Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

(4) 51. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKÉ

1901. deczember 2 .

mint minden esztendőben, most is Mikszáth Kálmán, ö dirigálta a fürtök, szemek megválogatását és azután ö irta fehér krétával minden egyes hordóra a jegyzetet, hogy miféle szesz foglaltatik benne Tizenöt féle fajta van itt egymás mellett az ászokon: mind más szinü, zamatu, de vinkó egy sincs köztük. Mikszáth, a fő-vinezellér, rájuk jegyezte a Malonyay, Len ■ gyei Laura, Lőrinczy, Pékár nevét, aztán Bródy Sándort, Abonyit és Tábori Róbertét; az egyiken Thury, a másikon Ambrus, harmadikon Benedek áll, de van még itt valódi Bársony, Kóbor Tamás, Szikra és sze- menszedett Herczeg meg Gárdonyi is Ki tudná valamennyit hamarjában végigt-óstolni, a nélkül, hogy kó- tyagossá ne válnék ebben a nagy tobzódásban ? Nem is arra való ez az Almanach-pincze. Egy egész esztendőre szól a Mikszáth Kálmán szüretje, szépen módjával vég'g lehet iszogatni az egész kotlekcziót s a ki igy műértően ízleli, meglássa, hogy egy évre való élvezetet szerzett magának. Rájön még arra is, hogy ebben a válogatott mintapinczében akad minden fajtából való: tiszta fehér bor, veres siller és bikavér, erős, jólesően fanyar, illatos pezsgő és mulatozáshoz alkalmas hangulatcsináló borocska. De egy se látott ; fukszint meg fügeczukrot. Külön nemes tőke gyümölcse mind. És olyan finom tulajdonságú valamennyi, hogy a literatura bora méltán sorakozik a tokaji, egri, ménesi, neszmélyi mellé.*)

*) Almanach az 1902. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XVII. évfolyam IV — V. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésben 2 korona.

üti levelek.

Raguza, 1901. deczember 15.

(Harmadik közlemény.)

Raguzába menve utunk az öböl végétől hegyre visz, de az ut kitűnő karban van tartva s oly kényelmes emelkedése is, hogy alig vehető észre a tekintélyes hegy, melynek legilsóbb pontján egy szép katlanban van a dohánybeváltó s mellette egy modern kaszárnya és külön tiszti-lakok. Feljebb haladva magán villákat szép parkokkal, érint utunk. A telőn pazar kép tárul a szemlélő elé, — borzalmas mélységben az Istenien szép nyílt tenger, aprónak látszó vitorlásokkal itt-ott, mig a meredek partokon a nálunk üvegházban ápolt déli növényzet milliárdjai vadon és buján tenyésznek.

Itt látok először agavé virágot, mely a szúrós levelekből felnyurguló 5—6 méter magas fa, tele van maggal a fája s a szélrózsa minden irányában potyog az ki, s a hol 1 — 1 kősziklába akad, ott meg is gyökeredzik.

Déli növényzete a vidéknek felséges, füge, narancs, ezitrom, datolya, Szt, János kenyér (utóbbiak ritkábban) csaknem mindennüt teremnek; — olajfa Leárider, Myrtusz, szőlő vadon tenyésznek, — érdekes, hogy lakásóm kertjében van egy szilva fa, a mely másodszor készül teremni, a rajta levő nehány zöld szilva már olyan nagy, mint egy jókora mandola.

Maga az ut és a két város villany-fénynyel van világítva (Ganz és társa budapesti czég rendezte be.)

A mint a tetőt elhaladjuk, ismét szép magán villák előtt, — később egy modern nagyszabású kisház előtt ereszkedik le utunk 'Ragujába. Mielőtt még a városba vezető első kapun belépnénk utunk az u. n. Forh Lorenzón visz át, honnan igen szép kilátás nyílik a tengerre és a bástyákra. Meg kell említenem itt a sorrend kedvéért, hogy balról az Imperiál erőd alatt van nagy kényelemmel és fénynyel berendezett

»Hotel Imperial«, — ezzel átellenben a Női tanító képezde modern épülete.

