Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-02-18 / 7. szám

1900. Február 18. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 7 szám. 3. A nyíregyházi ágost. hitv. evang. egyház közön­sége a gyászeset megrendítő hatása alatt .mély fájda­lommal tudatja 39 év óta mindvégig áldásosán, egy­házunk díszére működött lelkészének, tiszteletbeli főesperesnek, s a Ferencz-Jözsef-rend lovagjának nagytiszteletü Bartholomaeidesz Jánosnak élete 86-ik, papi működése 64-ik évében folyó hó 12-én délután I órakor rövid szenvedés után az Urban történt el­hunytat. A hű lelkipásztort, a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetnm érdemekben gazdag Nesztorát, Urának igazszivü szolgáját a család úgy, mint az ő Sionjának, a nyíregyházi anyaszentegyháznak kicsinye nagyja gyászolja, zokogja. Temetése folyó hó 14-én, szerdán délután 3 órakor megy végbe, Nyíregyháza, 1900. évi február hó 12-én. »Boldogok a halottak, kik a Urban hallak meg, mert az ő cselekedeteiknek jutalma kö­veti őket.» Jelen. XIV, 13. Legyen áldott emlékezete közöttünk 1 Érdekes tudni, hogy a Bartholomaeidesz család ősrégi magyar nemesi család, tulajdonképpeni neve: Eördögh. A családnak pap tagjai azonban, (kik mindig számosán vannak) fölvették az ősük Eördögh Bertalan keresztnevének görögösitett formáját. A vi­lági tagok.az Eördögh nevet viselik. Ez is egyik példa aria nézve, hogy Magyarországon a név nem jelenti a nemzetiséget. A „Nagykárolyi Régi Casino-Egyesület“ február hó 24-én, szombaton saját helyiségeiben és saját pénz­tára javára társasvacsorávál egybekötött tánczestélyt rendez, melyre a meghívókat kibocsátotta gróf Hu- gonnai Béla egyesületi elnök. Papp Béla egyesületi igazgató. Belépti-dij személyenként 2 korona, család­jegy ára 5 korona. Kezdete este fél 9 órakor. A nagybányai iparos ifjúság önképzö egyesülete folyó hó 25-én (vasárnap) d. u. 2 órakor tartja évi tisztújító közgyűlését, melyre az alapitó, pártoló és rendes tagok, valamint az érdeklődők tisztelettel meg­hivatnak. A kereskedő ifjúság bálja ugv anyagi mint er­kölcsi siker tekintetében kiállotta a versenyt a többi idei farsangi mulatságokkal. A négyeseket 50 pár tán- czolta. miből következtetni lehet a bál népességére, A díszítés igen csinos és ízléses, a hölgyek tánczren- det is kaptak. A fáradhatatlan rendezőség gondosko­dott, hogy mindenki jól mulasson. A bálnak szép anygi eredménye is volt, miről más helyen számolunk be. Vásárhelyi Gyula helybeli jó nevű gyümölcsész és magkereskedő tavaszi árjegyzéke lapunk mai szá­mához van mellékelve. T. olvasóink figyelmét felhív­juk e megbízható, szolid czég terjedelmes katalógusára s melegen ajánljuk az érdekelteknek. Gyászlapot vettünk, mely minket Bárczay Miklós negyvennyolczas huszárszázadosnak haláláról értesít. A boldogult köztiszteletben állott férfiú Mikó Béláné- nak nagybátyja volt s igy több helybeli család is érintve van a gyászeset által. A kiadott szomorú je­lentés igy hangzik : Bárczai Bárczay Ilona és fia Szentmártoni Ónodi Pál, Bárczai Bárczay István cs. és kir. kamarás és neje Bihari Bihary Lujza és fiai Arvéd és Istvánka, Bárczai Bárczay László, Bárczai Bárczay Zoltán és neje Waldeck Erika grófnő, Bárczai Bárczay Béla, Bárczay Lajos, líomoród-Szentpáli Szent- pály