Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
Nagybánya, 1901. Deézember l. — 48. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megtelenik: ívCiasriEZEisr v Előfizetési árak : E"é?z évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20-fill. Előfizetések, reklaraácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-ntcza 2-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Közbiztonság. Az utóbbi időben, fájdalom, több ízben kellett megemlékeznünk lapunkban egyes betörésekről és betörési kísérletekről A héten a bünkrónika megint szaporodott két esettel. Folyó hó 24-én ugyanis az a bizonyos ismeretien tettes, a kit úgy látszik már soha sem fog a nyilvánosság megismerni, a m. kir. posta épületbe szándékozott behatolni. A sötét éjszaka leple alatt egyik szomszéd telek kertjéből kiszedte a disznóól oldalát, átbújt a kertbe, innen a posta udvarára s az egyik ablak alatt egész kedélyesen dolgozni kezdett. 2 téglát már kiszedett, 2-őt kimozgatott s pár perez múlva betörhetett volna a postahivatalba, a szolgák azonban figyelmesek leltek a zajra s elriasztották a vakmerő tolvajt. 28-án este 7 óra tájban pedig Dunay János nyug. r. kath. lelkész lakásáról lopott el szintén ismeretlen tettes 100 forintot. Hetek, sőt hónapok óta megy ez igy. Mindig újabb és újabb esetek merülnek fel. Szomorúan jellemzi ez a mi közbiztonsági állapotunkat. Pedig a tél még be sem köszöntött, a nyomor és nélkülözés nem oly nagy, hogy a kétségbeesés vinné bűnbe az illetőt. Mi lesz még ha szigorú kemény tél következik!? A rendőrkapitányi hivatal régóta panaszkodik, hogy neki tulajdonképp nincs rendőrsége, hogy szolgákkal nem lehet a rendőrség feladatát megoldani, s hogy 1—2 éjjeli őr a piaczi lépcsőkről nem vigyázhat az egész alvó városra. Van is valami kidolgozott tervezet, ez azonban, tekintettel a város szorult anyagi helyzetére az asztal fiókban maradt. Hallunk már is hangokat, hogy a csendőrséget kellene fölkérni szolgálatra s fizetni az államnak, vagyis egész rendszeresen a csen- clorség által teljesittetni a rendőri szolgálatot. Ä gondolat jónak látszik, de jelen alakjában meg nem felel. A csendőrség rendezett tanácsú városokban még eddig nem vállalt sehol állandó és rendes szolgálatot S a városi élet, közönség, igények egészen másak lévén, a katonai fegyelemhez szokott csendőrség, kérdés, vállalkoznék-e rendőri szolgálatra ? Mi egyszerűen nem hisszük, nem reméljük. Vannak, a kik folyamodni óhajtanak a minisztériumhoz, hogy szervezzen Nagybányán államrendörséget, ez kétségkívül a legjobb volna, csakhogy épp az utóbbi időben értesülhettünk róla a hírlapokból, hogy az államrendőrség szervezete még a messze jövő feladatát képezi s a város kérvényére egyszerűen azt a választ kapná, hogy »a kérelem félretétetik a rendőrügynek általános megoldásáig.« Olyan kívánalmat is rebesgetnek, hogy kérjen a város rövid időre a fővárostól 4 — 5 detektívet, a kik pár nap alatt, működés közben megcsípik a betörő barnát s akkor nyugodtak lehetünk megint egy időre, Föltéve, hogy ez megvalósítható, a kérdést csak elodázza, de meg nem oldja véglegesen. Maradna ismét minden a régi állapotban. Egy 12 ezer lakosú városban, a hova idegen elemek is bőven özönlenek, nem kis feladat és nem lényegtelen kérdés, hogy a közbiztonság milyen lábon áll. Valamit tehát tenni kell és pedig gyorsan, sürgősen, mert történhetnek nagyobb bajok is s a mindenfelé adóval megterhelt nép, polgársá ; megkövetelheti, hogy élete és vagyona