Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-18 / 47. szám
1 Nagybánya, 1900. November 18. — 47. szám. XXVI. évfolyam. TÁRSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meqteleitik: ezeeistxde:et sResist-a. Előfizetési ár a Ve: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. A Lendvay-szoboF a maga helyén. Nálamnál fölényben jóval tulszárnyalóbb elmékre kell hivatkoznom annak igazolására, hogy a Lendvay-szobor ott, ahol van, minden tekintetben a legjobban választott helyen állíttatott fel. A jeles angol műbiráló Leves György írja, hogy Athénben az egész nemzet közreműködött a művészek alkotásánál és a művészet nemcsak kevesek fényűzésének volt szolgálója, hanem mindnyájak szükséglete. Diadalait nem dugták el múzeumokba és csarnokokba, hanem a nap verőfényén hagyták ragyogni, az egész nép bámulta és bírálta. Templomok és piaczok, közsétányok és berkek voltak a műcsarnokok, melyekben a szobrászok műveiket alkották. A közkincstár bőkezűen jutalmazta őket és nem magángyűjtemények számára igyekezett műkincseket szerezni, hanem a köztulajdont gazdagította. Nagy festők és szobrászok egész nap nyitva álló egyházakba, vagy a nép minden fiától hozzájárulható tanácstermekbe és nyílt közterekre helyezték műveiket, hogy az ábrázolt alakok szémélyes szép tulajdonságaik, erényeik és érdemeik iránt köztudatba átment hagyományos érzület és dicsőítés életeleven fogalmakban megőriztessék, a műizlés minél tágabb terjedésben hovatovább eljusson a közművelődés javára. Ez általánosan elfogadott elvekből indulva, számbavéve a közvéleményt, mely már megelőzőleg a Lendvay-tér elnevezésével arra szánta ez egyedül szabadon álló helyet a polgári olvasókör előtt e czélra elkertelt gyepes parkot, annál inkább a városban, a vasúti közlekedés felé terjeszkedő részen, tehát a legnyíltabb vonalközben szembeötlő helyre kellett felállítani a szobrot és nem a városon kívül valamely noha nyilvános szép ligetben, hol a rombolásnak inkább ki van téve és kevésbé ellenőrizhető; mert közszemlének kitett alkalmatosabb helyet találni sem lehetett egy a polgári osztályban született, de országos érdemet szerzett nagy színművészünk küljelképes ábrázolására alkotott emlékmű felállítására. A köztapasztalás is bizonyítja, hogy a nagyobb műveltséggel kérkedő német birodalmi főváros Berlin területén fejedelmi pártfogással rendezett nyílt közhelyen, az úgynevezett Sieges Halléban elhelyezett gyönyörű márványszobrokat buta kezek rongálták meg, hiányában azon meggyökerezett szépérzéknek, mely a klassikusok hazájában, Olaszországban a vad indulatu banditát is visszatartja a műcsonkitástól. Terjednie kell a közművelődésnek és hagyományos érzületté válnia, mielőtt a műemlékek szentté avatását a népelem tápláló gyökérszálain megerősödött közerkölcsiség lelkületébe befogadná és majdan mint műveltsége jelző- oszlopait üdvözölné. A művelt közönség oltalmába ajánljuk e szobrot! Törökfalvl Pap Zslgmond. A leleplezés ünnepélye. Múlt vasárnap, nov. 11-én zajlott le a Lendvay szobor leleplezési ünnepélye, a mely minden részében oly pompásan sikerült, hogy még sokáig lesz emlékezetes Nagybányán. Valóságos tavaszi idő kedvezett az ünnepélynek s már maga ez a verőfény is ünnepi díszt adott a városnak és vidéknek, Hozzá a sok idegen, kikkel az utczákon lépten-nyomon találkozott az ember, a lobogó disz a házakon, a vasárnapi hangulat, hatványozták az ünnepélyességet Megjegyezzük, hogy a hivatalosan