István néhai Bárczai Bárczay Blanka férje és gyermekei László, István és Blanka, özv. Péchujfalusí Péchy Lászlóné Bárczai Bárczay Albertina, Losonczi Losonczy Jenőné Bárczai Bárczay Irén és férje, a nagyszámú rokonság nevében is mélyen elszomorodott szívvel jelentik a legjobb apának, nagyapának, após­nak, testvérnek,, sógornak és rokonnak, Bárczai Bár­czay Miklós volt cs. és kir. huszárhadnagynak és 1848-iki honvéd. huszár-századosnak, volt országgyűlési képviselőnek élete 75-ik évében, hosszas szenvedés után, folyó évi február hó 13-án reggeli 4 órakor szivszélhüdésben történt gyászos elhunytét. A meg­boldogult hült tetemei f. évi február hó 15-én, dél­után 2 órakor Miskolczon az alsópapszer-utcza 2-ik sz. alatt tartandó ev. ref. gyászszertartás után a heő- csabai sirkertbe fognak örök nyugalomra tétetni. Kelt Miskolczon, 1900. február hó 13-án. Áldás és béke lengjen porai felett! A »kegyelet« nagybányai kölcsönös segélyző te­metkezési társulat 1900. évi február 18-án, vasárnap d. e. 10 órakor a nagyszálloda kistermében tartja V. évi rendes közgyűlését, melyre a társulat tagjai, vala­mint az érérdeklődő felek is tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgya: 1. Az igazgatóság előterjesztése a múlt évi statisztikai adatokról 2. Számadások elő­terjesztése. -- A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Áz alapszabályok módosítási tervezete. 4. A választ­mány javaslata, a bizalmi férfiú tiszteletdijjára nézve. 5. Ugyancsak javaslata Figuli Ignáczné megjutalmzása tárgyában. 6. A kellő időben beterjesztett, indítványok tárgyalása. Nagybányán, 1900. február 3-án. Tordai Imre igazgató-elnök. Thurzó Ferencz titkár. A kath. legényegyesület évi rendes közgyűlését 1900. évi február hó 25-én (vasárnap) d e. 11 órakor tartja meg, melyre az egyesülés alapitó, pártoló és rendes tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1. El­nöki jelentés az 1899. évről. 3. Az 1899. évi száma­dástétel. 3. Emlékbeszéd az egyesület néhai védnöke : Rátz Pál ez. prépost felett. 4. Esetleges indítványok. Nyilvános számadás. Február hó 10-én tartott kereskedő ifjak köre tánczestélyén a Bevétel 416 K., volt a kiadás 292 K., 66 fill, s igy a tiszta jövedelem 123 K, 34 fill, tesz ki. Felülfizetni szívesek voltak: Özv. Harácsek Vilmosné 16 K., N. N. 6 K., Molnár Mihály 5 K., sizmadia József, Koppel Kálmán, Orosz Lajosné, Steinfeld Béla 2—2 K., Bizják B. Gyöngyösy Gyula, Jancsövits József, Körösi Károly, Kupás Mihály, Pusztay Gyula, Wienerberger Béla 1 — 1 K., Iring Pál 40 fill. Jegyeiket megváltották: Spinetti Sándor 6 K., Brummer J L. és Társa Bpest, Gitta Jusztin 5—5 K., Boda Gyula, Sziklaváry Adolf 4—4 K., Schreiber Ká­roly Bpest 3 K., Dávidovics Hermann, Révész János, Herskovits Lajos lloba, Goldstein Ignácz, Nagy-Nyires, Schvarz Imre Bpest, Műnk Gyula Bpest, Lisaner Adolf Bécs, Korbász Kálmán Bécs, Rotter Simon Bécs, Lichíman Ignácz Bécs, Anton Wikler Bécs Gutmann Mór Bpest, Bolák Ignátz Bpest, Friedmann Antal Kulupka István Bpes, Teicser Géza 2—2 K. A szives felülfizetésekért és jegymegváltásokért, valnmint a t. közönségnek nagy arányokban nyilvánult pártolásáért köszönetét mond : az elnökség. Embervadászat volt a szó szoros értelmében a napokban a szatmár-erdődi h. é. vasúton. A vasutmenti lakosság ugyanis a hatóságok, meg a vasúti közegek és a sajtó minden figyelmeztetése után is folyton or­szágúinak nézi e pályát, valóságos bucsujárást visz véghez rajta mindig : pedig ezzel nem csak a maga testi ép­ségét és életét veszélyezteti, hanem a mozdonyvezetőket is úgyszólván szakadatlan sípolásra kényszeríti, a mitől megint a pálya közelében lévő lovak s igavonó barmok vadulnak meg s döntik veszélybe a kocsizó, meg szeke- rező népet.