biztonságban legyen s 10—20 őr helyett ne legyen kénytelen 1500 háznak a tulajdonosa, vagy lakók maga vjrrasztani és őrködni revolverrel ingóságai lelett. Ajánljuk ezt az égetővé váll. kérdést, úgy a rendőrkapitányi hivatal, mint a tanács és a képviselet kiválló figyelmébe. Törvényhozásunk és a méhészet. Mutatvány szerzőnek 1902. évi zsebnaptárából. Ára 2 koiona. Kapható a szerzőnél. (Befejező közlemény.) Ennyi mindössze az, amit a törvényhozás idáig érdemesnek tartott a méhészet érdekében törvénybe iktatni, és ez oly kevés, hogy ma már a méhészet legprimitívebb igényeit sem elégítheti ki. Ezért vette be programmjába a magyar méhészeknek Budapesten 1896. évben tartott I. országos congressusa egy méhészeti törvény tervezetének előterjesztését, mely Lervezet elkészítésére Bodor László kolozsvári kir. törvényszéki bírót és hírneves méhészt kérvén föl, ez a congressuson 1896. évi augusztus hó 22-én adla elő az általa elkészített s következő fejezetekre osztott törvénylervezetet, u. m.: I. fejezet: A méhesek felállításáról. II. » A raj befogásáról. III. A méhek pusztítása elleni intézked.-ről. IV. » A méhek rablásáról. V. A ragadós-költés-rothadásról. VI. » A mézbamisitásról. VII. » A viaszbamisitásról. Vili. » Büntetések iránti határozatok. Ezen törvénytervezet ma, öt év elmúltával is csak a kezdeményező országos méhészeti egyesület tervezete s mikor válik a törvényhozás elébe terjeszthető törvényjavaslattá, nem tudjuk ; de mindenesetre óhajtandó volna, hogy a magas kormány annak szellemében végre-valahára megalkotná és mielőbb a törvényhozó testület elébe terjesztené, a modern méhészet igényeinek teljesen megfelelő méhészeti törvényjavaslatát, midőn — tekintetbe véve, hogy parlamentünk vezérférfiai közöl többeket vagyunk szerencsések az okszerű méhészet buzgó bajnokai gyanánt üdvözölhetni - remélhető lenne, hogy ezek szakszerű hozzászólásai, eshetőleg kiválóbb szakférfiaink meghallgassa után egy teljesen correct méhésztörvényünk lenne megalkotható. A magyar kir igazságügyi minisztérium kebelében szervezett s a Magyar Általános Polgári Törvény- könyv tervezetének elkészítésével megbízott állandó bizottság a »Dologi-jog«-ról szóló III. rész elkészítésére dr. Halmossy Endréi kérvén fel, ez legújabban ugyan a méhészetre vonatkozólag a következő tervezetet terjesztette a bizottság elébe: »515. §. Ha ingó dolog a birtokos tényleges hatalmából más birtokában levő telekre kerül, ennek birtokosa köteles amannak megengedni, hogy a dolgot felkeresse és elvigye, hacsak időközben- annak birtokát ő maga vagy más valaki meg nem szerezte. A telek birtokosa a felkeresésből és elvitelből eredő kár megtérítését követelheti. 595. §. Az elszállt méhraj gazdátlanná lesz, ha idegen telekre száll és a tulajdonos két nap alatt a befogás iránt nem intézkedik. A tulajdonos a méhrajt idegen telken keresheti és befoghatja akkor is, ha idegen üres méhkasba vonult. Ebben az esetben az 515. §. szabályait kell alkalmazni. 596. §. Ha több tulajdonos méhrajai egyesültek, az egyesülés után befogott raj közös tulajdonná válik. A hányadokat az egyesülés elölt volt rajok száma szerint kell meghatározni. Azt, akinek raja az 595. §. értelmében gazdátlanná lett, az egyesülés utáni rajból semmi rész sem illeti. 