A tanítónő képezde impozáns épülete mögött: természet adta gyönyörű fekvésű hegyoldalon van a város-liget. »Stadt-park«, mely nem csak az ott felhalmozott remek növényzetével ragadja el a szemlélőt, de bámulatos, — és csaknem hihetetlenül hangzó tény az, hogy ezt a paradicsomot emberi kezek alkották 3, mond három év előtt, vagyis 1898-ban !

Csodákat kellett művelni a kertészetnek, hogy Ilyet létesített ennyi idő alatt, — ma ott árnyas fenyő lugasok alól, cziprus és pálma óriásokat szemlélhetünk, mig alattunk a végtelen és beláthatatlan tenger pazar képe tartja , kötve figyelmünket! Minő bájos panoráma ez! . . . Ezt látni lehet, de elképzelni bajosan. . . .

Milyen üdülő hely! A csendes, szél és pormentes utakon kényelmes pihenők kinálgatják magukat ’s a padok és lugasok elhelyezése is á legszerencsésebb, a mennyiben mindenikről a legszebb képeket kapjuk, előttünk a nyílt, tengerrel, melynek enyhe sós kigőzölgésével az erősen illatozó fenyők és cziprusok illata adja a legideálisabb inhalációt.

Itt-ott a messzeségben láttunk merész kis vitorlás csónakokat, a melyeket első pillanatban valahai nagy madárnak néztünk, majd egy-egy gőzhajó füstje tűnik fel, mintegy beigazolására annak, hogy a haladás századában élünk ’s a mechanika hódításai ide is kihatnak, uralva a beláthatatlan vizeket. Deczember 3-án d. u. tűrhetetlen volt ide künt a hőség, árnyékot kellett keresni, mert 29° meleget mutatott a napon hőmérőm.

E szép parkból lejövet igen szép és változatos képek tárulnak elénk Raguzárói és környékéről A városnak számtalan sok temploma, — különféle slylibán épült tornyai elárulják nemcsak azoknak sok százados voltát, — de viharos múltját és azt a különféle korszakot is, a melyet átélt addig, mig a mostani Ausztria Magyarországhoz lett csatolva.

Impozáns képet nyújt mindjárt az elébünk táruló »San Lorenzó« erőd, mint kis Gibraltárnak is neveznek. Ezzel szemben van a »Monte Sergion« (446 m. a tenger színe felé) az eget verő »Imperiál« erőd. — és az egész várost körülövező hatalmas vár-falak, melyeknek résein, mint fénylő szemek kandikálnak ki a hatalmas uháczius ágyuk.

Lehetetlen itt meg nem említenem a legelegánsabb ’s legmodernebb Hotelt, az »Imperiál-szállót«. ez a legkényesebb igényeket is méltán kielégítheti, mert úgy fekvése, mint berendezése, konyhája ’s kiszolgálása olyan, hogy azt mondhatjuk reá : ideális! Az igaz, hogy a részv társ.-nak. a mely éptitette kerek 600 ezer forintjába került ’s bár igen látogatott ilyenkor, mégis évente 15—20 ezer frt kárral záródik a számadás ’s valószínű, hogy mielőbb felszámolnak (nyáron zárva van) pedig az idegennek nagyon fog hiányozni egy ilyen szálló itt, —lévén a többiek kritikán aluli régiségek. A száló nevét a felette levő erődtől vette.

Kellemesen esik a »Kis Gibraltár«-nak, egy a tengerből kiálló szikláján, magyar nemzeti szinü zászlót látnom, — hogy miért áll ez itt magánosán a sok kélfejü-sas között, nem tudom, de nehéz lenne levenni a merész szikláról, melyen keresztül csapdos a haragos tenger.

