Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
Nagybánya, 1901. Október 13. — 41. szám. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEK TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-JELEITIE 2v£I2>TIDEIÉT 5 ír W'. Előfizetési ára Ve -. Egész évre 8 Kor. Fé) évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Az elmúlt vasárnap a protestánsok, hétfőn a katholikusok ünnepelték az aradi gyásznapot. A városházán s egyéb középületeken mindkét napon gyászlobogó lengett. Sajnos, hogy még ebben az esetben sem lehettünk egyek az érzelemben és ünneplésben, hogy a dogmák válaszfalat vonlak ez egyetlen nemzeti gyászünnepünkön magyar és magyar közzé, de hát erről nem mi tehetünk. Dicső csaták szomorú útvesztőjét jelzi ez a borzasztó dátum, mészárszékre vitték legjobbjainkat s a szabadság öröm-mámora után könnybe borult Hunnia arcza, jajszó, panasz és sóhaj hallatszott mindenütt széles e hazában. Ötvenkét év múlva a nemzeti színházban bohózatot adnak; az ország gyöngyében: Fiúméban képviselőt választanak az ilyenkor szokásos zajjal és legkevésbbé sem épületes izgalommal, egyes helyeken vidám poharazás, lakoma zsivaja veri fel az éj csendjét. A sirok mohosodnak s a feledés lüske bokrai elnyomják az emlékezet szép virágait. Szomorú, de úgy van, hogy valahányszor kiteszszük a fekete zászlót, ezer meg ezer ember kérdi egymástól, ki halt meg? hol a gyász? sőt még tréfálkozni is tudnak fellette a felületesebb gondolkozásuak. Egy megmaradt a régi korból elpusztit- hatlanul s ez az átka a magyarnak, hogy nem tud egyetérteni ma sem, miként akkor, gyűlöli az összetartást, s inkább egymás ellen tör más népek örömére, mint hogy a testvériségben keresse boldogulását. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárnája. Az agg honvéd. (Emlékezés 1819. október 6-ra.) — Irta: Szabó István. — Öreg eperfának lombos árnyékában, Ott üt Marczi bácsi egyedül magában. Az az nem egyedül, nem is olyan fajta : Kis unokái is ott csöngőnek rajta. Ottan pajkoskodnak meggörnyedt vén villán, Mint hajnalsugárok az öreg föld hátán; Úgy csüng mind szegényen, — pedig sok a gondja — Mint a kidőlt fának egy-egy késett lombja. Mit ezelőtt viselt ötven esztendővel, Katona sipkája — daczol az idővel, —• Fején van, mint akkor, — csaták viharában ; Győzhetetlen hősök mesés világában. Ünnepnapkor szokta csak fejére tenni; Ezzei akar — úgymond — más világra menni. Ünnep van máma is; de nem a naptárban, Hanem Marczi bácsi szive templomában. Mesél is sok szépet letűnt nagy időkről, Letűnt nagy időkben régi dicsőségről. Rá-rágondol egy-egy csodálatos napra, A milyen több — mondja — nem Jön a magyarra. Mint mikor_ a napnak elborul orczája, Mikor terhes felhő ereszkedik rája, Úgy borul el a Jó Marczi bácsi képe. Valami szomorú Juthatott eszébe. Tanítsanak a történelem ily nagy eseményei, a nagy emberek nemes példáival, hogy a hazaszeretetben legyünk egyek, értsük meg egymást, s ha testvérekként szeretni fogjuk honfitársainkat, nem lesznek ismét szomorú Golgotháink. A borongós idő borús gondolatokat kelt szivünkben. Az ősz sárguló lombjai az enyészet bús képét tárják elibenk. Mikor minden az elmúlásra, a halálra emlékeztet, legalább akkor, legalább egyszer egy esztendőben tudna a magyar rólatok méltóan megemlékezni s ne feledné hálátlanul, hogy ki volt az aradi tizenhárom! Osztrákértékü pénzek bevonása. A korona rendszerből következik, hogy az osztrák értékű papírpénzeket egymásután vonják be. Bár bevonlák volnak egyszerre mind, a nép hamarább hozzá szoknék a korona rendszerhez. Most az 5 frtos, 10 frtos és 50 frtos papírpénzekre kerül a sor, ezekre vonatkozólag jó tudni, hogy, és meddig értékesíthetők e bank és államjegyek. A rendeletek kibocsátása óta 26 millió forint ára ilyen pénzt váltottak vissza. Hogy közönségünk teljesen tájékozva legyen, ide iktatjuk a hivatalos rendeleteket: Magyar kir. belügyminiszter. 