Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-15 / 15. szám

1900. Április 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 15. szám. (4) később augusztus hó 15-éig küldendők be a hadapród iskola parancsnokságának. Később beérkezett vagy nem kellően felszerelt kérelem nem fog tekintetbe vétetni. Összebeszélt nyelvű táviratok szótára. A keres­kedelemügyi m. kir. minisztériumnak a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához érkezett leirata sze­rint az összebeszélt nyelvű táviratozásnál használható nagy szótárnak, mely 1 millió 500 ezer szól fog tar­talmazni s 4 kötetből fog állani, első kötete megjelent Azt, hogyha szótár használata mely időtől fogva lesz nemcsak'mint eddig megengedett és ajánlott, hanem minden forgalomban kötelező az összebeszélt nyelvű táviratok szerkesztésénél, az 1901. évben Londonban tartandó nemzetközi távirda-értekezlet fogja megha­tározni. E szótárból csupán nehány példány áll még rendelkezésre s az egész mü 80 koronáért az országos posta- és távirda gazdászati hivatalnál Budapesten megrendelhető. „Kis Lap“. A Forgó bácsi »Kis Lap«-ja az elis­mert gyermek-újság. — Gyönyörű rajzai, vonzó, tanulságos olvasmányai a gyermekvilágban hétről-hétre kedves meglepetés számba mennek. A »Kis Lap« mindig szombaton reggel jelenik meg, ügy, hogy a vidéki kis olvasók már vasárnap kézhez kapják. Elő- fizétési ára l/i évre 2 korona. Megrendelő czim : Kis Lap kiadóhivatala, Budapest, Kerepesi-ut 54. Mutat­ványszám ingyen. — A „Magyar Bazár“. Igen szép, ízléses divat­képekkel, rajzokkal és kimeritő leírásokkal, magya­rázatokkal jelent meg a »Magyar Bazár« legutolsó divatlapja, az »Athenaeum« kiadásában és Wohl Janka szerkesztésével. De nem csak a chickes divat gyö­nyörködteti az olvasót ebben a divatlapban, hanem az irodalmi rész is megfelel a legkényesebb igények­nek. A folyó szép angol regény mellett a következő érdekes dolgokat találjuk benne : 1. »Az arany lapdacs«, a magyar Schehezeradé-tól; 2. »Mit csináljunk anyá­inkkal?«; 3. »Szerelem és korona«, irta báró H. L. G. H.; 4. »Hogyan mondunk egymásnak Isten hozzá- dot«; 5. »Művészet és irodalom«; 6. »A nők munka­köre itthon és külföldön«; 7. »A nagyvilágból«; 8. »Iskola-ügy« ; 9. »Sport»; 10. »Szépitészet«; 11. »Kony­ha« ; 12. »Vegyesek«; 13. »Uj könyvek«; 14. »Szer­kesztői üzenetek« ; 15. »Nyílt posta«; 16. »Eljegyzések« : 17. »Esküvő«; 18. »Halálozások« ; 19. »Sakkrejtvény« . Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. Elő­fizetési dija ennak a legrégibb és legjobb magyar divatlapnak l/4 évre 4 korona. Megjelen havonként négyszer. Megrendelő czim: »Magyar Bazár« kiadó- hivatala, Budapest, VII., kerepesi-ut 54. A párisi kiállítás és az ipari tulajdon védelme. A keresk- m. kir. minisztériumnak a debreczeni keres­kedelmi és iparkamarához érkezett leirata szerint a párisi kiállítás tartamára az ipari tulajdon védelme czéljából alkotott franczia törvényjavaslat törvényerőre emelkedett, melynek lényegesebb intézkedései a követ­kezők : A fennálló törvények szerint a Franczia- országban szabadalmazott, de külföldön előállított tárgyak bevitele tilos, kivévén, ha erre vonatkozó különös felhatalmazást nyernek. A fenálló szabadalmi törvény értelmében megszűnik a franczia szabadalom, ha a találmány 2 év alatt Franczia-országban elő nem állittatik vagy 2 éven keresztül az előállítás szünetel; az uj törvény erre nézve olykép intézkedik, hogy minden ama tárgyak, melyek kiállíttatnak, úgy tekintessenek, mintha azok a kiállítás tartama alatt Franczia-országban előállittattak volna. E ren­delkezés a rajzokra és mintákra is alkalmazást nyer. A törvény végre kimondja, hogy a kiállított tárgyak tényleg nem, hanem csakis jelképileg foglalhatók le. Házasulok kihirdetése. Kihirdetés alatt állanak: 1. Kiss Sándor és Drabán Anna nagybányai, 2. Prigya János József és Szalontai Rozália nagybányai lakosok. Elhaltak. 