Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
Nagybánya, 1901. Április 28. — 17. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZÍÍÍÜY-E MEG-IELENIE 4Előfizetési árak-. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányái-ut&a 20-ik szám j£lá — küldendők Nyilttér soronként Í^O fiiE^y Közlekedés Nagybánya és Felsőbánya között. — Felsőbánya, április hó 27-én. — Felsőbánya városa ma tárgyalta képviseleti gyűlésében ezt a nevezetes, égető kérdést, és pedig egyik bizottsági tagnak, Dr. Szokol Pálnak indítványa alapján, maga az indítvány, mely minket nagybányaiakat is közelről érdekel, főbb vonásaiban következő: Városunk anyagi és szellemi jólétével szoros kapcsolatban állanak mind amaz érdekek, melyek szolgálatában újabb alkotásokra, üdvös czélok elérésére törekszünk. Illendő dolog tehát, sőt kötelesség a körülmények megfontolásával a közjóiét előmozdítására tettekkel komolyan gondolni. Ily komoly tennivalónk van Nagybányával kapcsolatos közlekedésünk gyorsításában. A gyors és gyakori közlekedés előnyei, eltekintve a drága idő megtakarításától, nemcsak az anyagi helyzet megjavítására, a közgazdasági czélok megóvására, ipari és kereskedelmi forgalom élénkítésére, de különleges viszonyainknál fogva, — a culturális haladás biztosítására is erős kihatással vannak. Ezek elérésére vezető biztos eszközt az elektromos vasúti közlekedésben találom. A gőz mozdonyu vasútra még pár évtizeden át várni és talán akkor is hiába, annyi mint tétlenségünkben a közeledő pusztulás intő jeleire összetett kezekkel tekinteni Egyébiránt úgy az egyeseknek, mint magának a közérdeknek s az itteni nyaralás ügyének sokkal nagyobb előnyére, a látogató, az utazó közönségnek összehasonlithatlanul nagyobb kényelmére válik az elektromos vonatnak a nap folyamán pl. minden 2 órában való indulása s visszaérkezése, mint a gőzmozdony naponkénti kétszeres, időhöz kötött átrobogása Ezek alapján és tekintettel a Felsőbánya— Nagybánya közti útvonalon előfordulható földmunkának jelentéktelen mennyiségére, továbbá a területi kisajátítások mellőzhetésére, indokoltnak látom javaslatomat árra nézve, hogy az elektromos vasútnak Felsőbányáról egészen a nagybányai vasúti állomásig (s ezzel a szomszéd testvérváros bizonynyal örömmel egvetér- tend) az országúton, illetve az ut szélén való kiépítése tervbe vétessék. A nehézségek, melyek a terv útjában állanak, nem legyőzhetlenek; a jó akarat és ügybuzgalom könnyen megvalósíthatja az eszmét, melynek a jövendőre messze kiható nagy fontosságát most talán nem is tudjuk valódi értéke szerint becsülni. A kivitelnek vagy az lehet a módja, hogy az építést a vállalkozó concessió utján eszközölje, vagy pedig az útvonalat s a szükséges telepet a felszerelésekkel együtt a város építteti s az üzem a városé legyen, avagy az egész vállalatra a város fennhatósága alatt részvény- társaság alakuljon. Erre nézve részletes tervvel és javaslattal mindjárt a kezdet elején elő- állani szükségtelen; e tárgyban szerény véleményemet leszek bátor majd annak idejében előterjeszteni. Előre is jelezhetem, hogy pénzügyi tekintetben a feladat megoldható akként, hogy a vállalat létesítésével ä város vagyona nem apadni, de gyarapodni fog. A szükséges vizerőnek megszerzése, helyszíni tájékozásom szerin* nem fog nagy akadályokba ütközni; de a gőzerő igénybevételével sem fog a költség annyira emelkedni, hogy azt a helybeliek, a nagybányaiak és a vidékiek forgalma s esetleg a bevonható áru- és teherszállítás ki ne fizetné. Ám ha nem is igy lenne a dolog, akkor is azt parancsolja a közérdek, hogy e város valóságos létkérdését érintő nemes eszmét áldozatok árán is meg kell valósítani. A magunké lesz, a mit adunk és a mi jót teszünk! Nem szenved továbbá kétséget, hogy a város ez idő szerinti közvilágítása egyáltalán nem mondható világításnak, 18 petroleumos lámpa 5 talán egy rövid utczának, vagy egy kisebb köztérnek megfelelne, de nem felel meg egy városnak. Evvel azonban nem a lámpák számának szaporítására kell gondolnunk, hanem igen is oda törekednünk, hogy ne a régibb századok primitiv lomjait, hanem a jelenkor legczélsze- rübb s legmegfelelőbb találmányait vegyük igénybe, mint a melyek segélyével a lakosok közbiztonsága és kényelme fokozható, az ut- czáknak pedig a csin, a városi külső megadható. E czél elérésére a város köz- és magán világítását annál inkább javasolom elektromos utón eszközölni, mert a villamos világításhoz az elektromos vonat telepét felhasználni lehetséges. A magán világítás ügye annak idejében külön határozattal lesz majd szabályozandó. Mindezeknél fogva tisztelettel indítványozom, miszerint az eddigiekben vázolt javaslatom elvi elfogadása után egy bizottság választassák a szükséges adatok megszerzésére, az ügy részletesebb előkészítésére és azon módozat megállapítására, mely mellett az elektromos vasút építése és a villamos világítás létesítése a legczélszerübben keresztül vihető. Minthogy pedig e végből múlhatatlanul szükséges érintkezésbe lépni a vállalatok szakközegeivel, bátor vagyok ajánlatba hozni, hogy jelen közgyűlési határozat alapján, az elektromos vasút, valamint az elektromos világítás létesítése ügyében átirat intéztessék a »Részvény- társaság villamos és közlekedési vállalatok számára« budapesti czéghez. Ennek válaszát a bizottság saját működésében az ügy előkészítésére felhasználva, készítsen érdemleges javaslatot, mely egy későbbi közgyűlésen tárgyalandó lesz. Szolgáljanak az előadottak a megvalósulandó üdvös eszme alapkövének letételére, melyből a közjóiét bő forrása fakadjon mielőbb! Hogy Felsőbánya képviselőtestülete ezen indítvány felett miként határozott, azt lapunk hírrovatában találják meg olvasóink. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" tárczája. A magyar honfoglalásról. — Irta: Németh József. — (Második közlemény.) Az arab Írók említik, hogy a gyula mellett választottak a magyarok háború esetére egy hadvezért, akit a kazár fővezér — kenderkhagán után — kendének hívtak. A kende 20000 lovassal megy a csatába. Elől mennek a kabarok, mert ők jobban értenek a lovas harczhoz Előőrseik kikémlelik a távoli vidéket, mint akármelyik modern sereg sein tenné, úgyhogy meglepetés őket nem érheti. Kisebb nagyobb csapatokba osztva támadják meg az ellent: felváltva iparkodnak sűrű nyilazással kifárasztani. Késviadalra ritkán mennek, hanem színlelt futással csalják ki az ellent állásából, a melyet ilyenkor nemcsak a visszafordulok támadnak meg, hanem az oldalt elhelyezett lesek is zavarba hozzák s a futókat utolsó szálig megsemmisítik. Nagy előnyük a kengyel, melyre ráállva hátra is jól tudnak lőni. Ez a harczmodor tette őseinket elsőben képessé arra, hogy a nyugat torkában levő Magyarországot elfoglalják. De az sem véletlen dolog, hogy a világ két legjobb könnyű lovasa, a huszár és a kozár itt termett Lebedia földjén. A kozár hatás minden téren erősnek bizonyult. E nép a Kr. u. V. századtól egész a IX-ig a Volga mentén a Fekete és Káspi tenger között egy a mi monarchiánknál nagyobb birodalmat alapított. Alapitói az északi finn-ugor eredetű kozárok, kik aztán a török puszták nyers fiaival összevegyültek. Uralkodójuk a khagán, kinek óriási nagy kőpalotája van Volgamenti fővárosában, ahol olyanformán él, mint az »Ezeregyéj« meséinek éppen akkor élő bagdadi kalifái. Tekintélye nagy, szinte istenitik, de a tulajdon- képeni úr a kenderkhagán, a vezér. A mohamedán, és keresztyén papok régóta iparkodtak a kozárokat megnyerni hitüknek, mígnem 860 körül a görög császároktól kiűzött zsidók ál térítik vallásukra a kozár udvart. Úgyhogy khagán csak zsidó vallásu lehet, különben a családban örökös e méltóság. Érdekes, hogy mikor trónra lép, elkezdik fojtogatni s félig áléit állapotban kell megmondania, hogy meddig akar uralkodni, de 40 évnél tovább nem lehet. Ha elél a kijelölt időig, akkor megölik. A kozárokkal két emberöltőn át érintkezett a maroknyi, de erős idegü magyarság. A műveltségen kívül megszokja a pusztát. Nyáron felhúzódik az északi szélekre, hol földet műveltet s erdős dombjain felüti sátorát; télen lemegy a Don és Dneper széles torkolata felé, léket vág a folyók jegén s jó halásznak bizonyul. Nyáron a nagy folyók vize nem akadály neki, tutajon vagy kifeszitett marhabőrből készült tömlőn átmegy azon; nagyobb gázlót átuszlat: a kisebbet elzárja léceivel a folyó fenekéig, közepébe oda illeszti hálóját s vámul kiszedi a legnagyobb harcsákat, vizákat. A lécek felső végein keresztbe gerendákat fektet s azokon átsétál a túlsó partra. Cseké- nek hivták az ilyen alkotmányt; amelyhez legalább is egy egész törzs ereje volt szükséges. Bizony a vén Európa iiyet nem látott még. * * * 889-ben történt, hogy a kozárok magyar segély- lyel kiűzik lakóhelyeikről a nyugtalan bessenyőket, mire azok Lebediára vetik magukat. A kisebb számú magyarság kénytelen átengedni hazáját, mert a kozárok belforrongás miatt nem segithetik- Mondáink szerint egy részük ekkor elszakad s a Kaukázusba megy, hol Zichy Jenő gróf pár éve kutatta őket. A többiek átkelnek a Dneperen Kiev alatt, a hol sokáig emlegették a »magyar hegyet« s a Dnepertől a Kárpátokig s le az Aldunáig mindent megszálltak. Az uj haza főfolyója a Dneszter, melyet ők szokásuk szerint »Etel«- viznek hívtak s az országot Etelköznek, a mi Vizközt Vizmelléket jelent. Etelköz éppen akkora volt, mint Lebedia, gyér falvait szlávok népesítek. A föld még vizdusabb, legelője jobb, vad és hal éppúgy volt mint Lebediában. Az egyetlen, ami az előbbi hazához fűzte őket, az előkelők lovas sírjai, melyek ormán állott az illető hős emléke, durva kőoszlop a »bálvány«, a melyet azonban a bessenyők szinte tiszteltek. A köznépet még halottai sem fűzték oda, mert azokat elégették: se hírük, se hamvuk többé. Jobban fájt a hanyatló kozár udvarnak, hogy a magyarok helyett vad bessenyők lettek szomszédai, a bessenyők régi helyére meg jöttek a kunok, azért a szövetséges magyar népet szándékozik megerősíteni. Szerinte a biró gyula, a vezér kende nem tudja jól kormányozni a 8 független törzset; erős központi kormány kellene, amely állandó legyen, mint a kozároké s amely szövetséget kössön és bontson, irányítsa a nemzet politikáját. Ilyen fejedelmül kiszemeli az öreg jó hírű Előd vajdát, kinek a felesége is kozár nő volt. Előd azonban, mivel gyermeke nem született, ajánlotta az utánna jövő Álmost, kinek derék fia van : Árpád, sőt felnőtt unokái. Álmos öreg korával kimenti magát, mire a nép nagy örömmel Árpádot, a 40—50 éves daliás férfit, kozár szokás szerint pajzsra állítva — s nem ülve — fölemelte. A hagyomány emlili a vérszerződést, melyet sok történetiró mesének tart. A törzsfők — a hét magyar — tőrükkel megszűrték karjukat s a vérből nehány cseppet egy borral teli serlegbe hullatlak s úgy ittak belőle nagy fogadalmat téve. Ilyen vérszerződés gyakori volt a keleti népeknél, a kunok egészen igy