bejelentetieken kívül még igen sok vendéget láttunk itt, a kik eljöttek a nagy napra, de írásban jelentkezni nem akartak, testvérvárosunkból, Felsőbányáról pedig ebéd után egész kocsisorok vonultak be városunkba. A hivatalosan bejelentettek névsora következő: Gróf Hugonay Béla szattnár vármegyei főispán a kormány elnök képviseletében is. B. Kovács Béla kir. tanfelügyelő, a közoktatás képviseletében is. Özv. Lendvayné Fáncsy Ilka. Nagy László alispán. Gönyey István megyei t. b. főjegyző, a nagykárolyi Kölcsey- Egyesület nevében. Demidor Ignácz rendőrkapitány. Makai József. Háán János főgyim. igazgató. Gallasz Ödön Nagy-Károly város képviseletében. Papp Géza városi főjegyző. Dr. Fochtel János főgimn. tanár, Szat- már város képviseletében. Dr. Bakcsi Gergely főgimn. tanár. Mátrai Lajos főgmn. tanár, szatmári Kölcsey-Kör képviselétében. László Imre és Zommer Henrik a szatmári cs. és kir. 5-ik gyalogezred képviseletében. Szuhányi Géza főszolgabiró Szinérváraljáról. Mándi Zoltán Szinérváraljáról. Vedres Gyula titkár, az orsz. szinészegyesület részéről. Jenei Géza főszámvevő. Al- mási Ignácz tiszti ügyész. Dr. Steinkogler János főis- páni titkár, szatmár-vármegye képviseletében. Végh Gyula t. b. főkapitány, Debreczen város képvisel ben. Farkas Jenő polgf>>mester, Spáczai Gyula jegyző Nyisztor István tanácsos, Dr. Seregi Béla tiszt! ügyész Pap Márton számvevő, Dr. Szokol Pál bányatanácsos Felsőbánya város képviseletében. A vendégeket a vonatoknál Torday Imre h. polgármester és a rendező bizottság fogadta s gondoskodott elszállásolásukról. D. u. 3 órakor volt a leleplező ünnepély, hova a résztvevők a városházáról vonultak, a bányász zenekar hangjai mellet. áV . 4V Gyönyörű látványt nyujtoN^fAz iskolák növeneékei, a díszbe öltözött lró^ffrus bányászok, az egyesületek, társulatok, honvédek zászlók alatt, végül az idegen küldöttségek, hivatalok, és a képviselet. A menet eleje már a Lendvay-téren volt, midőn a vége még csak indulni kezdett Tömérdek ember szállotta meg a térséget. Azt hisszük nem tévedünk, ha állítjuk, hogy mintegy 5000 főre tehető közönség vett részt az ünnepélyen. A kik nem jöhettek el. azok többnyire kimentették megukat. A halmaz levélből nehányat ide ig- tatunk. Igen tisztelt Elnök Ur! Szívből köszönöm meghívásukat a nagybányai Lendvay-szobor leleplezésére. Legnagyobb sajnálatomra nem vehetek részt az Önök szép, hazafias ünnepén, amely annak a művésznek az emlékét dicsőíti meg, ki az elsők közt is az első volt s ki azokban a válságos időkkben szsgődött a nemzet napszámosának, amikor a magyar szó csak « színészek ajakán hirdethette szabad szárnyalással?, magyar nemzet önállóságát Velem együtt a Nemzeti színház tagjai is őszintén sajnálják, hogy a Szobor-leleplezésén részt nem vehetnek, de az ünnep napján két előadás lévén, csaknem az egész személyzetet lefoglalja ugyanakkor a színpad. De legyenek meggyőződve, hogy a Nemzeti Színház, melynek bejárója előtt épp Lendvay Márton szobra lelkesíti már évtizedek óla a fejlődő uj és uj művésznemzedékeket, ha művészi kötelességeit teljesítvén nem is küldhet képviselőt Nagybányára, szívvel lélekkel részt vesz az Önök ünnepén, a mely a magyarság hóditó hatalmának és az igaz művészet elismerésének legszebb diada. Fogadja Nagyságos Elnök Ur őszinte tiszteletem kifejezését Budapest, 1900. november. Beöthy László igazgató. Mélyen tisztelt Elnök Ür! Becses meghívását Lendvay Márton szobrának leleplezései