76., márcz. 31. Szabó Pál ev. ref, 25 éves, faztíkassegéd, görvélykór. 77., ápr. 1 Czán Mária özv. Simái Istvánná róm. kath 80 éves nyugbéres bányászná, aggkór. 78., ápr. 2. Danes János, gör. kath. 50 éves, nyugbéres bányász, tüdőgümőkór. 79., április 2. Meloizin Teréz férj. Gedeon Mihályné, róm. kath. 52 éves, álképlet a hasban. 80., ápr. 3. Bugyi Ferencz, ev. ref. 50 éves, kir. járásbirósági hivatalszolga, tüdő­gümőkór. 81., ápr. 3. Kecskés Emma, ev. ref. 10 hó­napos, fazekas gyermeke, nehéz íogzás. 82., ápril 3 Vida János, g. kath. 2 napos, fuvaros gyermeke, vele­született gyengeség. 83., ápril 2. Vernóczi János bá­nyásznak halva született leánygyermeke. 84., ápr. 4. Tatár István, gör. kath. 3 hónapos, napszámom gyer­meke, bélhurut. 85., ápril. Puskás Teréz özv. Hará- csek Ignáczné róm. kath. 72 éves, nyugdíjas városi tanácsos özvegye, aggkór, 86., ápr. 5. Augusztin Ta­más róm. kath. 67 éves, nyugbéres bányász, aggkór. 87., ápr. 5. Foma György, gör. kath. 1 hónapos bá­nyász gyermeke, veleszületett gyengeség 88., ápr. 5. Vári Sándor, ev. ref. 34 éves bányamunkás, bányában történt szerencsétlen robbantás következtében. 89., ápr. 7. Gerebenes Géza, gör. kath. 10 napos, téglavető nap­számos gyermeke, veleszületett gyengeség. 90., április 6 Kassai Lajos, ev. ref. 19 hónapos, molnársegéd gyer­meke, hörghurut. 91., ápr. 7. Gsoltyán Katalin özv. Horzsa Gergelyné, gör. kath. 67 éves, napszámos, agg­kór. 92., ápr. 9. Berntein Anna özv. Znák Mihályné, róm. kath. 80 éves, városi alamizsnás, aggkór 93., ápr. 9. Zamuka Erzsébet, gör. kath. 9 éves, bánya­kovács gyermeke, agyhártyalob. 95., ápr. 9. Mayer Gusztáv, ág. ev. hitv. ev. 74 éves, serföző mellhártya- lob. 95., ápr. 10. Virágh Irma, ev. ref. 14 hónapos, csizmadia gyermeke, hörggyuladás. 96. 1898., jun. 17., Kaucz Ferencz, róm. kath. 20 éves, asztalos segéd, végbélelfajulás. Bécsben. 97., ápr. 11. Petrucz János, gör. kath. 75 éves, városi alamizsnás, aggkór. 98., ápr. 12. Tyifor László, gör. k. 47 éves bányász influenza. CSARNOK. Halupka ur. — Irta: BI3a.a,ri Jenő. — Meglátni s megszeretni őt — egy pillanat műve volt, mondja a költő. Meglátni s megszeretni őt — három és egy fél év müve volt, mondom én. Igen, mert három és egy fél év kellett ahoz, hogy Elza a — másé legyen. Hah ! Elza ! Ha te tudnád, hogy én most gondo­latban nálad járok, hogy én most veled foglalkozom, — hogy mindig veled foglalkozom, — akkor nem tettél volna úgy, mint a hogy tettél! . . . De kezdjük élűiről! Elza papája váltófelvigyázó volt a villanyosnál. Az én papám is váltófelvigyázó volt, de nem a villa­nyosnál, hanem az egyesült Józsefvárosi Takarék- pénztáraknál. Elza különben a IV-ik emeleten lakott. Én az I-sőn. A IV-ik és az I-ső emelet között ugyan két emelet különbség van, de a mi szivünk között egy mezzaninnyi különbség sem volt. Mert szerettük egymást, úgy, ahogy csak két szerelmes egymást sze­retheti. Sziveink egymásért dobogtak. Egymásért és egyformán. Az övé úgy, ahogy az enyim. S ha neki influenzája volt s szivecskéje lázasan többet vert az enyimnél, úgy helyrehozandó a két szív közti egyen­súlyt: én is