Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
V Nagybánya, 1901. Szeptember 15- 37. szám. 1* -/<* XXVII. évfolyam! ff ff társapau hetilap A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGSSOLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelEN-ik- 3xd:z:nDE2sr Előfizetési áralc: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. fill Köziemé ények a szerkesztő lakására - Felsőbányai-Utcza 2-ik szám alá - küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Lélekemelő ünnepet ül ma Nagybánya város közönsége. A díszes igazságügyi palotát ma avatják fél fényes ünnepséggel s adják át magasztos rendeltetésének. Ünnepünkre képviselőt küldött az igazságügyi miniszter ő nagyméltósága; eljött ünnepelni városunk ősi falai közé a debreczeni kir. tábla, a szatmári kir. törvényszék elnöke s a bírói karnak sok nagynevű tagja. Köszönetét mondunk érte, hogy megjelenésükkel emelik ünnepélyünk fényét s még emlékezetesebbé teszik előttünk a mai ünnepnapot. Különös örömmel és büszkeséggel lölt el bennünket, hogy ez ünnepi alkalomból az igazságügyi kormány sem elégedett meg a sablonos távirati üdvözlettel, hanem elküldte képviselőjét, hogy tanúja legyen a mi ünnepünknek s ama missiónak. melvH lurós.-i «/linkünk fcwiHd az igazság pártatlan, részrehajthatatlan szolgálatában magyar nemzeti szempontokból is e végvidéken oly briliánsul teljesítenek. Mert ne feledjük, hogy a gyors és pártatlan igazságszolgál- latás idegen ajkú testvéreinkkel szemben félhó- ditás, az áldatlan nemzetiségi kérdésnek fél megoldása. Mi az igazságügyi kormány e megtisztelő ténykedésében a nagybányai birói kar és legelső sorban kitűnő vezetője: kápolnokmonostori Pap Sándor Ítélő táblai bíró eddigi működésének a legteljesebb elismerését látjuk; de egv- szersmint melegen érinti a kitüntetés eme ténye városunk közönségét is, mely a jelenlegi birói kart a legőszintébb szeretettel és , tisztelettel környezi. És teljesen méltán! Mert e testületet nálünk társadalmi szempfcól a legkifogástalanabb’ szeplőtlen név, szolgála kész előzékenység s ud- í variassággal párosult szeletre méltóság; judika- ; torai szempontból ideál nérseklet, törvénytudás js annak bölcs alkalmisa és páratlan kötelességérzet jellemzik. Olyvalitások. melyek nem csak tekintélyt és mélijgot biztosítanak e testületnek, hanem tiszteet és szeretetet is. Az igazságügyi kcoány ez elismeréséhez i a legszívesebben füzzü városunk közönségének elismerését is, menek kifejezést adott az által is, hogy ez ünnmapot a maga ünnepnapjává avatta. 1 usztris vendégei;- e felavatási ünnepnapon legyenek a lezivesebben üdvözölve városunk, ősi falai közi; magyaros vendégszeretettel fognak itt taláozni mindenütt s ha majd távoznak, a legszeb nagybányai emlékek kisérjék otthonaikba. Az igazságügyi palla pedig álljon időtlenidőkig s mindenkoron z osztó igazságnak legyen bevehetetlen, rendhotellenül erős vára ! Választó előtt Már csak pár hét válrszt e! az általános képviselő választásoktól, melyek íz ország legtöbb kerületében október hó 2 ik és .'J-jk napján Jognak lezajlani. A—li or t OL)U I. lí : jdi i, I..,; .V.