ünnepélyére köszönettel megkaptam, leg- öszintébb sajnálatomra azonban az intézet tagjai köt t r A „NAGYBANYA ES YIDEKE” tármja. Lendvay. Merengő lelkem mesze szárnyal, Fel a magasba, ég felé . . . Sphaerák zenéje csábdalával, Mely titkos útra késztető . . . ? ! Királysasként repül merészen Túl innen bérczen és sikon, Az égi dal biztos vezérem : Előttem im ! a Helikon . . . Ünnep van itt, a dal varázsa Múzsák ajkáról száll tova . . . Mi szép a táj ! Madár dalára Visszhang a bérez csengő szava . . . Ezer virágnak mézes ajkán A kis méh is dalt döngicsél; Az égi tájt kék ég borítván, A múzsakar im ! tánezra kél. — De halkabb lesz a dal, az ének A távozó visszhang nyomán Lejtő karnak és vig zenének, Mély csendet int egy égi lány . . . S aztán merengő, bús arczára Öiömsugára nyújt derűt; Beszélni kezd, csengő szavára Csend lesz a berken mindenütt: >Az ifjúnak egy csókot adtam . . . Igen ! Homlokon csókolám . . . Mig nemzete őt, elhagyottan, Lenézte sok keserv után. E csók emelte, meggyujtotta, Szavának bűverőt adott, Művészete nincs elfeledve : Nézzétek ! Szobra áll amott ! Fel ! dalra fel ! Ti égi társak ! A művész hírneve örök ! Szeretteink dicsővé válnak, Szülőhazájok bár a — rög ! S Melpomene mézédes ajkán Az égi szó ellebbene. Megzendül a zöld lombok alján És pázsiton a dal, zene. A Charisok dalolva lejtnek . . . S az égi karnak hangjai Szivünkben im visszhangra kelnek, Él! Él örökké Lendvay ! Irta: Incze Lajos. Lendvay és a kassai színészet. — Emlékezés a harminczas évekre — Ezernyolczszázharrninczhármat írtak nagy czi- kornyás belükkel őseink a nagy széles foliansokra, midőn Kassa városban a magyar nemesség elhatározta, hogy bármi nehézségek is merüljenek fel, a városi Szin Játszó Helyen magyar Szin Játszó Társaságot fog felléptetni és szerződtetni. A mozgalom megindítója és vezetője Keresztszegi gróf Csdky Tivadar volt, kinek lelkes felhívására csakhamar a Dessewffy grófok, Ber- zevicziek és a vármegye előkelőségei is melléjük csatlakoztak. A kérdést felvetették a megyegyülésen, hol egyhangú lelkesedéssel fogadták el azt. Nehány hét múlva már a városi Magisztrátus asztalán feküdt a Bendek átirata, melyben felszólítják a nemes Elöljáróságot, nem volna-e hajlandó Abaujmegye Rendéinek a Játék Szint kiadni. Többszöri tanácskozás uián létrejött a szerződés, melynek értelmében Abaujvármegye Rendei kiveszik a városi Szint hét egymás után következő esztendőre. Az erre vonatkosó szerződés szószerint igy szól: »Bérlő levél Mely egyrészről Tekéntetes Nemes Abaujvármegye, más részről pedig Szabad Királyi Kassa városa között, a mindkét részről külön meghatalmazott kiküldöttség által a Megyebeli Játék Szin eránt, e következendő pontok alatt köteles úgy mint: Először. Az érdeklett város által engedi a Tekintetes Nemes Vármegyének a Játék Szint e folyó év Pünköst hava első napjától hét egymást követő esztendőre, azaz 1840. év Szent-György hava utolsó napjáig, minden külön haszonbérnek kivánata nélkül ingyen. Másndszor. A Játék Szin és ehez tartozó bútorok, egy újonnan készítendő Találtatmány szerint a Nemes Vármegyének által fognak adattatni, a hét éveknek lefolyta után pedig ugyanoly állapotban és meny- nyiségben, amint általvevődnek, ezeknek a városnak leendő általadása köteleztetik. Ezen bútorokat a hét bér éveknek folyta alatt a Nemes Vármegye a maga valóságában fentartani, a kissebb ujjitásokat és javításokat a maga költségén megtétetni fogja, fia $zon-