91561. Ein. sz. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak, A m. kir. pénzügyminiszter ur t. év, tfugüsztus hó 10-én 58136. szám alatt kelt átirata szerint az államjegyekből álló függő adóság teljes beváltásáról szóló 1899. évi XXXI. t.-cz. alapján a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminiszterével és a cs és kir. közös pénzügyminiszter úrral egyetértőleg, a cs. és kir. közös központi pénztár által kiadott és 1881. évi január hó 1-ről Keltezett o. é. öt forintos államjegyek, valamint a cs. és kir. közös központi pénztár által kiadott és 1884. évi január hó 1-ről keltezett 0. é. ölven forintos államjegyek felmondását és bevonását folyó évi augusztus hó 10-éről keltezett rendeletével a következő módozatok mellett rendelte el: 1. Az o é. öt forintos és ötven forintos állam- jegyeknek kiadása és átváltása 1901. évi szeptember hó 1-ével teljesen megszüntettetik. A m. kir. állami Záporeső szakad a terhes felhőből; Könyár folyik a vén katona szeméből. Megtörüli szemét négy-nyűstős ingével, S unokái kérik, hogy meséljen, — még el. . Tudjátok-e fám, micsoda nap van ma ? Ma szállt a magyarra az Isten haragja. Ma Jött el, ma szállt le, — hejh I rég az ideje I Ott voltam, én láttam, most is sírok bele. Ott voltam, én láttam azt a sok koporsót; Láttam, mint temették azt a nagy utolsót. Ott voltam Aradon, a mint sírba tették A magyar fegyvernek örök dicsőségét. Ott sirtam, ott sírtunk a nagy sirhant felett; S velünk még az egész világ is könyezett. Most is sírok, ti is ejtsetek egy könyet: Tán megbocsájt Isten a magyar embernek. S felkölti álmából ezt az átkos népet, Kit önnön bűne már annyiszor megtépett. S ha eljön még az Urnák segítő karja : Emlékezzetek rá Világos — s Aradra I Október hatodika 52-ik évfordulóján. — Irta: Ifj. Thurzó Ferencz. — 1849. október 6-ika örökre emlékezetes, szomorú datum a magyarra nézve s tekintsük akár előidézőjét, akár a szenvedő félt, a magyar nemzetet, kényszerit hogy e szomorú nap eseményeivel foglalkozzunk. Ne várjátok tőlem azt, hogy előadjam pontrólpénztárak és hivatalok, valamint a cs. és kir. közös pénztárak és hivatalok, a náluk meglevő, vagy hozzájuk befolyó o. é. öt forintos és ötven forintos államjegyeket a fennt jelzett naptól kezdve többé ki nem adhatják. 2. Az ezekre az államjegyekre nézve fennálló- azon általános kötelezettség, hogy fizetéskép elfogadan- dók, 1903. évi február hó 28 ikával megszűnik. Ezek az államjegyek a magánforgalomban, tehát csak 1903. évi február hó 28-ig bezárólag fogadandók el, névértékben, illetőleg az 1892. évi XVII. t.-cz. 22 §-ában megállapított fizetési értékben, mely szerint névértékűk minden forintja két koronával számítandó. 3. A m. kir. állami pénztárak és hivatalok, valamint a cs. és kir. közös pénztárak és hivatalok azonban kötelesek ezeket az o. é. öt forintos és ötven forintos államjegyeket 1903. évi aug. hó 31-ig fizetéskép elfogadni. 