—m - j _ h TTliTtoKTIA egCsz—l (mnl'U'l Alig van kerület, melynek. mandátumára többen ne pályáznának s ez a nemes mérkőzés adja meg főleg a megejtendő választások éidekességét. Ez ideig minden jel arra mutat, hogy e választásokon fel fog szabadulni i bilincsekbe vert akarat s meg fog valósulni, testet jlt Széli Kálmán miniszter- elnök hármas jelszava. A választó polgárok menten minden hatalmi befolyástól, pressziótól, szabadon, függetlenül, a legjobb meggyőződésük szerint — élhetnek alkotmányos jogaikkal. Ám a választó polgárság mutassa is meg, hogy e legszentebb jogával önérzetesen, méltóságteljesen élni tud is, akar is. Ezt követeli a nemzeti becsület, ezt követeli a kúriai bíráskodásról alkotott törvény, melynek paragrafusaival kollizióba jutni senkinek sem ajánlatos. Lapunk legutóbbi számában vázlatosan ismertet tűk a kúriai biráskodásról szóló törvénv rendelkezéseit e helyütt ismételten utalunk e rendelkezésekre, nemcsak a választó polgárság, de a megválasztandó képviselő érdekében is, mert oly mandátum, mely könnyen . , megtámadható a kúriai biráskodásról szóló türveíTy szakaszaival s esetleg mégis semmisíthető, biznonyára kedves senki előtt sem lehet. De nem ez állalános elvek hangoztatásának szüksége késztet bennünket e cikk megírására, hanem azon specziális viszonyok, amelyekben mi nagybányaiak élünk s élnünk kell. Kerületünkben'is immár ez ideig két szabadelvű párti jelölt van. A kapaczitálás megindult mindkét jelölt érdekében. Független férfiak tartják kezeikben a , kibontott zászlót, mig a hatóságok tartózkodnak min den kapacitációtól. minden befolyástól. A törvényes mederben folyik minden s mi ok sincs, mely akár egyik, akár másik pártol felizgatná, feltüzelné. Ám hadd folyjon tehát a kapacitáció, de a vezető férfiak a legnagyobb fegyelmezéssel ügyeljenek, vigyázzanak arra, hogy a kapacitáció személyeskedéssé ne fajuljon el, hiszen okulhattunk a múltakban, hogy a nem elvi, hanem a személyes harczoknak mindenkoron társadalmi életünk, társadalmi békénk volt. az áldozatja. Erre akarjuk felhívni a vezető férfiak s a választó polgárság figyelmét. A választási harczot vívja meg mindenki elvi fegyverekkel, de a harcz zajában, hevében se ragadtassa el senki magát odáig, hogy személyes élű fegyverekhez nyúljon, mert -- ismételjük — hogy e fegyverekkel a legyőzött nem az el- iraköTtJenenref^hfrtrerfr 'flrsadöTun életünk, társadalmi békénk volna. Ki akarhatja ezt ? S mi reméljük s hiszszük, hogy választó kerületünk értelmisége mindent el is fog követni, hogy megakadályozza és lehetetlenné legye az olyan választási harcz kitörését, megvívását, melynek fegyverei nem az elvek, hanem az elfogultság, az érdek, a gyűlölet fegyverei. A választási mozgalmakról a következőkben számolunk be : F. hó 8-án tartotta a szabadelvű párt ujonan alakuló közgyűlését a városi nagyszálló dísztermében. A közgyűlésen a szabadelvű párti -választók igen nagy számban jelentek meg, többen eljöttek a közgyűlésre Felsőbányáról, s Szinérváráljárói is. A régi szabadelvű párt elnökségének lemondása után a közgyűlés az uj tisztikart választotta meg. Elnökül nagy lelkesedéssel Xnil/aiier Fcrencz főbányntanácsost, alcímüknek : Bálint A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. 5TX3K?j Búcsuzásra. Vedd el a dalt a kis madártól, Virágtól a fényt; harmatot. Kietlen, sötét éjszakától Vedd el a végső csillagot. Vedd el a haldokló reményit, Az árvától a jó anyát: Ah kor talán azok megértik Vonagló lelkem jajszavát. . .. Árulás. Rótaházáról panaszos levelet kaptam. Finom, nőies vonásokkal irt panaszos levelet, melynek minden egyes sora, minden egyes betűje az ottani aranyifjuság s a tisztelt férjek ellen irányul. Nehéz, súlyos vádak rínak ki minden sorából; de hadd álljon itt a levél a maga egész teljességében, nálamnál sokkal ékesszólóbban elmond az mindeneket. A minapában elképzelhető élénk örömre hangolta kis városunk intelligenciáját az a hír, hogy Rőtaházán az aranyifjuság egyesülve a már deresedni. kopaszodni kezdő nem aranyifjusággal, majálist rendez; majálist a szó igazi, valódi értelmében, minőket az újságok szerint önök szoktak odafönt a fővárosban rendezni a Margitsziget árnyékos platánjai alatt. Azért helyezek fősulyt arra, hogy majálist a szó igazi, valódi értelmében, mert Rőtaházán eddig is divatosak voltak ugyan a majálisok, ah, de milyenek ! Valódi specialitások, minőket szép Magyarországon valószínűleg még csak Suttyomberkén produkálnak. Összeülvén ugyanis a vének tanácsa, a száz esztendős jövendőmondóból hosszas és beható eszmecsere után megállapították azt, hogy mikorra várható jó idő és ha a kitűzött terminusban megállapodtak, kihirdették, hogy ekkor és ekkor majális lesz. Nosza asszonyok, lányok, munkára szaporán ! Se hossza, se vége nem volt a sütés főzésnek. Mindegyikünk igyekezett, hogy tultegyen a másikon; a tisztelt férjek, meg családapák pedig nyelvcsettentve, derült, mosolygós ábrázattal szemlélték a nemes versenyt. — ügy, úgy leikeim! A ház becsülete! No meg aztán a lányunk is hosszú ruhát visel már; ki tudja, hátha, hátha ? ! — És e szót olyan jelentősen, olyan sokat mon- dóan tudták hangoztatni azok az édes apák ! Talán felesleges is mondanom, hogy a ház becsületéért és mi lányok főleg azért a bizonyos «hátha« szócskáért (ne ítéljen el kérem, szemtől szembe úgy sem mondanám) ugyancsak kitettünk magunkért. Hiába tagadnám, kegyed azt úgy is tudja, hogy egy újdonsült eladó leánynál mily jelentőségteljes szó az a »hátha.« Láthatatlan kézzel mily boldogító álmokat sző s mily sok édes reményeket ver föl abban a hevesen dobogó leányszivben. S fájdalom, azok a boldogító édes álmok, azok a felvert remények, melyek oly bűvös, leirhatatlanul jóleső mámorba ringatták heteken keresztül a szivecs- kékel, — a várva várt dicső napra holmi : »ah, ez aztán a fölséges,« »erre fog aztán csak csúszni,« (már t. i. a hegyi forrás üdítő, kristálytiszta csermelyébe behütött vinkó-féle) kifejezésekre zsugorodtak össze. 'sztalbontás után ugyanis a t. férjek, meg azt a rejtélyes »hátha-hátha» szócskát emlegető édes apák, követve az aranyifjuság tömör, zárt soraitól, beljebb vonultak a fenyvesek sűrűjébe s a lehető legnyugodtabb lelkiismerettel kezdtek a kalabriászhoz, minket pedig fehérnépséget, amint ők neveztek, összes boldogító álmainkkal és reményeinkkel elküldték —- cziczát játszani. Így tartott ez évtizedeken keresztül. Elképzelhető tehát az öröm, hogy Rótaháza szakított évtizedes tradícióival s majális lesz, majális a szó igazi, valódi értelmében. De meg is látszott már az előkészületeken is, hogy most az egyszer igazán az készül. Érett, komoly, többnyire családos férfiak vették kezőkbe a rendezést. Tizes bizottság alakult, mely hivatva volt az ! ünnepség részleteit megbeszélni, kidolgozni s azután kellőleg végrehajtani. A. tizes bizottság csakhamar szűknek bizonyult, mert az intelligenciának minden szám- bavehető tagja igényt tartott a bizottsági tagságra s igy Ünnepnap
