Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
I ft’. tj ' Nagybánya, 1901. Október 27. — 43. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSAPALAI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGTELEITIZ: EDIEEIbT Előfizetési árak: •. Egész évre 8 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fil-L Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Feisőbányai-utcza 2-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Városi közgyűlés — Október hó 23-án — Népesnek ugyan nem mondható, de azért igen érdekes közgyűlése volt ma a városi képviseletnek. A képviselő választás úgy látszik az érdeklődést egyelőre nagyon kimerítette s ennek tulajdonítható, hogy a 100 városatya közül csak 29 volt jelen. Az első tárgyakon gyorsan siklottak át, de már a közmunka kivetés felett volt egy kis eszmecsere. Sipos Géza a magyar láposi országút kiépítése iránt kívánta a megyét megkeresni, Révész János a régi Magtár-utczára hívta fel a figyelmet, hol az utszéli árkok igen be vannak iszapolva s e miatt egész tavak állanak néha a polgári iskola előtt, többen a ferne- zelyi gyalogút kiépítését sürgették, melyet a kincstár már megkezdett, Báthory Gusztáv mérnök az Erdélyi utón sima járdát kívánna léte- sittetni. A dolog vége, hogy a közmunka megvan szavazva igen csinos összegben A nagyszálló épitkezése sem lehet minden kritika nélkül, kifogásolták a nyugati oldalon a megrepedezett falakat, a jégvermet, megkérdezték a mérnököt, hogy most már ezután elég lesz-é ez az összeg? a ki biztosította is a közönséget, hogy ez a valóságos utolsó részlet. A bizottság kiegészítésénél egy kis kanapé per keletkezett, melyet részletes tudósításunkban olvashatnak az érdeklődők. A Lamarche cég ajánlata szintén nézet- eltérésekkel találkozott. Lamarche a laposerdőt levágná most s le is tenné a pénzt, de azzal, hogy a megállapított határidő 1902. nov. 1-e maradjon. A város igy nyerne az erdő telepítésre nézve egy esztendőt, ő pedig egy félévi kamatot. Figye embe jön az is, hogy Lamarche régi vállalkozója Nagybányának, mindig elfogadható jó árakat ígért s kötelességét pontosan teljesítette. A képviselet többsége helyet adott a Lamarche kérelmének névszerinti szavazással. A gyűlés Vg 12 órakor ért véget olyan igénytelenebb folyó ügyekkel, melyekre nézve nem voltak különbségek a városatyák között. A gyűlésről részletes tudósításunk következő: Elnök : Gellért Endre polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Révész János, Lakatos Ottó. Hitelesítés ideje: okt. 31. d. u. 3 órakor. 1. Elnök a gyűlést megnyitván, főjegyző olvassa a szept. 27-én tartott pénztár vizsgálati jelentést, mely szerint 35072 korona 31 fillér készpénzzel a pénztár rendben találtatott. Tudomásul szolgál. Részünkről utólag csak annyit jegyzőnk meg hozzá, hogy a városi pénztárban kamat nélkül ily nagy készletet hevertetni a városra nézve veszteséggel jár. 2. A választás alá nem eső értékképviselők 1902. évre érvényes névjegyzékének kiigazítására Csüdőr Lajos, Dr. Lovrich Gyula és Szűcs Károly adópénz- tárnqk képviselők küldettek ki. 3. A tanács jelenti, hogy Vaska Gyula zsibói uradalmi bérlő és Goldstein Farkas szilágycsehi lakosok a bérezés erdei makktermésért 650 koronát, a Laposerdő Lénárdfalu mellett fekvő részéért 100 koronát ajánlottak. A sertésvész miatt nagyobb ár nem volt elérhető, miért is a közgyűlés a bérletet jóváhagyta. 4. Az 1902. évi községi közmunka költségvetésé nek tárgyalása következett. Nagybányán van 248 2 fogatú 11 egyfogatu és 6387 kézinapszám, ezekre ki vettetett 7401 korona közmunkaadó, mely összeg a város utjai és terei javítása érdekében lesz felhasználva. A képviselet ezt megszavazta. 