4. A felmondott o. é. öt forintos és ötven forintos államjegyeket teljes névértékben más törvényes fizetési eszközökkel, amelyek azonban államjegyek nem lehetnek, 1901. évi szeptember hó 2-ától kezdve kizárólag az osztr.-magy.-bank és pedig budapesti főintézeténél és a magyar korona országai területén működő fiókintézeteknél fogja beváltani. 5. 1903. évi szeptember hó 1-től 1907. évi aug. hó B 1-ig, ezek az o. é. öt forintos és ötven forintos államjegyek már csak a 4. pontban emlitett beváltási helyeken fogadandók el, más törvényes fizetési eszközökre leendő átváltás végett. 6 1907. évi augusztus hó 31-ike után ezek az o. é. öt forintos és ötven forintos államjegyek már nem váltatnak be és ennek a határidőnek elteltével az államnak az államjegyek beváltására vonatkozó mindennemű kötelezettsége megszűnik. 7. A végből, hogy a közös költségen beváltandó államjegyeknek 224 millió-koronát tevő maradványa a forgalomban pótoltassék az 1900. évi márczius hó 8-án 16728. szám alatt kelt rendeletem alapján 64 millió korona erejéig a korona értékre szóló öt koronás ezüst érmek már kiadattak. Az oszt.-magy.-bank ezen felül a m. kir. kormánynyal és a cs. és kir. kormánynyal az oszt.-magy.-bank által kibocsátandó 10 koronás bankjegyekről szóló 1899. évi XXXIV. t-czikk alapján kötött egyezmény végrehajtásakép, 160.000000 korona erejéig 10 koronás bankjegyet fog kibocsátani. Áz osztrák-magyar-bank az általa kiadott és a »Budapesti Közlöny« folyó évi augusztus hó 13-án megjelenő számában közzétett hirdetmény szerint a fennt emlitett 10 koronás bankjegyek kiadását 1902. évi szeptember hó 2-án kezdi meg. Felhívom a törvénypontra, miképen történt a magyar szabadságharcz hős tábornokainak kivégezése 1849. október 6-án. Nem az esemény lefolyásáról fogok szólani (hiszen az mindenki előtt ismeretes), hanem inkább az okokról, melyek a hatalmat e tettre inditotlák. Büntetni akarta a nemzetet, gyengíteni, de a maroknyi nemzet vértanúit szaporítván, erősítette a sokat szenvedett magyart. Hiszen melyik magyar ember ne buzdulna tettre, ha 1849. október 6-ára gondol. A magyar nemzet sok szabadságharcza közül legutoljára vivatott, de a legelső helyen áll dicsőségre nézve s eredményeit tekintve az 1848/49-iki szabadságharcz. Midőn V. Ferdinánd az u. n. 1848-iki törvényeket szentesítette, azt hihette a nemzet, hogy boldogabb jövő hajnalára virad. Csalódott. A hatalom felbujtotta a velünk századok óta békés egyetértésben élő nemzetiségeket a magyar nemzet ellen! Kétségtelen, hogy mint politikus mesterien járt el, a »divide et impera« elvet szépen alkalmazta a gyakorlatban és megosztotta a magyar nemzetet, hogy mig az ádáz testvérharezban pusztítja önmagát, addig ő czélt érjen. Fellázadtak nemzetünk ellen a nemzetiségek s különösen az oláhok sok kegyellenséget követtek el.*) Az oláhok 1848/49-iki telteiről hiteles adatokból értesülve, bizony lehetetlen a tatárjárásra nem gondolnunk. De ne bolygassuk tovább a múltak sötét árnyait. Tulajdonképen nem az 1848/49-iki szabadságharcz lefolyásáról, hanem anaak csak egy eseményéről akartam szólani, azonban ki kellett terjeszkednem az előzményekre is. Nemzetünk leverte a császári zsoldos hadakat, kivált az 1849-iki dicső tavaszi hadjáratban s megtisztította tőlük a hazát. Azonban a hatalom észak zsarnokával, az orosz czárral szövetkezve elnyomta *) Erre nézve utalok Szilágyi Farkas nagyenyedi ref. pap »Nagyenyed pusztulása« ez. müvére.
