősz emlékei ! ti, kiknek száma napról-napra fogy, enyész, mondjatok utolsó Istenhozzádot ti is a hü baj- társnak és vezérnek. Majd ott, az örök haza örökké szabad téréin újra viszont látjátok egymást. Ott nem kell többé küz- denetek azért, mi itt a földön még ma is és tán örökké küzdelem tárgya : a szent szabadságért ; de hű tusakodástok méltó jutalmát veszitek majd a népek és szabadság Istenétől. Sirassa meg a nagybányai reformált egyház egy kidőlt oszlopát s már a másodikat ez uj század első évében és e nemes város egész közönsége áldozzon áldó fohászszal a jóltevő emlékének .... A temetésen ott volt városunk apraja, nagyja, ki ne ismerte volna őt s ki ne áldozott volna kegyelettel a honvédek főtisztjének. Kovács Lőrincz összes ingatlanait Nagybánya városának hagyta örök emléket állítva igy nevének. A végrendeletet bő kivonatban közöljük, melyről a héten oly sokat beszéltek. A végrendelet némi lényegtelen kihagyásokkal igy hangzik: 1816. július 21. emlékére 1898. július 2l-én. Az isteni gondviselés, mely folytonos őrködésével ez ideig védve, megoltalmazott, több kétes keserű bajaimban szent igéjével mentesített, legyen hála elismerésemmel halálomig imádásom főtárgya. Hálát adok független életem megtartásáért, azon időközben kedves hazámnak tőlem telhetett szolgálatok tejesítéséért ................ Há la Nagybánya nemes városának, mely engem üldözöttet, lelkesítve körében felkarolt................ Kedves feleségemre nézve, kinek már egybekelésünk alkalmával minden lélező és vele együtt szer- zendő ingó vagyonom és keresményünk feletti szabad rendelkezése alá adtam azokat, saját belátása szerint hasznosíthassa, mint sajátját, magamnak könyveim, fegyvereim és pipázó szereim feletti rendelkezést, hogy fentiekről intézkedbessék, hagyván fent. Fekvő birtokaimat tehermentesen, szabad belátása szerint hasznosíthassa és élvezze, az egész vagyon a szegények és árva keresztyének fenntartására menhelyül és fentartásul alkalmaztatva a nemes Nagybánya város által kinevezendő polgári-bizottság által, a fentirt szeretett nőm megszűntével. Ami a közönséget illeti, három alapítványt tettem mind szükség segélyt annak váltságos körülményei szerint u. m. A szatmári protestáns növeldének már ez ideig nőtt kamatjaival 2000 frtot. A nagybányai ref. iskola függőben álló építéséhez adott építési segély 1000 forint, a kántori lak eladása megmentéséül, annak bérházzá átalakítását is 86 fokkal segítvén. A helybeli kisdedóvoda részére tett 210 frt. o. é. alapítványom két bejáró, szegény, becsületes, magyar polgár gyermekeinek ingyen nevelésére kivánom fordítani. Az isteni gondviselés, mely felettem őrködött, hazám szolgálatában megsegített, több mint 10 művelődési társulatnak alapításához juttatott szerencsét a fentieken kivül, úgy, hogy 12.000 frt. értéket meghaladó áldozattal járulhattam sinlődő mindenfelől árulással küzdő magyar hazám fentmaradhatása eszközléséül, mindezekért örök hála Istenemnek, jó lelkű környezetemnek és az én ápoló feleségemnek, kinek nyújtsa áldását, vigaszát a felettem virasztott isteni gondviselés Ámen. Kelt Nagybányán, 1898-iki aug. 17-én. Kovács Lőrincz őrnagy.