5. A városi nagyszálló munkálatainak befejez- hetése czéljából a tanács a még hálrálékos 18000 K kiutalását kéri. E tárgyban eresen folyt az eszmecsere az építkezés egyes részletei fölött s mivel tőben félnek attól, hogy az épület nyugati oldalán levő nagyobb repedések [esetleg veszélyesek lehetnek a közönségre nézve, Sipos Géza indítványozza, hogy a Fábián Lajos és Weisz Györgyből álló bizottság Báthory Gusztávval kiegészíttessék, mire polgármester Stoll Bélát is javaslatba hozza a bizottságba. Fábián Lajos ebben bizalmatlanságot lát, a mennyiben ők Nagy György műszaki tanácsossal és Weisz Györgygyel már majdnem az egész munkálatot befejezték, most tehát a munka végén a bizottság kiegészítése úgy tűnik fel, hogy velük nincsenek megelégedve s azért maga részéről levonja a konzekvencziá- kat s lemond a bizottsági tagságról. A képviselet a 18000 koronát megszavazza s polgármester kimondta á határozatot, hogy a bizottság Báthory Gusztávval és Stoll Bélával kiegészíttetik, hir szerint Weisz György szintén lemond az építkezési bizottsági tagságról. 6. Szintén nagyobb vitát keltett a Lamarche ezég kérelme. A dolog lényege következő: Lamarche- nak az erdővélel utolsó részletét 118015 koronát, 1902. november l-én kellene lefizetni, ő ajánlatba hozza, hogy a télen levágja a fát, ezzel a város megnyeri azt. hogy a vágás felújítása egy évvel előbb eszközölhető. O a pénzt egy takaréki könyvecskén azonnal letétbe helyezi s a 118025 koronát a város nov. l-én vegye fel. A képviselet egy része mérlegelte azt, hogy Lamarche ugyan ezáltal bizonyos előnyt nyer, de a város is előnyben részesül, s Lamarche a városnak régi jó vevője, a ki kötelességét pontosan teljesiti mindig. Más része a képviseletnek azt hangsúlyozta, hogy a mint levágja az erdő részletet Lamarche, azonnal fizessen is érte, ez a szigorú jog, az előbbi a méltányosság és eszélyesség álláspontja. A képviselet 17 szóval 12 ellen Lamarche kérelmének helyt ad. 8. Jevota Jakab tüzkárosult épületi anyagoknak kerü árban való kiadását kérelmezi A képviselet tekintettel arra, hogy Jevota 48-as honvéd és lengyel menekült volt, az illető anyagokat, négy évi törlesztésre, kamat nélkül adja Jevotának. 8. Ugyancsak Kazamir János tüzkárosult kérelmez hasonló tárgyban s a képviselet a szokásos feltételek mellett részére a kedvezményt megadja. 9. A gyűlés Csinos Eszter szülésznő oklevelének meghirdetésével ért véget. A 48-as honvédek és özvegyei nyugdija s temetési járuléka. A miniszterelnöknek szive nagyot dobbant, e dobbanásnak jóságát, érzik e hon határán belül élő honvédek és özvegyek. Azt mondja Göthe a nagy gondolkozó, hogy müveit ember soha sem lehet hálátlan. De ha ez áll egyes emberre mint kivételnélküli tétel: akkor az emberek összességére is áll. Az emberek összessége közt mi is tekintélyes részt kérünk. Ha egy ember hálátlan is maradt a honvédekhez, de a haza nem marad hálátlan. Ott vannak ország szerte az emlékek, az évi kegyelet napjai, ott van legújabban a magyar állam képviseletében a miniszterelnök rendelete az 1848. és 1849-ben a hazáért küzdő honvédek és azok özvegyeinek nyugdíjjal ellátása tárgyában. Sőt még a szegény honvédek temetéséről is gondolkozik. Azért ha valahol a nagy közönség ismer honvédet, legyen szives erről felvilágosítani, vagy hozzám küldeni, hogy A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. Az ivóviz szűréséről. Irta és felolvasta az orvosok és természetvizsgálók XXXI. vándorgyűlésén Grósz Samu gyógyszerész. Méltóztassanak megengedni, hogy egy sajnálatos tény konstatálásával kezdjem meg különben is rövid felolvasásomat. Társadalmunk indolentiáját vagyok kénytelen panasz tárgyává tenni. Azon indolenliáját. a melylyel különösen az egészségügy iránt viseltetik s a mely ugyanezen teremben már tegnap is szóba került. Nem teszem kutatás tárgyává az okot, csupán a végső eredménynyel kívánok foglalkozni Mig az államhatalom, az egyes halóságok ernyedetlenül és tőlük telhe- tőleg mindent elkövetnek a közegészség javítása érdekében, addig a magánosok részéről alig tudnak valami olyast felsorolni, a mely akár a köz — akár a magán — egészség megóvását czélozza. A legközönségesebb és legprózaibb tárgyról az ivóvízről kívánok a panaszszal kapcsolatban szólani. A 80-as évekre ha vissza tekintek, sokkal több óvatosságot látok az ivóviz megválasztása körül. Alig volt úri asztal, melyről az ásványvíz, vagy a drótozott szódavizes üveg hiányzott volna. Annak idején az ásványvíz kereskedelmünk távolról sem volt fejlett. Az ásványvíz szállítása s igy annak beszerzése számottevő összegbe kerül. Másrészt azt se mondhatjuk, hogy a borkosav és kettedszénsavas nátriumból előállított szódavíz olcsóbban. vagy kényelmesebben lett volna előállítható; mindazonáltal a családfő nem kiméit költséget, vagy fáradságot, hogy asztalát jó vízzel lássa el. Sajnos az idők elmúltak s vele együtt eltűntek az ásvány vizes palaczkok, a hü drótozott szódavizes géppel egyetemben. E helyett kedvesen mentegeti magát a ház asszonya, hogy bizony rósz zavaros a viz, pedig messziről hozzák. Vigaszképen azt is elmondja, | hogy ennél jobbat az egész környéken nem isznak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tisztelt szakülés előtt nem kell bebizonyítanom s elegendő csupán felemlitése annak, miszerint a legtöbb kórt okozó baktériumot a vízzel visszük a szervezetünkbe. E veszedelem indította 1895-ben dr. Chyzer Cornél ő méltóságát, az egészségügyi osztály vezetőjét s jelen vándorgyűlés lelkes elnökét arra, hogy elrendelte a pénzért áruba bocsátott szódavízhez alkalmazott víznek megtisztítását, megszűrését. Az ő érdeme az is, hogy a vallás és közoktatásügyi minisziterium elrendelte azt is, hogy fővárosi iskolákban vízszűrők alkalmaztassanak. Ugyanezen okból a világvárosok temérdek vagyont fektettek be azon czélból, hogy a lakosságot tiszta vízzel lássák el. Páris pl. 170 kilométerről vezeti a Vanne vizét, csakhogy forrás-vizet adhasson lakóinak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy e baktérium mentes forrásvíz mig a gyűjtőből a csőhálózaton át rendeltetési helyére ér, literenkint mintegy 240.000 baktériumnál többet tartalmaz. A budapesti vízművek nem csekély összeget nyeltek el. E viz izére nézve tűrhető: baktérium tartalma igen közel-áll a párisi vízhez. S noha a fővárosi viz mintegy mesterségesen oda épített talajszűrökön jut a kutakba, alig múlik el hét, hogy a napilapok hasábjain panaszos czikkel ne találkozzunk. Az ország különböző részén, különösen az alföldön az utolsó őt év alatt számos ártézi kutat furattak az egyes hatóságok. E forráshoz a nép alig tud hozzászokni, a vascsövektől eredő sajátos iz miatt. Ha csak szerét teheti, szívesebben issza a kevésbé jó nyitott kutak vizét. A folyó menti városok, csak úgy mint a községek megszokták az ő saját folyójuk vizét. Nem törődnek, hogy hol és mikor folyt a folyóba a legkülömbözőbb és legkétségesebb tartalmú piszkos kanális — a köz- egészségügynek legnagyobb veszedelmére. Ha tesznek is valamit a viz megtisztitására, ez soha nem haladja túl a legprimitívebb vászon lepedőn való szűrést vagy a 2—3 napig való ülepitést. Egyedül Budapest környékén a Duna folyó mentén találtam néhány lateiner háznál a süttői homokkőből való kivájt kúpot, melyen a vizet akként szűrték, hogy a felfordi- tott kúpba öntötték és a kúp csúcsánál lecsepegő vizet vederbe gyűjtötték. Ezenkívül a víztartályokat, legyen az hordó, dézsa, vedér vagy bádogból készült kanna, kivétel nélkül a legmostohábban kezelik. Míg a tejes köcsögöket és kannákat naponta kétszer is kiforrázzák és súrolják — természetesen, mert különben megsavanyodnék s a .felforralásnál össze megy a tej — addig a felsorolt víztartókkal alig törődnek. Ennek elhanyagolásából ugyanis szemmel látható baj nem származik, mig az amabból származó kárt még az nap észre veszi a gondos házi asszony. Mondanom is felesleges, hogy akár az említett homokkő szűrő, akár pedig a felsorolt víztartály mindenhol maga a víztartály tulajdonosának házi bektérium fészke. Mindezekből következik, hogy ivóvizünket gondosabban kezeljük, sőt igen helyesen cse-
