Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-25 / 12. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Nagybánya, 1900. Márczius 25. — 12. szám. XXVI. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny >mdájáB3^frrt4zendők. 'J T A Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A város takarékpénztára. Nagybánya város takarékpénztárának zárszámadása megjelent s a választmány ma d. u. tartja szokott évi gyűlését. Az intézet évi ös-zforgalma 4.996,904 írt volt, mely körülmény eléggé jellemzi, hogy ezen 32 éves pénzintézet hova fejlődött. A betétekben 111,421 frt emelkedés mutatkozik s a betétek összege az évvégén 1.336,845 frt volt, kétségtelen jeléül az intézet iránti bizalomnak. Szomorú jele azonban az időknek, hogy úgy a váltó, mint a jelzálog és hitelkötvény forgalma csökkent az L899-ik esztendőben. A hitel, lehet mondani, ki van merítve, akinek lehetne kölcsönt adni, az nem kér s aki kér, annak nem lehet adni. Nagy körültekintés, szigorú bírálat és erély kellett hozzá, hogy az igazgatóság a lefolyt nehéz esztendőben kötelességét teljesítse. Daczára azonban a forgalom csökkenésének, a nyers nyeremény mégis 21,033 frtot leszen s ez elég szép eredménynek mondható. Alaptőkéje a takarékpénztárnak 250,000 frt, tartaléktőkéje pár év óta már is 18,856 frt. Azért mondjuk pár év óta, mert annak idején a tartaléktőkét az alaptőkéhez csatolták s újra kezdték a tartalék-tőke gyűjtését. Betéti kamatokban 58,164 frtot fizetett ki az intézet egyeseknek s adó czimén 8788 frttal volt megterhelve. Az annuitás még eddig mindig csak 80470 frtot tesz ki, jeléül annak, hogy azok, kiknek adható volna, igénybe nem veszik a kölcsönzés eme nemét. Értékpapírokban 109,563 frt s pénzintézeteknél 157,182 frt fekszik. Ezt a nagy összeget is természetesen jobb volna itt helyben kamatoztatni nagyobb százalék mellett. Senki sem tagadhatja azonban, hogy köz- gazdasági és pénzügyi tekintetekben igen súlyos időket élünk s a pénzintézetek élénkebb forgalmát és felvirágozását, az ország és lakosai anyagi helyzetének megjavulásától várhatjuk. Nagybánya város takarékpénztára feladatát v\ ez évben is eredményesen oldotta meg, s azért, hogy akkor, midőn majdnem minden vidéki pénzintézet 12—14°/0-ravolt kénytelen dolgozni az osztrák nyomás miatt, hogy a kölcsön-kamatot akkor sem emelte fel, elismerést érdemel, mert az alapítók nemes intentiója szerint, a városi takarékpénztárnak czélja nem a telhetetlen nyerészkedésben, hanem főleg a méltányosságban áll. Városi közgyűlés Felsőbányán — Márczius hó 22-én. — Felsőbánya képviselő-testülete e rendkívüli közgyűlésében Eger és Szatmár városok átirataira, a kifejtett indokok méltatásával azt határozta, hogy az olasz borok vámjának felemelése az újból ültetett szőlők boraira kiterjesztendő fogyasztási adómentesség tárgyában a képviselő-házhoz hasonértelmü feliratot fog intézni. A közgyűlés továbbá tudomásul vette a folyó évi költségelőirányzatot és a városi közmunka költségvetését. nemkülönben a fogyasztási adópótlék szabályrendeletét jóváhagyó vármegyei határozatokat. Az építkezési szabályrendeletre kimondatott, hogy az a miniszteri leiratnak megfelelő módosítással újból felterjesztendő ; ellenben a közlekedés s közbiztonság elleni rendőri kihágások és a beltelkeknek kerítéssel való ellátása ügyében alkotott szabályrendeletnek az itteni viszonyoknak megfelelő módosítása, iránt indo- I költ kérvény felterjesztése Izzatott ajánlatba Az 1890. évi árvapénztári számadás és mérleg, miután közszemlére rn r ki volt téve és ellene kifogás nem tétetett, a törvényhatósági bizottsághoz lesz felterjesztendő jóváhagyás végett. Dr. Csausz Károly főorvosnak helyett.esitésképen tett szolgálatai díjazása iránti kérelmére hozott bizottsági javaslat elfogadtatván, eszerint múlt évi nov. 1-ig a főorvosi fizetés fele, azontúl