Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-10-21 / 43. szám

Nagybánya, 1900. Október 21. — 43. szám. / XXVI. évfolyam. * < V O TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-TELEIíriK: ITT IDEJÉT T7\A.S.Á.I32sr.A.E> / Előfizetési árak;-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők Még valami az utcza elnevezésekről. Ismételve hangsúlyozzuk, hogy a január elejen megejtendő népszámlálás miatt sürgős az utczanevek és házszámok rendbehozása, de meg ideje már egyszer ezen a téren is kibontakozni az ősi rendetlenségből. Az elnevezésekkel most már rendben va­gyunk, csupán a lapunkban emlitett Zárt-, Mag- tár-utczára és a Széktérre nézve kellene intéz­kedni, hogy ezek a meg nem felelő nevek érczbe ne öntessenek s ez irányban a mérnöktől vár­nánk indítványt. Ami a munka keresztülvitelét illeti : 1. Szükségesnek látjuk, hogy minden utcza- sarkon csinos táblán és hibátlanul ki legyen írva a név. 2. Minden háznak kapuján (illetőleg okve- tellenül azon az oldalon, ahol a kapu van,) olyan táblácska legyen, mely a számon kívül az utcza nevét is feltünteti. Ez szükséges már azért is, hogy a nép a neveket mindig lássa és megszokja. Nem nagy e kívánság, mikor tudjuk, hogy némely városok még éjjel fénylő számokat is alkalmaznak nagy költséggel. 3. Minden utcza páros és páratlan oldallal bírjon, külön számsorral. A tereken nincsenek páros és páratlan oldalak, hanem a számok egymás után következnek. 4. A táblácskák kidomborodó betűkkel, önt­vényből készítendők, tartósan és csinosan, hogy díszítsék a várost s rendről és szép érzékről tanúskodjanak az idegen előtt. 5. Lehet, hogy az uj számok- némileg drá­gábbak lesznek, mint a régiek voltak, bár ilyen nagy megrendelésnél a gyárak tetemes árle­engedést szoktak tenni. De azért bizonyos, hogy a számok pár száz forintba bele fognak kerülni. Véleményünk az volna, hogy a mennyiben a rendezés nem pusztán a háztulajdonos érde­kében, hanem a közrend szempontjából is tör­ténik, járuljon hozzá a város a költségek fede­zéséhez, talán azt az arányt lehetne megtartani, a mi a gyalogjárdáknál szabályrendeletileg fenn áll. — Egy-két száz forintot ne sajnáljon a város ott, hol ily szép munka keresztülvite­léről van szó, inkább kevesebb leengedést ad­jon a bérlőknek. A városi mérnöktől várjuk az egész mun­kának gyors, pontos és csinos keresztülvitelét s jó ízlésében, reméljük, nem fogunk csalat­kozni és egy újabb népszámlálásig bosszankodni, ha netalán csak félmunkát végezne. I Világ Károly. Nem szeretem a frázisokat, a társadalom végvesze­delmét látom abban, hogy az emberek annyi szé­pet mondanak akkor is, mikor egészen mást gondolnak. Különösen gyászos alkalmakkor, mikor a »de mortuis nil nisi bene« elve uralkodik, még a külön­ben igazságért küzdő iró keze is megcsúszik. Jelen soraimból hiányzik minden ilyen gyengeség. Világ Károlyról frázis nélkül el lehet mondani, hogy ő becsületes, karakteres, lelkes és tevékeny magyar ember volt. Nem régen még városunk közéletének egyik vezetője, a kit igazságszereieleért és önzetlenségéért nagyon szerettek és tiszteltek. De az élet elfut, az ember megöregszik. Érezzük, hogy már csak »fuimus.« S az aggkori testi és lelki gyengeség eltemet, mielőtt meghaltunk volna. Hazánk sok városában megfordultam, külföldre is be-be tekintettem egyszer-másszor, de lelkesebb tanügvbarátot nem ismertem soha és sehol, mint az öreg »Világ bácsi« volt. Csupa szív, csupa lélek. Öle ketten Gergely Ká- rolylyal, a ki már szintén elaludt, Istenem, mennyi jót alkottak! 28 éven át iskolaszéki tag (1870—1898) 12 éven át alelnök (1876—1888), 10 éven át elnök (1888—1898). ügy hiszem, — a számok beszélnek, — az az ember, a kinek különben gyermeke sem volt, bőven eleget tett a tanügy terén hazafias kötelességének. A kaszinónak egyik alapitója, 2 ízben elnöke, hol szintén az a legapróbb részletekig menő gondos­kodás jellemezte, a mi csak egy doktornak lehet sa játja, ki az emberben a górcsővel látható atomok iránt is érdeklődik. Mint városi képviselő gyakran megjelent a zöld asztalnál, tüzes beszédein érzett a meggyőződés, a tiszta lelkű ember nyílt, bátor fellépése. A városi takarékpénztárnak alapításától kezdve egyik igazgatója volt s megérdemelte itt is a bizalmat, mit beléje helyeztek. És a mit elől kellett volna említenem, félszáza­don át a szenvedő emberiség istápolója, hivatott gyó­gyítója, kinek bő tapasztalatai különösen a gyermek- gyógyászat terén megbecsülhetetlenek voltak. Világ Károly Borsabányán Máramaros megyében született, 1813. okt. 28-án. — Atyja ott orvos volt, Károlynak még két fivére volt, egyiknek lábát 1848-ban a hareztéren ellőtték, a másik eltűnt. Világ Károly végezte a gymnasiumot, a philo- sophiát s az orvos-sebészi tanfolyamot Budapesten, hol bizonyítványt nyert 1840. jan. 4-én. 1841. máj. 26-án a nagybányai bányafelügyelőség sebész-orvossá nevezte ki Borsabányára évi 198 frt kincstári és 116 frt társládai fizetés és szabad lakás mellett. Esküjét 1841. jan. 11-én tette le. Itt 5 évig működött, midőn 1846. nov. 9-én nagybányai sebész-orvossá nevezték ki 390 frt évi átalány, 80 véka zab, 5 mérő széna, 56 frt 40 kr lótartás mellett. Jellemzi az időket az igy megszabott fizetés, azért iktatjuk ide. Ugyanez évben Bécsbe ment fel s ott végezte a magán gyakorlati orvosi tanfolyamokat az egyetemen, Magyarul, németül, oláhul és deákul tökéletesen be­szélt. Orvos, sebész és szülészmester volt. 1858-ban ideigl. bányamüorvossá, 1871-ben az uj létem szervezésekor valóságos rendes királyi bánya­orvossá nevezték ki. Hivatalát 1890-ig viselte, mikor is 49 évi fá­radságos munka után nyugdíjba vonult s ő Felsége kegye a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Ezután már leginkább csak a tanügynek élt, mig nem 2 év előtt ettől is vissza vonult, az a ggkori gyengeség útját szegte a derék férfiú további tevé­kenységének. Az iskolaszék 2 év előtt örökös tisztelet­beli elnökké választotta. Azóta teljes visszavonultságban élt, helyesebben mondva vegetált, mig végre a halál megszabadította az elgyengülés billmoseilől e hó 16-án. Világ Károly Winterhalter helybeli városi tiszt­viselőnek leányát, Borbálát vette nőül, gyermekei azonban nem voltak. De közeli rokonsága volt, a kik­kel nemes szivének szeretetét atyailag éreztette. Neje pár év előtt halt el. A kiadott gyászlap szövege ez: Alulírottak a maguk, valamint a rokonság nevében is, mély fájda­lommal tudatjuk a forrón szeretett jó nagyapa, após, illetve rokonnak Világ Károly nyugalmazatt m. kir bányaműorvos, a koronás arany-érdemkereszt tulaj­donosának folyó évi október hó 16-án, reggel 5 órakor életének 87-ik évében, végelgyengülés folytán bekövet­kezett csendes elhunvtát A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 17-én d. u. 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. — Az engesztelő szentmise-áldozat pedig lelkiüdvéért folyó hó 18-án d. e. 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Legyen áldott emléke! Nagybánya, I960- október A „NAGYBÁNYA ES YIDEKE" tározója. Költemények prózában. Álom. Óriás hegyszakadékok között jártam álmomban. Mindenütt égnek meredő bérezek. Vágyva óhajtoztam vezető kéz után, mert ut seholsem volt. De azért gyönyörködve néztem az előttem, mögöttem tornyosuló sziklákra, mert az óriási erő látása lenyűgözte, bámu­latra ragadta lelkemet. Lassan haladtam a járatlan helyeken, utfalan utakon, menekülni és maradni vágyva egyszerre. Mig aztán egy pár kopár szikla között gyönyörű völgyecske tárult elém. Tele szebbnél-szebb virágokkal, a bárso­nyos fű között, mintha művészi kéz alkotta volna. Futva siettem oda, olykor megbotlottam^ elestem, de felke've, ujult erővel siettem a bájos völgy felé, hogy leborulva az illatos virágok közé, elfelejtsem a küzdelmes utat. Mikor oda értem, a boldogság végtelen érzése fogott el. Kimondhatatlan édes, nyugodt, boldog érzés volt ez, mert az a virágos völgy, a poézis hol az életnek minden baját, bánatát elfeledtem és csak a nyugalmas boldogság maradt velem. Felébredtem. De el nem felejtettem. Mert ha az élet nehéz, odamenekülök mindig és ott megtalálom a boldogságot, a megnyugvást, a megelégedést. Tücsök. Magánosán üldögélek a lámpa világánál. Lelkem előtt feltűnnek rég elmúlt, rég elfeledve hitt képek. Nem zavarja hang a némaságot, egy légy sem rebben. Csak az a csöndes, zizegő hang hallik, ami a legna­gyobb csendet jelzi. Egyszerre finom czirpelő hang szakítja meg a némaságot, a kályha mellől jő. Egy piczi tücsök édes kis hegedűje ezirreg. Mennyi emléket ébreszt a finom kis hangocska. Előttem van a nyár, a keresztekbe rakott élet, a gyümölcscsel terhelt fa, még a frissen kaszált szénának is érezni vélem kedves, andalító illatát. Visszaálmodom a sétákat a hegyoldalon, hol a friss forrás mellett pihentünk, a szép, az egyetlen szép természet bámulásába és imádásába mélyedve. Eltűnt napok, talán vissza se jöttök többé, semmi jel sem maradt utánatok, csak az emlékezet, mit fölfrissi- tett a kis tücsök czirpelése, néma szobám csendjében. Örvények, hullámok. Méltóságos lassúsággal folyik a hatalmas folyam medrében, a szél csak olykor-olykor fodrozza fel sima hátát, apró hullámocskákkal, melyeknek fényes fehér széle csipkeszerü finomsággá törik a más perezben. A hid karfájára dűlve nézem az apró hullámokat és örvényeket, melyek egy perezben itt, más perezben ott tűnnek elé, egy szempillantásig tartva csak, aztán ismét a sima víztükör ragyog felém, mintha mi sem történt volna. A boldogság derűje árad el lelkemen, oly simán és oly tisztán, mint a viz tükre és ha néha-néha az élet nehéz szárnyának lebbenése fel is fodoritja a víztükröt, a boldogságot most már tudom, hogy az csak ideig tart és aztán ismét csöndesen és nyugal­masan foly tovább az élet hatalmas folyama. Örvényeinek, hullámainak, nincs, nem marad nyoma. Nyugalom és csönd marad csak utána. Jóleső érzést kelt az a tudat, hogy minden baj, minden bánat múlandó, csak a csöndes béke, a megnyugvás állandó. De hajh! hosszú az ut és nehéz, melyen erre a tudatra eljuthat az ember. És az ára? a fiatalság. Hieg'joTo'b, legrü.d.itő'bTo és legolcsóTcfb ás^ár^^-izels: a, SzolyVal PoleNai es LuHi Erzsébet Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: kösz- vény-, vese-, hólyag-, gyomor-, torok-, tüdő- és gégebajok esetén. GYÓGYVIZEK. KAPHATÓ BOTTYÁN GÉZÁNÁL NAGYBÁNYÁN. Kapható: füszer-üzletekben és az uradalmi ásványviz-bérlöségnél Szolyván. (Beregmegye).

Next

/
Oldalképek
Tartalom