597. §. Ha a méhraj idegen elfoglalt méhkasba vonult, a raj annak válik tulajdonává, aki a kasban előbb volt méheknek tulajdonosa. Az előbbi tulajdoA „NAGYBANYA ES VIDEO" tárcája. Életbölcseség. Azt kérditek, mért oly hangos, Mert olyan jó a kedvem ? Kérdjétek meg az Istentől, Mért van bennünk szerelem? Azt mondja majd, azt feleli: . Ember, hogy boldog lehess, ügy alkottam meg két szivet, Hogy szeressen, hogy szeress. Ezért van hát sziveinkben Az az édes érzelem, Hogy egyik szív a másikat Fellelve boldog legyen. Egyik szív a másikat ha Keresi s feltalálja; Ez éltünk s boldogságunknak A philosophiája. Mioi. Ág?^ Úti naplómból. 1901. november 11. reggel. A Budapest-Fiumei luxus vonal könnyű elegan- cziával, lio^y úgy mondjam: fővárosias »sik«-kel robogott ki a ködös pályaudvarról, — nem vitt magával több mint 2 személy koesil, melyek épitési modora és hosszúsága azonos volt az eiibök csatolt kényelmes étkező kocsival, — s ezeken kivül egy podgyász kocsit. A mennyiben pedig e vonatról a szomszédos forgalmi jegyek ki vannak zárva, mindjárt az utazás kezdetén szembe tűnik, hogy utitársaink kivétel nélkül nagyobb útra menők, mit igazol már azon körülmény is, hogy bár vonatunk Budapestről indul, mégis alig hallani magyar beszédet, az utasok nagyobb része németül, más része angolul vagy francziául beszél, sőt már itt hallok horvát társalgást is. Eleinte nehezen megy az üsmerkedés különösen mi magyarok a szerénységig tartózkodók, s a gorombaságig szűkszavúak s bizalmatlanok voltunk egymáshoz, később kezdtünk csak belemelegedni, a mikor már horvát határ felé repültünk s éreztük, hogy elmarad drága hazánk, tehát mi is az idegen földön kel! legalább, hogy egymást becsüljük! Ilyen formájú átmenetben fejlődött ki az utasok közötti ösmeretség fokozatosan annyira, hogy a mikor más nap reggel a hajón találkoztunk, — már, mint régi jó ösmerösök üdvözöltük egymást, még az idegen nyelvűek kel is. Vonatunk 60 kilométeres átlagos gyorsasága a közbeeső állomások megfigyelésére éppen nem, még a vidék megtekintésére is alig alkalmas. Az utas figyelmét legfellebb a szép zágrábi állomás s az onnan látható város részlet köti le először, hol vonatunk 25 pereznyi pihenőt nyújt szegény megrázott testünknek, sietünk is valamennyien élni e kis szabadsággal, s futkosva sütkörészünk a tágas perronon, majd »ansichts« kártyákat czimezgetünk othoni kedveseinknek, s lázas, mohón végzett munkánkból a kalauz csengője s most már horvát szivu rendelkezése, zavar ki; sietünk be mindannyian előbbeni zárkánkba, — hol 1—2 idegen mérgesképü (talán magyar faló?!) horvát bácsi terpeszkedik, kiktől helyeinket csaknem ököllel kell vissza hódítanunk. Utunk Károlyvárosig meglehetős monoton, talán azért if--, mert éppen az emésztési időben tesszük meg. Camera! Moraviczát elhagyva, Dugaresa tájékán (d, u 3 órakor) tűnik elő az első Karszt részlet, mely a mi Jókay-dombunknál alig magasabb; — innen kezdve itt-ott látunk kopasz apróbb kősziklákat, — s alig robogunk egy órát már benne vagyunk az igazi Karszt hegységekben, a melyeknek terjedelmét hasonló sebességű gyorsvonattal napokig sem lennénk képesek befutni. Szerencsénk, hogy Fiaméig csak egy átszelése van ez óriási nyúlványnak s azt is vagy 15 alagút rövidíti meg, különben mi lenne velünk? Lehetetlen azonban csak igy átsiklani e hegy óriáson, s bár tudom, hogy a Karsztnak borzalmas szépségeit menyi remek toll festette már le, mégis a bórák e szülő hazájánál mint felette szembe ötlő átalakulást feljegyezni érdemes, hogy a mint beljebb és beljebb visz utunk e kőtemetőbe, hova tovább megszűnik csaknem egészen az összes vegetáczió; —Eleinte csak látni még satnya, elkényszeredett pásztorok által