- A vasút kérésére végre is kénytelen volt a szatmári rendőrség portyázást rendezni a vasút mentén. Gyűjtés a Rátz alapítványra. Robelly Thaisz Fanny a nőegylet érdemes pénztárnoka megtudva, hogy né­hai Rátz Pál prépost-plébános meghagyta, hogy kopor­sójához koszorút ne fogadjanak el, a boldogultnak* tisztelőit felkérte a nőegylet nevében, hogy egy Rátz Pál alapra adakozni szíveskedjenek, az alap kamatait évenkint karácsonkor egy házi szegény özvegyasszony ünnepi ajándékul kapja. A gyűjtésnek már eddig is szép eredménye, volt. Közöljük itt az adakozók névsorát: Svaiczer Ilka, Robellyné, Bittsánszkyné, özv. Hará- Vilmosné 4—4, Km. Pap Sándor 5, id. Brunner’ Ká­roly, X. X., Virág Lajos, Vass Gyula, Komjáthy Gyula 1— 1. Újhelyi Hugó 10, Stoll Gáborné 4, Stoll Béláné 4, Wass Istvánná 5, Lovrichné 2, Kádár Antalné 4, N. N. 2, N. N. 1, O. M. C. 3, Rikusz 4, P. F. 2, Dr. Buday 4, Ember Elek 3, Drumár Janosné 4, Szervirh János 1, Géresv Jánosné 2, özv. Csomós Aro'nné 2, Nagy Györgyné 4, Kovács Gézáné 4, Smit Sándorné 2, Blaskovics Gyuláné 4, özvegy Lengyel Endréné 2, Révész János. özv. Gergely Károlyné, Bónis Istvánná, Bilcz Istvánná, Platthy Géza, Barbul Gáborné, Gőbel Imréné, Kapusinszki Jánosné 2—2, Rolla János, özv. Réti Alajosné, özv. Simay Tivadarné 1—1 koronát, Deák Károlyné 2, Szirti Vilmosné 3, Sipos Gézáné 2, Almer Lajos Károly 2, Lieberth Lajosné 2, Veres László 2, Harácsek Imre 10. Dietrichné 2, Dr. Kovács Gyula 10, Ratz Emilia, Jozefa, Anna 20. Dienes Dezsőné 2, Kádár Antal 2, Kelemen Katalin 2, Riesenbach fivérek 1, Moldován László és neje 5, Sziklavári 2, Ábrahám Endréné, Hudoba Gusztáv. Molcsány Gá­borné, Waigandt Anna, Mikes Jánosné, Gellért Béláné 2— 2, Felmérési felügyelőség, Szabó Adolfné^Lipniczky Ferenczné 4—4, Ináncsy Jenőné 3, Szűcs Károly 1, Kupás Mihály 1, Abrugyán Antal 1, Csausz Gyula 5, Hoffmann Árpádné 2,Turman Olivérné 5, Gellért Endre 2, Világ Károly 1, Lang és Kindris 1, Spinetti Sándor 1, Wienerberger és Glaviczki 1, Szellemi Gézáné 2, Grillusz Emilné 2, Rónai Géza 2, Dr. Gondos Mór 2, N. N 1, N. N. 1, Csüdör Lajosné 2, Pap Zsigmond 1, Chrenóczy Nagy Antalné 2 koronát. Kéménytüz. A Szent István torony kéménye ki- gyult febr. 10-én éjjeli fél 12 órakor, s némileg meg­zavarta a kereskedő ifjak bálját is, a közönség a rémhírre, hogy ég a Szent István torony, kifutott a piaczra, de csakhamar vissza szálingózott a terembe, látva, hogy csupán a kémény gyűlt ki. Mindenesetre nagy mulasztást követett el a kéményseprő, hogy ennyire elhanyagolta annak a draga építménynek kéményét. A sziporkák sürven omlottak a fedélre s ha esetleg az ablakon át a faalkatrészekbe bele kap­nak. nagy veszedelem is lehetett volna. Az oltás nehéz volt, mivel sem a fedelen belül, sem kívül kapaszkodó helyek nincsenek, s ezeket utólag kell pótolnia a városnak, mert mégis csak borzasztó, hogy a tűzoltót az ablakon keresztül kellett a fedélre ki­bocsátani, hogy vizes ruhával betömhesse a kéményt s a vizet egyik tűzoltó lába hegyére akasztva nyúj­togatta a másiknak. A tűz nagy riadalmat okozott, de az ijjedségnél egyéb baj nem esett. Felelős szerkesztő: Révész János. Kiadótulajdonos: Molnár Mihály. diává olvadnak össze, mintha egy végtelen orgonán dicsőítő hymnust játszanának, a szél vállaira kapja a. hangok e káprázatos harmóniáját, viszi fel a magasba) túl a fellegeken az Ur, a Mindenható zsámolyához, Künn a nyílt Adrián, hol legjobban dühöng a vihar, egy kicsinyke sajkával játszik a szél. Mint,egy parányi dióhéjat ragadja magával a vihar, viszi fel a' hullámhegy tetejére, majd bedobja a feneketlen mély­ségbe s hajtja maga előtt szüntelen. A fehér habzó tajték megcsapkodja oldalait, átugrik felette,- meg­kerüli azt. A kormányon nyugodtan, mosolygó arcézal ül egy férfi, hidegvérrel nézi a halál játékát, íja meg­mozdul, vége van, elveszti az egyensúlyát s - ólnyélj a feneketlen mélység. ’ § De egyszerre izgatottan, mereven tekint egy helyre, fél kezével elereszti a kormányt, hafátltékáho# kap. Fehér habok verődnek össze, alig öt méter-« nyire sajkája előtt, majd két hófehér‘ kar emeíkédil# ki a vízből, aztán egy hilvány arcz bukkan elő s mosolyogva, csábítóan int feléje. — Maddalena! Édes hitvestársam, te vagy az, te hívsz magadhoz ?! ' A látomány eltűnik egy pillanatra, de nemsokára ismét fölbukkan a hullámok tetején. Enrico most már hangját is véli hallani. .— Egy régi, méiabus,. irí'lfd ujjongó dal hangjai érnek füleihez, mélyet együtt énekeltek még akkor, az igazi szerelőm hajnalán. Majd elhallgat a dal, a fej is eltűnik a babokbáf), csak a hófehér kar int még feléje csábosán, hivoga- tóan. Enricö izgatottan ugrik fel helyéről. , i?1 . — Nem, nem! Ö az! Szeret ismét, mint régen, megbocsájtott és most hí magához. Megyék Mail da-, lena, megyek!.... Egy tornyos hullám álcsápojfcb a sajkán, fél for­dította a parányi járművet, majd diadalmasan, ka- czagva vitte magával. Eüf’00 hatalmasan szelte ár­vizet izmos karjával, fcoldógan sietve a látomány felé,? .mígnem átcsapott felette a hullám. Kevés idő faulttá ismét feltűnt a tenger felszínén s lázasan, boldőgan kiáltott belé a borzasztó viharba: — Maddalena!... Hol vagy Maddalena?!... Aztán örökre elnyelte őt a tenger. Enrico összerezzent a iátományra. Ott látta szép- ! séges nejét az idegen, a gyűlölt vetélytárs karjai kö­zött, ki megfosztotta őt legnagyobb kincsétől a nélkül, hogy csak gondolt volna is a szörnyű igazságtalanságra. Fakósárga lett az areza, szörnyű szenvedés bántotta; j reszketni kezdett, keblében a szenvedély valóságos vi- j hara dúlt. — Lelkében egész dühvei ébredt fel a bosszú, a véres bosszú gondolata, szemei villámokat löveltek, álkapezái rángatózni kezdtek. Meg, meg kell büntetnie a hűtlen nőt, ki kell | elégítenie bosszúvágyát, aztán szeretőjével fog számolni, Maddalena megsemmisítőjével. Óvatosan kúszott le az ablak széles párkányáról, nem akart többet látni, eleget tudott már. Egy pálma-bokor széles levelei mögé rejtőzött el, övéből kihúzta erős, élesre fennt halászkését, keményen szorította markába, úgy