Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-12 / 33. szám
Nagybánya, 1900. Augusztus 12. — 33. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik: vasáenap Előfizetési ára Ve : Eméssz évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny indájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Engedélyezett uj vasútvonal. A nagy méltóságú m. kir. kereskedelmi minisztérium 1900, jun. hó 25-én 28694. sz. alatt a Zsibó-Nagybánvai helyi érdekű vasút részvénytársaság budapesti ezégnek egy évre megadta az előmunkálati engedélyt Nagybánya állomásból kiindulással egyrészt Álsó- íernezely és Kabolapatakon keresztül M.-Szi- get közelében a m. kir. államvasutak vonalához leendő csatlakozásra, tervezve másrészt Felsőbánya irányában az aknasugatagi sóvasut állomásáig vezető rendes nyomtávolságú gőz- mozdonyu h. é. vasútvonalra. Az erre vonatkozó értesités a napokban érkezett le az alispáni hivataltól, melynek szószerinti szövege a következő: 2793 - 1900. sz. Szatmárvármegye alispánja 1900. év Julius hó 1.-én 17,472—1900. sz. a. megküldi a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 1900. jun. 25-én 28694. számú leiralát, mely szerint a Zsibó- Nagybányai h. é. vasút részv.-társ. budapesti ezégnek a Szalmár-Nagybánvai h. é. vasút .Nagybánya« állomásból kiágazólag egyrészt Alsófernezelyen és Kabolapatakon keresztül Máramaros-Sziget közelében, a m. kir, államvasutak valamely alkalmas pontjáig, esetleg Felsőbánya irányában a máramarosi sóvasut Akna-Sugatag állomásáig vezetendő rendes nyomtávolságú gőzmozdonyu h. é. vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadia, miről a vármegye közönségét oly felhívással értesili, hogy nevezett engedélyes megbízottjait e részbeni működéseiknél a netán szükséges lialósági támogatásban részesítse. Felhívja egyúttal a vármegye közönségét, hogy egyrészt Báthory Gusztáv mérnök nagybányai lakost, másrészt Sipos Géza ügyvéd és Incze Sándor földbirtokos nagybányai lakosokat, még pedig az előbb nevezettet az ide csatolt térképek (2 drb.) az utóbbiakat pedig az ugyancsak csatolt okirat visszaadása mellett értesítse, hogy az általuk kért vasúti előmunkálati engedélyt (a Nugybánya-Magyar-Lápos-Naszód-Beszter- czei vonalra) megadhatónak nem találta. Végzés. Az alispáni rendelettel másolatban közölt m. kereskedelemügyi miniszteri rendelet első része miheztartásul tudomásul vételik. Második részének tartalmáról pedig egyúttal Báthory Guszláv mérnök nagybányai lakos a leérkezett térképeknek (2 drb.) Sipos Géza ügyvéd nagybányai lakos a szintén leküldött okiratnak visszaadása mellett Incze Sándor földbirtokos n.gybányai lakos erről végzésileg értesittetnek. Nagybányán, 1900. julius hó 8 án. Városi tanács. Égig Mihály fj. Ezen éi'tesitésből kivehető, hogy egy más irányú vasútvonalra is voll kérve az előmunkálati engedély ugyancsak Nagybánya kiágazással, Felsőbánya érintésével Miagvar- Lápos-Naszód-Beszterczc végállomással, melyet azonban a keresk. minisztérium meg- adhatónak nem talált ! Nem lesz talán érdektelen, ha vidékünk közönségét ezen másik tervezettel is megismertetem, mivel főleg Felsőbányára nézve valóságos létkérdést képezne az, ha a most engedélyezett vasútvonalak közül az Alsó- fernezeíyi útirány létesülne, mivel akkor talán örökre, vagy nagyon hosszú időre elesnék azon bőn óhajtott vágyától, hogy vas utat kapjon határába. A kérelmet, melyet Sipos Géza és Incze Sándor még 1898. év Szeptember havában benyújtottak a nmélt m. kir. keresk. minisztériumhoz teljes szövegében közlöm, mely igy szól: Nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minisztérium! Mély tisztelettel alantirottak bátrak vagyunk az eh munkálati engedélynek részünkre leendő megadása iránt kérelmezni, egy rendes nyomtávolságú és gőzmozdonyu helyi érdekű vasútra nézve, mely Nagvbá ya kiindulási állomástól, Magyar-Lápos-Naszódon keresztülsBesztercze végállomással végződnék. Ezen vasútvonal a következő községeket érintené, u m. Nagybánya sz. kir. bányaváros, Felsőbánya sz. kir. bányaváros, Eaczfalu, Sándorfaíu. Pusztatelek, Gyertyános, Berencze, Szurduk-Kápolnok, K.-Monostor, Rózsapatak, Csernefalva-Nagyhegy, Kővárvidék, Kóhpatak, Magyar-Lápos, Domokos, Alsó-Szőcs Felső- Szőcs, Felső-Egres, Felső-Ilosva, Lankafalva, Ispánmező, Dögmező, Középfalva, Kőfarka, Makód, Mititei, Szálva. Naszód, Prislop. Csé- pán, Nagv-Demeter, Pinták és Besztereze, Ezen fővonalhoz esetleg még a következő : szárnyvonalak csatlakoznának, melyekre szintén kérjük az előmunkálatok engedélyezését és pedig: a) egy rendes vágányu, gőzmozdonyu helyi érdekű vasútra Kápolnok-Monostortól kiágazással, Révkápolnok, Laczház, Kovás- Kápolnok. Nárfás-Dioshalom és Kapnikbánva. b) Magyar-Lápos illetve Macskamezői vaskőbányáktól kiindulással Domokos. Rogoz, Oláhlápos, Rójahida, esetleg folytatólag Horgospatakon keresztül Oláhláposbányára egy rendes vágányu gőzmozdonyu esetleg villamos szárnyvasut. c) Középfalva állomástól elágazással, Se- szárma községen keresztül egy rendes vágányu, gőzerejü összekötő szárnyvasut Bethlen állomáson csatlakozással a szamosvölgyi vasúthoz. Nagyméltóságu miniszteriurti. Hogy menynyire közérdekű és fontos állami érdeket ölel fel ezen tervezett vasútvonal, elég egy pillantást vetni a térképre s abból meggyőződést lehet szerezni s a melynek irányjelzéséből világosan látható, hogy ezen vonal lenne a legegyenesebb összekötő vonal Budapest és Odessza között a keletre, ha majdan Beszterczén túl a magyar határon keresztül létesittetik a vasúti csatlakozás. De ettől is eltekintve, igen fontos magán és közérdeket van hivatva kielégíteni ezen tervezett vasútvonal, sőt még hadászatilag is fontos, mert egy igen nagy vidéket tesz könnyen hozzáférhetővé a keleti határokhoz, mennyiben a vonal a fennebb jelzett 33 községen kívül 50-nel több községet közelit meg. Továbbá: két kőszéntelep és három sótelepet érint melyek még feltárva nincsenek. A Czibles alji őserdőségeket, kincstári bányákat és bányaműveket teszi hozzáíérhetővé, melyek között nevezetesek a rójahidai vasművek és öntödék, hol milliót érő kincstári épületek pusztulnak el csak azért, mert a feldolgozásra kitünően alkalmas vaskő-anyagot Macskamezőről kellett tengelyen 26 kilométer távolságra szállítani Rójahidára, melynek vasgyártmányai hajdan híresek voltak; de a magas szállítási költségek miatt ezen vasA „NAGYBANYA ES YIDEKE” tárczája. Egy iskola, egy vízvezeték, meg egy kényelmes városi hatóság. „Jó viz mindenek fölött“. Nagy csődülés volt múlt héten a piacz közepén pár napon keresztül. Gyatra vízvezetékünk egyik mellékága megrepedt, valamenyi gazdátlan eb, bágyadt tehén és gebe, utczán szédelgő disznó stb. slb. volt ott a környületben, az mind tódult oda a felbugyogó vízhez s nagy élvezettel oltotta szóraját, valahára kedvére ez egyszer a bőséges vizből. így tartott ez pár napig, de fájdalom a repedt csövet megjavították s most ismét bágyadtan szédeleg a sok szegény szomjas állat le-föl az utczákon, nincs ki megitassa, nincs ki fölviditsa őket ebben a kánikulában. Akár csak a Zahara szélén szédelegnének velünk szintén bágyadozó, szomjuhozó emberi állatokkal együtt. Mert hát mi itt kies, kincses Nagybányán igy kánikulában évről évre tantalusi kínokat, zaharai napokat, élünk: jó viz, bő viz dolgában. Erdő ölében, gazdag és felséges forrásoktól környezve három oldalról, még is csak azt a mocskos folyadékot kapjuk szükecskén, drága pénzen (havi 5—8, tehát évi 50—100 frt. viziadó után), a mit már felső és alsó Fernezely 2600 embere és 1000 állata kedvére kihasznált, bőven bemocskolt. Ezt is liter számra kapjuk, 2 kanta viz egy családnak fél napra: inni, főzni, mozsdani. Hát a nagymosás, hát a fürdés ?. — Fürödjetek a patakban! hangzik az utasítás. Fürdenek is, lubiczkolnak is százával reggel, este éjjel, s mi 10 ezer nagybányai és sok ezer szegény állataink isszuk a lenit a szó igaz értelmében. Aztán hangzik a panasz most is. Ismét serlésdög, sok száz hizó oda van, menyi kár ez a különben is elszegényedett népnek újból. Nincs semmi zöldség, a gazdasszony maholnap nem tud főzni; se hús se főzelék Azaz más szóval : folytonos járvány évről évre, serlésvész. marhadög, folytonos fenakadás a tisztaság körül. Íme a mi életünk folyása itt az erdő ölében, a körülöttünk csörgedező források és patakok között. Ha ez nem zaharai élet, nem tantalusi kin, akkor nem is igaz az egész tantalusi mese. * * * Hogy a jó és bőséges viz mennyire első tényező a mindennapi életben, hangosan bizonyltja száz és száz eset, én csak a czimül föl vettet mondom el a t. olvasónak ebben a forró kánikulában, szende- regjen mellette — hüvüs fürdő helyett. Uppingham angol városnak élénk ipara, kereskedése mellett fő büszkesége, féltett kincse jeles kö- középiskolája, mely a hires Eton és Canbrige-i egyetemnek sok jeles tanulót ad évről évre, már 300 év óta folyvást. Igaz hogy csak 330-at vesznek be évről évre, de ezek aztán tanulók, vasgyurók a sok jeles angol intézet ifjai között. De nagy baj esett náluk 1875-ben. Alig folyt le ugyanis a 300 évi fenállás jubileuma, november hóban ki ütött a skarlát a városban, elharapódzott az iskolában is, e miatt be kellett azt zárni 1876 január végéig. Jóllehet az iskolai előljár róság ez alatt a főiskolát a legszigoi ubban kitisztittatá, a megnyitás után 3 hétre újbóli skarlát esetek rémitették el a tanári kart s főkép a vidéki aggódó szülőket. (Nálunk nem ily félénk az iskola, ritka év hogy az elemi iskolát be ne zárnák himlő, skarlát, st, eff. végett. Pár hó múlva foly a tanitás, mintha mi sem történt volna). Uppingham tanári kara nem tudta mit tegyen. Megint haza küldje az ifjakat? Hány tér majd vissza?... S ha megint ki üt a járvány? Az angol szülők nem ismernek tréfát, örökre oda hagyják e kórfészket s akkor vége a 300 éves dicsőségnek. Hamar határoztak. Márczius 7-én tudósították a szülőket egyenkint, hogy ez utlál a húsvéti szünnapokat előbb megkezdik, de 3 hét múlva megkezdik a tanítást is valamelyik barátságos, egészséges városában Angliának, de semmi esetre se Uppinghamban. Pár nap múlva elindult egy 7 tagú bizottság a tanárok közül háztüznézni. Bejárták Tolnát, Baranyát, végre felfödöszték Walesben a szerény kis igénytelen Borth nevű tengerparti halász városkát. Itt lész az uj gymnasium felütve punktum. „Ubi Caesar, ibi patria“. „Férfiak teszik a várost s nem a kőfalak“, — mondta dr. Arnold az iskolának akkori jeles, 70 éves igazgatója. — Márczius végén a Cambrian vasúton egy hosszu- hosszu vonat kígyózott Borth felé, ez szállította a 330 diák ágya't és ágyneműjét. Április 4-én egy másik hosszú különvonat robogott u. arra felé, tele vidám zsibongó népséggel: ez vitte a diákságot, tanárokat családjaikkal s a szolga személyzetet pereputtyostól. Másnap megkezdődtek a rendes előadások azzal, hogy