igyekeztem influenzát és lázt kapni. Fel­vettem a leglyukasabb czipőmet s órákig mászkáltam esőben, sárban, hóban, vízben, szélben, Jiogy az enyim is ugyanannyit verjen. Ám ha ezért influenzát még sem kaptam, az csak annak tulajdonítható, hogy le­fekvés előtt jól beteáztam s izzadtam, ami Judvalevő- leg minden nyavalyának elejét veszi. Hétköznapokon rendszerint elkísértem a varrodába, ahol mint mondta, ösztöndíjas növendék volt. Nem tudom, mi igaz ebből, mi nem. de nem is firtattam. Utoljára ki tudja, micsoda kompromittáló dolgok sültek volna ki belőle. Vasárnaponként, mikor mindenki a munkaszünetet élvezi s pihen: mi talpon voltunk. (A szerelemben nincs munkaszünet, mondja nekem egyszer egy indiai maharadzsa, aki nászuton járva, lekukkantott hozzám is, József-köruti magá­nyomba.*) Bejártuk az egész városligetet, az állatkert­től kezdve a víztoronyig, hogy azután a Király-utcza sarkán, a Saumauserl-féle kávéházban (reggeli kávé 12 fillér) annál jobb izüen fogyasszuk el a kávét Én habbal, ő hab nélkül. Hogy miért ellenszenvezett a habbal, az még az első szerelmére vezethető vissza, aki borbély és fodrász-segéd volt Kanizsán. Többet nem tudok. Ö maga se szeret róla be­szélni. Nyilván meg van rá az oka .... A kávét rendszerint én fizettem. Ez — két por- cziót számítva (10 süteménnyel) ugyan havi 8 korona többletet tett ki számadásaimban, de szívesen adtam, mert tudtam, hogy kifizeti magát. Én tudnillik mindig a jövőre gondoltam. A közel jövőre. Arra a boldog időre, mikor már Elzával mint férj és feleség, karon­fogva fogunk hazafelé sétálni, az Andrássy-uton ke­resztül . . . Szerelmünk eközben nőttön nőtt. Rövid másfél év leforgása alatt oly nagy volt már, hogy csak létrára felmászva lehetett méglátni. Ami magát Elzát illeti, ő napról-napra, sőt nem nagyitok, ha azt mondom, hogy óráról-órára bájosabbb lett. Gömbölyödő termete, amint mondani szokás kívánni való volt. Arcza piros, pozsgás, üde, szemei lángolóak, kifejezők s vágyóak. (Ez utóbbit onnan tudom, hogy valahányszor egy gyümölcsös kofa mel­lett mentünk el: mindig kért, hogy almát vegyek neki, amibe bele szeretne harapni!) Egy késő őszi napon lejött hozzám az I-ső eme­letre. A hátsó lépcsőn jött le. Nyilván hátsó gondo­latai voltak, amiket mint mondá, csak elül a nagy lépcsőházban, közel hozzám s távol a nagyvilág zajá­tól beszélhet meg velem. A lépcsőház sötét volt. Oly sötét, hogy két lépcsőnél lejebb s a szájánál feljebb nem igen lehetett látni. Ez volt az oka, hogy fennebb leirt tűzben égő szemeinek kétségbeesett kifejezését nem láttam, mikor igy szólalt meg: — Te Teofil! Tudod-e, hogy én a megőrüléshez nagyon közel vagyok? — Hogy hozzám nagyon közel vagy: Azt tudom de hogy a megőrüléshez is olyan közel legyél, azt eddig nem sejtettem .... — Ismered azt a magánhivatalnokot a Il-ik emeleten ? Halupkát ? Hogyne! — Nos. Az az ember, az a magán .... — Tudom ! Mindennap alkonyat táján kiáll a gangra és felfelé néz, de azért engem lát! — Hah! Hogy érted ezt? — ügy, hogy kancsal! A viczeházmesterné mondta ! .... Több nem kellett! Elzát más is meri nézni, aki nem elég hogy kancsal, még hozzá magánhivatal­nok is!! . . . Rögtön lerohanni és a kancsal de magánhivatal­nokot háromszor arczul ütni: pillanat műve volt. *) A zárjelben levőkért felelősséget nem vállal a SzerK. Az a nagykövet vesse rám az első nagy követ, aki azt meri állítani, hogy ez volt az első párbajom ! — A huszadik! A huszadik! A melyekben min­dig ón voltam az, aki a hosszabbat húzta. Hogy most is