várta a hű télén t. __ A fogyó hold gyengén bocsájtotta le a ma­gasból ezüstös sugarait, csak a csillagok ragyogtak fényesen az egen. A Sirius ép a magas karlotok fölött tündökölt, vakítóan sziporkázva a drágakövek minden szinpompájában. A tenger felől tompa morajlás hal­latszott, a beállott dagály görgette a kavicsos parton maga előtt az apró hullámfodrocskákat. A távolban hosszasan búg egy nagy hajó gőzsipja, amint elhalad a kis falu előtt s a homályos légen a közeli kikötő világitó tornyának piros fehér sugara világítja be perczenként az óriási viz nyugvó tükörét. A csillagok már halványodni kezdtek az égen, mikor kinyílt a villa kis ajtaja s Maddalena lépett ki rajta. Alig haladt valamit előre, midőn lépteket hallott háta mögött. Körülnézett s a rémület meg- zsibbásztotta ereiben a vért. — Enrico! sikoltá ijjedten. Enrico rámeresztette vadul forgó szemeit... . — Igen én vagyok. Eljöttem, hogy leszámoljak veled. Mit tettél nyomorult, mi lett belőled ? Mivel háláltad meg azt a végtelen szerelmet, mit irányodban éreztem ? Megszegted esküdet, megcsaltál,- összetörted szivemét) széttépted boldogságomat. — Kegyelem Enrico, kegyelem ! susogá Madda­jena. Aztán oda borult férje elé s karjaival átkulcsolta térdeit. — Istennél van a kegyelem! sziszegte Enrico vad haraggal s durván megragadva neje karját, bosszút lihegve markolatig döfte szivébe kését. Éles sikolylyal esett össze a nő, utolsó tekintete összetalálkozott Enrico vad, a szenvedély tüzétől égő szemeivel, ajka még susogott valamit, mintha bocsá­natot kérne, aztán lezáródlak a hosszú, selymes pillák s eltakarták azt a két ragyogó gyöngyszemet örökre. Enrico átnyalábolta hűtlen nejének hidegülő testét, keresztül futott vele az utczákon, elment kuny­hója előtt s letette a tenger partjára. Ott letérdelt melléje, belenézett még egyszer abba a szépséges hó­fehér arezba, aztán taszított rajta egyet. Hangos locscsanás hallatszott, nagy kerek hul­lámok keletkeztek, meg-megjelenf a hófehér arcz a lecsukott selymes pillákkal a viz felszínén, majd el­tűnt hosszú időre, el — örökre __ IV . Erős szél kezdett lengedezni a tenger felől, ne­héz, sötét fellegeket hajtva maga előtt. Besötétült az ég s észak felől hosszan, szélesen villamloft. A vész­madarak, a sirályok egész raja lepte cl a tenger fel­színét, hosszú iveket írtak le a magasban, majd si­koltozva csaptak le a vizbe. Borzasztó vihar volt készülőben. A csendes, a jóságos tenger eltűnt s a hatalmas, a borzalmas foglalta el helyét Sietve húz­ták be hálójukat a parti halászok s bevonva vitor­láikat, biztos révbe igyekeztek. Mind sötétebb lett az ég, lomha terhes fellegek fogták el a nap fényét s a szél is erősebben kezd fúni. A hullámok tornyosulni kezdtek, fehér tajtékban tört egymásra a viz, zúgott bömbölt a tenger, mégrázkódott "égész terjedelmében. Végre kitört a vihar. Búgva, ordítva száguldott tova egy-egy szél­roham, átölel egy csomó vizet, megforgatja, megtán- czoltatja, majd süvítve hömpölygeti maga előtt: Hegyek képződnek a hegyen, völgyek a völgyben s mindez egy perez, egy szempillantás alatt megy végbe. A zúgás,, a bömbölés, az ordítás, a búgás, a sirályok éles sikoltásaival együtt egy borzalmasan szép meló-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom