Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
Nagybánya, 1901. Október 20. — 42. szám. XXVII. évfolyam. V ' ^ V i ) í ‘ NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGIELE3STIK MINDÉIT Előfizetési árait: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. Nagyobb adó. Sok jámbor halandónak olyan vérmes reményei vannak, hogy az adó nemsokára kevesebb lesz, só't nem is fogunk ezután adót egyáltalában fizetni. Őszintén sajnáljuk, hogy ebbeli reménységeiket tönkre kell tennünk, mert Nagybányán az adó már is tetemesen emelkedett s legyenek egészen nyugodtan még fog is emelkedni. Van a városnak egy szabályrendelete, mely a fogyasztási adópóllékról szól, ezt most ki kellett javítani, helyesebben meg kellett változtatni, mivel Nagybányának többé nem 9800, hanem 12 ezer lakosa van. Eddig a bor után az adópótlék 54 fillér volt, most 1 K 7 f must és szölőczefre után lesz 40 f helyett 80 f, gyümölcsbor után 24 f helyett 32 fillér. A marha után 1 K 26 f helyett 1 K 89 f. És igy tovább minden aránylagosan emelkedik. Ez pedig csak a pótlék, a fogyasztási adónak szintén magasabb kulcsa lesz. Igaz, hogy mindez csak jan. 1-én lép életbe, de ez gyenge vigasztalás, mivel mi januárban is élni akarunk s igy nem szabadulhatunk a nagyobb adó alól. A fogyaszlásiadópótlék szabályrendeletének ide vonatkozó része tehát igy fog hangzani: Nagybánya sz. kir. város az 1899. évi VI. t.-cz. 3. §-a alapján elhatározza, hogy a területén fogyasztott mindennemű bor-, hús-, és égetett szeszes italok és folyadékok után városi bor-, hús-, illetve szeszfogyasztási adópótlékot szed. A borfogyasztási adópótlék tétele az 1887. évi XLVII. t.-cz.-hez mellékelt árszabás szerint a fogyasztási adó 20°/0-ban; és pedig bor után hektoliterenként 1 K 7 f, bormust és szölőczefre után hektoliterenként 80 f. A husfogyasztási adópótlék tétele az 1887. évi XLVII. t.-cz.-hez mellékelt árszabás szerinti húsfogyasztási adó 25%-ban ; és pedig vágó és kisebb marhák u. m, ökrök, bikák, bivalyok, tehenek és egy éven felüli borjuk után darabonkint 1 korona 89 fillér; egy éven aluli borjuk után darabonkint 31 fillért, juhok, kosok, kecskék, kecskebakok, üszők és birkák után darabonkint-!;^ fillért, bárányok 14 kg.-ig gödölyék és malaczok után darabonkint 08 fillért, süldő-sertések után 6 kg.-tól 20 kg.-ig darabonkint 21 fillért, sertések után 20 kg.-mon felül darabonkint 47 fillért; friss hús, a vágott mari ának fogyasztásra alkalmas egyes darabja, bcsózott, füstölt és pá- czolt hús, szalámi s egyéb kolbászok, szelencze hús és szalonna után 100 kilogrammonkint 75 fillért. A szeszfogyasztási adópótlék tétele az olyan égetett szeszes italok és folyadékok után, a melyeknek alkoholtartalma a közönséges száz- fokú szeszmérővel közvetlenül megállapítható, hektoliter fokonként 10 fillérben, az olyan égetett szeszes italok és folvadékok után pedig, a melyeknek alkoholtartalma a közönséges száz- fokú szeszmérővel közvetlenül meg nem állapítható, literenként 8 fillérben állapittatik meg. Nem esik városi szeszfogyasztási adópótlék alá az a szesz, a mely a szeszadó-törvény értelmében az államadó alól mentes, továbbá az a szesz, a mely bornagykereskedők és nagyobb terjedelmű pinczekezelést folytató bortermelők által boraikhoz, ezek szesztartalmának emelése végett