Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-16 / 51. szám
NAGTBANTA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MES-JELE'J^IE Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fé] évre 4 Kor. Negyedévre 2 .-Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-45-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Az ördög árok A kapnikbányai tífuszjárvány komoly intő jelként arra figyelmeztet, hogy városunkban is tegyünk meg minden lehetőt a köztisztaság és rend érdekében, mert amely város erre gondol visel, az megelőzi a bajt, megvédi lakóit tömérdek csapástól és veszteségtől. Sokat lehetne erről beszélnünk, felhívnunk a tanács figyelmét egyik másik utczára, épületre, patakra slb. ezúttal azonban csupán egy oly dolgot kívánunk föleleveniteni, a melyről már régebben részletesen irtunk, akkorában meg is szülemlett a minden jó dolog iránt annyira szükséges érdeklődés, de az ügy úgy látszik elaludt a hatóságnál s marad minden a régi, mert Pató Pál ur szavai szerint: »Ejh! ráérünk arra még « Úgy az illető városrészre, mint az egész lakott területre nézve igen előnyösnek tartanók, ha a Pénzverő-utcza keleti részén, a Rákospa- takfól a Zazarig terjedő árok végleg beszüntetnék, illetve betömetnék. Van egy csúf nevű árok, mely a Felsőbányái utczál a Graz-féle telek mellett átmetszve a Zazarba ömlik, ennek e„.>y ága kelet-nyugati irányban több házas lelket átmetsz és a Doroghy ház mellett szintén a főfolyóba megy. Azaz, hogy csak menne, ha viz volna benne. Hogy mi szükség van erre az árokra, senki sem tudja, viz nincs benne, de annál több szemét, piszok, trágyalé és árnyékszék. Kigőzölgése rendkívül veszedelmes, czélja pedig semmi. Az ilyen pocsék helyek a baczillusok örökös tanyái, melyekre nézve sürgősen kellene intézkedni. Valóságos ördög árok, mely csak bajnak van. Az érdekelt lakosok, úgy tudjuk, kérvényt adtak be a városhoz, hogy ők a meder területét. megveszik □ méterenként. A város megszabadulna két hídnak fenntartási költségeitől, mi pedig mindnyájan azoktól a betegségektől, miket ez a bűzös gödör terjeszt. Nem tudjuk ki az oka, hogy e téren semmi sem történik, egyelőre nem is kutatjuk, de megsürgetjük újólag a dolgot s kérjük a hatóságot, hogy az ilyenekben ne tegye próbára a közönség bámulatos türelmét. Jól tudjuk, hogy van baj más helyütt is, egyéb intézkedések is mellőzhetlenek, de tudjuk és hangsúlyozzuk azt is, hogy a köztisztaság és közegészség ügye legkevésbbé tűri a halasztást. Száz forint ára jó könyv. (Levél Stoll Gáborhoz, a l aszinó elnökéhez.) Budapest, 1900. deczember 8. Kedves barátom, Azzal a megtisztelő felszólítással fordultál hozzám, hogy a kaszinó könyvtára ré zére 200 koronát érő uj könyveket válasszak a hazai és külföldi szépirodalom legújabb termékei közül. Örömmel fogadtam a megbízást, amint, hogy örömmel ragadok meg minden alkalmat, hogy kis városunk szellemi életével közvetlen érintkezésbe léphessek. És legjobb akarattal igyekeztem, hogy megfeleljek belém helyezett bizalmatoknak. Amint kezeim között levő könyvjegyzéketekből látom, a kaszinó 1896-ban vásárolt utoljára könyveket s könyvtára azóta csupán Jókai diszkiadásának a nagybányai pénzintézetektől ajándékba kapott száz kötetével gyarapodott. Itt az ideje tehát, hogy uj szellemi táplálékról gondoskodjunk, a kaszinó tagjai részére. És a milleneumi év óta annyi jó könyv jelent meg magyar Íróktól s a világirodalom annyi jeles terméke lett nyelvünkre átültetve, hogy feladatomat nem tekinthettem nehéznek, nehézséget legföllebb az okozhatott, hogy a könyvvásárlásra szánt összegért nem lehet minden jó magyar könyvet megvenni, válogatnunk kell: mit kell első sorban megszereznünk, mi maradhat későbbi alkalomra? Azt a nézetedet, hogy csupán szépirodalmi müvek megszerzésére szorítkozzunk, teljesen osztom Nem mintha tudományos és ismeretterjesztő könyvek gyűjtése nem tartoznék a kaszinók és olvasókörök legfontosabb feladatai közé. De e feladat teljesítésére nálunk, a városi múzeum és könyvtár lesz hivatva, melynek létesítését közönségünk oly szép érdeklődéssel karolta fel. S a helyes munkamegosztás elve a legjobban érvényesülhet, ha a hasonló czélokra törekvő intézmények működési körét akkép állapítjuk meg, hogy egymásnak ne versenytársai, de szövetségesei legyenek. Tudományos irodalmunk termékeit gyűjtsük össze a városi múzeum könyvtárában és igyekezzünk azt minél előbb megnyitni, intelligens közönségünk számára. Olvasóköreink könyvtárai pedig a szépirodalom válogatott termékeivel járuljanak az irodalmi műveltség terjesztéséhez. Ha ezt a programmot következetesen végrehajtjuk, még csak az alsóbb osztályok szellemi szükségleteiről kellene megfelelő módon — első sorban ismeretterjesztő és hasznosan mulattató könyveket magában foglaló népkönyvtárak szervezésével — gondoskodnunk és akkor Nagybánya büszkén foglalhatna helyet azon, fájdalom csekély számú, magyar városok sorában, melyek a rendelkezésükre álló eszközöket helyes irányban használták fel, a kultúra terjesztése érdekében. De térjünk a dolgokra. Összeállítottam azoknak a könyveknek a jegyzékét, a melyeket a legalkalmasabbaknak tartottam, a könyvvásárlás négy évi szünetelése által előállott hiány pótlására. Feladatom, mondom, nem volt nehéz, jeléül szépirodalmunk örvendetes fejlődésének, a magyar könyvpiacz bámulatos fellendülésének. Mai íróink közül Herczeg Ferenczet, Mikszáthot, Bartók Lajost, Tóth Bélát, Peteleit, Bársony Istvánt, Szikrát, Szomaházyt, Murai Károlyt, Rákosi Viktort, Justh Zsigmondot és Pékár Gyulát, azt hiszem, olvasóközönségünk legkényesebb Ízlésű tagjai is azok közé fogják sorozni, akiknek minden munkáját szívesen olvassák, ha nem is értenek mindeniknél egyet, az általuk képviselt irodalmi iránynyal Herczegtől a Gyurkovics-leányok, a Gyurko" fiuk, a Napnyugati mesék, Szabolcs házassága, ’írem voltak meg könyvtárunkban, valamennyit fölvettem a megvásárlandó könyvek közzé. Ép úgy Mikszáthnak eddig hiányzó két munkáját: Besztercze ostromát és Szent Péter esernyőjét, mely angol forditása^évén épen most szerez diadalt a müveit nyugat millicmyi olvasóközönsége előtt a magyar regényirodalorrftirak. Tóth Bélától A boldogasszony dervise és egyéb, fino. man megirt novellái és rajzai mellett nem mellőzhetjük gyűjteményes munkáit: a „Magyar ritkaságok“ a „Mendemondák“ a „Szájról szájra“ kötetei, melyekben a magyar népiélek intim megnyilvánulásai találtak a legélesebb megfigyelő részéről az őket megillető méltatásra. A legjobb magyar írónő, Szikra két kötete: A bevándorlók és Ugody Lilla nem csak értékes tartalmuk, hanem írójuk egyénisége által is méltán tartanak igényt olvasóink érdeklődésére, kétszeres mértékben azokéra, a kik tudják, hogy a mi felejthetetlen Teleki Sándorunk menye rejtőzik e női álnév alatt. S mint őt és Bartók Lajost, úgy a harmadik szatmármegyei irót, Bársony Istvánt is némi joggal tarthatjuk magunkénak, „Erdőn-mezőn“ czimü müvét a természet szépségeinek barátai és a vadász-élmények kedvelői egy forma élvezettel olvashatják. Azonban sem ezek az irók, sem a többiek, a kiket fentehb elősoroltam, nem szorultak arra, hogy én csináljak nekik reklámot. Elég csak röviden megemlítenem, hogy közülök mindegyik legjobb müvével lesz a kaszinó uj könyvei között képviselve. Régi hiányokat is igyekeztem pótolni. Pálffi Albert, s a ma élők közül Gyulai Pál, Lauka Gusztáv, Vadnai Károly nehány eddig hiányzó müvének megvételével. És a mit első helyen kellett volna felemlítenem, megszereztem Eötvös József „Magyarország f t r A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Milyen a magyar nabob. Sokat lehet hallani arról, hogy mi jellemez egyes népeket. Az bizonyos, hogy az idegen nácziók közt lehetnek többszörös milliomosok, úgynevezett ménkű gazdag emberek, de valódi ur csak a magyarból kerül ki, a magyar nabob. A kiről e sorok szólanak, magyar gróf volt, rengeteg vagyona az ország három helyén, három vármegyében is volt, én közelebbről az egyiket ismerem, mely mintegy hatvan ezer csekély holdacskából áll. Mikor arról volt szó, hogy a magyar nevet képviselni kell kőlföldön is, elfogadla az angol nagykövetséget. Persze Londonba kellett költöznie. Igazi magyar fénynyel élt ott, ritka szép nejében bámulhatta az angol hogy milyen az elegáns szépség a magyarnál. Az osztrák-magyar birodalom hatalmát szebben nem képviselhette volna másféle népből senki. Jószág kormányzót tartott Pesten, az egyes uradalmak felett inspector állott, ez alatt a sok ispán szóval rengeteg személyzet. Az előbb említett egyik birtokát még csak nem is látta soha, mely több községre terjedt. Végre hosszú évek ulán el határozta, hogy Pesten lévén, bejárja egyszer, hogy lássa is, megtáviratozza hát, hogy kocsi várja a vasútnál. Meg is érkezett estére Az inléző, vacsora után beszél is neki a birtokról, hol mi van, mire ő megjegyzi, hogy majd holnap megnézi s jó éjt kívánva lenyugszik. Reggel felkel, mikor készen van, reggelizik s a csinos négyes befogva, hogy rögtön indulhassanak, a mint mondja. Mikor a lovakat látja, hirtelen kérdi az inspectoral — Mikor indul a vonat Pestre ? — Egy óra múlva 1 — Akkor menjük egyenesen a vonathoz ! Haláláig inegse nézte többet a megyét, a birtokot, persze most se. Igazi magyar ur volt, képzett magyar urakat tartott tiszti karában s az egyszeri püspököt tartotta szem előtt, hogy tisztességes ember más is, élni kell hagyni a jó magyar családokat s bizni a becsülelükben, a jószágok igazgatója arra való, hogy tudjon számolni és számoljon is, meg néha-néha lásson is, bár az említett püspök hozzá is tette, mikor alattomban vádaskodtak rájuk, hogy lopják, még az se baj, mert úgy lopnak, hogy nekem is marad. A jószágigazgató, mint uj ember, Pestről rendre küldte értesítéseit s több dologban utasítást is kért, hogy jól járt e el. De választ biz ő nem kapott. Egyet gondol. Elmegy Londonba. Reggel jelentkezik kihallgatásra, a gróf rendkívül szívesen fogadja, szivart tesz elé, hogy gyújtson rá s mielőtt szólhatna, mondja is neki, Igazán szép öntől, hogy eljött, Londonban érdekes látni valók vannak. Azt csak dicsérni tudom, hogyha a magyar látva tanulni akar, szélesbedik ismeretköre, javul Ízlése, azért hallgasson kérem rám, ma a Themsétöl indul ki, mert e város a viz mellett ott épült, hol áthidalhatták s hová a nagy hajók is feljöhetnek, miket érdemes ám megnézni. A város kereskedelmi hajói tiz ezeren felül állanak, a gyönyörű gőzhajók s ezeren felül a vitorlás hajók. Az ipar és kereskedelem bámulni való, csak czipész 40 ezret tesz ki. Dohánygyártó munkás 9 ezeret, Az utczák száma 8 ezer. Igen gyújtson kérem rá! Az igazgató elindult s este volt, midőn előállitott. No ugye, sok szépet látott, majd beszélgetünk holnap s vége volt az audientiának. Az igazgató jól aludt s beállit reggel grófjához. No kérem, a felületes munka sohse jó, ma megnézi a gabona börzét, önt érdekelni fogja, odább a nagy könyvkereskedések, utánna a Times óriási nyomdája. A Themse partján van a hatalmas Tower és a Fleet-street, a hol a legtöbb szerkésztőség van. Közel van a jogtudósok városrésze, mellette a színházak városrésze. Közelben a parlament épülete. A napot szerencsésen átszaladgálta ismét. Reggel jelentkezik. No ugye, London világváros, érdemes volt ide jönni. De ne gondolja kérem, hogy csak nagyjából is ismeri. Nézze ma meg a gyönyörű szobrokat az adott útmutató szerint, gyönyörű Albertnek. a mostani királynő férjének aranyozott bronz szobra, a parlament mellett Oroszlán szivü Richard lovag szobra, a szent Pál templom mellett Anna királynőé. Megtekintésre méltó a Nelson oszlop négy oroszlánnal és bronz reliefekkel, Beaconsfield bronz szobra, a Waterlov téren a Krím emlék, a Franklin szobra, Cumberland herczegnek márvány lovas szobra. Byroné a Hamilton kertekben, továbbá Shakspere. Történelmi nevezetességű a Kleopatra tűje, melyet Alexandriából hoztak, mely 21 méter magas obeliszk. A derék ur megint nyakába vette a várost, egész nap nyargalt, mint egy igás ló, jegyezgetve pontosan hogy számolni tudjon a látottakról, ha kérdezni fogják.