pedig az alorvosi állás betöltéséig az alorvosi fizetés fele helyettesítés czimén lesz kiutalványozva. Ez alkalommal a testület egy képviselő indítványára megemlékezve az elhunyt Dr. Wagner Sándor főorvosnak a város szolgálatában eltöltött s az egészségügy javára kifejtett sok évi hasznos működéséről, e feletti megemlékezését jegyzőkönyvbe foglalni határozta. Kovács Olivér kérelmére, a bizottsági javaslattal egyezően, 200 korona utalványozása elfogadtatott. Az építendő fürdő fontos ügye annyiban esett túl a kezdeményezésen, hogy a közgyűlés ez úttal elvileg kimondotta, miszerint a fürdő a régi mészár- i szék épületében állittatik fel vizmelegitővel, 2—2 kádas négy fürdőszobával és külön zuhanynyal, a város pénztárából nem fedezhető költségekre megfelelő 5 százalékos kölcsön a szegényápolda pénztárából felveendő. Végre a helybeli ref. egyháznak az országos tanitói nyugdíj ügyében beadott kérelmére el lett határozva, hogy egy fitanitó után járó nyugdijille- téket az előző évekről, vagyis 24 frt hátralékot, valamint ez után évenként 12 frtot a város fogja kifizetni. Színészet. Színészeink a héten felváltva Nagybányán és Felsőbányán játszottak, a közönség mindkét helyen dicsérendő pártolásban részesítette őket. . . .... Sz ombaton Képes Laura jutalomjátékául a Sula- mith ismét telt házat hozott össze. A jutalmazandó primadonna ez úttal is nagy tetszés közt adta a Sula- mithot s nemcsak énekével, de kitűnő drámai alakításával is sok viharos tapsot aratott. A közönség a primadonnát díszes csokorral lepte meg. Vasárnap a Kintornás család, hétfőn a Bolondok grófja, kedden a Hadak útja ment jó előadásban. Szerdán Felsőbányán játszották Sulamithot, hol úgy a társulattal, mint a zenekarral a közönség meg volt elégedve. Egyébiránt az előadásból lapunk más helyén is megemlékezünk. Csütörtökön Nagybányán Dr. Szeleburdi került színre Guthy Soma és Hegedűs Gyula nagy port vert bohózata. Az egész darab mulatságos ugyan, de még bohózatnak is erős, majdnem czirkuszi mutatvány, e mellett frivol a legnagyobb mértékben, annyira, hogy szinte botránkoztató. Ä pofozkodás éppen oly mértékben uralkodik benne, akár csak a czirkuszi bohó- czoknál, egy embert még ki is kötnek, a kit aztán mindenki püföl kénye-kedve szerint. Zsenialitás van benne elég, de szomorúan illusztrálja, hová sülyedt újabb színi irodalmunk. Szabadhegyi Aladár igazgatónak azért mégis köszönettel tartozunk, hogy ezekkel is megismertet minket, ilyen módon talán meg fogja utálni a közönség az ilyen ízléstelenségeket. A színészek különben jól viselték magukat. Koppán Margit ügyesen játszott, énekelt és tánczolt, Tukoray jó alakot mutatott be, bár szerepe karakter hija igen nehéz volt. Kovács Gyulát is meg kell ma dicsérnünk és a társulat többi jó erőit, u. m. Liptayt, Szabó Mariskát, Pintért, Nógrádyt, Csigét stb. Voltak a kik jól mulattak az estélyen, de többen mentek el zúgolódva, ismételjük, nem a színészek, hanem a színpadot ledegradáló szerzők ellen. Pénteken Felsőbányán az »Arany kakas«-t adták elő, a mely darabot itt Nagybányán is kifogástalan előadásban mutattak be. A közönség igen jól mulatott, sokat kaczagott és tapsolt a jókedvű színészeknek. A „NAGYBANYA ES VIDEO” tárczája. Már késő.... Irta: Bónlsné Kollár Mariska. I. Egy szép nyári estén a kertben üldögéltek hárman s élvezték azt a fenséges nyugalmat a mely körülöttük a természetben elterült, a mely néha sokkal jobban meghatja az emberi kedélyt, mint a vihar. Az ünnepélyes csendet alig zavarta meg egy-egy halkan elsuhanó szellőcske, a mely a nyíló rózsák s virágok illatárját vitte csak a lugasba, míg a fák között a fülemüle csodaszépen csattogott. Helén odahajtá szép fejét a rózsalugashoz s ugv élvezte azt a kellemes illatot, a mely körülötte elterült s oly elmerülve hallgatta a csalogány bűvös dalát, mintha az csak neki szólt volna s csupán egyedül őt illetné, nem vette azt sem észre, hogy nénje, Margit, férjével együtt mily mosolyogva nézik őt. E pillanatban nyílott a kert ajtaja s azon belépett Erdődi Tibor, egy feltűnően elegáns, szinte szikár fiatal ember s mig ruganyos léptekkel a lugas felé tartott, azalatt kifejezésteljes szép kék szemeit körüljártatta a parkban, miközben fótfias arczán, látszott, hogy komoly mondani valója van. A lugasban is észrevették közeledtét, a férj felállt s unokaöcscse üdvözlésére sietett, kivel kedélyesen beszélgetve nyomban vissza is tért a lugashoz. Ezalatt Helén egy szép hófehér rózsát tépett le s azt keblére tűzve szívélyesen nyújtott kezet az érkező kedves vendégnek, mialatt hiába igyekezett örömén uralkodni; arczát rózsás pir boritá el. Margit helyet mutatott Tibornak. Csakhamar vidám csevegés hallatszott ki a lugasból. Azonban mindhárman észrevették, hogy Tibor valamit mondani akar; sokkal komolyabb is, mint máskor s többször Helénen felejti tekintetét. És csakugyan egyszer csak előhozta beszéd közben, hogy ő most nemcsak rendes látogatását teszi, hanem búcsúzni jött, mert már másnap indul utazni keletre. Megnézi a széni földet, Jeruzsálemet; elmegy Medina és Mekkába, onnan Persiába s tovább s mivel mindenütt hossz bb időt kíván tölteni, igy körülbelül egy évig lesz távol. Emez (jgész határozottan elmondott terve annyira meglepte mindhármukat, hogy egy darab'g nem tudtak a meglepetéstől szóhoz jutni. Majd Margit s férje Miklós, kezdték lebeszélni a veszélyes útról. Ő azonban mosolyogva mondta’ »Lássátok édeseim, ezért nem szóltam én nektek mindeddig e tervemről, mert tudtam, hogy le akarnátok beszélni róla s ha idősök lelt volna talán sikerült volna is; de én ezt nem akartam, mivel én minden áron kívánom ez előttem még ismeretlen helyeket beutazni; holnap reggel tehát indulok !« Helén szótlan nézett maga elé s egy darabig nem vett részt a további társalgásban. Oh! őt legjobban lepte meg s sújtotta e hir; aüg tudta belső felindulását legyőzni. Egy darabig küzködött érzelmeivel, aztán látszólag nyugodtan, de holthalvány arczczalállt fel helyéről s bármennyire igyekezett is hangján uralkodni, az mégis tompán hangzott. Mialatt e szavakat mondta Tibornak: »Ha csakugyan elutazik arra a nagy útra Tibor, kérem legyen szives e rózsát tegye le majd ott a szent helyen az én nevemben,« levette kebléről a szál fehér rózsát, átadta Tibornak, kezet szorított vele s egy »Isten önnel« szó után eltávozott a lugasból. Egy mellékutra tért, ingadozva haladt végig a sima gondozott utakon, már nem nézett a körülötte nyíló kedvencz virágaira, nem látott semmit s a fülemülének még pár perczel előbb oly kedvesen hangzó dala sem gyönyörködtette többé: az ő szivében nagy vihar dúlt, elsötétült előtte minden s a még előbb oly szép virágos nyarat keblében hideg dermesztő fagy váltotta fel; csak e pár szó csengett egyre fülében: »Elmegyek keletre utazni!« Tovább nem bírta ki, lerogyott, az ő kedvencz helyére, hol sokszor oly boldognak érezte magát, a hársfa alatti kis padra, s ott a büszke, gőgös és oly hidegnek látszó leányból kitört végre az igaz fájdalom : »Oh Tibor el mégy — zokogta — hát nem szeret, oh én balga, minek is hittem benne!?« Oda támasztá forró fejét a hideg márványhoz s úgy alt mozdulatlanul halványan mint egy szobor. Már jó magasan legelteté nyáját az égen a szelíd jó égi pásztor, a hold, midőn Helén felkelt helyéről s a lugast kikerülve, szobácskájába vonult, pedig Tibor már rég távozott s mindenki nyugodni tért. Hetek múltak Tibor elutazása óta s ez nem tűnt fel senkinek, csak az addig örökké vidám s mosolygó Helén lett napról-napra szótlanabb s zárkozottabb. Ragyogó fekete szemei is elveszték fényüket; rózsás arcza feltűnően sápadtabb s megnyúlt lett; sokszor órákat töltött a kertben, elvonult virágai közé s azokkal el-
