Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
Nagybánya, 1901. Márczius 31 13. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBAN Y Á ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meqteleimik: ZN/cxisriZíiEKisr Előfizetési ára le-. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kór. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Városi tisztújító közgyűlés. Nagybánya város képviselő tesíülete f. Ko“ 27-én, szerdán d. e. 10 órakor tartotta tisztújító közgyűlését Nagy László alispán elnöklete alatt. Az érdeklődés természetesen igen nagy volt. Természete a magyarnak, hogy mig egyes nevezetesebb kérdések megoldása iránt érzéketlen, addig választáskor jogait nem hagyja. Már 10 órakor mintegy 90 képviselő volt jelen s azonkívül számos érdeklődő még a vidékről is. Előre láthatólag más állásokra nézve senki sem várt szavazási, egyedül az ügyészire, mivel pártok csak erre nézve alakultak. Az ügyészi állást illetőleg, a Miskolczy, Makray és a Sipos párt készült mérkőzésre. Daczára azonban a választást megelőző héten élénken megindult pártoskodásnak, konstatálnunk kell, hogy a közgyűlés higgadt, mondhatjuk kedélyes, elegáns volt, semmi ellentét, semmi összetűzés, szenvedélyes szóváltás stb. elő nem fordult. A kisvárosi képviselet, nyugodt méltóságával, akár főrendiháznak is beillett volna. Nagy László alispán 1/i 11 órakor megnyitotta az ülést rövid beszéddel, melyben kiemelte, hogy nem tartozik az u. n. hatalmas alispánok közzé, nem kiván semmi pressiót gyakorolni a választókra, hanem főóhaja, hogy az ő akaratuk szabadon érvényesüljön. Ezután Gellért Endre polgármester az egész, választás alá kerülő, tisztikar nevében lemondott. Most következett a megalakulás. Bizalmi férfiakul megválasztotta a közgyűlés a következő képviselőket: id. Bay József, Dobrószky Alajos, Bobelly Lajos, Fábián Lajos. A kandidáló-bizottságba közgyűlés Neubauer Fer&jráz kir. bányaigazgatót és Stoll Gábort választottá, az alispán pedig Moldován Lászlót és Vásárhelyi Gyulát nevezte ki. A szavazatszedő küldöttség tagjaiul az alispán kinevezte Vida Aladárt elnöknek, Révész Jánost jegyzőnek, tagokul pedig, Szerencsy Józsefet, Ember Eleket és Dobi Ervint. Ezek megtörténte után a jelölő-bizottság visszavonult s a jelölést körülbelül egy fél óra alatt az összes állásokra nézve megejtette. 3/ill órakor választották lelkes éljenzések között Gellért Endrét egyhangúlag polgármesterré. Mire az alispán a gyűlést felfüggesztette s küldöttség ment a megválasztott után, hogy őt az eskütételre meghívja. , Majd szintén egyhangúlag kikiáltották a két tanácsost, Torday Imrét és Gsüdör Lajost. Polgármester az ügyészi választás előtt az esküt letette s szép beszédben köszönte meg a bizalmat, Kérve, hogy minden erejéből a város fejlődésének előmozdításán és felvirágoztatásán fog munkálni. Az alispán üdvözölte az újonnan megválasztott polgármestert s átadva neki a város pecsétjét, szellemesen fejezte ki, miszerint reméli, hogy mig Gellért fogja e pecsétet kezelni, addig nem esik pecsét a városi közigazgatás menetén. Az ügyészi állásra Dr Miskolczy Sándort, Dr. Makray Mihályt és Sípos Gézát jelölték. A szavazatszedő küldöttség visszavonult s a szavazás, gyorsan szép rendben készen volt 1/i 12 órakor. Ezután jöttek az összeszámlálások. Beadatott összesen 94 szavazatlap. Ebből érvényes szavazat 93, üreslap 1. Az érvényes 93 szavazatból Miskolczyra 47, Makrayra 