Én naponta ezen zázzló lengéséről figyelem a szél irányát s ebből következtetek a másnap várható időre.

Ha a magasan elhelyezett erődök valamelyikéhez felmegyünk, — de különösen az Imperiál erődhöz érdemes felfáradni hihetetlen messzeségben gyönyörű kép tárul elénk. . . .

tiszta közönséges vásznat, kisebb értékű és csekélyebb súlyú tárgyaknál pedig erős csomagoló papirost kell használni. Vászon vagy papirburkolattal biró csomagokat, göb nélküli zsineggel többszörösen és jó szorosan át kell kötni, a zsineg keresztezési pontjain pedig pecsétviaszszal kell lezárni. A pecsételéshez vésett pecsétnyomót kell használni. A czimben a czimzett vezeték- és keresztnevét vagy más megkülönböztető jelzést (pl. ifjabb, idősb, özvegy, stb.), továbbá a czimzetl polgári állását vagy foglalkozását és lakóhelyét, a nagyobb városokba, pl. Budapestre és Bécsbe szóló küldemények czimirataiban ezenkívül a kerületet, utczát, házszámot, emelet, és ajtószámot stb. is pontosan és olvashatóan ki kell Írni. A rendeltetési hely tüzetes jelzése (vármegye s ha ott posta nincs, az utolsó posta) feljegyzése különösen szükséges. A czimet magára a burkolatra kell Írni, de ha ez nem lehetséges, úgy a czim fatáblácskára, bőrdarabra vagy erős, lemezpapirra írandó, melyet tartósan a csomaghoz kell kötni. A papírlapokra irt czimeket mindig egész terjedelmében kell kötni. Felette kívánatos, hogy a feladó magában a csomagban egy az ő nevét és lakását, továbbá a czimirat összes adatait feltüntető papírlapot helyezzen el azért, hogy ha a burkolaton levő czimirat leesnék, elveszne, vagy pedig olvashatlanná válnék, a küldemény bizottsági felbontása utján a jelzett papír lap alapján a czimet megállapítani és a csomagot mégis kézbesíteni lehessen. Kívánatos továbbá, hogy a feladó saját nevét és lakását a czimirat felső részén is kiiüntesse. A csomagok tartalmát úgy a czimiraton, mint a szállítólevélen szabatosan és részletesen kell jelezni. Budapestre és Bécsbe szóló élelmi szereket illetve fogyasztási adó alá eső tárgyakat (husnemü, szeszes italok stb.) tartalmazó csomagok czimirataira nemkülönben az ilyen csomagokra vonatkozó szállító leveleken a tartalmat minőség és mennyiség szerint, (pl. szalonna 2 kgr., egy pulyka 3 kgr., 2 liter bor stb.) kell kiírni. A tartalom ily részletes megjelölése a fogyasztási adó kivetése szemponljából szükséges és a gyors kézbesítést lényegesen előmozdítja. Nagyváradon, 1901. deczember 11. SchÖpflin, s. k.

Elhaltak: 285 decz. 11. Oroszlán Róza férj. Rozncr Józsefné, ág. hitv. evang. 43 éves, szabó segéd neje, elvetélés. 286. decz. 12. Incze teréz férj. Vig Jánosné, ev. ref. 69 éves, tímár neje tüdőlégdag. 287. decz. 11. Szleneszki Gábor, gör. kath. 66 éves nyugb. erdőmunkás, végelgyengülés, 288. decz 15 Pintye Mária férj. Tóth Andrásné, gör. kath. 32 éves, gépkezelő neje, tüdőgümő. 289. decz, 16. Garda Mária róm. kath. 21 hónapos kőműves gyermeke, bélhurut. 290. decz. 16. Gyalai István ev. ref. 1 éves csizmadia gyermeke, bélzáródás. 291. decz. 17. Kestembaum Pál izr. 4 hónapos kisbirtokos gyermeke, rángások. 292. decz. 17. Moslis Sándor, róm. kath. 28 éves. vármegyei számtiszt tüdővész. 293. decz. 18. Kurtái Jozefin, róm. kath. 28 éves, eskór. 294. decz. 19. Yássi Mária özv. Baumgantner Mártonná, ev. ref. 65 éves, városi alamizsnáé, szivhüdés 295. decz. 19. Horzsa Pál gör. kath. 61, éves, bányafelvigyázó, szivhüdés.

Kihirdetés alatt állanak: Stoff Ferencz és Marosán Anasztázia nagybányai lakosok.

Almanach 1902-re. Mikor az ujbor javában forr és tisztulásnak indul a pinczében, akkor jön a legfinomabb szüret: az irodalomé. Neki állanak a vin- czellérek ajz évi termésnek, szakértőén külön válogatják a jeles fajta fürtöket a többitől, ezeket csak úgy prés alá viszik, mint a szőlőt és egy-kettőre megtelik a pincze idei borral, a literatura zamatos borával, a mélynek az a ritka erénye vagyon, hogy nem kell a forrását kivárni: mihelyt szépen egybe gyűjtötték, máris élvezni való. Az irodalmi szüret fő-vinczellérje,

rül't kedélyemnél fogva is jól esett volna azokban a részünkre készített ártatlan örömökben résztvenni, de lehetetlen volt, mert karácson napján, mint az ünnepi főistentiszteletek alatt rendesen, a kóruson énekeltünk, az ének után a karzat rácsozatához térdelve imádkoztunk.

Én, a mint boldogult édes atyámért, azután jó édes anyámért és kedves testvéreimért imádkoztam, mindegyikről külön megemlékezve, szemeim ismét megteltek könnyel.

A mint könytelt szemekkel a fényárban tündöklő oltárra tekintettem, szemeim káprázlak s egy pillanatra ismét magam előtt láttam a ravatalt, a melyen egyetlen nővérem feküdt.

De bála a jó Istennek, az alatt a szent mise véget ért és jelt adtak a kivonulásra.

Az előcsarnokba érve, Mére Cecile, ki az orgonán kisérte énekünket, nagyon boldog volt, hogy minden énekrész oly szépen sikerült, hogy úgy a fej- de- lemasszony, mint a többi zárdanők — a templomból való távozásuk alkalmával — erre nézve a legnagyobb örömüknek és elismerésüknek adtak kifejezést.

i. nagyteremben eltöltött félórai üdülés és társalgás után — a mely alatt a legnagyobb figyelemben részesültem kedves társnőim részéről — lementünk az első emeletre, mi a második emeleten laktunk, hogy szeretett főnöknőnknek, a kolostor magas műveltségű fejedelemasszonyának, B. Mére Mária Thadea úrnőnek boldog ünnepeket kívánjunk s a részére készített munkákat és más dolgozatokat átadjuk, és megköszönjük ama sokféle kedves meglepetéseket, a melyekben az ő intézkedésével és jóakaratából részesültünk.

Az a nemes‘-zivü öreg úrnő nagyon kedvesen fogadott minket s mindannyiunknak egy-egy csinos emléktárgyat adott. Megköszönte s megdicsérte a részére készített munkákat, s nekem, ki őt ebből az alkalomból társnőim nevében ünnepi beszéddel üdvözöltem, még egy művészileg készített kis keresztet is adott emlékül.

Az a kis kereszt nekem olyan kedves emlékem volt ifjúságomból, hogy évtizedeken át mindig az ágyam mellett levő éjjeli szekrényemen állott s lefekvés előtt utolsó tekintetem mindenkor arra irányult.

Fájdalom, hogy a múlt évben, épen karácson előtt, egy nagy hózivatar alkalmával, midőn tilalmam ellenére oláh cselédem az éjjeli szekrényen levő teri- tőcskét az ablakon kirázta, a rajta levő keresztet — mely pedig elég nagy volt arra, hogy bár ki is észrevegye — a térítővel valószínűleg összefogta és az emeletről a hóba ejtette, hol az, a leggondosabb keresés és kutatás után sem veit többé megtalálható.

Az ebéd alatt megvolt engedve — kivételesen — a mérsékelt hangon való beszélgelés, társalgás. Mert rendes körülmények közt az étkezés alatt ki-ki csak is a szomszédjával beszélgethetett.

A délután, kivéve a délutáni istentiszteletet és egy félórai lectourt, teljesen az üdülésnek, szórakozásnak, és a karácsoni játékoknak volt engedélyezve.

Karácson másnapja, kevés kivétellel, ugyanily. beosztással folyt le. Azon a napon mehettek haza a helyben lakó növendékek szüleik vagy azok megbízottjai kíséretében, de délután 6 órakor már mindenkinek otthon kellett ismét lennie.

Szokásban volt még ez is, hogy azokat a leánykákat, kiknek szülei távol laktak, valamely helyben lakó leányka szülői arra a napra szintén kikérhették. De azt az intézet főnöknőjénél már egy héttel előbb kellett bejelenteni, illetve kérelmezni.

Egy igen kedves, előkelő családhoz amaz alkalommal engem is kikértek s én eleinte nagyon örvendettem is. De mivel oly igen levert és bánatos voltam, azért kedves felügyelőnk ajánlatára főnöknőnk jobbnak látta azt, hogy otthon maradjak.

A karácsoni ünnepek elmúltak. Megérkezett a karácson utáni vasárnap; a vasárnapok részünkről

azért is voltak nagyon nevezetesek, mivel a hazulról küldött leveleket és egyéb dolgokat azon a napon osztották ki, s ugyancsak vasárnap délután adtak engedélyt a levelek írására.

Én mindig alig vártam azt a napot, a melyen kedves jó édes anyámtól és testvéreimtől levelet kaptam s viszont én is Írhattam nekik. De hogy az alkalommal még a szokottnál is bensőbb vágygyal vártam édes jó anyám levelét, azt úgy hiszem, mondanom sem kell.

A hét folyamán érkezett leveleket Mére Marie Piere vasárnap délelőtt 11 órakor szokta rendesen kiosztani. Volt olyankor öröm a leányseregben. Igaz hogy azért bánat is volt egyesek részére.

Nekem azon a napon csak egyetlen egy levelem érkezett; forrón szeretett drága jó édes anyám irta azt. Az a levél még mai napig is megvan birtokomban tisztán, sértetlenül. Nagyon rövid ez a levél, sokkal rövidebb, mint édes jó anyám többi levelei voltak, de nekem akkor oly igen nagy örömet és mégis any- nyi bánatot okozott, hogy azt elfelejteni nem fogom soha. Ez a levél örömet okozott azért, mivel azt kedves jó anyám irta. Bánatot és fájdalmat tartalmánál s előérzetemnél fogva.

Pedig, mint mondám, rövid ez a levél, nagyon rövid s látszólag nincs is benne semmi, ami könyekre fakaszthatna. De az én rendkívül érzékeny szivem, édes anyám és testvéreim iránti lángoló szeretetem-, bői kifolyó előérzetem azt sejttette velem, hogy abban egy szerető édes anyának szivetrázó mélységes bánata és vesztesége van elrejtve.

»A karácsoni ünnepeket — Írja édes anyám — Rozikánk családjánál töltöttem, a ki igen nagy beteg volt; de most már nincs semmi baja.» — Azután befejezésül még ezeket irta : »Édes leányom, imádkozz kedves Rozikánkért, imádkozz mindnyájunkért!«

Hiszen egyszerű, megszokott szavak ezek, a melyekkel édes jó anyám ezt a levelet befejezte, hi-