Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-21 / 16. szám
(2) 16. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. április 21. A közgyűlés egyhangúlag az államosítás mellett volt, az itt elősorolt föltételeket elfogadja, sőt, hogy az államosítást annál inkább biztosítsa, Révész János indítványára a jelenlegi bérösszeget, 2800 koronát szintén felajánlja az államnak, Kimondja továbbá a közgyűlés, hogy az emlékiratot egy a polgármester által szervezett és vezetett küldöttség nyújtja át a miniszternek s orsz. gy. képviselőnket Láng Lajost felkéri, hogy ez ügyben hathatós befolyásával szintén bözbenjárni és a küldöttségben részt venni szíveskedjék. 7. A fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérés, korcsma stb. üzlet gyakorlásáról alkotott szabályrendeletnél csupán a nagy szálló körül forgott a vita, vájjon éjfél után nyitva hagyandó-e, vagy nem ? A város atyák végre is megengedték, hogy a nagy szálló éjfél után 2 óráig nyitva tartható legyen. A korcsmákra nézve 9 óra a záróra. 8. Az idegenek letelepítésére vonatkozó szabályrendeletet a törvényhatóság jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 9. Hidegkút község a lapos erdei legelőt 1901. évre a régebbi feltételek mellett, haszonbérbe kéri A képviselet 800 korona eddigi bér mellett nevezett legelőt Hidegkutnak ismét kiadta. Ezzel a gyűlés véget ért. Városi közgyűlés. Felsőbányán 1901. április 13»án. Ezen rendkívüli közgyűlésen a képviselők szép számmal jelentek meg; a meghívóban jelzett 12-féle tárgyban nem volt nehéz a választás, hogy egy vagy más tekintetben az érdeklődést felkeltse. Részletes megvitatással járt ugyan a tárgyalás, azonban az elő- leges bizottsági és tanácsi előterjesztések elfogadása mellett mindennel röviden végeztek. A tárgyalás folyamán el lett határozva, miszerint a város tulajdonát képező kisbányai korcsma, malom és épület a hozzátartozó jogokkal, melyek megvételére Lupán Miklós kisbányai g. k. lelkész ajánlatot tett, nem adatnak el; a malom és fogadó épületének bérbevételére Zsák Ferencz ajánlata fogadtatván el, azok évi 600 K bér mellett jövő év január 1-től következő 6 évre a nevezettnek bérbeadatnak. Az óvoda építés ügyében az állammal kötendő szerződés feltételeire nézve a bizottság javaslata fogadtatván el, e szerint a telek megvételére és az óvoda felépítésére a már kifizetett 8 ezer korona tőke s ennek kamatai, úgy mint a városi pénztárban kezelt 2293 K 43 f lesz fordítandó, az építéshez még hiányzó összeget legkésőbb a jövő évben az állam fizeti ki a városnak annak kikötése mellett, hogy a város az óvodát felépitteti s elvállalja a fentartási költségek viselését, melyek fedezésére örök időre engedi át az állam a törvény értelmében a városra évenként kivethető 3%-os óvodai pótadót, telekkönyvileg az épület és telek az állam javára lesz átírva, de az óvoda megszűnése esetében az építésre fordított összeg befizetése után az épület és a telek F.-bánya város tulajdonába megy át. A városi alorvosi állásnak azonnali belőltése 12 szavazat ellenében 23 szavazattal határoztatván el, ezen állásra a pályázat a jelenlegi javadalmakkal (800 K évi fizetés, 120 K évi bármikor elvonható lakpénz, 64 köbm. tűzifa, a szokásos látogatási dij) lesz kihirdetendő. Csausz Tivadarnak a kerítés állítás, Holdinszki Józsefnek a földtér feladók, úgy továbbá Mikola A. Gyulának a bolt bérlet iránti kérelme, a bizottság jacsak csillogó ékszerül szolgál, a mit ruhára, szerszámra aggalnak; legbiztosabb értékű a szép czimeres magyar ökör, mert legeltetni bármennyit lehet a közös legelőn, azért csereeszközzé lett. Legkedvesebb állatuk a ló, melynek húsa, bőre, szőre, teje egyaránt jó s a melyen lovagol. A magyar nép az uralaltáji nyelvcsalád finnugor ágához tartozik, tehát nem török származású. Zömök, barna, kerek képű a magyar, szemei kissé bennülők, de komoly és határozott tekintetű; kissé szófukar, de erős, kemény izmu. Haja rövidre nyírt, bajuszos és szakállas. Fejét csúcsos báránybőr süveg vagy nemez kalap fedi, mellette néha pávatoll leng; háborúban egy érczlemez védi elől. Felső ruhája volt a czifra szűr, melynek ujját már akkor bekötve hordta — főleg eső ellen, mert hidegben jobb volt a birka bőrből készült rövidebb bekecs, mindkettő virággal díszítve. Háborúban jobban bevált az ujjatlan guba, szinte bőrből, de a szőre kifelé fordítva. Nem gátolta a harczost a mozgásban és esőtől megvédte a fegyvereket. Nyáron bekecsformáju posztó n hákat viselt. Legalól volt a bőujju ing. Az alsó testet bő vászon gatya, télen pedig szűk nadrág fedte, a mely a térdig érő csizmába került. A csizma a lovas népek kedvelt lábbelije, mert megvédi a csatában a lábat a nyíl ellen s a kengyelszij sem horzsolja fel a bőrt. A nők és előkelők számára divat volt már ekkor a piros czizma, úgy, hogy Basiliusz görög császár is szeretett benne járni. A női viselet nem sokban külömbözött a férfiakétól, a mint látjuk az itteni oláhoknál, a gubát egyformán viseli a nő és férfi: de a »fehér nép« a »vászon cseléd« kifejezés arra vall, hogy a nőknél a fehér vászon ing, szoknya a köténynyel volt a jellemző viselet. Háborúban dívott még a bőr ködmen, a ruhára vaslatával egyezően, teljesíthetőnek találtatott. Hajdú Lajos és társai, —- a Bulát és Szt. János patak legelőknek közlegelőül fenntartását kéri, — folyamodványának hely adatván, a külön legelő terület kijelölésére, melyen a mészárosok és hentesek a levágásra szánt állataikat legeltethessék, 5 tagból álló bizottság küldetett ki A Zazar-part erősítésének módjára tett javaslatra nézve határozatilag kimondatott, hogy a part erősítés úgy a város, mint a partvidéki birtokosok által kőfal emeléssel lesz foganatosítandó, az építkezési szabályrendeletnek minden irányban szigorú betartásával. A közlekedés közbiztonság elleni rendőri kihágásokról és a beltelkeknek kerítéssel való ellátása s ilyenek elkészítési kötelezettségéről alkotott szabályrendelet felolvasása után tudomásul vétetett. Végre nagy figyelem és érdeklődés mellett hallgatta meg a közgyűlés Kovács Gézáné Írásbeli ajánlatát Felsőbánya és Nagybánya között tervezett automobil közlekedésre nézve; a felajánlott nehéz feltételekkel szemben azonban a képviselő-testület, tekintettel a város mostani pénztári helyzetére, az ajánlatot el nem fogadhatónak mondotta ki. Heti krónika. Már szükség volt egy kis gyülésezésre, az erők rég parlagon hevernek Polgármesterünk megszerezte az örömet, hogy felhuzatta a lobogót a városházára s egybegyüjtötte a városatyákat. Nem volt valami bő menü, azért a korcsmái és vendéglői zárórákon is elvitatkoztak egész odaadással. A szabályrendeletet, valami zeneértő készítette, mert világosan kijelenti, hogy éjfél után csak pianissimo és hangfogóval lehet játszani, a staccato, crescendo, con fuoco, maestoso 5 frt, büntetés terhe alatt tilos, 2 óráig, a kinek pénze van mulathat ugyan a Nagyszállóban, de csak suttogva szabad beszélni, a pinczérek néma jelekkel érintkeznek s ütő órákat a rendőrség az étteremben meg nem tűr. Dalolni csak miniszteri engedélylyel lehet d. e. 9-től 11-ig, más órákban a dalolás is csak hangfogóval vagy csirkefogóval engedélyeztetik. Ily feltételek mellett megszavazták, hogy minden korcsma 9 órakor este bezárassák, a Nagyszálló, mint oáz, 2 óráig nyitva tartható. Az iskolák államosítása már kevesebb vitával ment, abba mindenki készséggel beleegyezik, hogy az állam ingyen tanít, épületeket emel s 4—5 ezer frt megtakarítást eszközöl a városnak. Ki volna oly rideg szivü, hogy ezt meg ne szavazza. Szavazunk mi amig lehet, de már igy is eljutottunk a fejlődés második stádiumába. Hogy mi az a második stádium, megmagyarázom. Egy tót vármegyében ott valahol Pánszláviában volt egy főispán, aki honboldogiló tervekkel lépett magasztos pályájára. Először csináltatott a megye székhelyén egy ártézi kutat, de a fúró beletört, aztán alapított egy bankot, de az siralmas helyzetbe jutott, a jámbor tót nép tehát ekképen kritizált. — Van kutunk, de nincs viz, van bankunk, de nincs piz, van főispánunk, de nincs ísz. Nos hát mi már odáig eljutottunk, hogy nincs víz és nincs piz, de isz még van hál’ Istennek" s igy a harmadik stádiumba még nem jutott a város. Biztta a remény, hogy nem is jut soha s ha ez a 3-ik megmarad, talán az első kettőből is kivergődhetünk. Gyűlés után pénteken, szombaton lezajlott a fősorozás is. varrt pikkelyes pánezél is; az előkelők ezenkivül selyemruhát és mentét viseltek. Fegyverük a nyíl s kopja, kard, csákány, fejsze. Nyila mindenkinek volt; az övről függött jobb oldalon a tegez, melybe az ijj került, baloldalon a puzdra, melyben rendszerint 50 saját készítésű nyílvessző szorult. A kopja egyúttal jelvényül szolgált, csak a tisztek viselték, hogy csapataikat megkülönböztessék: innen a lobogós kopja. Ezért hívták a lófő székelyeket is első kopjásnak (primipilus). Kardja sem volt, csak az előkelőknek. Szegényebb lovasok fegyveréül inkább a balta és csákány szolgált. Főfoglalkozásuk a vadászat. E tekintetben Eldorado volt hazájuk, mert e vidék oly dús prémben, hogy a kanászok és gulyások is nyusztbőrrel díszítik ruháikat. A magyar lányért ha eljött a vevő legény apja, elsőbben megmutatták neki, hogy mennyi nyesi, nyuszt, menyét, rókaprémje van. A medve és farkas igen félelmes állataik; annyira, hogy szövetségkötéseiknél azokat hívják tanuul t. i. ha megszegik ígéretüket, hát azok álljanak bosszút. Egyik tudósunk úgy sejti, hogy a »fészkes fene egyen meg« kifejezés innen támadt Az állattenyésztés a másik foglalkozásuk: magyar fajú ökör, juh és sertés képezi vagyonuk biztos alapját, de legjobbban szereti a lovat, a mely osztozik veszélyeiben; megpatkolni azonban még nem tudja, megnyergelni és zabolázni annál inkább. Halászathoz is értenek eléggé : csuka, ponty és harcsa igen gyakran kerülnek a konyhára. Az összes lakosság folytonos mozgásban van; másutt él nyáron, mint télen; ritkán ott hal meg valaki, a hol született: a szülőföldet nem szeretik, csak az életet: az egész természetet. A férfi vadászik, halászik, gyülésezik, harczol vagy hever, kumiszt iszik a csikóbőrös kulacsból, éneket hallgat, birkózik a szomszédjával, versenyt futtat. Az asszony fej, vajat, ' Egész sereg állott a mérték alá, de csak a negyedrésze vált be s mindjárt fel is esküdött ott a kis teremben, hogy vitéz katona lesz, a császár és a király katonája. A dalolás és duhaj kodás kisebb volt, mint mikor a járás bevonult ide, de az emberanyag talán jobb. A gyenge vállakat tehát nemsokára feltöri a »czakkumpakk«. Sok kis lány megsiratja ezt a pénteket, mikor a rózsáját megvizitálta a főorvos s ezután egy nagy könyvbe fel is írták a nevét, de hát ez a világ sorja, aztán meg szép is az a katonai élet és a színes uniformis, annyira szép, hogy gyenge tollával leírni szinte képtelen a krónikás. Különfélék. Hugonnay Béla gróf főispán e hó 18-án megvizs gálta a városnál a hivatali kezelést s mindent rendben találva, teljes megelégedésének adott kifejezést. Délután Nagysomkutra utazott, 17-én pedig Felsőbányán tartott volt vizsgálatot. Kinevezés. Altnéder Ferencz selmeczi akadémiai tanár segédet a pénzügyminiszter segéd mérnökké nevezte ki. Előléptetés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Waigandt Anna helybeli polg. isk. igazgatónőt, s Tatay Irén nagykárolyi polg. isk. igazgatónőt e IX-ik fizetési oszt. II. fokozatába; Dcgré Etel Csáktornyái polg. isk. tanítónőt a X. fiz. oszt. első fokozatába előléptette. A nagybányai ev. ref. egyházmegye május 2-án és 3-án tartja Nagybányán, szokott tavaszi gyűlését. Sorozás. Városunkban f. hó 19-én 20-án volt a fősorozás. A bizottság tagjai Fodor Pál honvédőrnagy Szatmárról, Spindler közös hadseregbeli őrnagy, Schulla Gyula közös hadseregbeli főhadnagy, Horváth János honvéd főhadnagy. Antal Hugó nyíregyházi huszár ezredorvos. Geduly Géza hondvéd ezredorvos Munkácsról, Fekete Sámuel megyei főorvos, az orsz. közegészségügyi tanács tagja, Gőnyey István vármegyei főjegyző polgári elnök. Bizalmi férfiak : Iucze Sándor, Bányai József. 19-én az első korosztályból bevettek 27-et, a másodikból 5-öt, a harmadikból 2-őt. Az első korosztályban két egy éves önkéntes volt, u. m. Hirsch Ábrahám és Molnár Antal, tegnap 20-án az idegén íllető- ségüeket sorozták. Helyreigazítás. Múlt számunk eljegyzési hírét helyreigazítjuk, a mennyiben Holley Jenő, Körősy Ma- thildot jegyezte el és nem Körősy Mariskát, a Mariska kisasszony eljegyzési hire tehát ezúttal korai volt. A tözoltók száma annyira leapadt, hogy komoly veszély esetén nincs aki városunkat megvédje, mert a nagy közönség csak nézni szokta a tüzet s inkább akadályul szolgál, mivelhogy az oltáshoz tudni is kell és ahoz nem mindenki tud. E tekintetben a hatóságot súlyos felelősség terheli, mi ismételve figyelmeztetjük a várost az újjá szervezés sürgős eszközlésére, annyival inkább, mert a tavaszi szárasztó szelek megérkeztek s küszöbön a nyár, ilyenkor egy-egy tüzeset könnyen végzetessé válhatik. Emlékeztető. A polgári temetkező társulat közgyűlése, holnap vasárnap d. e. 11 órakor a polgári kör társalgó termében. A nemzeti színház a Lendvay szobor javára. A székesfővárosi nemzeti színházi társulat tagjai által a budai várszínházban a szobor alap javára márcz. 31-én rendezett szinielőadás tiszta jövedelme hir- szerint 364 korona 69 fillért tett ki. sajtot készít, télire húst, halat szári1, a bőrt cserzi, ruhát varr és gyermekeit ápolja. A családi élet igen tiszta ; csak egy nejüek ; egy tudósunk szerint azért, mert a magyar asszony kardos volt s nem tűrte, hogy férje más nőt is szeressen. Tény, hogy igen szabadon, akárcsak az amerikai lányok, nőttek fel, abban különböztek az asszonyoktól, hogy fejüket nem kötötték be; hajukat pedig 2 erős fonatban eresztették le éppúgy felpántlikázva, mint manapság látni. Minthogy a leányt úgy vették, azért ha férje fiatalon elhalt, a család más fiatal tagjához adták nőül. A »kisebbik uram« megszólítást e szokás magyarázza meg. Vallásuk a természeti erők imádása volt: isteneik a zugó folyó, süvöltő szél, sötétlő titkos erdő, pattogó tűz, ropogó menydörgés, a ragyogó égitestek. A népet a ma is sokat emlegetett: »magyarok istene« a »Hadúr« vette pártfogásába. Templomuk a forrás környékén, a hegyormon sövénynyel bekerített négy- szögű hely, ahol a táltosok különféle áldozatokat hoztak Legritkább ajándékul szolgált a fehér ló. Az ilyenkor leölt állat húsát rendesen megették s mulattak rá; nagy áldomást csaptak, mondjuk ma. így éldegéltek az őshazában; prémjeiket elvitték a Volgán feljövő mohamedán kereskedők, adtak cserébe fémárukat, pénzt, drágagyöngyöt. Szomszédaik voltak a rokon bolgárok, kiknek neve »volgai «-t jelent s egyik törzsüket eszkelnek hívták. De már délre tőlük a bessenyők hire is eljut hozzájok, kik az ázsiai puszták előretolt őrseiként mindig beljebb szorulnak Európába. * * * 830 körül szűknek találták hazájukat; lehet, hogy a bessenyők szorongatták ; lehet az is, hogy a rokon bolgárok példája vonzotta őket, akik ekkor nagy hírre vergődtek a mai Bulgáriában.