30, Siposra 16 esett s igv Miskolczy már az első szavazásnál elnyerte az absolut többséget. Most érdekes dolog következett, az alispán valószínűleg azért, hogy teljesen pártatlannak lássák, az üres lapot is számításba akarta venni s igy 94-ből Miskolczyra 47 esvén, tehát éppen a fele, uj szavazást akart elrendelni. A képviselet tagjai azonban pártkülönbség nélkül elismerték és hangsúlyozták, hogy a községi törvény értelmében szavazat csak az, a mely jelöltre adatott s igy az üres lap nem szavazat, azért az alispán meghajolt a törvény előtt s dr. Miskolczyt megválasztottnak jelentette ki. Mérnöknek: Nagy György, Számvevőnek: Marosfy Dezső, Pénztárnokul: Csüdör Ferencz, Ellenőrnek: a kivel szemben Kabayt jelölték, Mostis Lajos választatott meg, mindannyian egyhangúlag. Érdekes tudni, hogy az egyes állásokra kik voltak a pályázók: A polgármesteri állásra Gellért Endre és Szabó Gyula. Árvaszéki tanácsos Torday Imre, Szabó Gyula. Közigazgatási tanácsos Csüdör Lajos, Szabó Gyula, Biró Aladár. Tiszti ügyészire Miskolczy, Makray, Sipos, Mérnök Nagy György. Számvevő Marosfy Dezső. Pénztárnok Csüdör Ferencz. Ellenőr Mostis Lajos és Kábái Sándor. Gyűlés végén az uj tisztikar letette az esküt s Egly Mihály főjegyző igen szép beszédben köszönte meg az alispánnak a gyűlés vezetését, ki a törvény, jog és igazság szellemében járt el, mire az alispán hosszabb beszédben válaszolva a tisztújító gyűlést bezárfa. Déli 12 órakor ismét csendes lett a városháza s a választási izgalmakat ősi szokás szerint, vidám poharazások váltották fel. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉO" tárczája. A világ. Ilyen dolgot ki látott ? Egyszer-egyszer átölelem Magamhoz a világot; Másszor pedig eltaszitom Azt is, a ki nem bántott. Hogy lehetek ily gyáva? Egyszer-egyszer éppen semmit Nem adok a világra ; Máskor pedig elcsüggedve Sóhajtok, bár meglátna. Jeney Gyula. M A díván. Hárman ükünk a kopott öreg divánon, kedélyes diskurálgatásba merülve, természetesen az irodalomról, mint a mi mindhármunkat egyaránt érdekelt. Barátom a házigazda azon véleményét vitattuk, hogy az író, minden csekélynek látszó tárgyból, érdekes dolgot tud csinálni ha'akar, mig a másik barátom a doktor, azt a különbséget állította, hogy, nem ha akar, hanem ha hangulata van az Írásra, máskép bárminő szép, szellemes, poétikus, vagy humoros tárgyra akad is, nem tud vele mit csinálni, mert a hangulata nincs meg az Íráshoz. Ezen aztán okoskodtunk pro és contra. Az én nézetem is az volt, hogy az író csakugyan tudhat bármiről is Írni, ha akar. Egyszer aztán az ellenkezőt vitató doktor barátom azt mondja: »Hát hiszen győzzetek mag, mindaketten elég jól forgatjátok a tollat, én adok nektek tárgyal, ti pedig csináljatok belőle amit tudtok, nem bánom ha egész regény lesz is, de megelégszem egy négysoros verssel is. No mit szóltok ? Barátunk a házigazda szörnyen megrökönyödött és látszott az ábrázatán, hogy tisztességes kibúvót keres az elméjében, de engem tüzelt a dolog. Eh! gondolám, próbáljuk meg, ha nem sikerül is, legalább megkísértem, annál is inkább, mert theoriámban feltétlenül hittem, csak irói tehetségemben nem. »Legyen« szóltam »én ráállok, de azzal a feltétellel, hogy ha nem is sikerül fényesen, a becsületes tör. kvést is jóakaró elnézéssel honoráljátok, mert az is azt bizonyltja, hogy igenis lehet, de az én tehetségem gyönge.« A házigazda mindig hallgatott, de aztán látva az én határozottságomat, beleegyezett ő is, hogy hát kisértsük meg. Mire a meggyőzeim óhajtó doktor barátunk azt mondja, körülnézve a szobában. »Hát Írjatok édes barátim erről az öreg divánról« és nagyot nevetett. Mi össze néztünk, mintha mondtuk volna. »No pajtás ebbe ugyan benne vagyunk, de hogy hogyan jövünk ki belőle, azt jó volna, ha tudni nem is, sejteni legalább. Én hamarabb szóhoz jöttem és azt mondtam »jól van, de legalább egy hetet kérünk« barátom a házigazda arcza mosolyra derült, hiszen egy hét alatt lehet esetleg hangulatot is találni és azt nyakon csípni, mert minden disputálása daczára, úgy látszott nem nagyon hisz a theóriájában. De a doktor barátom azt mondja erre »Ohó nem oda Buda, ha holnap ilyenkorra nem tud legalább egyiktek valamit mutatni, nem adok theoriátokra semmit, sőt ti tartoztok nekem hódolattal, hogy megmutattam nekiek a szia igazságot.« Mit volt mit tenni, bele mentünk, én némi siker reményével, de házigazda barátom teljes csüggedéssel, amint arczárói láttam. Elváltunk. Én hazamentem és kis legényszebámban asztalhoz ültem és még az iménti beszélgetés behatása tüzelvén, Írni kezdtem amint itt következik : Még gyermek voltam, mikor feltűnt nekem egy öreg nagynénémnél egy ócska diván, melynek szine- hagyotl huzata sehogy sem illett a többi csinos bútor közé. Mint gyermek megbámultam, aztán később megszoktam és észre sem vettem. Aztán hogy elkerültem a kis városból felsőbb iskolákba, ritkán kerültem haza és azt a kevés időt is, inkább szülei körben töltém, mint látogatásokkal. És igy történt, hogy elmúlt nehány év, én nagy diák lettem, és az öreg Rozi nénit meg sem látogattam. Sokszor mondta édes jó anyám, hogy miért nem látogatom meg, de én úgy sajnáltam minden perczet, amit szüleim házán kívül kellett volna eltöltenem. Egyszer aztán elérkeztem az érettségihez és annak sikeres letevése után, ugv elfogott a diadal utáni vágy, hogy még az utszéli fáknak is elmondtam volna, hogy ime én már túl vagyok azon a nagy határkörön, amin olyan sok jó fiú megbotlott. Így történt aztán, hogy mikor édes anyám szóba hozta, hogy Rozi nénihez is el kellene menni, én rögtön készen állottam reá, hogy menjünk. Anyám mosolyogva nézett reám. »íme az ifjú önállóság« mondá nevetve, most már vessük bele magunkat a világ áradatába. És kezdjük Rozi nénin. Hamarosan elkészült és elmentünk. Róza néni összecsapta kezeit, már amint szokta és elhalmozott kérdésekkel, amik annyi év óta gyűltek benne, amióta nem látott, mert csikugyan ott kezdte a kérdéseket, ahol ezelőtt négy évvel elhagytuk. »Szeretek-e még fára mászni? Hányszor törtem be a fejemet ? Miért nem hagyom nagyra nőni a hajamat ? Mert hiszen művész leszek« s több efféle, amire ugyan mind emlékeztem, de gondolni rá, nem találom érdemesnek. Felelgettem itt-ott és lassanként a csendes, mederbe térült a társalgás, de az én szememet az ócska diván nagyon bántotta, mert még azon mód állott, ahogy régen. Ha perezre el is tekintettem róla, de mintha bűvös erővel vonta volna ismét, magára. Mind ez úgy szokott lenni, ha az ember valami kirívót lát, hiába boszankodik, mindig és mindig szembe ötlik. ügy voltam én az ócska divánnal. Egyszer aztán a társalgás megakad és én már nem hallgathatva tovább, minden apropos nélkül azt kérdem : »Ugyan édes Rozi néni, maga olyan derék jó ízlésű asszony, hogy tudja lürni ezt a kopott bútor darabot, a, többi, igazán csinos és Ízléses bútor között« ?
