Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-10 / 10. szám
Nagybánya, 1901. Márczius 10. — 10. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP W , A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE -:: MEGTELE3STIK: ^7"^.S^LESISTuÄ-E3 Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Márczius Idusa, örvendve köszönitek ! Áldásthozó napja szegény nemzetemnek. Aranyos betűkkel irt föl Glió oda Ahova a fénynek sem jut árnya soha. Várva-várt tégedet minden hű magyar szív. Epedve várt s hozzád halálig marad hiv. Ragyogva tűntél föl a századnak delén, Alvó szabadságunk keltének reggelén. Ragyogva tűntél föl, mint üstökös csillag, Amelynek utat fönn a csillagok nyitnak. Fölráztad a magyart kábító álmából, Föl a tespedésnek zsarnok fogságából. Széttépted a lepel!, mely a magyart födte, S a homályosságból kihoztad örökre, Megmutattad neki a szent szabadságot, Ezt, a zsarnokságot megdöntő világot. Kivívtad a sajtót, leráztad a jármot, Mely szegény nemzetnek oly sokáig ártott. Erőt őntél újra ez elkábult népbe, Hogy szent, szabadságát oroszlánként védje. Fölszitád a lángot az alvó szivekben, Egy sem maradt többé puszta és kietlen. Fénylő kardot adál a magyar kezébe. Aki erejének tudtára jött végre. Ragyogj továbbra is ragyogj fényességben, Áraszd glóriádat a földön és égen! Vakítsd el fényeddel a holdat, csillagot, Vakítsd el fényeddel a ragyogó napot ! Tündöklő mezedbe vond be magad szépen, S uralkodj örökké csodálatosképpen. Ihletség szál Íj a meg, akik téged látnak, Válj eszményképévé az egész világnak! Kriczet János. A jótékonyczélu nőegyesület. A jótékony nőegyesület a XXXIX-ik működési évről adta ki jelentését, lehat már a 40-ikbe lépett. A múlt évben sokat kellett küzdenie a mostoha viszonyokkal, a jelentés bevezető része tüzetesen foglalkozik ezen nehézségekkel. Elmondja hogy innen-onnan négy évtizede annak, hogy a nagybányai nőegyesület a legnemesebb erények egyikének, az emberbaráti szeretetnek szolgálatában áll s e hosszú idő alatt alig volt oly nehéz, oly küzdelmes esztendeje, mint a melyről jelen értesítőnkben, szokásunkhoz és kötelességünkhöz híven beszámolni óhajtunk, Az ok szembeszökő s mindnyájunk előtt eléggé ismeretes. Azok a mostoha gazdasági viszonyok, melyek az idei rossz termés következtében előállottak, ólomsulylyal nehezedtek a társadalom külömböző osztályaira s takarékosságra utalták még a vagyonosabb családokat is. A jelentés további része igy hangzik: Es ez a tény kétféle szempontból is bé- nitólag hatott működésűnkre. •— Először is munkaházi készítményeinknek nem tudtunk olyan forgalmat biztosítani, mint a milyent azok akár csinos kivitelüket, akár tartósságukat tekintve megérdemeltek s mint a milyen a mi vagyoni viszonyainkat illetőleg reánk nézve kívánatos lett volna. Ennek jól tudjuk, az lett volna a természetes következménye, hogy a munkát háziipari osztályunkban legalább egyelőre, addig mig a jelenlegi készlet tart, egészen beszüntessük. Ámde mivel egyesületünk egyik czélja épen az, hogy háziipari osztályunk révén könnyű keresetforrást nyújtsunk azoknak, kik akár betegesket désük miatt akár a korral járó gyöngeségüknél fogva nehezebb munkára képtelenek — már csak ezért sem, de egyéb üzleti okok miatt sem lehetett magunkat a munka beszüntetésére elhatározni. így történt, hogy eladásra kész áruink száma folytonosan szaporodott s jelenleg a helybeli munkaházünkban és a magyar kereskedelmi részvénytársaság budapesti raktárhelyiségében mintegy 2800 korona értékű készlet várja a fogyasztó közönség szives érdeklődését. Az általános anyagi visszaesésnek egy másik hátrányos következménye volt reánk nézve, hogy könyörgő szavunkkal nem fordul- ! hátiunk a nagyérdemű közönséghez mindany- nyiszor, valahányszor annak áldozatkészségére szükségünk lett volna. ~sak egyet említünk, hogy a lefolyt évben még szokásos évi gyűjtésűnk is elmaradt. Ha most már meggondoljuk, hogy ez a gyűjtés a múlt évben több mint 400 koronát jövedelmezett, tisztában lehetünk a veszteség nagyságával, mely bennünket ezen a czimen ért. Mig e szerint bevételeink megcsappantak, a kiadásban semmiféle megtakarítást nem tehettünk. Kimutatásunkból kitűnik, hogy a munkásnők fizetésére 1883 K 58 f, a szegények istápolására pedig 1242 K 48 f fordítottunk. Azonkívül a két kisdedóvónak fentartása szintén tetemes költségbe került. Bevételeink és kiadásaink ezen aránytalansága kényszeritett aztán bennünket, hogy a folyó bevételek közé számítottunk s a felmerülő költségek fedezésére használtunk föl olyan adományokat, melyeket a jövőre való tekintettel inkább kellett volna az alaptőke gyarapítására fordítanunk. Tettük ezt abban a reményben, hogy jobb idők esetén a hiányt könnyen pótolhatjuk s megtakarított filléreinket az alaptőke javára, kiadásaink megszorítása nélkül tőkésíthetjük. Áttérve most a lefolyt év történetére, kiemeljük abból a következőket: 1. Egyesületünk, mint már ezt egy idő óta minden évben teszi, febr. 17-én farsang utolsó napján állarczos-, jelmez- és kalikóbált rendezett, mely siker tekintetében még a múlt évit is felülmúlta. Kiváló Ízlésről tanúskodó női és férfi jelmezek, nagyszámú előkelő közönség s várakozásunkat túlhaladó anyagi jövedelem tette ezt a farsangzáró mulatságot fényessé és a jelenvolt közönség előtt érdekessé. 2. Mull évi jelentésünkben hirt adtunk arról, hogy egyesületünk a debreczeni kereskedelmi és iparkamara felhívása folytán Nagybánya város és a közönség erkölcsi éa anyagi támogatásának reményében vállalkozott egy uj iparágnak, a szalmakalap-gyártásnak bevezetésére. A lefolyt évben azonban a más vidékről behozott szalmakalapok feltűnő olcsósága s a kellő támogatás hiánya és az a körülmény, hogy az anyagot messziről kell beszereznünk s ennek daczára a kész kalapokat a legolcsóbb árban számitanunk, hogy a máshonnét behozott, meglehetősen silány czikkekkel a versenyt kiálhassuk, — meggyőzött bennünket arról, hogy ezt az uj iparágat itt meghonosítani a mostani viszonyok között lehetetlen. Midőn ezt a körülményt a debreczeni kereskedelmi és iparkamarának bejelentettük, egyszersmind sajnálattal lemondtunk arról, hogy ennék a nagy anyagi koczkázattal járó vállalatnalfTch vábbra is élén maradjunk. 3. A lefolyt évben egyesületünk alapitó és működő tagjainak száma örvendetesen szaporodott. Néhai Szűcs Sándorné, néhai Tarsinszky Bonifácz és Kossutány Teréz, egyesületünk javára végrendeletileg 200, illetve 100 koronát hagyományoztak és igy egyesületünk alapitó tagjai lettek. Kivülök az alapitó tagok sorába iktattuk még néhai özv. Harácsek Ignáczné nevét, kinek emlékére dr. Erdődy Ignácz szintén 100 koronás alapítványt tett. A működő tagok száma pedig Géressy Jánosné, Király Miklósné és Kiss Béláné belépésével mutat örvendetes szaporodást. 4. Az év folyamán alapszabályaink értelmében 1 rendes évi nagygyűlést, és 8 rendes havi kisgyülést tartottunk, melyeken a szegények segélyezésére vonatkozó intézkedéseken kivül több egyesületi ügy került tárgyalás alá. Midőn ezek után jelentésünk első részét befejezzük, hálás köszönetét mondunk mindazoknak, kik a lefolyt évben a nehéz idők daczára is támogattak benőnket. Különösen köszönettel adózunk a helybeli részvénytakarékpénztár és a városi takarékpénztár nagyérdemű igazgatóságának, mely ez évben is nagyobb összeget bocsátolt rendelkezésünkre s igy hathatósabban mozdították elő törekvéseinket. Ez a támogatás biztosit bennünket arról, hogy a közönség meg nem fogyatkozott szeretettel és elismeréssel kiséri egyesületünk működését, a mely szeretet és elismerés alapja és záloga egy szebb jövőbe vetett reményünknek. Az egyesület bevétele 7225 K 64 f, kiadása 7134 K 22 f volt. Szegények közt kiosztott 1242 K 48 f. Munkásnőknek 1883 » 58 » Gyógyszerre szegényeknek 24 25 Kenyérre » 72 — > Karácsonkor » 243 » 52 » Ezenkívül két óvó intézetet tartott fenn. Az egyesületnek jelenlegi vagyona 32683 K 64 f, melyben a veresvizi és kereszthegyi két ház 23369 K 64 f értékkel szerepel. A magyarláposi emlékirat. M.-Láposon febr. 20-án népes értekezlet volt, melyen a rojahidai vasgyár visszaállításának s a M.-Láposon felállítandó magán és vegyészeti-gyár létesítésének kérdését tárgyalták s* a kereskedelmi, pénzügyi és földmivelési miniszterekhez . e gyűlésből emlékiratot intéztek. Az érdekes emlékiratot szó szerinti szövegében közöljük : Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A napi sajtó hasábjai napról-napra megrázó képét nyutják az általános nyomornak, szegénységnek, amely az egykor tejjel-mézzel folyó Kánaánba, Magyar- országba is beköszöntött. A középosztály felett már összecsapott az ár. A földmives elem roskadoz a sok teher alatt. Kereskedőink, iparosaink élete pedig csak vegetáczió. Soh’se érezte hazánk minden egyes gyermeke oly mélyen e szavak jelentőségét: az élet küzdelem a létért, mint napjainkban. Egy falat kenyér körül foly a küzdelem, amely- lyel magunkat és családunkat megmenthetjük az éhhaláltól. Még boldog az, kinek tere és alkalma van Márczius Idusa.