vegyittetik, azon esetben azonban, ha ez utóbbiak égetett szeszes italok kimérésével vagy kis mércékben való elárusitá- sával is foglalkoznak, a boraik szesztartalmának emelése czéljából felhasznált szeszmeny- nyiség után is tartoznak fizetni szeszfogyasztási adópótlékol. Egyébiránt közöljük az egész összehasonlítást, hogy mindenki tiszta képet nyerjen a dologról: A bor volt eddig összesen 9 K 24 f. Most pótlék 107. államiadó 1L38. összesen 12 K 45 fillér. Must és czefre 6 K 92 f helyett lesz 9 K 34 f, Gyümölcsbor 3 K 44 f helyett, 3 K 92 f. Vágó marhák 6 K 30 f volt eddig, most lesz 9 K 45 f. Bornyu volt 1 05, lesz 1/57 Juh, kecske, bárány 42 f volt s lesz 65 f. Gödölye, malacz 27 eddig, ezután 42 f. Sertés 20-kig 80 f volt, azonfelül 1 K 57 f, lesz januártól 1 K 05 f és 2 K 37 f. Páczolt hús, szalámi stb. 2 K 37 f s ezután 3 K 75 f. Mindezekből látható, hogy januártól kezdve mennyivel drágábban fogunk élni Nagybányán, mert bizonyos az, hogy ezeket az adókat a mesteremberek és termelők a fogyasztó közönségen veszik be. Aki tehát remélte, hogy ezután igy meg úgy kisebb adónk lesz, vagy nem is lesz adónk annak igen kedélyes meglepetésül fog szolgálni ezen híradásunk, mely fájdalom annyira való, hogy senki által meg nem czáfolható. Emlékezés Pataky Irmáról. Nehéz szívvel, könnyező szemekkel veszem kezembe a toilat, midőn emléket, szerény emléket, akarok állítani annak, ki nekem vezérem, oktatóm volt, kit lelkem egész melegével tiszteltem, szerettem, s kiváló egyéni tulajdonságaiért igazán nagyra becsültem. De iránta érzett mélységes hálámnak kifejezést akarok adni s el akarom mondani a nagybányaiaknak, hol áldásos működését kezdette, hogy mit vesztett a győri állami tanitónőképző tanári testületé, a hazai tanítóképzés, a nevelés, a közoktatásügy, sárospataki Pataki Irma halálával. Paedagógiai működését Nagybányán kezdette, hol 1872-től 1880-ig magán tan- és nevelő intézete volt. Mint fiatal leány, tele ideálizmussal, tele hivatás- szeretettel, kötelesség -érzettel, nem keresi a szórakozásokat, a mulatságokat, egyedül hivatásának él. Érdemeit a hir szárnyaira vette s 1880. augusztus havában Ungvárra kapott meghívást, hol pap-árvalányok tan- és nevelő-intézetének igazgatója lett, majd az állam szolgálatába lépett s mint ilyen, a szászvárosi elemi, később felső leányiskolánál működött s 1891. évben vezette hozzánk a Gondviselés. A minisztérium a győri állami tanitónőképző intézet élére állifotta, a mely fényes kitüntetés méltó jutalma volt eddigi munkáságának. Mit írjak győri működéséről? Erőm gyenge ahhoz, hogy őt, a nagyot, méltassam. Annyi fényes tulajdonsággal ajándékozta meg őt a gondviselés, s a természet ajándékaival annyi s oly mély tudás, oly nagy műveltség párosult, hogy méltán nevezték növendékei második anyjuknak, őrangyaluknak s méltán tekintettünk mi, tanár társai úgy rá, mint a nőnevelés magasztos ideáljára, mint eszményképünkre. Nem volt panasz, melyet meg nem hallgatott, nem volt sóhaj, melyet nem enyhített, nem volt könny, A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE" tárcája. Uj könyv. Nagybányán régebben sok irodalmi munka jelent meg, volt idő, a mikor maga Molnár Mihály 5—6 szaklapot is adott ki. Ma az iparral együtt pang az irás mestersége s egy-egy uj könyvről csak akkor adhatunk hirt, ha Dunay irt. Tehát Dunay megírta a Mókaságok harmadik kötetét, reméljük azonban, nem az utolsót. Sok érdekes morzsalék van ebben összegyűjtve, miket az ő gondossága megőriz az enyészettől. Ez a könyv nem lép fel nagy igényekkel, (hiszen ára sincs) csak mókaságokat akar nyújtani az olvasónak, 272 lapra terjed, sok helyi tréfát foglal magában, miknek szereplőire itt-ott rá lehet ismerni. 34 móka- ság csinos képpel van ellátva. A szerző ajándékba adja könyvét ismerőseinek. ízelítőül nehány apróságot mi is hozunk belőle olvasóinknak: Egy kis félreértés. Infulás czimet. prépostságot kapott a néhai maj- tényi pap. De ki rakja fel a mise alatt az infulát, a főpapi süveget, mikor kell? Behívja Hánzit, a sekrestyést s mondja neki, hogy hol álljon oldalt, s mikor int neki, tegye fel a süveget. Az ünnepi misén egyszer csak oda int Hánzinak s mondja : — Tedd fel! De ez csak rázza a fejét, hogy nem ő. A prépost hangosabban szól rá : — Tedd fel! De Hánzi csak rázza a fejét, hogy nem ő. Mire hangosan kiált rá a prépost: — Tedd fel hát, ha mondom ! A sváb egy ideig még húzódik, de végre mégis csak fölteszi a hosszú süveget a — saját fejére. Holdvilágos éjjel. Nagy pinezézés után ballag a férfi-társaság hazafelé kissé kótyagos fejjel. A barát-utezán végig haladva a csúcsíves szép templomhoz érnek Szép holdvilágos éjjel volt s a templom sugár tornya nagy árnyékot vetett az utón. Éppen oda ér az úri társaság. — Hopp! Itt árok van, vigyázni kell! Neki is szalad egyik, remekül átugrotta. A többiek utána. Csak a néhai öreg ur néz. Ö bizony nem ugrik, öreg ő már ahhoz. Leül a földre, lehúzza a két csizmáját, felgyüri a nadrágját s a nyakába akasztva a csizmát, ügyesen ment át az árkon. De haláláig dühös volt, ha csak említette is valaki, hogy ment át mezítláb az árkon. Szóló magú. A magyar four fia csinos, elegáns ur volt, a korrektség netovábbja, de nagy poinologus s a kertészeti dolgokban egy kis magyaros, nagyzást már többször megengedett magának. Egy társaságban mondja, hogy Erfurtból olyan cseresznyét hozott, hogy nincs magva. Van ámulás, mikor Pál ur siet mondani: — Az semmi, mert nekem olyan dinnyém van, hogy csak egy magva van. Persze ámulnak, csak a főur néz reá gyanúsan. Mire ez siet folytatni: — Az még semmi. Felbontom, csakugyan ott az egy mag, nézem, hát oda van rá írva, hogy: szóló magú dinnye. ^; Nem volt szerencsém. Egy festő-iskola tagjai családostól vidéken nyaralnak s mulatnak a vendéglőben, hol borközi állapotban egy temetést rendező vállalat tulajdonosa is ugyanazon asztalhoz telepedvén, a festő szomszédja is bemutatja magát, mire a temetéseket vezető mámorosán jegyzi meg : — Sajnálom igazán, az üzletben eddig nem volt szerencsém. A fiakker taksa. Egymás mellett volt a két provincziália város. A nagyobbikből jobb íiakkereken lehetett menni, két forint volt a taksa. Egy idegen ur fel is megy nehány napra. Le akarván utazni, fiakkert kerestet s előre kérdi a megjelenttől, mit fog fizetni. — Hja kérem, az attól függ, hogy az ernyővel mi történik. Ha nincs felhúzva, egy forint; ha csak útközben húzzák fel 20 kr, s ha már itt fel kell huzni, 30 krral drágább. Az öreg Petruzsánné pedig döczögős szekerén lépést menet vitte fel, vagy le a pasasereket úgy, hogy ha mellettem ül — szokta mondani — 10 kr ■