győzni fogok, azt olyan biztosra vettem, mint a milyen biztosra veszik az angolok hogy nem ők fog­nak győzni ebben a háborúban. Ä párbajt megelőző napon mindazonáltal érzé­keny és meleg búcsút vettem Elzától. Oly érzékeny volt e búcsú, hogy egy nyugalomban levő mágnes tűt öt fokkal kitérített volna s oly meleg, hogy egy liter vizet egy másodpercz alatt száz Celsius fokra lett volna képes felheviteni. Elza egyébként keservesen zokogott. Bőven patakzó könnyei a lépcsőkhöz fagytak, síkossá téve azt, úgy, hogy másnap a harmadik eme­leten lakó özvegy tábornokné elcsúszott rajta s kitörte a ballábát. Aztán egyetlen tubiczájának nevezett s egy bu- csucsókot nyomott az egyik halántékomra . . . — A párbaj után pedig rögtön gyere fel édes kis mókuskám ! . . . — Igen, drága kis majmocskám ! . . . * ... A páros viaskodás megtörtént ... A kime­netele milyen volt? Arról hallgassunk! Elég talán, ha annyit mondok el önöknek, hogy orrom balszárnyát hiába kerestük a Bicskás és Kopasz-féle svédgimnasz­tikával egybekötött vívóterem összes zugaiban . . . így orr-szárnyszegetten állítottam be Elzához. Szagló-szervem felkötve, karom kitárva rohantam hozzá, hogy átöleljem s forró csókjaitól kissé magam­hoz jöjjek. De Elza nem ölelt vissza s forró csókok helyett jéghideg pillantásokat lövelt rám. — Teofil, te lennél az? — Én lennék az! — Megvertek ? — Nem nagyon. — Mutasd ! Nyolcz tüntetésben vettem már részt. Huszon­hétszer botoztak meg a lovasrendőrők, de egyetlen­egyszer se engedtem, egyetlenegyszer se tágítottam. S most, e gyönge szónak nem tudtam ellentállani! Levettem a kötelékeket s a lepel lehullott orromról. Egy vészes sikoly tölté be a levegőt s Elza el- aléltan rogyott le a kanapéra . . . Hogy velem azután mi történt, nem tudom. Né­melyek szerint a nyomomban lévő Halupka dobott volna ki (amely ráfogás ellen különben erélyesen til­takozom) mások szerint meg én magam, sajat jószán- tomból futottam valna el ... . * Halupka másnap megkérte Elza kezét. Elza igent mondott . . . Felelős szerkesztő: Révész János. Kiadótulajdonos: Molnár Mihály. Árverési hirdetmény. Alólirott csődtömeggondnok ezzcnel közhírré teszi, hogy a vagyonbukott Rosenfeld és Mandl ezég csőd­tömegéhez tartozó s Nagybányán, a Kispiaczon az özv. Csomósné-féle ház raktárában elhelyezett áruk, mint rizs, kávé, festékek, koczka-czukor stb. f. évi május hó 5-én délután 3 órakor bírói végrehajtó közben- jöttével megejtendő nyilvános szóbeli árverésen a csődleltárban felvett tételenkint készpénzfizetés mellett eladatni fognak. Nagybányán, 1900. évi április hó 14-én. Dr. Harácsek Imre tömeggondnok. Több mint 50 év óta sikerrel használtat! k. Az eszéki arczkenőcs J és eszéki SZALVATOR-szappan eltávolítja a szeplőt, májfoltot és a bőr összes tisztátlanságát. Valódi csalsis a, DIENES J. C Salvator- gyógy tárából. Eszéken, felsöváros. 1 tégely eszéki arczkenőcs ára ..........................70 fill. 1 drb Salvator-szappan » .... 1 kor. 1 tégely kézi paszta » .... 1 > 20 fill. Lyoni rizspor kis doboz 1 kor., nagy doboz 2 korona. Figyelmeztetés ! Ezen czikkek mentek minden ártalmas alkatrészektől és megfelelnek tökéletesen a 71012. sz. B. m. rendeletnek. Csak akkor valódi, ha a fent törvényileg beiktatott véd­jegygyei el vannak látva és kéretik a t. közönség csakis DIENES-féle eszéki kenőcsöt és szappant kérni s elfogadni. Főraktár Budapesten: TÖRÖK JÓZSEF ur GYÓGYSZERTÁRÁBAN VJ. Király-utcza IS. szám. II—■■■■■■ HIT.....A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom